Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-06 / 49. szám
XL évfolyam. Gyula, 1908. deczember 6. 49-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre............. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ' KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A legvérzőbb seb. Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek a múlt napokban az országgyűlésen elhangzott nagyérdekü feivilágositása, az amerikai kivándorlás ügyében egy interpelláczióra adott válasza, széles köröknek, mondhatnék az egész magyar közvéleménynek figyelmét odania jiajó]egyre és utazásra lenne pénzük, irányítják az ország legvérzöbb sebére, egyelőre Amerikában nagyobb arányú gazdasági fellendülésről, az ezer meg ezer számra heverő munkáskezek foglalkoztatásáról szó sem lehet és kétségtelen, hogy nem 10,000 számra jönnének a kivándorlók haza, akik túl az Óceánon oly keservesen csalódtak, hanem jóval nagyobb számmal, kivándorlásra. Valóban milliárdokra. megy az a nemzeti tőkeveszteség, melyet a hazai kivándorlás okoz és korántsincs kiegyenlítve azokkal a pénzekkel, amelyeknek a felvidéken csak legendás hire van, hogy egy-egy szerencsésebb kivándorló itthon hagyott családjának mennyi pénzt küld haza. A hir szárnyán egy kis amerikai pénz ezrekre nó' és nem csalódunk, ha kezdettől fogva a kivándorlás okát ebben találjuk leginkább. Ha Amerikában mindenkinek olyan ró zsásan menne a dolga, akkor miképpen történhetnék meg az, hogy a legutóbb is 10,000 magyar honfitársunk jött haza a duzzadó re ménység földjéről, Amerikából. 10,000 magyar, akik búsan, csalódottan és azzal a szilárd elhatározással jöttek haza, hogy magukat még egyszer lóvá tenni nem engedik. A határszéli rendőrkapitányok és ; Fiúméból érkezett hivatalos jelentések sze rint, ugyanis rövid négy hét alatt 10,000 magyar muukás jött haza, akik azt beszélik, hogy Amerikában az újabban kivándorlók sorában a legsötétebb reménytelenség, kétségbeesés van abban a tekintetben, hogy amit előzőleg hirdettek, az uj elnökválasztás befejezése után, gazdasági fellendülés be fog következni. A jelek arra mutatnak, hogy És jóllehet, ilyen sötét a helyzet: nem szünetel az Amerikába csábítás munkája. Az egész ország osztatlanul üdvözölheti tehát a belügyminisztert, aki a mainál még szigorúbb birsággal kiván lesújtani azokra, akik hivatásszerű provízióért az itthonvalókat Amerikába csábítják. Mert annyi bizonyos, hogy nagyon érthetik ezek a gonoszczél- zatu emberek a maguk dolgát, hogy ámbár Amerikát, amelyről ők aranyhegyeket Ígérnek, tízezrével hagyják el a megcsalódott _ honfitársak, mégis akad olyan vak, olyan jóhiszemű, olyan csalódni szerető ember, aki lépre megy és éppen most, — amikor rosz- szabb időt nem választhatna, — Amerikába vitorlázik. Mert azt megtudnék érteni, hogy egy-kót ember Amerikában sem boldogul, de mindjárt tízezer ember? aki vígan kifizeti a tetemes hajójegy árát, (talán egész életének összes keresményét) s kiutazzék, meg megint visszavitorlázzék, — ezt józan ésszel senki sem fogja gondolni. Bizonnyal úgy van, amiről különben az amerikai lapok állandóan Írnak, hogy a gazdasági válság tart, a gyárak csukva vannak, munka nincs és Amerikában csak azok a régebben kivándorlók tudnak megmaradni, akik nem lóvén teljesen vadidegenek, hitelük van, amelyet kihasználnak abban a reményben, hogy majd csak virradnak jobb napok. Vagy azok maradnak, akiknek a hazautazásra való pénzük nincs meg és idehaza sincsen olyas valakijük, aki küldene számukra pénzt, ezzel kiváltaná őket a sötét rabságból, nyomorból. Még mindig napirenden van Amerikában a munkanélküliek tüntetése, az éhezők fenyegetőzése, a tömegbe állása és részükről az élelmiszerszállitó vonatok megtámadása. A helyzet még kegyetlenebbnek Ígérkezik a hidegebb idők beálltával. Munka? Munka- szaporulat pedig legfeljebb csak a legvér- mesebb amerikai számítás szerint is, legföljebb abban az arányban várható, hogy az Amerikába elhelyezett munkásokat fogják tudni elhelyezni. Uj bevándorlókra Amerikának nincs