Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
2 BÉKÉS 19C8. deczember 6. az étel előtti imát, mely után a kanalak csörömpölni, az arczok kipirulni kezdtek. Az adagokat a fiuk egyrésze megduplázta, ők már az első nap sem húzódoztak. A kis leányok közül akadt egy-egy, ki tartózkodva, félve nyúlt a kanál után, csak midőn társai mohó étvágyát s bátorságát látta, indult a kellemes példa után. Étkezés után egy kis leány imádkozott. Hogy ez intézmény mily szükséges, mutatja az, hogy a megnyitás óta alig telt egy el hét, újból jelentkezett több mint harmincz szülő, kik hivatkozva nagy szegénységükre, kérték gyermekeiknek felvételét az Otthonba ; ez azonban a folyó tanévben a közönség fokozottabb áldozat- készsége mellett volna csak lehetséges, mivel a berendezkedés és a költségvetés egyelőre harmincz növendékre lett készítve. A főgimnáziumban a következő hót folyamán a következő e'őadások lesznek. Ma, deczember hó 6-án délután fél 6 órakor UraDia-előadás, tárgya : Páris. Csütörtökön, f. hó 10 én délután 6 órakor művészettörténeti előadás a görög és római művészetről. Tartja Benkovich Jácziut tanár. Tanítók figyelmébe! A vármegye területén tartózkodó okleveles tanítók és tanítónők, kiknek rendes tanítói állásuk még nincsen, helyettesi alkalmaztatás czéljából f. hó 18-ikáig jelentkezhetnek a békésvármegyei kir. tanfelügyelőségnél. Analfabéta katonák oktatása. Ezelőtt is tani tották a felnőtteket a betüveteBre, olvasásra. Egyesek önszántukból keresték fel a tanítókat, mások meg a felszólításokra tömörültek s deresedő fejje! elővették az ábc-ket, palatáblákat s a napi fáradságos kenyérkereső dolog után neki fogtak a méc nehezebb, meg izzasztóbb munkának — a betű tanulásának. Eddig is volt ez országszerte, de c^k szórványosan. Ha kérgesedő szívvel s deresedő fejjel belátták is egyesek, hogy betű nélkül nehez- nehezebb a megélhetés, mégis eddig nagyobb volt az analfabétáknak a nemtudásuk fölötti szégyenkezése, mint a tanulásvágyuk. Nagyon sokan ál- czázták is a tudatlanságukat; okkal-móddai megtanulták a nevöket levetegetni s ezzel már boldogultak, legalább a »váltók« terén . . . Most azonban jön az uj választói törvény, melynek főgerincze az értelmi czenzus. Ez pedig azt mutatja, hogy a nemtudók ki lesznek válogatva, ki lesznek zárva s megtudja a falu, város, hogy annak idején csak kerülgették az iskolákat; — s aztán a szavalás se utolsó mesterség; de ma meg már mindenüti, még a cseléd sorban levőktől is megkívánják, hogy a betűhöz, számhoz értse1 , nem is beszélve a gyári ipari munkásokról, kiknek előmenetelük, kenyerük függ a végzettségüktől. Hogy ki kezdte, a tanitók-e, a tanulni akarók-e, az legyen mellékes. De annyi bizonyos, hogy az egész vonalon megindult a tanítás és tanulni akarás vágya. S ez már határozott jele a haladásnak. Gyulán pár héttel ezelőtt már megkezdte Mazurek Fprenc állami tanító a civil analfabéták oktatását. Múlt hónap végén pedig Steigerwald Károly állami tanító, ki egyszersmind tartalékos hadnagy, a gyulai honvéd ezred parancsnokságát kereste meg 8 felajánlotta, hogy a Gyulán állomásozó katona-analfabétákat megtanítja a tél folyamán Írni, olvasni s közbe-közbe, hogy ezek látköre kissé táguljon számtani, majd alkotmányiam, hazai, történeti és földrajzi előadásokkal fűszerezi tanítását. A parancsnokság örömmel vette Steigervrald ajánlatát s pár nap alatt beszerezte a szükséges taneszközöket s folyó hó 4-ón este a kimustrált 29 katona már az iskolává alakított egyik századszobában ült s szorongatta kezében az ábc-ét és palatáblát, hallgatta nagy figyelemmel a tanítást. Annyi bizonyos, hogy ezen 29 embernek erről az oldalról is nevezetes lesz a katonai élete. Nyílt felhívás a nagyközönséghez! Közeleg az év vége, ma-holnap ránk köszönt az uj esztendő ! Itt lesz az idő, midőn egymást a „B. u. é. k.