Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-07-12 / 28. szám
XL. évfolyam. Gyula, igo8. julius 12. 28-ik szám. Előfizetési árak ; Egész évre ............... 10 K — f Fé l évre...................... 5 K — f Évnegyedre.................. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A család és az iskola. így tanév végén és szünet elején jelen- nek meg az iskolai értesitők. Mind megannyi beszámoló volna egy iskolai év történetéről és kellene, hogy leszűrt tapasztalat, a közvetlen megismerés eredményezte bizonyos gyakorlati értékkel biró pedagógiai megfigyelés nyilatkozzék meg az egyes iskolák növendékei szelleméről, tanulásrendjóről és mindazon képességek fokairól, mibenlétéről, melyek az iskola növendékeit az életre és megélhetésre képessé teszik. Kellene, hogy ilyen adatok legyenek túlnyomó számban abban az értesítőben, mely a növendékek révén első sorban a szülők kezébe kerül és csak azután érdekel egyes tanügyi embereket. Sajnos azonban, a közmondás szerint ismert hazai iskolai értesitők nagyrészben és kevés kivétellel, mindezeknek a híjával vannak. Nem ritka, hogy bizonyos elvont tartalom, kizárólag szakszerű téma foglal vezető helyet az értesítőkben, mely már tárgyánál, felfogási módjánál és előadásánál fogva is eleve kizárja azt, hogy ezt az irón, no meg a nyomdai korrektoron kívül, szám- bavehető számban sokan elolvassák. A szülők legkevésbbé. Pedig ezeknek áll érdekükben első sorban tájékozást nyerni azon vezérelvekről, melyek gyermekeik iskoláztatását illetőleg egy egész életre kihatólag irányitó, sokszor döntő súllyal bírnak. Hiszen a családi nevelés állandó és folytonos kontaktusa az iskolák nevelő követelményével annyira fundamentális pedagógiai elv, hogy erről beszélni bővebben szükségtelen is. Egyik magyar középiskola ez évi értesítőjében az igazgatói jelentésben olvastuk a következő megfigyeléseket: „a szülők közönye, elfogultsága, gyermekeik majomszere- tete, a gyermek elkényeztetése, ferde nevelése leküzdhetetlen nehézségeket gördítenek a tanári kar munkássága elé.“ Gondolkoztunk e kijetentés fölött s általánosságban igazat adtunk a megfigyelés helyességének. Ezen odavetett kijelentésből is letagadhatatlan jelét állapítottuk meg annak az iránynak, mely az iskolába járó növendékek nevelésének helyes útját jelöli meg. S kiragadva e tételt, fűzzük tovább mondanivalónkat. Ha a tanári kar felismeri e nehézségeket, miért nem gondoskodik megfelelő módon e nehézségek elhárításáról ? Ha megállapítja, hogy a szülők közönyösek, elfogultak, gyermekeiket elkényeztetik, ferde irányban nevelik, majomszeretetlikkel csaknem agyonszoritják, miért nem igyekszik mindezekről közvetlenül meggyőzni a szülőket, beláttatni velük kifogásolt eljárásuk káros következményét ? Rég idejét múlt pedagógiai nézet, hogy az iskola nem nevel, csak palléroz : nagyjában faragja le mindazon érdességeket, melyek a születésnél, avagy a családi nevelés hiányainál fogva annyira feltűnők és szembeötlők. Igenis kell, hogy az iskola neveljen. Neveljen az életnek, a megélhetésre. Bár tudjuk, hogy tényleg lehetetlen minden egyes növendékkel külön-külön, egyénisége és egyedisége szerint foglalkozni; talán kizártnak is tartjuk, hogy a tanitó szakemberek minden egyes növendékre vonatkozóan és minden egyes alkalommal a szülőkkel vagy ezeknek helyetteseivel érintkezzenek ; nem látjuk be, miért ne volnának másutt is megvalósíthatók azok a budapesti egyes intézeteknél inaugurált és bevált eszközök, melyeket szülői értekezlet néven ismerünk. — Az intézet igazgatója és tanárai összehívják a növendékek szülőit és könnyed, fesztelen módon beszélik meg ezen összejöveteleken felmerült észlelefeiket úgy a növendékekre, mint a nevelés, tanításra vonatkozólag. Igenis, szükségesnek tartjuk a szülői értekezleteket ; szükségesnek tartjuk magasabb pedagógiai, sőt társadalmi szempontból is. És nem képzelünk el olyan érvet, mely bármelyik részről megdöntené ennek szükségességét. Hisszük és valljuk, hogy a magyar tanférfiakat a legbensőbb kötelesség- érzet és ügyszeretet vezeti. El nem