Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-22 / 47. szám
XL évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.................... 5 K — f Évnegyedre................. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, 1908. november 22. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. 47-ik szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal t Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a iap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Képviselőtestületi közgyűlés előtt. A holnapi napon tartandó képviselőtestületi rendes közgyűlésnek legfontosabb tárgya a város 1909-iki költségvetése, melyet főbb tételeiben már közöltünk lapunkban és amelynek, évről-évre szokásos bírálatának kötele7 j zettsége — jól tudjuk — ezúttal is' hirláp- irói kötelességünk volna; de abban az alakban mint azt olvasó közönségünk tőlünk megszokta s talán el is várja, ez alkalommal eme birálat alól kitérünk. Nem a város ügyei iránti érzéketlenség, nem a közöny, még kevésbé pedig mintha a költségvetést olyannak tekintenénk, mely a bírálatot nem igényeli, oka eme elhatározásunknak, hanem annak a tudata, miszerint Gyula város helyzete még mindig oly abnor- mis, mondhatnék oly válságos, hogy a költségvetést, épen eme válságos helyzetre való tekintette], a kényszer szüleményének kell tekintenünk, amellyel szemben a legtárgyila- gosabb birálat is nemcsak czéltalan volna, hanem olyan, bár alap nélküli feltevésekre s következtetésekre adna tápot, melyeket a város ügyeit a legnemesebb intenczióktól eltelten, elismerésre méltó ügybuzgalommal vezető polgármester és tisztviselői kar különben is rendkívül nehéz helyzetének bizonyára még nehezebbé tételének okából el akarunk kerülni. Elismerjük, sőt kifejezetten hangsúlyozzuk azt is, hogy abban a válságos helyzetben, amelyben Gyula városa ez idő szerint van, a polgármester és a városi tanács, más költségvetéssel, mint amely a képviselőtestület tanácskozásának tárgyát kópezendi, a legjobb akarat mellett sem léphetett volna elő. Ami azonban a 100 perczentes városi pótadót igénylő költségvetés mellett a leg- szomorubb, ez az, hogy a horribilis pótadó még mindig nem elégséges rá, hogy a város ügyeit a mai válságos helyzetből normális mederbe tudná terelni. Hogy mi okozta a város helyzetének válságát, azt megfesti ama számtanácsosi jelentés és az eme jelentésen alapuló alispáni rendelet, melyeket főbb vonásokban lapunk két számában közöltünk és amelyekre vonatkozólag megírtuk, hogy megtesszük rájuk észrevételeinket. Elismerjük, hogy a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség érdemes főnöke nagy szorgalommal, nagy ambiczióval ejtette meg a város ügyeinek megvizsgálását. Jelentése sok tekintetben bizonyára megszívlelendő elaboratum, mely feltétlenül kiindulási pontja, mondhatnánk alapja kell hogy legyen ama reformoknak, amelyek a város ügyeinek, a maholnap csőddel fenyegető köz- igazgatás bajainak orvoslására elkerülhetlen szükségesekké (egészen más kérdés azonban, hogy egyúttal eredményesekké is) válnak. Ennek elismerésével és előrebocsátásával azonban nem habozunk kifejezést adni ama meggyőződésünknek sem, hogy mindama követelményeknek kielégítése, melyeket a vizsgálati jegyzőkönyv és az alispáni rendelet a várossal szemben, bár elismerjük hogy jogosan és törvényesen formálnak, sem a mostani, sem az általuk proponált szervezetben, még világosabban meghatározva, sem a mostani, sem az általuk javasolt tisztviselői létszámmal, egyáltálán nem történhetik meg. Az alispáni rendeletnek Gyula város ez idő szerinti közigazgatási szervezetére vonatkozó kritikája főleg abban csúcsosodik ki, hogy a város közigazgatása törvényhatósági joggal felruházott városok mintájára van szervezve. Az alispáni rendelet erősen kifogásolja, hogy Gyula városa »külön árvaszéket, külön rendőrkapitányi hivatalt, külön békebiróságot, külön adóügyi osztályt tart fenn.