Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

XL évfolyam. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, igo8. november 29. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. 48-ik szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Az ipartörvéuy revíziója. Azzal a levéllel, a melyet Szterényi Jó­zsef államtitkár az ipartestületek országos kongresszusához intézett, az ipartörvény re­víziója uj stádiumba lépett. Eddig az állam­titkár által tervezett nagy ipari kódex tár­gyalása és vitatása körül folytak a csatáro­zások, melyek sorompóba szólították a kis és nagy ipar, a szervezett és nem szervezett munkások ezreit, a szociológusokat, a jogá­szokat és az érdekeltség még szélesebb és távolabbi rétegeit. Nem szenved kétséget, hogy valamennyi oldalról erősen ostromolták az uj erődítési terveket és az építő nem te­hetett egyebet, mint hogy engedjen az ost­romlóknak. Visszavonta tehát az egész bás­tyát, és csak a felvonó hidat hagyta meg, mely a régi állapotból az újba átvezetni lesz hivatva. Más szóval az előttünk fekvő ter­vezet gyökeres átalakuláson fog keresztül­menni, alaposan lesoványodik, mielőtt uj for­májában ismét megjelenik a magyar glóbuszon'. Szterényi József mindenesetre nagyot és szépet akart. Nemcsak régi panaszokat akart javítani, hanem újat is akart teremteni, hogy a szociális törvényhozás terén megelőzze az egész müveit külföldet. És ha javaslatai­nak úgynevezett szociális részei például vala­mely nagy ipar államban jelennek meg, bizo­nyára több méltánylással és elismeréssel fo­gadják vala ezeket, mint nálunk, a hol a gyáripari és munkás viszonyok még nem eléggé konszolidáltak és nem eléggé kifor­szabályozni, az ipar oktatást fejleszteni, az ipartestü.eteket javítani, általánosítani. Rövi­den: az uj ipartörvény majdnem kizárólag a magyar kézműipar körére és érdekeinek hathatósabb védelmére tog szorítkozni, a mi nem is baj, nem is hiba, mert ezek az érde­kek egy negyed század óta tartó heves ost­romban könyörögnek figyelembevételért. És az uj törvény teljesíti hivatását, a kisipari termelés tökéletesítése és a kis ipari szerve­zet javítása által védelmet nyújt egyrészt a kontárok és a tisztességtelen verseny ellen, másrészt ha ezek révén a fogyasztó közönség érdekeit is megvédelmezi. Szociális téren még nagy a forrongás, a munkaadók csak most kezdenek szervezkedni. Küldjék ki előbb az első harczosokat, élesítsék a fegyvereket, gya­rapítsák hatalmi eszközeiket és azután jöjjön segítségükre a törvényhozás, mely könnyeb­ben fog boldogulni, ha már gyakorlati tapasz­talatokra alapítja közhasznú intézkedéseit. E szempontból tehát örvendetes az e téren beállott és föntebb jelzett fordulat, mert még nem korszakot alkotó szociális munkára van szükségünk, hanem elsősorban a kis ipar rég mutogatott és itt-ott elmérgesedett sebeinek az orvoslására. Ezt a munkát gyorsítani kell, a másikat pedig érlelni, mert ennek csak érlelő megfontolás után lehet sorát ejteni. Gelléri Mér. Békésvármegye közkóházának 1907. évi története.*) Az 1907-ik évet, intézetünk életében, korszakot róttak. Marad tehát a régi keret, újabb javítá­sokkal, kiegészítésekkel, toldással, foltozással. A képesítést egy kissé jobban keli megrend­alkotó eseménynyel kezdtük meg. Az előző év végén rendszeresített kórboncznok-főorvosi állás betöltetett, *) Dr. Berkes Sándor „Jelentés Békésvármegye közkór­házának 1907. évi működéséről“ szóló könyvéből. s az intézet tudományos munkálkodását szolgáló állásra dr. Feldmann Ignáczot, a budapesti kir. tu­dományegyetem kórboncztani tanszékének és intéze­tének évek hosszú során át volt első tanársegédét, nevezte ki a vármegye alispánja. — Az év folyamán nem egyszer tapasztaltuk, bogy' a procedúrában foga­natosított különböző vizsgálatok mennyire előnyösen befolyásolták a különböző beteg-osztályok működését. Azt hiszem, hogy nemc-ak a mi kórházunkban, ha­nem minden nagyobb gyógyintézetben igen fontos feladatokat teljesít a kórboncztani intézet, s a miénk­nek működése már is annyira belleilleszkedett az intézet munkakörébe, hogy rövid fennállása daczára, már is alig tudjuk elképzelni, hogy miként tudtunk eddig is meglenni nélküle? A tudománynak is, az orvosképzésnek is, de magának a nagy beteg-anyag helyes orvosi ellátásnak is valóban kiváló oszlopa ezen intézmény. — Felszereléseinek folytatólagos pót­lására ez évben újabb kétezer koronát