Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-13 / 41. szám

XXXIX. évfolyam. r T Gyula, 1907. október 12. 41-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. TÁRSADALMI ES KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. (Sz.) Ránk virradt a nap, amelyre régen vártunk, régen készülődtünk, s amelyen ün­nepet ülve, a humanismus szeplőtelen oltárán a megteremtők és alkotók iránt érzett hálá­val szivünkben a magunk szegénységéhez mért egyszerűséggel mutatjuk be az első örömáldozatot. Mert az az eszme, amely alig néhány éve csak mint titkos óhajtás, epedő vágyó­dás élt abban a szívben, amely addig, amig osztatlanul a miénk volt, ennek a városnak javáért olyan forrón, olyan önzetlenül dobo­gott; — az az eszme, amelynek megvalósulásá­ért egy magasztos vezetői szerepre hivatott, nemes, becsületes lelkű férfiú éveken át önzet­lenül, emberfölötti erővel küzdött és fára­dozott; — az az eszme, amelyet a pusztuló emberiség, s elsősorban a mi édes magyar fajunk megváltójaként kell üdvözölnünk, s amelyért a megteremtők és alkotók mellett legjobb tudásunkkal mi is mindenkor síkra szálltunk: íme megfogamzott, testet öltött!... Az eszme: az alföldi népszanatórium esz­méje s annak megteremtője, alkotója dr. Lu­kács György, általános tisztelettel és szere­tettel övezett egykori főispánunk és nemes- lelkű élettársa Perényi Madoly bárónő voltak! Lelkűk sugallatát, szivük dobbanását követve fogtak ők kezet a szenvedő emberi­ség bajainak, fájdalmainak enyhítésére, a pusztuló magyar faj megmentésére; nem riadtak vissza semmi akadálytól, semmi anyagi áldozattól, nemes szándékuk erőtadó öntudatában nyugodtan tekintettek a kishi­tűség, a kételkedés, az irigység, a káröröm ezer ördögének, démonának vigyorgó arczába, mert érezték, hogy az a harcz, amelyet ő'k felvettek, küzdelmeiben fenséges, eredményé­ben pedig diadalmas lészen ! Országos agitácziójukat, testi és szellemi fáradozásaikat, óriási anyagi áldozataikat ime fényes, impozáns, értékes siker koronázza! Az első alföldi népszanatórium, a mai modern kor minden igényének megfelelő kényelmével már hónapok előtt megnyillott, azóta számos tanulságot szolgáltató remény­ségen felüli eredménynyel működik és ma szombaton, október hó 12-én lesz annak ünnepélyes nagystilű felavatása ! A mai ritka szép ünnepnapon egy életre- halálra menő rettenetes küzdelemnek elszánt, félelmet, meghátrálást nem ismerő harczosai érkeznek várósunk falai közé, hogy a Lúgos- erdei szanatórium felavatásának szem- és fül- tanúi lehessenek ! Az utezákon mindenütt ismeretlen em­berek járnak-kelnek csoportokban, kiknek arczárói leragyog egy nagy harcz diadalának boldog és büszke öntudata. Emeljünk kalapot e bátor harczosok, ez ideális lelkű emberek előtt; kik az eszme, a czél szolgálatában állva, mint hű katonák közénk zarándokoltak, hogy tanúi lehessenek kiváló nemeslelkü vezéreik és saját áldozat­kész törekvéseik diadalának ! Fogadjuk őket közmondásos magyar vendégszeretettel házainkban, lássuk őket örömmel, önzetlen felebaráti érzéssel csalá­dunk körében ! Ez mindannyiunknak szent kötelességünk s ezáltal nemcsak és elsősorban őket, de a magunk szerény, vendéglátó házát tiszteljük meg. Dr. Lukács György előtt pedig hajtsuk meg mélyen, a föld poráig a népszanatórium diadalmas ügyének virágos lobogóját! Kö­szöntsük őt olyan általános tisztelettel, olyan lelkesedő, rajongó szeretettel, mint abban az időben, midőn vármegyénk főispáni székét mindenkinek általános örömére elfoglalta, mint azon a napon, mikor nemes szivü, ideális lelkű életlársát az Isten oltárától városunk falai közé, boldog családi otthonába vezette ! Mert dr. Lukács György nemcsak a múlt­ban volt a miénk! Most is, ebben az órában is érezzük, hogy az ő lelke ide van forrva ehez a városhoz, ehez a vármegyéhez ; ide van forrva az igaz becsülés, az általános tisztelet és különösen ide van forrva az őt körülvevő önzetlen szeretet erős, eltéphetlen szálaival mindörökre. Ezeket a kötelékeket pedig amint a múlt rettenetes viharai nem voltak képesek összekuszálni, szétszaggatni, azonképpen a jövendő sem lesz képes arra!... S a mai örömünket, lelkesedésünket egy erős hit, egy éltető remény tegye még na­gyobbá, még teljesebbé: az, hogy amint a TÁRC1A. Négy esztendő. — 1907 október 10-ére. — Négy esztendő telt el azóta, Hogy Isten oltáránál álltunk, És most is csattog még a nóta, És napsugaras még a házunk! Ha yolt is egy-két sötét napunk, Mikor szükségünk volt a Hitre, Hál’ Isten, azon is túl vagyunk, Az idő azt is tovavitte ! S ha megkérdezem a szivemet, Hogy szeret-e még úgy, mint régen, Nem szól semmit, csak dobog, remeg, Mint valaha . . . négy éve éppen! S azok a színes tarka álmok, Miket annyiszor elfeledtem, Most, mikor itt előtted állok, Mint májusi fehér virágok Bimbózva suttognak felettem! . . . Ami szép volt az életemben, Ami verőfény, ami öröm, Átérzem mind és édesebben Fog el minden régi gyönyöröm I . . . Es gondolatom tépett szárnya Ma újra csattog, újra fénylik, S az a hosszú ösvény mögöttem, Amin -tevéled végigjöttem, Virágos lesz ma vógesvégig ! . . . Oh! áldom az én Istenemet, Hogy utainkat összeszőtte, Szeressük egymást, amig lehet, S legyünk boldogok a jövőbe I . . . Legyen napsugaras a házunk, Csattogjon ajkunkon a nóta, Teljék be minden édes álmunk! . . . . . . Hogy Isten oltáránál álltunk, Négy esztendő telt el azóta ! . . . Székely Sándor. Szanatórium vagy serum?*) Or. Getztiné dr. Szántó Margit. Felépült ime hazánkban a második tüdőbeteg szanatórium! A magyar társadalom áldozatkész­ségét hirdeti e nagy alkotás, melynek köveit az egész országot átható emberszeretet munkája hordta össze. Mikor egyrészt megilletődéssel szemléljük e hatalmas, "humánus művet, másrészt talán mind­nyájunkban feltámad a kérdés, vájjon teljesiti-e ez *) A József szanatórium felavatása alkalmából. az intézmény azt a feladatot, melyet oly sok sze­retettel és aggódással várunk tőle? Azt hiszem, időszerű lesz most foglalkozni e kérdéssel, annyival inkább, mert ép a legutóbbi idők áramlata, a szana­tóriumi mozgalmak ellenreakcziójaként, a szana­tóriumok létjogosultságát kezdi megtámadni. Ez az antimozgalom főleg Németországból indul ki, cso­dálatosan ép onnan, hol a tüdőbeteg szanatóriumok létesítésének humánus és gazdasági fontosságát a legteljesebben átérezték, ahol körülbelül 100 szana­tórium működik, minek következtében ott a tüdő­vészben való elhalálozás több mint 30°/„-el megke- vesbedett. Azok a kifogások, melyeket a szanatóriumok és azok gyógyeredményei ellen, ismétlem főleg német részről hangoztatnak : egyrészt a szanató­riumok létesítésének költséges volta, másrészt az az állítólagos körülmény, hogy a szanatóriumokban elért, sokszor csodálatos gyógyeredmény nem tartós s végül az, hogy súlyos betegek a szanatóriumok­ban rendszerint nem nyernek felvételt. A szanatóriumok létesítésének költséges volta kétségtelen, ennek oka azonban az, hogy a tüdő­betegekkel szemben sem a napfénynyel, sem a levegővel, sem bármiféle hygienikus követelmény­Sirolin EjmS ai ítvieyat él a teeUályt, nciazto- totf a UMgóst, vitaiét»«, éjjeli tzurfitt. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Mintfcogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindéikor ,,Koche“ aro&eü csomagolást. r. Hsffaui-La Reehe & Cs, Basel (Sfáje) t ,a.pn -n_Tr mai száma, S ©lcLal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom