Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

XLI. évfolyam. Gyula, 190g. január 3. i-ső szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.................... 5 K — f Évnegyedre........ ... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre íizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! H Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle- hiröetések és nyiltterek intézendők. nem adainak vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési felhívás a „Békés“ 41-ik évfolyamára­Újra határkövet állít elénk az idő. Vé­gére jutottunk az 1908. évnek és uj küzde- leojmel lépünk az uj esztendőbe. Mielőtt átlépnénk ezt a küszöböt, mérleg­készítés közben, araikor minden ember re­ménykedve függeszti rá szemét a jövevényre s kötelességérzetéből, munkásságából bizta­tást merit a szebb jövőre : hadd szóljunk mi is néhány szót a „Békés“ olvasóközönségéhez, akiknek szerető támogatását munkánk köz­ben sokszor éreztük s ezúttal is hálás köszö­netét mondunk érte. Az uj esztendő a mi műhelyünket csak annyiban érinti, hogy lapunk ekkor lép a negyvenegyedik évfolyamába s a nagy multiára való visszatekintés megszilárdítja hitünket, hogy ennek az orgánumnak a fejlődése Békés­vármegye közönségének nagyra értékelését viseli magán és a közönség ragaszkodását büszkén vallhatja a maga szerzeményének. A küzdelemben eltölt negyven esztendő' nagy múlt az újság életében. Mert amig az ember, — bármily lassú léptekben is — elő­készíti a maga számára a nyugalmas élet biztos révpartját; az újság ide nem hajóz­hat be, a dietetikus renddel nem élhet hanem napról-napra vissza kell fiatalodnia, hogy a harczot rugalmassággal és ifjú energiával birja s minden talpalatnyi teret elfoglalhasson a maga számára. Az újság hóditása az olvasóközönség. Minél nagyobb olvasótábor áll egy orgánum mögött, annál erősebb a szava a közélet fó­rumán, annál hathatósabban és erősebben tudja szolgálni a közönség érdekeit. Mindig nagy becsben tartottuk olvasóink pártfogását, mindig azt vallottuk legszebb sikerünknek, ha lapunk minden sorában úgy­szólván visszhangra talált közönségünk érdek­lődése, de kétszeresen értékes számunkra ez a ragaszkodás a mostani időben, mert mint nem politikai lap pártérdekek szolgálatában nem állunk és így lapunk minden betűjében a tárgyilagos igazságot, kritikájában a leg­teljesebb függetlenségen alapuló pártatlansá­got igyekszik megközelíteni és szolgálni. Egy orgánum bármilyen erős is, akár­milyen elterjedt, elszigetelten áll véleményé­vel, amint olyan hangot üt meg, mely nem találja meg összhangját a közönség gondol­kodásával, az olvasó szubjektív érzésével. Mert a publikum függetlenségre, pártatlan­ságra törekszik s csak azt az orgánumot tünteti ki bizalmával, mely eltalálja a kriti­kának azt a mértékét, melyet az intelligens olvasó úgyis megalkot magának és nem tér el tőle az előnyös megvilágitás és a legszebb beszéd árán sem. A „Békés“, régi hagyományához hiven, modern és fokozatos haladás elve mellett sok tekintetben konzervatív orgánum marad a jövőben is. A tömeg hangulatának talán ideig-óráig kedvez a mindenáron való fene- gverekeskedés, a handad andázás, de az értel­mes olvasóközönség ráun erre, az újság pedig kiadja a kezéből az erőteljesebb hangot, amelyet, amidőn igazán szükség van reá, nem képes fokozni s már csak suhogtatni tud, amikor ütni kellene. Lapunk irányáról tehát annyit, hogy maradunk olyanok, aminők negyven eszten­deig voltunk. Ennek az iránynak jogosultsá­gát épen az a negyven esztendő bizonyltja, mely a „Békés“-t a vármegye sőt az egész alföld legrégebbi hírlapjává avatja. Békésvármegye közéletének szolgálatá­ban, minden kulturmozgalomban, a megyei s községi érdekek önzetlen felkarolásában ez­után is nyitva áll lapunk minden hasznos alkotás, minden egészséges terv számára, egyedüli ambicziónk lévén szükebb hazánk elóhaladásához s hírlap publiczitásával hozzá­járulni. Munkánkhoz kérjük az uj év küszöbén a vármegye közönségének további szives tá­mogatását. Tisztelettäl: A „Békés“ szerkesztősége. Kiadói szó. A „Békés“ előfizetési dija: Egész évre 10 korona Fél évre 5 „ Negyedévre 2 „50 fillér, mely összeg vidékről „Békés“ kiadóhivatalá­nak Gyulán, postautalványnyal küldendő be. A „Békés“ kiadóhivatala. Uj esztendő. Minden esztendővel jobban érezzük egy kavargó, zivatarokat hozó időnek borongó közeledtét. Történelmi oknyomozók csodála­tosan sok hasonló társadalmi jelenséget ál­lapítanak meg, a mai kor es a franczia for­radalom nagy epochája között. Akkor is, mint most, forrongott az irodalom, kereste az uj hangot, az uj idők jövetelét ; ép ilyen kapkodó volt a művészet; uj formákat űzve, kergetve ; a társadalom dekadencziában majd felhevülve, majd tört szárnyakkal, vezető ideák nélkül. A társadalmi osztályok kés­hegyik menő ellentétben, a felsőbb osztály A Búcsú az ó-évtől. Irta: Erdélyi Zoltán. Isten veled ó-év ! Búcsúzzunk el szépen, Nem látjuk mi egymást többé az uj évbeu ; Öreg lettél nagyon, fáradt is vagy látom, Sírod is kész immár, vár az öreg álom. Jót meg rosszat hoztál, a milyen volt kedved, Megáldtad az embert, de oszt meg is verted. Nyár követett tavaszt, öreg tél jött őszre, Jutott öröm, bánat egész esztendőre. Isten veled ó-év ! Váljunk békességben, Jó barátom voltál s nem rossz ellenségem. A mi jót csak adtál, égnek érte hála! S rosszat ha rám mértél, az sem volt hiába ! Katona az ember. Küzdés, harcz az élet, Csak, ki bátran harczol, arat dicsőséget. Jó öreg esztendő ! Az Isten megáldjon, Nyomodba még szebb, jobb uj esztendő szálljon! Mikor volt a leghidegebb tél? Királyi Mátyás, nagy neve őrzi a hagyo­mányt a legnagyobb télről, melyről történeti adataink vannak. Mert kétségkívül hatalmas jég- pánczél lehetett az ott az öreg Duna hátán, mely Szilágyi Mihály uram emberei — egy egész fegy­veres had — alatt nem roppant meg. Ma már a Dunának sincsenek meg többé a régi virtusai, a legelső csúszkáló csoport elég arra, hogy be- szakitsa derekát, még olyan tisztességes fogva- czogtató időjárás mellett is, mint az idén. Vagy hogy tán nincsenek is már olyan kemény teleink, mint a hogy nincsenek már olyan kemény em­bereink sem ? Ez épen alig hihető. D 5 annyi bizonyos, hogy e században alig találhatnék példáját ak­kora rideg télnek, a milyen például az 1776-ik volt, melyről nehány egykorú tudósítás fekszik előttünk. Az i848—g-ki, mely Bem honvédjeire volt oly emlékezetes, az 1812-ki, mely Napoleon „grande armée“-jét tizedelte meg, aligha volná­nak ehez foghatók és semmi esetre sem voltak oly általánosak. Milyen csodálatos térkép volna az, ha va­laki élénkbe tudná rajzolni Európa egész geog­ráfiáját, a mint éjszaktól délig egyetlen jégtö­meget kép°z, melyen az élet minden jele kihal egy rettenetes tél dermesztő hidege alatt. És ilyen volt az 1776-ki, talán a legborzasztóbb, melyről a krónikák szólnak. Nieuportnál a jég majdnem 6 láb vastag volt a part mellett, a ten­ger óriási jégsziklákat sodort el mértföldekre. A Szajna torkolata teljesen be volt fagyva,-mintha valahová a Balti-tenger vidékére került volna, ép úgy a Loire is jéggel volt fedve, valamint a Rhone és Saone is. Pesten a Dunán gyalog jár­tak át január kezdetétől február i4-ig, s a folyó csak márczius végén vált újra hajózhatóvá. De még a Tiberis is be volt fagyva, mire egy század óta nem volt példa. A svájczi tavak oly kemény szekérutat szolgáltattak, hogy lovon, kocsin, sőt terhes szekerekkel is át lehetett járni rajtok. Ember emlékezet óta először történt az is, hogy a tenger Triesztnél befagyott. 1709. óta ez volt az első eset, hogy a zeelandi szigeteket elválasztó tengerkar járhatóvá lett. Flessingennél korcsolyáztak a tengeren, a meddig csak be Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofutozis, influenza ellen számtalan tánár éa orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. HaffnunibL» Rache & Co. Basal „Roche“ Kapható orrotl rvndOetr, a gyógyszertárak* ban. — Ara Uvegenkiut 4.~ katona. Xjetpurűls: mai száma, ÍO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom