Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-10 / 2. szám
BÉKÉS szabb esetben 1—2 százalékot ráfizet, amitőljzottak ennek 60%-át és igy tovább kapják. még nem szoktak tönkremenni az emberek De ha akár most tavasszal a Balkánon, akár 1910 decz. 31-én a bankkérdésben baj lesz, akkor az Gyulára nézve végzetes csapás lesz ; úgy a városra, mely teljesen el van adósodva, de különösen a részvényesekre, pedig Gyulán ma már alig van ember, aki nem volna vagy itt, vagy ott, de valahol részvényes. Mert akkor nem 1 — 2 százalék ráfizetésről lesz szó, hanem nagyfokú hitelmegszoritásról és arról, ami evvel kapcsolatos : légvárak összeomlásáról és existencziák elbukásáról. A másik megjegyzésünk az, hogy saj nálattal kell megállapítanunk, miszerint az uj alapítások, ha már ilyen kedvezőtlen előfeltételek daczára mégis meg kell lenniök, nem szolgálják a közérdeket oly mértékben, ahogy azt más irányban szolgálhatnák. Nézetünk, de a közvélemény szerint is, Gyulának nem hitelszövetkezetekre, zálogházakra és uj takarékpénztárakra van szüksége, ha nem elsősorban, sőt talán kizárólag iparvál lalatokra. Igaz, hogy iparvállalat alapításához több tudás, kitartás és munkakedv kell, valamint az is igaz, hogy takarékpénztárt alapítani könnyebb, de ambiciózus embereknek nem azt kellene nézniök, hogy mi könnyű, hanem azt, hogy mi szükséges és hogy mi szolgálja a közérdeket. És amellett, hogy iparvállalat hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben szolgálja a közérdeket, sőt ma egyedül az szolgálná igazán, körültekintő vezetés mellett sokkal renta- bilisabb is Mindhárom uj alapítás élén oly agilis emberek állanak, kikről a közérdek szem pontjából méltán elvárhattuk volna, hogy a produktiv munka mezejére lépve, érdemesebb és nagyobb fába vágják fejszéjüket. A degradált Gyula. A tisztviselők állomáshelyét képező városok és községek tudvalevőleg uj lakbér- osztályokba Boroztattak oly módon, hogy a Budapesten lakó tisztviselők 100%-os első osztályú lakbére után a II. osztályba sorozottak ennek 90%-át, a III. osztályba soro zottak ennek 80<>/0-át, a IY. osztályba sorozottak ennek 70<V0-át, az V. osztályba soroGyula város a beosztásnál az V. osztályba került. Ez a körülmény nemcsak a Gyulán lakó tisztviselők, hanem az egész város nagy sé relmét képezi. A tisztviselők sérelme ott kezdődik, hogy Gyula városát legutóbb éppen a pénzügy- ministerium motu proprió, a nyert adatok alapján osztotta be a Il-ik lakbérosztályba, tehát Gyula város ott volt, ahol voltak legnagyobb városaink, mint Kolozsvár, Szeged, Temesvár, Kassa, Arad, Debreczen stb Megelőzött pedig több várost, igy Sátoraljaújhely, Szolnok, Trencsén, Kaposvárt stb. S most mi történt? Gyula város nemcsak hogy az előbb emlitett nagyobb városoktól maradt el az uj beosztás szerint, hanem megelőzték azt az utóbb emlitett kisebb városok is. Vagyis úgy kell ezt érteni, hogy az emlitett nagyobb városokkal teljesen egyenlő, sőt mostohább lakásviszonyok kő zott levő s eddig szintén a II. lakbérosztályba tartozó Gyula városa, nemcsak hogy nem osztatott ezen most emlitett városokkal egy osztályba, hanem megelőztetett az eddig a III. lakbérosztályba tartozó Makó, Liptó szentmiklós, Csáktornya, Czegléd, Nagybánya stb. városok, illetve nagyközségek, tehát olyanok által melyek nincsenek olyan kedve zötlen lakásviszonyok között mint éppen Gyula városa. Viszont a város sérelme ott kezdődik, hogy maga az az egy körülmény, hogy