képzeljük, hogy akár a helyiség, ahol ezen értekezleteket tartanák, akár az idő és alkalom, mikor ezt tartani akarnák, bizonyos eltökéltség mellett, jó szándékkal és elvárt buzgó- ság mellett feltalálható, vagy megállapítható nem lenne. De nem képzeljük azt sem, hogy komoly gondolkozásu szülő részvétellel, jelenléttel, tárgyilagosan, elfogultság nélküli hozzászólás által ne óhajtaná előmozdítani ezt a valóban kulturailag is oly fontos kezdeményezést, melyből első sorban a szülőnek van haszna. Csak kezdeményezni kell s bizonyára az eredmény, a siker nem marad el, mert egygyé kapcsolódik a család kötelessége, a szülők szerepe, a tanítás rendjével, célzatával és végeredményben ezáltal gyermekeink boldogulhatását érjük el, kiket az életnek nevelünk és a megélhetésre erősnek, szívósnak akarunk tudni. TÁRC14 Diákjaink tanulmányi kirándulása. Engedjék meg, hogy mindjárt bevezetőképen előre bocsássam, hogy e rövid közlemény keretében nem útleírással, útirajzzal kívánom az olvasók türelmét igénybe venni. Korántsem ez a szándékom, hiszen ez minden tekintetben há- ládatlan vállalkozás volna. Sokkal csekélyebb utazás volt ez, semhogy a felnőttek turisztikai szempontjából oly különösebb érdekességgel bírna, mely az útleírást indokolttá teszi, de meg sokkal ismertebb is, semhogy ismertetésre szorulna. Egészen másképen áll a dolog azonban a diákok tanulmányi kirándulásainál, mint amilyen a múlt napokban megtett út is volt és jelen alkalommal a szülők és érdeklődők figyelme az, melyet bejárt utunk rövid vázolásával fölkelteni kívánok. Legfőbb czélom pedig — őszintén bevallom — az, hogy a tanulmányi kirándulások eszméjének megnyerjem azon mélyen tisztelt szülőket is, kik egy vagy más okból azokat nem méltatják annyi figyelemmel, amennyit megérdemelnének. Junius 22-én, hétfőn délelőtt még folytak a gimnáziumban az évzáró vizsgálatok, de már délben szinte meg is feledkezett róla az a 15 diák, akik a vasúti pályaudvaron szülőik utolsó intéseit, figyelmeztetéseit jól-rosszul megjegyezve, izgatottan várakoztak a késedelmező vonatra. De végre fölszállottak (a Máv. igazgatóságának előzékenységéből kirendelt) külön vasúti kocsiba, utolsó intések, egy fütty és a vonat megindult, boldogan mosolygó arczokat, vidám jókedvet, új benyomásokra váró lelkeket víve magával. Hat órai utazás után értünk utunknak első pihenő helyére, Szabadkára. Az elszállásolást egy kis séta követte a városban, kívülről megtekintve a város nevezetesebb épületeit: városháza, nagytemplom, gimnázium, színház; azután villanyoson kikocsiztunk a palicsi-tóhoz. Következő napon korán indultunk útnak. Maga az útvonal is már érdekesebb volt, amennyiben a vasút a Ferencz- és Ferencz József-csatornán visz át, majd Újvidéknél a hatalmas Dunán (megcsodáltuk a hajóhidat is), a hídról pedig egyenesen a péterváradi alagútba rohan bele, melynek túlsó oldalán a Fruskagora vadregényes vidékei gyönyörködtetik szemünket, hellyel- közel pedig a kanyargó Duna kiséri utunkat. Megpillantjuk a karlovici patriarchatus palotáját, templomát és szemináriumát és azon kupolás épületet, hol 1698-ban a békét megkötötték. Zimony volt utunk első jelentősebb állomása. Itt, ebéd után, az ezredévi emlékművet tekintettük meg elsősorban, természetesen fölmászva amennyire csak lehetett felső részébe. A magas dombon épült emlékmű legfelső karzatáról remek szép kilátás nyilik. Észak felé látjuk a távolban a titeli fensikot, hol a Tisza a Dunába ömlik. Dél felé szemben van velünk Szerbia fővárosa, Belgrád, lábaink alatt Zimony városa, két oldalt a Duna és Száva kanyargó ezüstszalagja, nyugat felé Pancsova városának tornyai emelkednek ki a sikságból. Nem mulasztottuk el nevünk beírásával látogatásunk emlékét az emlékkönyvben megörökíteni, azután le a Duna partjára. Az uszodában vett üditő Duna-fürdőzés után még megpihentünk az igazán szép, rendezett OrTrosIlstgr njámlTza.I ------------------------------------------------ Orvosilag ajánlva! 3i 61-13 Kapható a gyógytárakban és divatáru-üzletekben. Egy üveg ára I korona 20 fiilér. Liapunk mai száma, IO olcLa.1.
