Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-26 / 30. szám

2

BÉKÉS

1908. julius 26.

Ez vezérel bennünket, midőn az Egyesület által részünkre küldött közleménynek az alábbiakban teljes egészében helyt adunk.

A közlemény a következő:

A Délvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, amely hazánk külturintézetei sorában rövid fennállása daczára eddig a legeredményesebb tevékenységet fejtette ki, legújabb és egyszersmind legerősebb fiókját Békésmegyében szervezte, amely fiók a vármegye és vidéke társadalma szine-javának megnyerésével aug. hó 2-án délután 3 órakor tartja alakuló közgyűlését Békéscsabán a városi széképület közgyűlési termében.

A D. M. K. E. magasztos kulturczéljai eléggé ismeretesek a nagyközönség előtt. Mégis nem végeztünk felesleges munkát, ha ezeket alapszabály szerint czitáljuk. íme:

„Az egyesület czélja Dólmagyarországon a magyar nemzeti szellemet ápolni és fejleszteni, a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének ismeretét terjeszteni. Amennyiben ezen két czél elérése érdekében szükségesnek és czélszerünek mutatkozik, a közjóiét elő- mozdításán emberbaráti intézmények támogatása utján közreműködni, E czél elérésére az egyelőre ténykedési körébe vont Arad, Bács-Bodrog, Békés, Csongrád, Csanád, Krassó- Szörény, Temes és Torontál vármegyék területén pénzerejéhez képest kisdedóvó intézeteket, elemi és felsőbb népiskolákat, nevelő- intézeteket állít fel, illetőleg tekintet nélkül azok jellegére, segélyez. A hazafias szellemben működő és a magyar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tanúsított tanulókat jutalmazza. Szegény tanulókat tankönyvekkel és ruházattal lát el és támogatja a hason- czélu egyesületeket. Támogatja a magyar szinészetet. Magyar ifjúsági egyleteket, olvasóköröket és népkönyvtárakat létesít és segélyez; gyermekeket helyez el magyar vidékeken, amennyiben anyagi ereje megengedi, takarékpénztárakat létesít, uj népiparágakat honosít meg, a magyar ipar és kereskedelem\ fejlődését elősegíti, e czélt szolgáló intézményeket támogatja és létesíti. Kutatja a kivándorlást előidéző okokat és czőlszerü telepítésekkel

közreműködik azok megszüntetésén, — szóval feladatának betöltésére minden törvényes eszközt felhasznál.

Ezen czélok megvalósítása érdekében az egyesület közgyűlése elhatározhatja, hogy működését más törvényhatóságokra is kiterjeszti, amelyek területére nézve is ezen alapszabályok lesznek érvényesek“.

E czélok közül számos jelentős intézményt teremtett meg eddig a D. M. K. E. a Délvidéken. S hogy ilyetén kulturszocziális misszióját megkezdhesse Békésmegyében is, van szükség a fiókra, amely az anyaintézet presztízse alatt valóban olyan üdvös és nagyszabású tevékenységgel kezdi meg megalakítása után működését, amely méltán magára vonja az egész ország figyelmét, de'meg fogja nyerni elsősorban is Békésmegye és vidéke társadalmának jóindulatát és támogatását.

Nem tagadhatni, a magyar kulturintéze- tek eddig jóformán nem tettek egyebet, mint a frazeológia virágaiba öltöztették azt a szép programmot, amelyből nem valósítottak meg egy fikarcznyit sem. Dolgozni nem dolgoztak, de kiváltságosai annál többet szerepeltek. S mig a magyar kulturintézetek lépcsőül szolgáltak strébereknek és kapaszkodásoknak különléle méltóságok eléréséhez, azalatt a Schulvereinek, Bonesvereinok és különféle dákoromán pénzintézetek hatalmas gazdasági erejükkel kaczagva fojtogattak és fojtogatnak halomra ezer és ezer védtelen magyart, meg- mentketetlen kárára a magyar fajnak. Ott van például az E. M. K. E., amely milliókat hevertet, ahelyett, hogy valóban becsületes kulturszocziális gazdasági alapra fektetné programmját és az ilyeténmód megreformált programmot becsületes munkával keresztül is vinné ! Hát nem közművelődési nyomor ez ? Vagy micsoda idea az, amit nemrégiben egy szegedi tanár penditett meg a fővárosi sajtóban, hogy uj kulturintézetet kell csinálni: A. M. K. E.-t (Alföldi Magyar Közmüvelő- 'dési Egyesület). Erre abszolút semmi szükség, de igenis elengedhetlen szükség a meg levő kulturintézeteket fejleszteni, szélesebb gazdasági alapokra fektetni az egész ország