“-val köszönteni szoktuk. Régi, jó szokás ez, igaz ; de a mai ideges világban már ez is terhes dolog, mert sok időbe kerül, mig 40—100 boritékot megczime- zünk ; inkább száz, ezer annyi jót kívánnánk egy másnak, csak ne kellenek annyi sokat firkálni. Jól tudom igy van ezzel sok ember, de mert tudja azt, hogy ő is fog uj évi gratulácziót kapni az ő barátjaitól, akarva, nem akarva elküldi az ő gratu- láczióját is, hogy megrovásban ne részesittessék. Nem uj dolgot akarok mondani, csak olyat, ami nálunk még nincs szokásban s hí divatba hoznánk azt, sok darab kenyeret adhatnánk a szegény gyermek szájába, mi pedig megszabadulnánk egy kényszer munkától. Most még van rá idő elég, mert akinek elfogyott a gratulácziós névjegye, nem kell hogy másikat csináltasson, vagy ha valakinek nem tetszik az én eszmém, hát arra is van idő, hogy ellenérveit a „Békés“ hasábjain közzétegye. Hagyjunk fel tehát a régi szokásokkal, hisz uj idők, uj em 'ereket szülnek, ui emberek pedig helyesebbet, lobbal találnak ki, mint a régiek. Hagyjuk el az uj évi gratulácziókat s helyette azok ára fejében adjuk filléreinket a Napközi Otthon-nak ; higyjék meg mindnyájan, ezerszerte okosabb és jobb dolog lesz az, ha a szegény gyermekek szájába kenyeret adunk, minthogy a kapott gratuláczióra rápillantva, azt a papír kosárba dobjuk, s értök még is pénzt adunk ki, még pedig sok-sok gratulácziót össze- számitva, nagyon sok 'pénzt! Azt hiszem sokan lesznek követői az én nézetemnek, s ezen hitben ón már most kijelentem, hogy ón többé uj évi gratulácziót nem küldök senkinek, hanem ahelyett a Napközi Otthon számára 2 koronát küldök a „Békés“ lapnak. Rannik Kornél. Járványos betegség. A hideg idők beálltával az apró emberek legnagyobb ellensége : a járványos betegség is megkezdte kegyetlen működjét. Békésen a Váry Sándor II. kér. ref. leányiskolái tanító növendékei közül több kis leány kanyaróba esett, minek következtében a községi és járási orvosok az iskolának 14 napra való bezáratása ügyében felterjesztést intézték az alispánhoz. Békésen íz idén már egy iskolát — a rostzerdeit — be zárták járványeg betegség mi«tt. H i r e k. Vármegyei közgyűlés. Mint közöltük, a rendkívüli vármegyei közgyűlés körül keletkezett összes hirek minden alapot nélkülöznek, amennyiben deczember hó folyamán rendkívüli közgyűlés nem fog tartatni. A szervezési szabályrendelet intézkedése szerint ugyanis deczember hó második felében rendes közgyűlés hivandó egybe. Ezek szerint tehát a folyó hóban és pedig a karácsonyi ünnepeket megelőzőleg fog megtartatni a vármegye utolsó rendes közgyűlése. A vonatkozó meghívó és tárgysorozat még nem jelent meg, de a közgyűlés előkészítése iránti intézkedések már jó ideje folyamatban vannak. Ezen a közgyűlésen fog betöltetni azoknak a közigazgatási bizottsági tagoknak helye, a kiknek megbízatása a folyó év végével lejár, Ezek a bizottsági tagok a következők : Belicze.y Géza Békéscsaba, Haviar Dániel Szarvas, dr. Ladies László Gyula, Veres József Orosháza, gróf Wenckheim Dénes Doboz. Ez alkalommal lesz újjáalakítandó az igazoló választmány is, a melyben 5 tagnak telik le megbízatása. A vármegye közigazgatási bizottsága deczember havi rendes ülését folyó hó 14-én fogja megtartani. Palotahölgy. A király Wenckheim Dónesné grófné szül. Wenckheim Friderika grófnőnek a palotahölgy rangját és előjogait adományozta. A vármegyei legtöbb adót fizetők névjegyzéke uz 1909. évre egybeálimatván, az ellen Weisz Éliás békéscsabai, Komás György, Kun Mihály, Lustyik János és Janurik Mátyás szarvasi lakosok felebbe- zéssel éltek azon a ez men, hogy ők több adót tudnak kimutatni, mint amennyivel a jegyzék végén felvett bizottsági tagok a névjegyzékbe bejutottak. A felebbezések elbírálása céljából az állandó bíráló választmány ülést tartott és miután a feleb • bezések a jelzett adót igazoló adókönyvekkel fel vannak szerelve, a választmány azoknak helyt ad, s felebbezőset a névjegyzékbe felveszi. Ily módon és ennek következtében a jegyzékből kimaradnak Horváth József, Weisz Mihály, K. Lipiczky György, Nagy József, Künzler Dezső és Novak .