szüksége. Azért mondják oly sűrűn az Amerikába vándorolni akaróknak, hogy — vissza ! T a ti ü g y. Napközi Otthon Az állami elemi iskolával kapcsolatos Napközi Otthon múlt hó 30-án megnyílt 8 azóta nap-nap után harmincz teljesen szegény- sorsu gyermek részesül meleg ételben, felekezeti különbség nélkül. — A megnyitáson jelen volt a tantestület teljes számban s az állami isk. gondnokság elnöke Schröder Kornél. Kardos István igazgató ismertette röviden az intézményt ; felhívta a gyermekek figyelmét a rendre, illemre. Köszönetét mondott a szegény gyermekek nevében azon jólelkü adakozóknak, kiknek gyámolitása kiterjedt az iskolára, az iskola szegény gyermekeire. Az apró kezek összekulcsolódtak, miközben a párolgó meleg levesre s a mellé helyezett jókora darab puha kenyerekre és almákra sóvár pillantások estek. Egy kis fiú hangosan, értelmesen elmondta TÁEOIA•'vT i Un. ta r_ Elbeszéli: Hock János. Harmadéve Dél-Francziaországba utaztam az Adria-fiume sziczilia-marseillei vonalán. Fiúméban hajóraszállás előtt összevásároltam a piazza Adamichon a könyvárusnál egy csomó folyóiratot és füzetet, hogy legyen mit olvasnom útközben. Első este az ágyban elővettem az egyik olasz folyóiratot, — ha jól emlékszem, a milánói Treves-czég kiadványa volt, — hogy legyen min elaludnom. Lapozgattam benne. Egyszer megakad a szemem egy kis nautikái czikken. Mit is olvasna az ember, mikor odakint a tenger mormol, ha nem nautikái czikket! Hát igen ügyes, igen eleven volt az a czik- kecske. Sőt azt mondom, olyan pompás népszerűsítése a hajós ismereteknek, amilyenre még alig akadtam. Tüstént megértettem belőle, mi a chronometer, mi a sextans, mi a log? Hát legalább nem leszek itt a hajón egész falusi ember. Másnap ebéd alatt a kapitány urakkal már az idő és a sebesség mérésén vitatkoztam s mikor csodálkoztak rajta, honnan tudom én ezt a sok műszót és mindent, megvallottam, hogy abból az olasz folyóiratból. — Mert az a czikk igazi remekmű; névtelen Írója nemcsak tengerész, hanem művész is. Vájjon ki lehet? A harmadik kapitány (kis barna fiatal ember), csöndesen elmosolyodott magában. Aztán kiitta a borát és fölment a hidra. Mi a manó ? Délután megcsíptem őt odafönt : — Miért mosolygott ön, mikor ama czikk szerzőjéről beszéltem ? A kapitány elpirult egy kicsit : — Azért, mert ezt a semmiséget én írtam. De én erősen gratuláltam a derék ifjúnak. Bizony kár, hogy a lcg-könyvbe irogat az olyan ember, akinek igy fog a pennája. Beszélni fogok a miniszterrel, hogy a tengerészeti hatóságnál, vagy a révkapitányságnál gondoskodjék számára valami szép kis nyugalmas állásról. A fiatal kapitány szerényen mosolygott: — A kollegáimnak ne szóljon tisztelendő ur. Röstelleném, ha tudnák, hogy firkálok is néha. Melfettánál vihar kapott elő bennünket. Barit meg sem közelíthettük. Reméltük, hogy Catania felé jobb idő lesz. De az orkán nőttön- nött. Engemet a tengeri betegség nem bánt. A parancshidról néztem a zöld vizek zordon hegyes vidékét: a roppant hullámokat. Fecsegni is szerettem volna a kapitány urakkal. De a kapitány urak nem igen voltak jókedvüek. Harapófogóval kellett belőlük kihúzni a szót. Éjszaka jól aludtam volna, ha nem kell minduntalan az ágy szélébe kapaszkodnom, hogy ki ne vessen a hajó ingadozása. És hallgattam mint mérsékli a gépész a csavar forgását, mikor a hajó fara kiemelkedik a vízből. S ugyanakkor azt is észrevettem, hogy a gép lassan jár. Vájjon miért nem haladunk mi con tutta forsa ? Reggel aztán megtudtam. Elég jó kedvvel kapaszkodtam föl a hidra, de megdöbbentett, milyen hosszú képe van oda fönt mindenkinek. Legkivált az én generális kapitányomnak. Hát azért nem haladunk teljes erővel, mert yat és a testsúlyt, raégsa*»« t, váladékot. <®di izzadáat. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skroüslozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.- ■ • ....... Mi nthogy értéktelen utánzataira! fs kínálnak, kérjen mindenkor „Rocheu eredeM eeomagoláat, F. H«ffnuBB»Ls Bocke ét C*. Basel {8*á$ Lapvinls: mai száma IO old,al.