behálózásával, mert hiába prédikálunk akármit, a magyarságnak sok-sok veszedelmes nyavalyáját egyedül és kizáróleg puritánul becsületes kulturszocziális gazgasági alapokon lehet szanálni. S ez az egyetlen hozzáférhető ut ahhoz, hogy a mai széttagolt társadalom kölcsönös megértéssel, egyesült erővel haladhasson egy anyagi és erkölcsi erőkben hatalmas kulturállam kiépítése felé. Mert azt ne feledjük hogy a magyar állam szegény és gyenge ahhoz, hogy műveltté, magyarrá és egyszerűnnd megelégedetté tegye a nemzetet. E feladat a társadalomra vár.

E valóban magasztos feladatok becsületes megvalósitásának akar minden erejével munkás osztályosa lenni a D. M. K. E. békésmegyei fiókja. Tagadhatatlanul gyönge erő a megoldásra váró nagy feladatokhoz képest, de nem lebecsülendő. Ellenkezőleg: tiszteletre és minden becsületes magyar támogatására méltó. És a magyarság ügyét valóban a szivén viselő polgárok minden rétege föl- tétlen támogatására számit is a D. M. K. E. békésmegyei fiókjának gárdája, mert a nemzeti gondolat és nemzeti aspiráczió immár nem állhat meg annál a pontnál, amely csak a nemzeti öntudatot hangoztatja, hanem éppen a tizenkettedik órája, hogy eredményesen és hathatósan működjék abban az irányban, hogy egyrészt barátságos és a magyarság iránt szimpatikus idegennyelvü népek a magyarosodás gondolatát megszerezzék, másrészt, hogy a kulturszocziális üres kiabálás nélküli csöndes munkássággal a speczális társadalmi bajok orvosoltassanak.

Amikor a D. M. K. E. bókésmegyei fiókja megalakulása előtt közeli működésének irányelveit az elmondottakban nyilvánosságra kívánja hozni, nem azt a bizonyos szalmaláng lobbanásu lelkesedést kívánja felébreszteni, de jövendő munkásságának becsületes megfigyelését kéri mindenektől, s amennyiben kifejtendő tevékenysége igazolni fogja programmját, annak lelkes támogatását. A czélok megvalósításáért pedig Békésmegyében becsületével szavatol annak a jeles gárdának minden egyes tagja amely a jövő

— Nemsokára ott leszünk, — szólt a kocsis.

— No csak előre 1 . . .

*

Vilna falucska két földszintes házsor közt elfutó egyetlen utczájában nagy volt a vigasság. Olgicza, a falu legszebb lánya esküvőre készült Ogareff-el. Olgiczáék szegényes parasztháza körülbelül az utczasor közepén állott. Kicsi volt a falu, de minden ridegsége mellett barátságos; a sok ze.ulyánka ’) fel volt diszitve szép fekete, narancs, meg fehér színnel. Ez az ország színe. Különösen az Olgiczáéké. A ház belsejében egy sarokban van a ház védőszentjének a képe, mely előtt lámpát éget az áhitatos gazd’asszony, Olgicza törődött, öreg anyja. Benn a szobában hatalmas kemencze mellett ágy áll, körülötte egy csomó feldíszített szentkép. Ott van a czár képe is, Mindenki, amint belép, előbb a szentképek előtt hajtja meg magát és csak azután üdvözli a háziakat és később, külön, a menyasszonyt. Különösen sok fiatal legény. Ott van közöttük OgarefF is, a vő legény, egy ritka szakállú, zengzetes hangú, szép fiatal legény; széles homloka és szép kerek álla kellemes benyomásé.

