Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-13 / 41. szám
2 BÉKÉS 1907. október 12. múltban és a jelenben mindenkor városunk és vármegyénk javán munkálkodott, azon- képpen a jövőben is ehez a városhoz fogják őt fűzni, vonni múltjának, közöttünk, értünk való munkálkodásának minden ragyogó emlékei ! Isten hozta őt és a haza minden legtávolabbi részeiről is idesereglett illustris kedves vendégeinket városunk falai közé. Gyula városa minden rendű s rangú lakosa egész leikéből üdvözli őket. Legyenek elnézők és bizonyára azok is lesznek egy kis város fogyatékosságaival szemben és távozzanak el körünkből azzal a megnyugtató és felemelő tudattal, hogy önzetlen agitácziójuk- hoz és nemes áldozatkészségükhöz méltó intézmény felavatásának részesei voltak, akikre tisztelettel, szeretettel emlékezik most és mindig Gyula városa hálás közönsége ! A mai ünnepnap. Verőfényes októberi napsugár köszöntött reánk most, hogy a szanatórium létesitésének zárókövéhez jutottunk. Már tegnap az utczák ünnepi lobö- gódiszt öltöttek, hogy méltón fogadhassák a felavatásra érkező illusztris vendégeket. A rendezőség élén Dr. Lovich Ödön h. polgármesterrel, Tanczik Lajos rendőrfőkapitánynyal és Moldoványi János vármegyei aljegyzővel a siker teljes volta érdekében mindent elkövettek, s különösen a nagy körültekintést és lelkiismeretes gondosságot igénylő elszállásolás körül fejtettek ki elismerést érdemlő buzgólkodást. A vendégek már tegnap este lapunk zárta után a 6 órai és 8 órai vonatokkal, főleg pedig a mai hajnali vonatokkal érkeztek városunkba. Ma reggel jöttek a bihari és békésmegyei vendégek. A vendégek érkezéséről és a fogadtatásokról úgyszintén a Békésvármegyei Casinóban lezajlott ismerkedési estélyről lapunk következő számában referálunk. A közgyűléssel kapcsolatos mai ünnepségek sorozata a következő : Szombaton, vagyis október 12-én, reggel 9 órakor a vármegyeház nagytermében a rendes közgyűlés megnyitása és az elnöki megnyitó után közvetlenül Békésvármegye közönsége nevében, ennek alispánja : Ambrus Sándor üdvözli az egyesületet és ennek vidéki tagjait a folyó évi rendes közgyűlés és Gyulára érkezés alkalmából. Ennek megtörténte után veszi kezdetét a tulajdonképeni közgyűlés, melvnek tárgysorozata a következő : 1. Elnöki megnyitó, mely után mint jeleztük, Békésvármegye alispánja a közgyűlés tagjait üdvözli. 2. Elnök évi jelentése. 3. Pénztári jelentés, valamint a felügyelő bizottság jelentése. 4. A szanatórium bizottságainak jelentései. 5. Dr. Eáy Aladár ur közegészségügyi felügyelő előadást tart arról, hogy mik az okai a tüdővész pusztításainak Magyarországon ? Közgyűlés befejezte után, — mely valamivel 11 óra előtt várható, — 11 órakor rögtönzött jellegű villásreggeli lesz étlap szerint a Komló szállodában. A szanatórium intézetének megnyitása czéljá- ból tervbe vett ünnepségek a délutáni órákban folynak le a következő tervezetek szerint: Délután fél 1 órakor testületi kivonulás a Komlóból az állomáshoz, onnan a motorossal a lugoserdei szanatórium feltételes megállóhelyére. Megérkezés után a vendégek mindenekelőtt a szanatórium éttermébe vonulnak, ahol néhai József kir. herczeg, az egyesület első védnökének Strobl Alajos kiváló művészünk által készitett szobrának leleplezése megy végbe, mely alkalommal Jakács Menyhért dr., jászóvári prépost, az egyesület társelnöke, alkalmi beszédet mond. Ezután történik a szanatórium és felszerelvényeinek megszemlélése és az intézet ünnepélyes megnyitásával kapcsolatos felavatás. A vidéki vendégek közül azokat, akik a Békéscsabáról induló gyorsvonattal Budapest felé kívánnak visszautazni, a szanatóriumtól 5 óra körül induló külön motoros vonat szállítja Békéscsabára. Á többiek a rendes esti személyvonattal is bejöhetnek, amely e czélból a városerdei állomásnál meg fog állani. A József kir. herczeg szanatórium által tartott és Gyula városnak igaz büszkeségét képező, impozáns közgyűlés alkalmával közeli s messze vidékről bejelentett igazán kedves vendégeink névsorát egyébiránt a következőkben adjuk : Dr. Alföldy Lajosné, Baja. Almády Géza, v. tanácsnok, a főváros képviseletében, Budapest. Babarczy Schwartzer Ottó, udvari tanácsos, Budapest. Barabás Béla, országgyűlési képviselő, Budapest. Dr. Barsi Jenő, orvos, Budapest. Dr. Basch Imre, orvos, Budapest. Bayer Béláné, főmérnök neje, Budapest. Bayer L. Józsefné, bizottsági elnöknő, Zsombolya. , Dr. Berényi Károly, Mezőberény. Dr. Berthóty István, főszolgabíró, Orosháza. Berthóty Istvánná, Orosháza. Dr. Berthóty Károly, Orosháza. Birkássné Szuchich Adrienne, ügyvéd neje, Szabadka. Dr. Biró László, Köröstarcsa. Bródy Sándor, iró, Budapest. Bruck Leó, Ujszivácz. Cselleng Jenőné, Endrőd. Dr. Dirner Gusztáv, egyetemi tanár, Budapest. Drexler Béla, egyesületi alelnök, Budapest. Dvorák Ede, műépítész, Budapest. Eimann Károlyné, bizottsági elnöknő, Ujszivácz Ettvel Annuska, Kiskunmajsa. Ettvel Gyuláné, Kiskunmajsa. Eellner Sándor, műépítész, Budapest. Dr. Fenyves Albert, Munkács, özv. Fischer Lipótné, Léva. Friedmann Mórné, Békéscsaba. Dr. Fülöpp Béla, alelnök, Temesvár. Gallovich Jenő, D. M. K. E. főtitkár, Szeged. Gescheit Márk, Zólyombrezó. Gescheit Márkné, Zólyombrezó. Geseheit Márkné leánya, Zólyombrezó. Gilányi Zsigmond, Malaczka. Gilányi Zsigmondné, Malaczka. Glacz Antal, főispán, a Nagyvárad városi Tüdővész E. V. E. elnöke vezetésével egy küldöttség, Nagyvárad. Glöckner Anna, Ujszivácz. Dr. Hajnal Albert, Ókigyós. K. Halász Mária, Szóláca, Kiskunmajsa. Hállay Ferenczné, min. tanácsosné, Budapest. Halmi Ella, Kassa. Halmi Hedvig, Kassa. Dr. Hantz Mihály, m. főorvos, Brassó. Özv. Hennefeld Mórné, Kassa. Horváth János, Mezőberény. Horváth Jánosné, Mezőberény. Horváth Margit, Mezőberény. Horváth Mariska, Ujszivácz. Horváth Zsigmond, kir. tanácsos, Budapest. Horváth Zsigmondné, Budapest. Dr. Imre József, Budapest. Dr. Institoris István, m. főorvos, Arad. Jankó Ferencz, k. biró, Orosháza. Fajzel, szolgabiró, Ujszivácz. Joanovich Sándor, alispán, Temesvár. Kabdebó Gergely, főispán, a Délvidéki tüdő- vészellenes szövetség elnöke, Temesvár. \ nyel takarékoskodni nem szabad. Már pedig egy, minden tekintetben hygienikus építkezés természetesen igen költséges, annyival inkább, mert a szanatóriumokat a lakott, poros, füstös helyektől távol kell felépíteni, a hol semmiféle, már készen lévő hygienikus intézmény nem áll rendelkezésre, hanem mindent nagy költséggel kell megteremteni. A gyógyeredmények tartósságának illusztrálására azt hiszem elegendő felhoznom, hogy a szanatóriumokból kikerült betegek több mint felénél, még évek múlva is megvan a munkaképesség, a mit igazol az a tény is, hogy Németországban a rokkant- biztosító intézetek emelnek. biztosítottjaik számára szanatóriumokat, mert igy még mindig kevesebb a költségük, mintha a tüdővész miatt megrökkantak- nak évjáradékot kellene fizetniük. Súlyos, előrehaladott betegek gyógykezelését többnyire nem veszi fel a szanatórium feladatai közé, mivel valódi hathatós eredményt, a betegség természete miatt, csak annak kezdeti szakában érhet el. Ez okból, a szanatóriumok kis száma mellett, nemzetgazdasági szempontból is csak úgy érhető el eredmény, ha a szanatórium azokat veszi fel első sorban, akiket meg is tud gyógyitani. A szanatóriumok statisztikai adatai pedig azt bizonyítják, hogy a kezdődő megbetegedésben szenvedők körülbelől 80%-a hosszú időre visszanyeri munkaképességét. Ez az egy adat maga elegendő volna a szanatóriumok létjogosultságának bizonyítására, emellett nem kevésbbé fontos azoknak a betegekre s igy az egész országra kiható hygienikus nevelő hatása; továbbá az is tény, hogy számos beteget elvon családja s a társadalom köréből, mi által környezetét a fertőzés veszélyétől megkíméli. A szanatóriumi kezelésnek czélja az, hogy azokat a gyógyító erőket, melyek magában a szervezetben megvannak, fokozza s igy a szervezet alkalmassá válik a betegség leküzdésére. Ez a kezelés azonban, — bármennyire is megfelel a czélnak, — nem minden betegre nézve jár eredménnyel s nem is mindenki számára hozzáférhető, részben a kezelés aránylag költséges volta miatt, részben azért, mert a szanatóriumban való tartózkodás hosszabb időre felfüggeszti a beteg keresetképességét, mi által családja gyakran nyomorba jut. A tuberkulózist okozó bacillusoknak s a betegség lényegének felismerése után, csakhamar feltámadt a tudós orvosokban az a törekvés, hogy a szervezet gyógyító erejének fokozására más, kevesebb körülményességgel járó gyógy eljárást keressenek. Ezen czélzattal fedezte fel Koch Róbert 1890- ben a tuberkulint s örömmámorban úszott az egész világ, hogy ime megtalálták a tüdővész gyógyszerét! Az örömből nem sokára nagy csalódás lett, nem mintha a tuberkulin teljesen hasznavehetetlen szer lett volna, hanem azért, mert óriási reményeket fűztek hozzá s mert nem választották meg jól, hogy kinek, mikor s mennyit adjanak belőle. A tuberkulin pedig oly nagy méreg, hogy mindezeknek figyelmen kívül hagyása többet ártott, mint használt. A tuberkulin bukása oly nagy volt, hogy még ma is, a mikor jobban tudunk vele bánni s a mikor gyógyeredményeket is tudunk vele elérni, — különösen a szanatóriumi kezelés keretében, — sokan még mindig elfogultak iránta. Koch nyomán többen kísérleteztek tuberkulin előállításával, ezek az eredeti Koch-féle tuberkulinból kiküszöbölni igyekeztek azon mérgeket, melyeket a szervezetre főként ártalmasoknak tartottak. Mindezen tuberkulin- kezeléseknek elve az, hogy a tuberkulózis bacillu- sok által termelt méreg, — mely a betegség legtöbb tünetét is okozza; a szervezetet egy ellenméreg készítésére is készteti, ezt az ellenméreg termelőképességet fokozza a tuberkulin bevitele a szervezetbe. Egy uj korszak állott be a hasonló czélu orvosi kutatásokban akkor, midőn Behring a dyph- teria elleni serumot feltalálta, amely rövid idő alatt oly fényesen bevált. A serumkezelés lényege az, hogy nem magát a szervezetet ösztönözzük az ellenméreg termelésére, hanem a már kész ellenmérget visszük be a már beteg szervezetbe. Ezen az alapon is megkisérlették sokan a tuberkulózis gyógyítását, legismertebbek Maragliano és Marmorek tuberkulózis serumai, mindezek azonban idáig oly kevés eredménynyel jártak, hogy csak mint kísérletek bírnak érdekkel. Ha összehasonlítjuk úgy a tuberkulinnal, mint a tuberkulózis serummal elért szerény eredményeket a dyphteria serum fényes sikerével, csodálkoznunk kell a nagy különbségen. Pedig nem az alap a hibás, amelyből a tuberkulózis gyógyítását keresik, a baj ott van, hogy nem ismerjük még pon-
