Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-22 / 51. szám
1 XXXIX. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre ............. 10 K — f Fé l évre.................. 5 K — f Év negyedre................ 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. Gyula, 1907. deczember 22. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. 51-ik szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési felhívás a 40-ik évfolyamra. Harminczkilencz esztendő tűnt el a „Békés“ hosszú pályafutása mögött. Nemzedékek nőttek fel azóta, melyek megtanulták az általa hirdetett eszmékből: Békósvárme- gye haladásáért küzdeni. Szomorú, kezdetleges állapotok uralkodtak az egész vármegyében, amikor a „Békés“ harminczkilencz év előtt először napvilágot látott. Az elmaradottság érzete nehézkedett a kedélyekre. Semmi, de semmi, mely a fejlődés és haladás proczesszusát megindította volna. Ekkor jelent meg a „Békés“. És megjelenésének első napja, a haladás kezdetének napja volt. E naptól kezdve harminczkilencz év leforgása alatt egymásután jöttek létre mindazon intézmények, melyek közművelődési s közgazdasági fejlődésünk egy-egy határkövét képezik. Mindezektől a „Békés“ 39 esztendei pályafutása alatt bőven kivette részét. Nem volt közügy, melyhez hozzá ne szólott volna, nemes czél, vállalkozás, melyet nem támogatott, legtöbbször ne irányított, más részről tévhit, tévtanok, amelyek ellen ne küzdött volna. Békésvármegye s abban a vármegye székhelye Gyula városa 39 éves ujjászüle- tési története van letéve a „Békés“ egy esztendő hijján négy évtizedre terjedő hasábjain. Ez a becsületes törekvés és sikerekben gazdag múlt adja meg a »Békés«, mint e város és vármegye, sőt ez idő szerint az egész alföld legrégibb és egyúttal a székhely egyetlen hírlapjának jogosultságát arra, hogy immár a negyedik évtized küszöbére és uj küzdelmekbe felemelt fővel átléphessen 8 erre Békésvármegye közönségének nagybecsű s fokozott támogatását kérje. Meglehet, sőt tudjuk is, hogy a >Békés“- nek sokak szemében nem előnye, hanem hibája az, hogy olyan régi. Sokak előtt elvénhedt, túlságosan konzervatív és egy csöppet sem bővelkedik a »modern“ hirlap- irás »erényei«-ben. Nem tagadjuk, sőt elismerjük, hogy ez bizony úgy van. Dehát mi az ő kedvükért nem tudunk, de ha tudnánk sem akarunk megváltozni. A szerkesztőségnek egyetlen tagja sem volt negyven esztendő óta »hivatásos« újságíró; most sincs közöttünk olyan, aki abból élne. Nálunk az ujságirás mint a múltban, úgy még ma is csak »nobile officium« számba esik. De a mi helyi viszonyaink között nem is találhatna úgynevezett »hivatásos« újságíró exisztencziát. Tisztességes utón legalább nem találna ; és ha mégis keresne exisztencziát, az csak az évről évre rosszabbodó helyzet és viszonyok daczára még ma nálunk harmóniában és békességben élő társadalom veszedelmére történnék, amiről nem is nagyon messze eső épen nem vonzó példák tanúskodnak. Node amellett, hogy nem vagyunk »hivatásos« újságírók ; amellett, hogy ósdiak vagyunk ; amellett, hogy nem akarunk irányt változtatni, hauem megmaradunk a »Békés« keletkezésekor megállapított, négy évtized óta következetesen kultivált, a hagyomány folytán általunk kegyelettel ápolt tisztes és higgadt irány mellett: a mi ingathatlan meggyőződésünk szerint épen ezzel teljesítjük feladatunkat, amely pedig most már a múlthoz képest megsokasodott. Békésvármegye közművelődési, közgazdasági s társadalmi érdekeit szolgálni, higgadtan, szenvtelenül, minden személyeskedés és szenzáczió bajhászat nélkül, ezt a czélt tűzték ki elődeink a „Békés“ megállapításakor; ezt a czélt szolgáljuk mi is lelkünk egész hevével, férfias meggyőződésünkkel és a legkisebb anyagiasságtól is megóvott önzetlenséggel idestova már évtizedek óta. Akiknek ez az irányzat nem tetszett, mert vagy a hiúságukat és szereplési visz- ketegüket, vagy anyagi érdekeiket sértette, azok már régen elfordultak tőlünk. Akik pedig nem ilyenek, azok ama Ígéretünkre, hogy maradunk és leszünk azok, akik és aminők voltunk, minden további szófecsérlés nélkül is mellettünk fognak maradni. Arról, hogy hóditsunk, programmunk változatlansága által mondunk le ; hogy híveink 3t megtartjuk, arra programmunk változatlansága ád biztosítékot. Tisztelettel: A „Békés“ szerkesztősége. A „Békés“ előfizetési dija marad az eddigi, vagyis: egy egész évre . . 10.— korona egy fél évre . . . 5.— ■> évnegyedre . . . 2.50 » amely összeg vidékről a »Békés* kiadóhivatalának Gyulán czim alatt postautalványnyal küldendő meg. Helybeliek előfizethetnek a lapkiadó Dobay János könyvkereskedésében. A „Békés“ kiadóhivatala. TÁROEA. Karácsony. Alföldi rónaság sik tájait járom, Csillogó hólepel fekszik a határon. Egy-két veréb csacsog köröttem a réten, Varjak károgatnak fölöttem a légben. A füzes lehajtó, földig érő ága Keskeny barázdát szánt a hó bársonyába; Csöndes, kihalt a táj, szélzúgás se hallszik, Vastag kérge alatt a Tisza is alszik. Egyszer csak valami tündéri hang rezdül . . . Harangszó zsong lágyan a légen keresztül. Közeli falucska idelátszó tornya Híveit imára hivja, hívogatja. Megmozdul a szivem . . . Lelkem belérezdül Bég nem érzett gyönyör száll rajta keresztül, Valami édes-bús, részegítő mámor, Gazdag emlékezés tűnő ifjúságból . . . Itt álmodtam merész, nagy jövőt a múltban S ragyogó álmaim mind eltűntek sorban . . . Bűvös harangszóval, fehér tündérszárnyon Csak te térsz meg újra gyönyörű karácsony ! Bállá Miklós. Fehér lelkek. Irta: Mányinó Prigl Olga. Három, négy öreg ember ült a hátulsó pad- sarokban, néhány olvasós asszony balról, a rendes helyén, elől az apáczák vakító fehér coruet- jeikkel. Derengő fény ülte meg a templomhajót, a szentélyt; kékes színe küzködvén a felgyújtott gyertyák lobogó, misztikus világosságával. Szokott ünnepélyességgel néznek alá aranyos kereteikből a glóriás szentek, az evangélisták a maguk jelvényeivel. Szét nyitott könyv tiszta lapjára hajolva festette egyiket a művész, vissza- hajíott vállköpenye alól erős, izmos karja nyúlik elő, amint ujjait a tolira fekteti. Szinte serczegni látszik az a papiroson. A szent néz, néz a maga jóságos tekintetével s jegyez. A lelkeket rajzol- gatja sorba . . . Vékony fiatal leány térdepel be legutóbb, ép abban a pillanatban, hogy az orgona rákezdi a maga ájtatos prelúdiumait. Finoman hajlik a két könyökére, apró kezein megfeszül a kesztyű, amint arczát beléjük temeti. Karikagyűrű elmosódó körvonalai tűnnek rajta keresztül, azon az jujján, melynek sebes véredénye, — a poéták szerint, minden egyéb mellék kacskaringók nélkül egyenesen a szivvel van összeköttetésben. A szentnek szemei megállapodnak rajta, s útjára indul a toll. — Imé Uram, bemutatok neked egy menyasszony lelket . . . Halkan búg az orgona, a leány felüti imád- ságos könyvét. Olvassa a sorokat: Jegyesek imája . . . De a betű tánczol előtte, a bőrkötésű kis könyv reszket a kezében. Pedig Istenem, hányszor olvasta már azt a kis imádságot! Legtöbbször a kíváncsiság vitte rá, no meg a titkos vágyódás, beleélni magát a menyasszony szerepébe s most . . . Latolgatja a szavakat s míg mondja tovább, a lelke remeg. . . . Tiszta, önzetlen szerelemből megyek hozzá, nem csupán vagyonáért, vagy más egyéb múlandó földi javaiért . . . Csakugyan úgy képzelte ezt akkor, hanem azóta ! Maga se tudja hogyan, de ép az ellenkezőjét mondja: Sirolin •Eme» az étvágyat és a testsúlyt, mcgszüo» tett SL fcöhögést, váladékot, éjjeli Izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. «Riitfíiogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor: „KeoAe" eredeti atomagoláM. F. HoíTnuinit-La Rocha & Co. Basel (Svájc) ßß Roche (é Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban- — Ara üvegenként 4.— korona. Xja,p'o.nls: mai szárma, 2.2 old.a.1.
