Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-21 / 29. szám

4 BÉKÉS 1907. julius 21. gyenge a mennyiség, ép oly silánynak mondható a minőség is. Az árpa termés már jobb annyiban, hogy az átlag, kis holdankint 6 mmázsára beosül- heiő. A múlt hét időjárása az előzőnél kedvezőbb volt, az aratás minden munkanapon háboritlanul történhetett, noha a csütörtök és pénteki nagy szél­vihar azt is hátráltatták. Virághullás. Nagy szomorúságot, mély részvé­tet keltő haláleset híre terjedt el a városban folyó hó 19-én kora reggeli órákban. Oláh Katicza, jó- emlékü néhai Oláh György, Békésvármegye korán elhunyt volt tiszti főügyészének viruló szépségű, bájos árvája halt meg, az élet poesisának küszöbén 16 éves korában. Ami különben a poesist illeti, a kedves leánykának ennek örömeiben egyáltalában nem volt osztályrésze ; a sors kifürkészhetlensége örömök helyett csak bánatot és szomorúságot jut­tatott neki kegyetlen osztályrészül. Alig 10 éves korában elvesztette bálványozásig szeretett édes apját és nemsoká súlyos kínos betegség érte őt is utói, amelytől sem a tudomány sem az édes anya legodaadóbb ápolása sem tudta többé az élet­nek megmenteni. Tragikus sorsa már évek óta meg volt pecsételve, a bekövetkezett halál hidegsége mindazonáltal mély megdöbbenést okoz a legszé­lesebb körökben. A korán elhervadt virágot tegnap délután kisértük ki fájó érzéssel öröknyugalma helyére. A lesújtó halálról kiadott családi gyász- jelentés a következő : Özv. Oláh Györgyné szül. Yecsey Mária, gyermekei Oláh György és Imre, valamint számos rokon nevében is fájdalomtól meg­tört szívvel tudatja, hogy forrón szeretett leánya Oláh Katicza folyó óv és hó 19-én reggel 3/4 3 órakor, életének 17-ik évében hosszas szenvedés után meghalt. A boldogult hült tetemei folyó 20-án délután fél 5 órakor fognak a róm. katb. vallás szertartásai szerint, a gyulai református sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az örök világosság fényes- kedjék neki! A vármegye közkózházi bizottsága Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt folyó hó 16-án dél­után ülést tartott, amelyben a kórház kibővítés ter­vei s költségvetésének vállalati utón leendő elké­szítése fölött tanácskozott. Mielőtt azonban e tekin­tetben érdemleges határozatot hozna, dr. Berkes Sándor kórházi igazgató főorvost, bővebbi tájéko­zás szerzése czéljából, Jendrassik műszaki tanácsos­sal, mint a terv és költségvetés esetleges készítő­jével való tanácskozás czéljából közvetlen érintke­zésbe lépni felhívta. Kinevezés. Ambrus Sándor alispán a csabai közkórház segéd orvosává Koltai Ármin szigorló orvost nevezte ki. Eljegyzés. Dr. Bródy Ernő budapesti ügyvéd, országgyűlési képviselő, ki mint ügyvédjelölt több éven át lakott városunkban, eljegyezte Linzer Imre fővárosi gyártulajdonos gyámleányát Hirschfeld Erzsit. Az épitömunkások kizárása. A múlt számunk­ban közölt abbeli reményünk, hogy a béke a mun­kaadók és munkások között a napokban valószínű­leg létrejön, sajnos nem vált valóra. Kedden reggel ugyanis polgármester meghívására ’smét összeültek a munkaadók és munkások küldöttei, megkisérlet- ték a békés megegyezést, azonban ezúttal is ered­ménytelenül. A munkaadók elmentek az engedé­kenység legszélső határáig. Készek elfogadni a col- lektiv szerződés formáját is, azonban határozottau követelik a minimális munkateljesítmény kikötését és az eddig dolgozó munkások védelmét is. Ezzel szemben a munkások ragaszkodnak a tavasz folya­mán nyilvánított követeléseikhez de követelik az eddig dolgozó munkások kizárását. Elfogadják ugyan a munkateljesítmény kikötését, azonban oly nevet­séges kevés mennyiségben, hogy a mesterek azt el nem fogadhatták. A mesterek 10 órai munkaidő alatt az alapfalba 900 tégla befalazását követelik, a munkások pedig 5O0-ra vállalkoznak. Nem is keli hozzá szakértőnek lenni, hogy mindenki belássa, hogy elkészített álláson odakészitett anyagból a munkás 40 másodpercz alatt kényelmesen elhelyez­het egy téglát a falban, a munkásoknak azonban 80 másodpercz kell hozzá. A munkaadók küldöttei belátták, hogy minden további tárgyalás czéltalan és ezt a maguk részéről beszüntették. A mesterek által felállított munkásközvetitőt eddig mintegy 60 különféle munkás vette igénybe. Ez persze kevés ahhoz, hogy a gyulai építőiparosok — csak redu kált létszám mellett is — dolgozhassanak. A mes terek — mint halljuk — morva munkásokkal fog­nak szerencsét próbálni, csak ezzel remélik a mun­kások ellentállását megtörni, mint az sikerült Buda­pesten, Szegeden és most Aradon is. A kereskedő ifjak mulatsága. Vasárnap már kora délután még a felhős égbolt borongó hangu­latot keltett a rendezőségben s az érkezők is ennek hatása alatt álltak. Lassanként azonban kiderült az ég, 8 megkezdték a virág, czukor és konfettit áruló leánykák működésüket s ez verőfényt, kedélyt ho­zott egyszeribe a népkertben már jócskán összegyűlt közönség körébe s konstatáljuk, hogy a kedólylyel egyidejűleg a tárczák is alaposan megkönyebültek. Jóformán körül sem nézhetett az ember, már meg­kezdődtek az atraktiók, melynek hírére egyszeribe a körönére gyűlt mindenki. Szép tarka képet nyúj­tott ez a várakozó tömeg, melyben napernyős höl­gyek, kipirult leányok s izgatottan mozgó jelvényes urak váltakoztak, mig végre megkezdődött a biczikli korzó. Egy 0 híján 50 szebbnél-szebben diszi tett biczikli vonult el a kiváncsi nézők előtt, némely biczikliről azt hitte az ember, hogy auto­mata, mert a nagy virág tömegből a boldog tulaj­donos ki sem látszott. Beigazolódott az a körül­mény is, hogy nemcsak a kormányozható léghajó, de a kormányozható biczikli sincs ezidő szerint még feltalálva, amennyiben az egyik vasparipa alaposan viczkándozott jobbra-balra. Csakhamar kihirdették az eredményt, mely szerint az I. dijat Oravecz Jenő (ezüst serleg), II. dijat Schillinger Ármin (ezüst Bzivartárcza) és a III. dijat Démusz Ferencz (bőr szivartárcza) nyerte el. Még jóformán el sem osz­lott a korzó néző közönsége, már megkezdődött a kabarét előadás is, amely nem az első terv szerint a színkörben, hanem a pavillonban tartatott meg és, pedig azon okból, mert' a színtársulat díszleteit, hogy a tánczestély a pavillonban megtartható le­gyen, áthelyezték a színkörbe. A rögtönzött padok hamarosan megteltek a publikummal, melynek egy része kénytelen volt várakozó „álláspontra“ helyez­kedni. lábori Frida és Bérezi Gyula humoros elő­adásaikkal jókedvre hangolták az egybegyűlteket, kik hálásan tapsolták s addig ujráztak, mig az elő­adók repertoirjukból ki nem fogytak. Kovalszky Róbert szép, díseret zongorakiséretét ki kell emel­nünk. Kóczé Antal az ország első czigánya lépett ezután a porondra, czimbalom s nagybőgő kiséret mellett játszott néhány magyar ábrándot s bár művészi hírnevét most is igazolta, mégis mintha nem lett volna teljesen diszponálva és mintha ez­előtt 2 ével még tökéletesebben szólalt volna meg hegedűje. A kabarét előadás befejeztével ki-ki saját kedvteléseinek szentelte az időt, sokan az asztalok mellett foglaltak helyet s a virág, czukor konfettit áruló hölgyek most fejtették ki leghathatósabban ékesszólásukat s rábeszélő képességüket. A közbiz­tonság a konfettizők között a legalacsonyabb fokra repült le. De talán a legnagyobb sikere a pezsgős pavillonnak volt, ahol a szép leánykákat Weisz Ede képviselte s hogy nem kevés sikerrel, azt igazolja a fényes eredmény, melyet a pezsgő árulás terén elért. Rohamosan fogytak a drága nedűvel telt pa- laczkok a az ő kínáló mosolyánál talán még a habzó ital sem volt édesebb. A pénztárnál ezalatt csörögtek a tányérok, csengett az arany, ezüst s ropogott a bankó. A pénzbeszedés nehéz munkájá­ban úgy megizzadtak az urak, hogy mentőkért kel­lett telefonálni, kik hamarosan meg is érkeztek az első segélylyel, s a már tikkadó félben lévő gent- lemanneket Törley-Huber ijencziókkal frissítették fel. A bevételek nagy arányában tikkadtak a pénz­tárosok is, s az injekeziókat sűrűn, de annál na­gyobb adagokban kellett megismételni. Elérkezett a szépségverseny lezárása is, melynek értékes dijait Zerkovitz Rudolfné, mint a legtöbb szavazatot nyert legszebb asszony (egy legyezőt) s Szabados Lujzika mint legszebb leány (egy csinos ridikült) nyerték el. A nap maga is elfáradt e közben az ünnepségek szemlélésében 8 mint rendesen nyugovóra tért, helyt adva a tűzijátéknak, mely oly szépen sikerült, hogy gyönyörű fényhatásai tévedésbe ejtették a Cambrid­ge! csillagvizsgáló tudósokat, kik azon éjjel meg­alapították, hogy egy uj üstökös lépett be nap­rendszerünkbe s ezt a jelenséget különböző kom­mentárok kísérték, mig végre rájöttek, hogy észle­lőtök nem egyéb, egy a gyulai tűzijáték fénye által létrejött és optikai csalódásnak nevezhető kacsánál. Lám-lám még a komoly tudósok is szeretik a kacsapecsenyét. S ha már ennél a tárgynál vagyunk, konstatálnunk kell, hogy a publikum jó étvágygyal fogyasztotta el vacsoráját a kertben. A fiatal höl­gyek és urak türelmetlenül várták, hogy bevonul­hassanak a pavillonba, hol Tóni élesztette az amúgy is erős tánczkedvet. A nagyszámú tánezolóknak szűknek bizonyult a pavilion. A jókedv késő haj­nali órákig együtt tartotta a közönség nagyrészét. Külön ki kell emelnünk, hogy a népkert ez alka­lommal igen ügyesen volt lapionokkal díszítve, de különösen dicséret illeti a rendezőséget s köztük Zuzmann János kereskedőt, aki nagy gonddal állí­totta össze a kereskedelmi reklám hirdetési táblá­kat, melyek igen ügyesen csoportosítva voltak tát- hatók a színkör innenső oldalán. Halálozás Laszky Jakab, a békéscsabai ke­reskedői osztálynak több éven át tekintélyes tagja, folyó hó 14-én Budapesten, ahol évek óta mint magánhivatalnok éldegélt, hosszas betegség után 62 éves korában meghalt. A boldogult, mig Békés­csabán lakott, kedvelt, hasznos tagja volt az ottani társadalomnak, különösen nagy tevékenységet fejtett ki a közjótékonyság terén, úgy hogy halála, mely gyászba borítja özvegyét Biener Herminát és gyer­mekeit, őszinte részvétet kelt Csabán és annak messze vidékén. Nyugodjék békében. Házasság. Blédy Boldizsár, a Gyulavidéki h. é. vasút főkönyvvezetője, vasárnap délelőtt vezette Ujaradon az ottani róm. kath. templomban aráját Wagner Rózsikét. Összeütközés a motorossal. A múlt hót elején este 9 órakor Pálfi Sándor békési gazda hazafelé tartott tanyájáról kocsin, miközben lovai egy pász- tortüztől megijedve megbokrosodtak és őrülten ro­hantak árkon bokron keresztül. A gazda közben leesett a kocsiról, a lovak pedig a Vésztő felé haladó A. E. G. V. motoros kocsinak egyenesen neki rohantak úgy, hogy a kocsi rudja keresztül törte a motor falát, behatolt a gőzfejlesztő kazánba azt kilyukasztván, a motor megállt. Előbb azonban a két lovat halálra gázolta. A sötétben a motor veze­tője nem vette észre a közeledő veszedelmet. Az utasokat másfél órai késéssel vitte tovább egy Csabáról kért segély mozdony. A vasúttársaság 150 korona kárt szenvevett. Halálos szerencsétlenség. Folyó hó 13-án gróf Wenckheim Frigyes békési vizesfásmelléki uradal­mában több munkás egy hatalmas szónakazal ös szerakásával volt elfoglalva. A 8 méter magas kazal­ra emelőgéppel (gólyával) rakták fel a szénát, miközben a gép einelörudja belső korhadás folytán hirtelen kettétört. A recscsenésre a munkások félre ugrottak, de egyikük Hajdú István békési 22 éves munkás ott maradt a hova a súlyos rúd leesett, a mely fejét a felismerhetetlenségig összelapitotta és rögtöni halálát okozta. Holttestét bonczolás mellőzésével az uradalom költségén temették el. Vasúti szerencsétlenség. Borzalmas szeren­csétlenségnek volt okozója az orosházi szekeresek azon általános virtuskodása, hogy a viczinálist meg- ellőzzék. Csak ez lehet az ok, mert máskép nem tudjuk megérteni, hogy ott, ahol már messziről lehet látni a pöfékelő vonatot, a szem előtt semmi nem áll, mégis megtörténhessen egy olyan szeren­csétlenség mint a hétfői volt. Hima János gépész, a fia meg egy lelenczházból nálok nevelésben lévő kis gyermek kocsin mentek kifelé a makói utón. A Komlós felé reggel 6 óra 2 perczkor induló vonat éppen akkor kerülte meg a községet és jött nagy pöfékelve a sintér-gödör melletti átjáró felé. A vonat fültanuk állításai szerint fütyölt is, de a kocsin levők vagy nem hallották, vagy nem is akarták meghal­lani, neki vágtattak az átjárónak. A mozdony a kocsit elütötte úgy, hogy teljesen összetörött a bennelevők pedig messzire hajitódtak a búza közé

Next

/
Oldalképek
Tartalom