szavazott meg a kórházi bizottság (márczius 9-én), a rendes költség- ségvetés keretében, pedig ezenkívül, még ennél vala­mivel nagyobb összeget is juttathattunk ugyanezen czélra ; úgy, hogy, ha még néhány éven át hasonló összegekkel folytathatjuk a berendelések kiegészíté­sét, kórboncztani intézetünk nemsokára el lesz látva mindama kellékekkel, amelyek egy kórházi prosectura működését minden irányban kielégítővé teszik. Az év eseményeit a kórházi 'építkezések ügye uralta. — Múlt évi jelentésünkben említettem, hogy különböző építkezési szükségleteink tárgyában fel- teijesztest intéztünk a magy. kir. belügyminiszter úrhoz. A belügyminiszter ur 1907-ben január 26 án az építkezési programra megállapítása s az egész építkezési kérdés alapos megvitatása czéljából.a hely­színére küldötte le Kelsz Gedeon dr. min. tan. urat, aki Gyulára érkezvén, itt személyesen vizsgálta meg az egész kórházi telepet és ezen szemle alapján győ- zödött meg arról, hogy mik a kórháznak sürgős TÁRCZA. Mese a boszorkányról.*) Irta: Bársony István. Amikor a Domnule „hosszúbbuszu“ elment, jó darabig mindaketten utána néztek a hegyi ösvény kanyarodójától, amely mellett a kerülő- ház roggyanva gubbaszkodott, mintha leakart volna ülni a mögötte levő sziklapárkányra. Meg­tépázott, viharverte kunyhó volt az; nem is olyan régi, amilyen elnyűtt, kopott, vedlett. Itt bizony sok gyors zápor érte; s ha a szél feltá­madt, az meg olyan volt, mint a harapós ko mondor, amelyik hörög-morog, a fogát csattog­tatja s ahol lehet, az elevenbe mar. Itt lakott a ránczos homloku Mitru, az erdőkerülő; a hegyek fia, akinek folyvást annyi volt a figyelni, nézni, leselkedni valója, hogy a szemöldökét mindig összehúzta, minthogy úgy *) Mutatvány a Singer és Wolfner kiadásában megjelent; 1909. évi Almanachból. jobban látott. Ezt aztán meg is szokta. Máskép nézni se tudott. Nem régen lakott itt; csak a tavasz óta, amikor a szedresvölgyi kerülő hirtelen eltűnt, elbujdosott és azóta hírét se hallották. Pedig a helyére sürgősen kellett valaki, aki a dolgát átvegye, ellássa ; mert. a fát túlságosan lopták. A begyek közt tolvajszervezetek voltak már, amelyek nemcsak a vágottat, hanem az elevent is lopták, persze előbb azt is csak kivágták ; s aztán a legszebbje közül válogatták, hogy melyiket vigyék ; százados fenyőfákat, amelyek­nek a derekát átölelni egy ember nem bírhatta ; kettő kellett ahhoz. Az uradalombeliek közül Mitrura esett a „Domnule“ választása ; őt rendelte ki az elbuj- dosott ember helyére, akit Petru Liácnak hív­tak s akinek a felesége édes testvére volt a Mitruénak. Igaz, hogy jóval idősebb nénje, aki már férjhez is ment, amikor a kis Vera még a patak kavicsaival játszadozott. Régen nem lát­ták egymást, minthogy három nagy hegy volt köztük s a menyecske nem igen járt haza. — Amióta az uráé volt, nem lőhetett többet a szüleié; — és innen, a rozoga kerülöházból, kü­lönben is nehezen szabadulhatott. A tehénke, melyet ő legeltetett, nem engedte ; — a házi­dolog sem engedte. Meg még ki tudja, miegyéb sem engedte. Csak arra jöttek aztán a rokonok ide, hogy megtörtént a nagy szerencsétlenség, amit előre senki se sejthetett ; a fiatal szép asz szony meghalt, semmivé lett; leesett a szikla- oromról és a szakadék kövei közt összezúzta magát. Úgy találták meg odalent, ahol a zugé, riadozó patak rohan lejebb, még lejebb ; s ahol a nap haromnegyedrészében árnyék van, mint­hogy oda, a mély repedésbe, a déli sugarakon kívül a többi el nem juthat. Az ura eszét vesztette, elszaladt, világgá ment. Nagyon szerette a feleségét, akinek a haja leért a csípejéig, a keble pedig mintha külön élt volna az inge alatt, úgy rezgeti, amikor könnyű lépéssel haladt a hegyre a tehénke után. Szinte világított a foga, mint a farkasé, mint­hogy mindig mutogatta, olyan nevetős volt ; a szája az érett szamócához hasonlított s az egész asszony a havasi virágok üdeségével diszlett, amelyek közül mindig is volt egy pár szál a A 7 Az arcZ kéz bőrének minden­Mely a legkényesebb követeimé- ft pjl AT)55 „AU WXv napi ápolására legideálisabb szer. nyéknek is teljesen megfelel. jjmétám OH Orvosilag' ajánlóra, I --------------------------------------------------------­3i6 3-10 Kapható a gyógytárakban és dívatárú üzletekben. Egy üveg ára Orvosilag: ajánl-va I I korona 20 fillér. Lapunk mai száma ILO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom