Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

XL. évfolyam. i-sö szám. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre...................... 5 K — f Évneg yedre................. 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Gyula, igo8. január 5. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiilterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Post fosta. A karácsonyi és uj esztendői ünnepnapok között lezajlott főispáni beiktatás és vár­megyei tisztujitásról alantabb kimerítő tudó­sításban számolunk be. Dőry Pál főispáni kinevezését rokon- szenvvel fogadta a vármegye közönsége, még mielőtt őt alkalma volt személyesen meg­ismerhetni. A rokonszenv forrása, mint azt kinevezésekor kiemeltük, ama köztudomás volt, hogy Dőry már bárom évtizedet meg­haladó időn át, bár más vármegyében, elő­kelő állást és tisztes pozicziót foglalt el a törvényhatósági életben. Ez a körülmény a legjobb ajánló levél volt, hogy a főispáni tisztre történt egyébb kombinácziókkal szem­ben az ő jelöltségét a legnagyobb szimpátiá­val fogadja a vármegye közönsége, ürömmel konstatáljuk, hogy a fenti okokból előlege­zett rokonszenv jogosultnak is bizonymit. Dőry Pálnak a vármegyébe megérkezése, egyéniségének, előkelőséggel párosult szere- tetreméltósága, minden posetól ment közvet­lensége és a vármegyében való működésének irányelveit tartalmazó programúi, amelyről beiktató beszéde számol be, az előlegezett rokonszenvet rövid huszonnégy óra alatt tiszteletteljes bizalommá s szeretetté fokozta. Dr. Daimel Sándor vármegyei főjegyző különben nemcsak ékesen, hanem férfiasán és mintegy inspirácziótól ihietten a legtalálóbb szavakban ecsetelte Békésvármegye közönsé­gének igaz érzelmeit ama beszédben, amely- lyei a vármegye főispánját diszes székének elfoglalásakor üdvözölte. Ezekből a szavakból nincs mit elvennünk és bizantinismus bűnébe esni óvakodván, eme szavakhoz nincs mit hozzá tennünk. Elvárjuk a főispánt a tettek mezején; várjuk rokon- szenvvel, tisztelettel és bizalommal és bizto­sítjuk róla, hogy a vármegyének egészséges közszelleme nemes törekvéseiben teljes erővel fogja őt támogatni. A vármegyének egészséges közszelleméről írva, megragadjuk az alkalmat konstatálni, hogy ez az egészséges közszellem hatalmasan sőt bizonyos fokig félelmesen, de minden kö­rülmények között üdvösen nyilatkozott meg ■a főispáni beiktatást követő napon tartott tisztújító közgyűlésen. Egy nagy hazugság valóságos ónsulylyal nehezedett ugyanis néhány esztendő óta a vármegyei közéletre. Nevezetesen az, a ré­szint nagyképűség és nagyzási hóbort, részint magánérdek és tehetség hijján jogosulatlan érvényesülési vágy, részint és fö'leg gyűlölet sugalmazta vád, amely Békés vármegye értelmi­ségének színét javát egyszerűen „hazaáruló“ -nak és mint ilyent a megyei közéletből bojkottálandó- nak deklarálta. Azzal az immár tűrhetetlenné vált terrorizmussal, amely eme hazugságot ápolta s amely majdnem kizárólag eme ha­zugságon élősködött és próbált érvényesülni, a tisztujitó közgyűlés a hétfői napon leszámolt. Leszámolt alaposan és gyökereden, a hazugság feltámadásának lehetőségét is kizárva. De ideje is volt. A vármegye közgazda- sági helyzete s társadalmi viszonyai egyálta­lában nem voltak é§ nincsenek annyira kon- solidálva, hogy két oldalról is kiállják és le­gyűrhessék a demagógia fékevesztett táma­dásait. Elég Békés vármegyének és Békés vármegye társadalmának a nagy tömegekből fejlődő demagógia, éppen ez okból tehát a guvernementális palástba burkolózó úri demagó­gia luxusát már nem engedheti meg magának. A vármegye tisztviselőinek, azoknak is, akik ellen az egyéni gyűlölködés a párt poli­tikai szempont palástja alatt — ami szintén nem volt jogosult, de nem is volt igaz, mert csak palást volt — exisztentiájára, betevő falat kenyerére tört, közfelkiáltás mel­lett egyhangú megválasztása egyrészről; a fon­tosabb bizottságoknak titkos szavazás utján tör­tént megválasztása alkalmával megnyilatkozó spontán (aláhúzzuk és hangsúlyozzuk, hogy spontán) őszinte s igaz hangulat másrészről, volt a méltó felelet arra a