Gyula városában 100°/0-on felüli pótadó van, már maga indokolja, hogy ez a város a 80°/o-os tehát a III. lakbérosztályba soroztassék. Mindezekkel szemben az V-ikbe Boroztatott. Az itt lakó tisztviselőket ez által igen nagy csalódás érte s az elkeseredés és hozzátehetjük, hogy méltó elkeseredés, soha olyan nagy nem volt a tisztviselők között, mint aminőt ez az uj lakbérbeosztás eredményezett. Tudni kell ugyanis, hogy tisztviselőink legalább is a III-ik 80%-os osztályra tartottak igényt, a hivatalos felterjesztés is ilyen volt a pénzügyigazgatósáig részéről. S kaptak 60°/0-ot. Azt hiszik, hogy itt egy nagy tévedés történt. És amellett nyugodtan pödőrgette tüskés, fakó bajuszát és sodorgatta czigarettáját. — Bizony, gyerekek, majdnem . . . A majdnem nélkül ezerszer átlyukgatott, csúfosan széjjelroncsolt törvényszéki hulla lett volna. Nemcsak ő, de mindazok, akik kalandjaik szféráiba kerültek. De a majdnem soha sem hagyta cserben. Az volt őrangyala, mentője. A majdnem őrködött fölötte, amikor átúszta a Niagara-zuhatagot, amikor leszállt a Vezúv kráterébe, amikor glecsereken kúszott föl s hírhedt brigantikkal viaskodott életre-halálra, az Ab- ruzók szakadékaiban. — Bizony, majdnem otthagytam a fogamat ... ^ Megjegyzem, egy foga sem hiányzott. Fakók, plombosok voltak, de teljes számuak. Sőt, jó órában legyen mondva, testén a zuzódásnak sehol a legcsekélyebb nyoma sem volt fölfedezhető. Jól táplált, kissé lomha test, savós szemekkel s néhány szabálytalan alakú szemölcscsel. Az úgynevezett porhüvely nem jelezte, hogy majdnem a legrettenthetetlenebb lelkek egyikét hordozza. Megvallom, sok élvezetet találtunk előadásában. Egy szavát sem hittük, de szívesen hallgattuk. Mert .az idők során bizonyos artisztikus módszert sajátított el. Meg tudta festeni kalandjainak milieujét. A részletekben szürkeségre törekedett, a nüanszokban diszkréczióra. Aztán tudott a valószínűségekkel manipulálni. Nápolyi kalandokat akkor hallottunk tőle, ha két hétig Káposztás-Megyeren tartózkodott. Ilyenkor néhány olasz! szót is kevert az előadásába : per bacco, corpo di dió . . . stb. A távolabbi zónákba eső kalandokat olyan időszakba helyezte, amikor még nem ismertük. Ha nőkről beszélt, csak kezdőbetűket emlitett. — Roppant érdekes volt, mikor D. E. őrgróf leányát szöktettem meg. A csónak majdnem fölborult, az őrgróf majdnem lelőtte, a lovak majdnem elragadtak . . . Üres kézzel soha sem jött közénk. Mikor a fantáziája elbágyadt s a kedve lelohadt, akkor megelégedett jelentéktelen, köznapi veszedelmekkel : — Alig öt percze, hogy a villamos majdnem elgázolt. — Ma reggel pisztolypárbajom volt. Majdnem ott maradtam. Ha faggattuk, szívesen elmondta a párbaj előzményeit. Színesen, vonzóan, novellisztikus ötletességgel. Han ar belemelegedett. Többnyire neves primadonnákért verekedett, akiket valami léha kaszinói tag megrágalmazott. Ezt ő nem tudta eltűrni. — Majdnem pofon ütöttem azt a grófocs- kát. Becsületemre! Nem tűrök szemtelenségeket. És roppant csodálkozott magán, hogy nem tette meg. Mert imádta a színésznőkéi, noha évekig nem járt színházba. Az általános képviselőválasztásoknál, vagy ha időközben egy kerület megürült, Cziber Gereben mindig majdnem föllépett. — Tudjátok, hogy tegnap majdnem leutaztam a kerületbe. Nem tudjuk, — talán mert nem merjük — elhinni, hogy ez a sérelem protekczió hiányának volna szomorú eredménye, mindazonáltal a magunk részéről kénytelenek vagyunk hozzátenni, hogy amennyiben a beosztás nem tévedésen alapulna, akkor az egy nagy igazságtalanság ! A Gyulán lakó tisztviselők különben a nagy sérelem orvoslása érdekéből egy rendkívül látogatott értekezletet tartottak, melyen egyhangúlag megállapították, hogy a beosztás ellen protestálni kell, nemcsak az igazság és önérzet szempontjából, hanem Gyula városának reputatiója érdekéből is. Az értekezlet egy memorandumot készített amely Daimel Sándor vármegyei főjegyző által készített szövegezésben egész terjedelmében a következő: Nagyméltóságu m. hír. Miniszterelnök ur! Kegyelmes Urunk ! Megtörtént a tisztviselők állomáshelyét képező városoknak és községeknek a lakpénzekre nézve megállapított uj osztályokba való sorozása. Ez a beosztás nagy csalódást hozott Gyula városára, illetőleg a városban lakó nagyszámú tisztviselőkre, mert a kiadott miniszteri rendelet szerint Gyula városa az Y. (60%) lakbérosztályába soroztatott, Alsólendva, Bán, Szarvas, Ózd, Tiszafüred, Nagykáta, Zsombolya, Csaca, stb. községekkel egysorba. Gyula a régi lakbér beosztás szerint a II. osztályába tartozott, tehát oda, ahol voltak Kolozsvár, Szeged, Temesvár, Kassa, Arad, Nagyvárad, Debreczen, Pécs, stb. Ezek a nagyvárosok mind a 90 és 80%-os lakbérosztályokba jutottak; ezt természetesnek és helyénvalónak is tartjuk, de az már feltűnést kell hogy keltsen, hogy olyan helyek mint Sátoraljaújhely, Szolnok, Trencsén, Kaposvár, melyek eddig szintén a II. lakbérosztályba tartoztak, most a fentebbi nagyvárosokkal kerültek egysorba és a III. (80%-os), mig a nevezett városokkal teljesen egyenlő, sőt részben mostohább lakásviszonyok között lévő, s eddig szintén a II. lakbérosztályba tartozott Gyula városa, nemcsak hogy nem osztatott ezen most emlitett városokkal egyosztályba, hanem megelőztetett az eddig a III-ik lakbérosztályba tartozó Csíkszereda, Makó, Liptószentmiklós, Balassagyarmat, Csáktornya, Czegléd, Nagybánya, Zsolna stb. r. t. városok, illetőleg nagyközségek, tehát olyan városok által, melyek köztudomás, de a dolog természete szerint sincsenek, mert nem is lehetnek olyan kedvezőtlen lakbérviAz osztálysorsjáték húzásánál is majdnem mindig ő ütötte meg a főnyereményt. Azokat a sikkasztókat, akiknek elfogatására nagy dijakat tűztek ki, majdnem mind ő fogta el. Beszélt, vacsorázott, brúdert ivott velük, de a végzetes majdnem kirántotta őket a kezéből. — Sajnálom. Majdnem a zsebembe eresztettem a pénzt... A nősüléssel évek óta komolyan foglalkozott s néhány milliomos hajadont majdnem el is vett feleségül. Egyszer a borneói kormányzó özvegyének udvarolt élet-halálra s majdnem oltárhoz vezette. De., akkor olvasta a lapokban, hogy Borneóban politikoi zavarok ütöttek ki. — Már majdnem Borneóba utaztam, de meggondoltam a dolgot. Tudjátok, nem szeretek idegen országok belügyeibe avatkozni. Hisz ismertek .... A legutóbbi időben szokatlan izgalommal beszélt a legújabb kalandjáról. — Egy leánnyal ismerkedtem meg Budán. A Gellérthegyen innen . . . Csodás alak, mesés fogak . . . Tudjátok, majdnem kreol-szépség . . . — Majdnem ? — Igen, tudniilik szőke. Majdnem megszöktettem. Az apja hires zenész volt. Majdnem operaigazgató. A nyáron halt meg majdnem . . . azaz egészen. Félkezü volt szegény, Macso- vánszkynak hitták. Hires lengyel család. Majdnem királyi vér . . . — Ismertem, — szólt közbe a vendéglős. — Ah, ön ismerte ? — Igen, sokszor verklizett az udvarban. _____________________________1909. január 10.