“ Ez tényleg úgy is van, de ez a külön árvaszék, külön rendőrkapitányi hivatal, külön békebiróság és külön adóügyi osztály és pedig valamennyi külön iktató, kiadó s irattározással, törvényeken alapuló kiket ül- hetlen következménye a rendezett tanácsú szervezetnek; és pedig nemcsak Gyulán, hanem minden rendezett tanácsú városnál, a legkisebb népességűnél is. Ha s ameddig rendezett tanácsú városok, akkor és addig ezeket akarva nem akarva fen kell tartamok, mert a törvények és azokon alapuló egész légiója a végrehajtási rendeleteknek kötelezi rá őket. Rendezett tanácsú város önálló árvaszék, rendőrkapitányi hivatal, békebiró s városi adóhivatal nélkül nincs és nem is lehet ; és mindaddig, mig a vonatkozó törvények nem módosíttatnak, addig Gyula városa, ha a rendezett tanácshoz ragaszkodik, esetleges uj szervezeti szabályrendelet készítésekor is, mindezen institucziókat, akarva nem akarva, köteles jövőben is fentartani. Mi is kifogásoltuk, hogy Gyula városa külön árvaszéket, külön rendőrkapitányi hivatalt, békebirót és külön adóhivatalt tart fen ; kifogásoltunk és kifogásolunk ezeken kívül sok más egyebet is, de mindeme kifogásainknak pár évvel ezelőtt irt czikksorozaTÁRCZ.A, Föl és alá. Irta : Dalmady Győző. Hegyi utón szakadatlan Járnak-kelnek a kocsik, Egyik gyorsan lefelé fut. Másik felkapaszkodik. Egyik kocsi vidám, fürge, Messze hangzik a zaja, Másik kocsi nehéz, lassú, Sok a gondja, a baja. Mindenikre egyenlően Süt a déli napsugár, Fényből mégis csak egyik kap, A másik hús árnyba’ jár. Egyik lejut a völgyekbe, Másik a hegycsúcson áll, A sok közül melyik ér czélt ? És nyugalmat hol talál í1 A mi koponyánk. Irta: Jászai Mari. Azért kisebb-e azzal az „egyharmaddal“ a mi asszonyi agyvelőnk, mert a férfiak a teremtésünk óta nem engedték azt használnunk, nehogy mi járjunk túl az ő eszükön, vagy ezt is csak ránk fogják, mert hiszen ők tnérecsgélték és mondhattak annyi uncziát, amennyit a saját érdekükben jónak láttak konstatálni — ámbár nem hiszem, hogy I.enh.ossék bácsi akkora ellenségünk lett volna, neki nem volt rá oka, ismertem az élete párját — vagy csakugyan a természet tartotta vissza azt a hiányzó harma- dot, bölcsességből, olyan hivatásra szánva bennünket, amelynél* nem vetnénk alá magunkat ha, — mint mifelénk mondják, — ki volna mind a négy fertályunk ? A koponyánk belsejét még nem láttam, de ha a külsejét nézem és azután Ítélek, akkor jaj nekünk 1 Ha akkora a különbség a fejeink belseje, mint a külseje között: akkor megijedünk és féltjük az egész jövő generációk szellemi nívóját, mióta tudjuk, hogy azok lélekbeli tehetségeiket az anyától is öröklik. Mert miben különbözünk igy lenézett, lesajnált, vad nővéreinktől, akik semmivel sem raknak több tücsköt-bogarat a fejükre, mint mi. Igaz, hogy ők nem is követelnek szavazati jogot, mint mi. Nehogy azonban valaki rám olvassa, hogy én vizet prédikálok és — czifra kalapban járok! Szó sincs róla. Én a magam kalapjait is mindig úgy szégyenlem, mint a többi asszonyságét, de egyszerű kalapot Budapesten nem kapok. Ha pedig férfias kalapot teszek föl, mint az északiak, finn, dán, norvég asszonyok, akkor mindenki megfordul utánam és nevet; ez pedig nekem annyira kényelmetlen, he gy inkább viselem a budapesti divatot, amelynek a fejemhez semmi köze. Nem véd nyáron a nap és télen a fagy ellen. Divat! Viseljük, mert divat. Mert párisi. Ha a budapesti hölgyek tudnák, hogy Pá- risban az igazi előkelő nő gyalogjáráshoz sohasem tes.z föl „fantasie“-kalapot, tollas, madaras, virágos isten-csudákat, hanem jár egyszerű, fejéhez simuló, kis kerek, vagy keskenykarimáju Bnraft 88 étvágyat és a testsúlyt, mpilH1 tét! a Köhögést, váladékot, #5« txxadi* Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulezis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen tttátizafokaf fs kínálnak, kérjen mindenkor „ Uoehef* eredeM csomagolást. F. HAfFmAKsa-La Reeh« & C«. Baiel ßß - - — - Kaptuté orv Mi rtr.cUiau, a gy4gy«zertáf*!c bau. — kit Uvtgenkiat <■— korona. Ha.pui.aa.lz: ma.1 száma IO olcLa,i.