hajszára, amelyet az úri terrorizmus, néhány év óta Békés vármegye intelligencziájának színe javával szemben kifejtett és a tisztujitás alkalmával még fokozottabb mérvben érvényesíteni töre­kedett. Tisztelettel üdvözöljük a vármegye uj főispánját; szerencse kivánatunkat nyilvánit- juk az újonnan megválasztott derék tiszti­karnak, amelynek — habár csak az utolsó pillanatban szintén megtért egy egyén kivé­telével — összes tagjai férfiasán és szilárdan ellenállottak az őket megkörnyező súlyos kisértéseknek és végül nagyrabecsülésünket, bődol»tur»k»»t a v-ármno-vo törvén vhf> fosó rri bizottságának, amidőn bebizonyitotta, hogy a gyűlölködő urak önmagukon kívül abszo­lúte senkit és semmit sem képviselnek és amely bizottságnak jó Ízlése s egészséges életösztöne a vármegyei közéletet a gyűlölet és terrorizmus fekélyétől megszabadította. Mese a halálról és a korhelyröl. Irta: Kemény Simon. I. Volt egyszer egy ember, akit Benedeknek hívtak s aki nagyon istentelen életet élt. Ez a Benedek minden idejét a korcsmában töltötte, ahol hasonlóan istentelen társaival, literszámra öntötte magába a sárga, fehér, vörös és zöld színű italokat, amelyek közül egyiknek édes,, a másodiknak keserű, a harmadiknak savanykás ize volt, de valamennyinek cseppjei között ott úszkált, bukdácsolt millió kis gonosz szellem ; ezek felmásztak Benedek agyába, elkeverödtek a vérében és hihetetlen módon felforgattak ott mindent. Benedek, aki különben szelíd ember volt, ilyenkor nekivadult, ordított, káromkodott, belekötött embertársaiba és ártatlan poharakkal ártatlan ablakokat zúzott össze. Egy ideig bírta Benedek ezt az életet, de egy napon nagyon beteg lett. De ő evvel nem törődött, továbbra is eljárt a korcsmába s öntötte magába a gyil­kos italokat. És mikor az Úr valamelyik hajna­lon letekintett a zengő kék magasságból, a beteg Benedeket az ut sarában látta fetrengeni. Ma­gához intette ekkor a halál angyalát, így szólt hozzá : — Fiam, holnap este leszállsz a földre s eloltod Benedek gyertj'áját. II. Annak a napnak reggelén, melynek estéjén Benedek gyertyájának Isten akarata szerint el kellett aludnia, a konok lumpot valami különös gyengeség szállta meg. Egész nap nagyon szo­morú volt és alhatározta, hogy estére nem megy korcsmába. Mióta az eszét tudta, ez volt az első éjjel, melyet otthon töltött. Belebámult a lám­pájába és egyszerre csak minden ok nélkül sirni kezdett. Mikor pedig elcsendesedett, tintát papirost vett elő és írni kezdte a végrende­letét. III. És a mennynek az a hivatalnoka, akinek az a kötelessége, hogy az emberek élete után pontot tegyen s akit a költők a halál angyalá­nak neveznek, ebben a pillanatban elindult az égből. Leszállt abba a városba, melyben Bene­dek lakott és egyenesen abba a korcsmába ment, amelynek Benedek a nap és éj minden órájában vendége szokott lenni. Körülnézett, de az öreg korhelyt sehol sem találta. Talán vala­melyik másik csapszékben van, gondolta a halál és benyitott a legközelebbi lebujba. Hanem Be­nedeket ott sem találta meg ; sem a harmadik, sem a negyedik korcsmában. Ahová az angyal belépett, ott a savanyu szesz-illatos levegőn hideg lehellet futott át, az ajkak elnémultak s a lámpák lángja lobogni kezdett. IV. Ejhaj, — gondolta — Benedek már bizo­nyosan ráunt az idevaló italokra, alighanem a másik városban mulat. Azzal egy vig nótát fütyülve, a halál neki indult a szomszéd város­nak. Akik találkoztak vele emberek, azok meg­borzadtak s a foguk vaczogott. Osszejárta a szomszéd várost is, de Benedeket egyik csap­székben sem találta meg. Ekkor már kezdte bosszantani a dolog és megint tovább állt egy várossal. De ott is hiába járt, épp ugfy, mint a Siroliit-Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszűn­teti a köhögést, váladékot, éjjeli b.zadist. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen míndenkofc ,, Rochet’ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-Le Rsehe A Co. Basel (Svájc) ßß Roche a ■Kaphaló OTvoti rendeletre a gyógymrtárik- bfift. — Ára övegenklsf 4»— korom. XjStp'u.n.lT mai száma ÍO oldal. ■áíM

Next

/
Oldalképek
Tartalom