árpád. Kinevezés. Dőry Pál főispán a vármegyei közkórház belgyógyászati osztályán üresedésben levő segédorvosi állásra Dr. Galambos Jenő orvostudort nevezte ki. Alapszabály jóváhagyás, a belügyminiszter az orosházi függetlenségi 48-as politikai párt olvasókör módosított alapszabályait jóváhagyta. Deczember 2. Ezen a napon volt annak az emlékezetes napnak a hatvanadik évfordulója, a melyen Ferencz József királyunk az osztrák császári trónra lépett. Ezt a napot, — mely hivatalos ünnepnek nem tekinthető — azzá tette az egyházi világ s mindenütt itt Gyulán is ünnepélyes isteni tisztelet tartatott. Náluuk az isteni tiszteleten a honved tisztikar teljes létszámban br. Bottmer Árpád ezredes vezetésével vett részt az isteni tiszteleten, amelyen dr. Lindenberger János plébános teljes segédlettel celebrált. Ugyanezen napon értesülésünk szerint tábori mise is volt, mely alkalommal a honvódtisztii-ar részére a jubilaris emlékérem ünnepélyes keretben osztatott ki. Az ünnepélyes isteni tiszteleten közigazgatási hatóságaink közül egyik sem vett részt. Zách Klára. A tragikus sorsú szép főnemes leány históriája, szomorú szerelme nőm egyszer megihlette már a krónikásokat és költőket! Meleg szimpátiával, nemes rokonszen vvel fordultak az ártatlanul porba taposott, kínpadra vonszolt nyiló virágszál misztikus története felé a hisztórikűsok is. Keresték, kutatták az okot, amely Róbert Károly királyt az örökké emlékezetes nagy Ítélet aláírására ösztökélte, mely hetedizigleni kiirtását rendelte el a Zách famíliának. Megállapodásra azonban nem tudtak jutni, s Zách Klára igazi történetét máig is mély, sőt talán örök homály takarta. Ez a misztikus titokzatosság, el nem oszlatható bizonytalanság érlelte meg három gyulai fiatal emberben : Dr. Major Simonban, Dr. Nuszbek (Székely) Sándorban és Szabó Emilben azt a szerencsés és ideálisan szép gondolatot, hogy Zách Klára történetét énekes történeti színjátéknak dolgozzák föl. A kidolgozás fényesen sikerült és Erdélyi Miklós, a nagyváradi Szigligeti-színház élelmes és ügyes direktora, nem késett megszerezni a nagy sikert ígérő darabot előadásra. — A darab folyó évi deczember hó 27-ón, vasárnap este kerül bemutatóra a nagyváradi Szigligeti-szinházban. A »Zách Klára» nem a modern operettek kitaposott ösvényén halad, hanem a komoly irodalmi irány kultuszának a szén fogytán van. Takarékoskodni kell v ;le. Egy kis mulasztás történt ; nem vettek be eleget. Jó időben elég lett volna, sőt untig elég. D most. .. Ejnye, ennek fele se tréfa! S ezt aztán még erősebb meggyőződéssel mondtam másnap. Most trár úgy volt, hogy egyenest Malta felé törekszünk. De Otrantonál úgy oldalba kapott bennünket a vihar, hogy azt mondtuk, amit az egyszeri török kapitány : „Malta jok!“ (Malta szigetje nincs!) S immár a comandante is erősen ránczolta a homlokát. A kis kapitány meg sápadt volt, mint a rongy. Baj van, igazán baj van ! Mert a szén füstté változva, csak egyre gomolygott kifelé a kürtön s vájjon meddig tart még benne? Hátha csak estig, s akkor mi lesz velünk ? A vihar tombolt. A hídon lenni nem lehe tett többé veszedelem nélkül, mert a», átcsapó hullámok majd elragadták az embert. A comandante szigorúan követelte, hogy menjek le a terembe. Ott is rossz világ volt. Kimozdult a helyéből és összetört minden, ami mozdulhatott és törhetett. Kapaszkodtam a divánon, egy lámpás, meg nem tudom hány tányér cserepei közt. Egyszer csak betántorog az én kis kapitányom s az asztalba fogódzva, megáll előttem — Tisztelendő ur, szeretnék valamit mondani. — Kérem, tessék ... — Emlékszik arra az olasz folyóiratra ? — Melyikre? — Arra, amelyikben az a nautikái c/.ikk volt. Hogy ne ! — S ugy-e arra is emlékszik, hogy én azt mondtam, hogy azt a czikket én Írtam ? — Arra is emlékszem. — Hát tisztelendő ur . . . hát megvallom, meg kell vallanom, hogy . . . hogy azt a czikket nem én Írtam ! Ezt mondta a kis kapitány. És könny csillogott a szemében. Azzal kiszaladt, azaz hogy kibotorkált a teremből. De én nem mosolyogtam. Mert eszembe jutott Jónás próféta igéje : Tudom, hogy én miattam támadott ez a nagy vihar ti reátok. — Meghatott pillantásom kísérte a hívőt, az igaz embert. És most kegyeteken a sor, hogy mosolyogjanak, vagy ne mosolyogjanak. . . . Fél óra múlva elült az orkán. A szél kedvezőre fordult. Alkonyaikor már alig voll fodros a tenger. Este vigan vacsoráztunk Malta kikötőjében.