.Szegény, parasztos lakoma; fekete kenyér, savanyú káposzta, halak, savanyú kel-leves, egy kis pohánkarétes kerülnek az asztalra. Persze elmaradhatatlan a pálinka, a sok erős ital, rumos tea. Mindkettőből jócskán fogy.

Megjött már Iván is, majd később megjelenik Jaropolk. Úgy, ahogy megbeszélték. OgarefF az ő pajtásaival elvegyül a mulatozók közt és Iván folytonos unszolására nem tud ellenállni a pokoli italoknak. Lerészegednek. i)

i) Zerulyánka .= vályogház.

— Kész-e már Olgicza? szól Ogareff pityó- kosan. Gyerünk az esküvőre.

— Tüstént meg lesz, — szól Iván, akit szintén meghívtak, mert jó barátja volt az Ol- gic/.a boldogult, s/.ántóvető apjának. Azelőtt itt lakott a faluban, jómódú gazda volt, most is az, szerette epedőn Olgiczát, — még most is imádja, de ez hallani sem akar felőle. Aztán épp ezért itthagyta a falut és elment Grodnóra. De most, hogy még egyszer, talán utoljára megláthatta, hát mégis eljött . . . , de rossz szándékkal . . .

— Kész-e már Olgicza? — kezdi újra OganfF, de barátai csititják :

— Ne siess lurkó ! Elég gyönyörűséged lesz még benne úgyis!

Iván most intett Jaropolknak. Alig vették ezt észre. Csak mulattak,.ittak egyre és daloltak sok szép dalt, főképp az „Ukraina viszhangját.“ *)

Rossz szándék vezette Ivánt. El akarta lopni a szegény Olgiczát.

Most Jaropolk kilépett az udvarra, majd pedig az Olgicza benyílójába lépett. Ott áll Olgicza, szép haja gyönyörűen befonva, rajta a takaros myrtus koszorúval, hófehér fogsora, amikor kaczagott, kilátszott, tündökölt, szépen kivillogott. Az égen előkerült a nap nehány reszkető, hőtelen sugára. Nyilván csak üdvözölni jött a szépséges menyasszonyt, majd eltűnt visszabujt újra, hogy ne lássa, mi készül . . .

Az utczán alig volt két lézengő paraszt, mindnyájan benn voltak.

— Gyerünk a szánkóhoz —, szólt faropolk. És Olgiczával kilépett a kis kapun, hátul. Utánuk az anyja.

Bárcsak ne jött volna — gondolta Jaropolk.

Iván csak itatta a vőlegényt is, a többit is. Majd a szánnál termett. Ott volt Jaropolk is a szép Olgiczával, meg az ősz anyjával, akit most Jaropolk elvezetett gyorsan.

Felültek a szánra. Olgicza a rossz Ivánt ' fel sem ismerte első tekintetre, csak akkor, — de már későn — amikor a lovak kettejükkel repültek.

Nyíl nem ment oly gyorsan, mint az a kis szánkó. Olgicza szivrepesztő sikoltozása behallatszott a mulatozókhoz, Jaropolk pedig gúnyosan felkiáltott :

— Hé OgarefF, ébredj ! Olgicza vár a szánon. Majd felkapott egy tüzes — persze lopott — paripára s vágtatott a szánkó után.

Mintha darázsfészket bottal megbolygatunk, úgy rebbentek széjjel a vendégek, ki lóháton, ki gyalog a rablók nyomába. De egyikük se érheti utói; mind lehull útközben nagy részegségében.

Szörnyűség hallani az ősz anya jajveszéklését.

— Ellopták Olgiczát, segítség 1 — és nyomban elájul.

A szegény Olgicza pedig ezalatt rimán- kcdik :

Eressz el, nem kellesz, százsor inkább a halál 1

Most Iván könyörgött; Nézd, ott folyó látszik. Olvadón ütődnek egymáshoz tetején a jéglapok. Emitt az én falum. Barátságos szép ház. Édes, meleg otthon, hő szivem s mindennél hatalmasabb, nagy szerelmem. Kérlek, könyörgöm, jöjj hozzám asszonynak . . .

— Inkább a pokolba! Téged megátkozlak, hitvány, lelketlen ! . . .

!) Ukraina viszhangja = kedvelt orosz népdal.