Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-20 / 42. szám

I I II I\ ulvtubei 20. B E K K s mentésében, midőn hálás köszönetét mondok üdvözletükért, őszinte szívből viszonzom azt. József íőherczeg. Üdvözlő táviratokat küldöttek még a többek közt : Vaszary Kolos herczegprimás, a kalocsai ér­sek, a váczi, rozsnyói, erdélyi püspökök, számos szanatóriumi bizottság és a szanatórium eg'yesület egyes illusztris tagjai. Ezután Werner László főtitkár az elnöki be­számolót olvasta fel a József kir. főherczeg szana­tórium múlt évi működéséről, mely tanubizonyitéka annak, hogy mennyi mindenféle tért felölelő, rend­kívül intenzív és az egyesületek életében szinte páratlanul álló agitácziót fejtett ki az utóbbi évek leforgása alatt is az egyesület. Csakis ennek kö szűnhető, hogy a József kir. főherczeg szanatórium, melynek üzembe lépését a legnagyobb optimizmus mellett is csak legalább 10 év múlva gondoltuk, mór most megkezdte áldásos működését. A rendkívül tanulságos és mély tanulmányra valló elnöki be­számoló közlését mai számunk tárczarovatában kezdjük meg. Dr. Kuthy Dezső az Erzsébet szanatórium igazgató-főorvosa üdvözölte ezután a közgyűlést szép beszédben, hálásan emlékezvén meg a sok­oldalú orvosi elfoglaltsága miatt Ígérete daczárs meg nem jelenhetett dr. Korányi Frigyesről, ha­zánkban a tüdővész elleni védekezés nagy kezde­ményezőjéről és előharczoBáról, és tolmácsolta dr Korányi Frigyesnek ama Ígéretét, hogy már a kö­zel napokban lejön a felavatandó szanatórium meg tekintésére. Dr. Kuthy beszédét a hallgatóság zajosan megéljenezte. Elnöklő dr. Lukács György indítványára a közgyűlés egyeteme József kir. főherczeget és nejét Auguszta kir. főherczegnőt, valamint dr. Korányi Frigyes orvos-tanárt táviratilag üdvözölte. A közgyűlés dr. Lukácc György elnöknek lel­kes és zajos éltetésével délelőtt fél 11 órakor fe­jeződött be. Közgyűlés után a közönség nagyrésze a Komló szállodába vonult át, hol bő és ízletes vil­lásreggeli fogadta őket. Innen indult ki a közönség zöme, részben a déli 12 órás rendes motoros vo­nattal, részben az 1 órakor délután induló külön vonattal a Gyulaváros közeli szomszédságában lévő Lugos erdőbe, az ott épült, s a mai modern igé­nyeknek mindenben megfelelő, hatalmas ará­nyokban, fényes berendezéssel épült szanatórium felavatására. Sokan a fővárosból és vidékről, kik a délelőtti közgyűlésen nem vehettek részt, egyeneseD a Lugos erdőbe jöttek ki vonaton, hogy tanúi le­hessenek az itt lezajlott impozáns felavatási ünne­pélynek. A szanatórium felavatása. A Körözsgát hatalmas vódsánczai közé rejtett izerény kis Lugoserdő még soha sem látott olyan fényes ünneplő sokaságot, mint október 12-én, szombaton délután. A Gyuláról érkező motoros és külön vonat, valamint a Nagyvárad felől jövő déli személyvonat csakúgy ontotta a felavatásra ér­kező vendégek és notabilitások fényes, nagy tö­megét. Szó, ami szó, nem is volna kívánatos, hogy a nyugalom, üdülés és gyógyulás magasztos czél- jaira szánt, eme rejtett kies erdőt és környékét gyakrabban lepjék meg hasonló invázióval a szen­vedő emberiség javáért küzdők százai és ezrei, de ez a nap csak kivételes ünnep volt, ünnepe úgy a szanatórium-egyesületnek, mint az általa istápolt betegeknek, kik a közönség érkezésekor — napi programmjukhoz híven, — mindannyian künn fe küdtek a szanatórium e ezélra szolgáló tágas, ké­nyelmes fedett folyosóján. — Mint alkalmunk volt siemélyesen több oldalról hallani, a közönség leg­nagyobb része valósággal meg volt lepetve az erdő által koszoruzott szanatórium szépségétől és hatal­mas méreteitől s különösen a bihari és fővárosi vendégek nem győztek betelni a hely kiválóan alkalmas voltával, a levegő tisztaságával, az épü letek helyzetének szerencsés megválasztásával és az építés és tervezés kivitelének kifogástalan vol­tával. Mikor a délután 1 órai különvonat utasai is beérkeztek a lugoserdei gyógytelepre, a közönség bevonult a szanatórium legnagyobb helyiségébe, az erdőbe nyúló tágas ebédlőterembe, mely azon­ban ilyen nagyarányú látogatottsághoz nem volt szabva, s a közönségnek felénél nagyobb része csak kívülről, nyitott ajtók mögül hallgathatta az ünne pély — a tulajdonképeni felavatás — lefolyását. Az ünnepély színhelyén, a szanatórium nagy ebédlő helyiségében impozáns látvány tárult az ünneplő, díszes közönség szemei elé. Az ebédlőnek a főbejárattal szemközt lévő oldalán pálmák és déli növények között méltóságteljesen ragyogott a szanatórium védnökének. Istenben boldogult József főherezegnek nagy arányú bronz mellszobra, me­lyet a kiváló szobrász-művész Strobl Alajos mintá zott erre az alkalomra. A fenséges szobormű észrevehető, mély hatást gyakorolt a közönségre, mely perczekig gyönyör­ködött a kivitel és művészi hasonlatosság mesteri voltában. A tetszészaj lecsillapulása és a közönségnek a a teremben történt elhelyezkedése után dr. Geszti József a szanatórium igazgató-főorvosa lépett a közönség elé, s a következő hangulatos beszédet intézte az egybegyűltekhez : Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim ! Ünnepre virradt intézetünk! Es eljöttek önök valamennyien, hogy díszt és fényt adjanak az em­berszeretet eme magasztos ünnepének, hogy fel­avassák a magyar humanismus eme újabb, hatalmas alkotását. Nehány éve csak, hogy a magyar orvosok nestorának, a nagy tudósnak és emberbarátnak, Ko­rányi Frigyesnek esdeklő szózata a szegénysorsu tüdőbetegek érdekében elhangzott; nehány éve csak, hogy e szózat hatása alatt a József kir. herczeg szanatórium egyesület érdemdús elnöke dr. Lukács György, páratlan lelkesedéssel a szegénysorsu tüdő­betegek megmentésére a vezéri zászlót kezébe ra­gadta, s ime már a második gyógyintézetet avatjuk a szeretet házává. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! A szeretet ünnepén adózzunk hódolattal mindazoknak, a kik e gyógyintézetet megteremteni segítettek, de a szere­tet ünnepén fogadjuk meg szent fogadalommal azt is, hogy addig nem pihenünk, mig az utolsó szen­vedő könnyeit nem sikerült felszántanunk. S ha önök a szeretet ünnepén szivük sugallatát követve meglátogatják e gyógyintézetben azokat, a kiknek az önök páratlan jósága a gyógyulás lehetőségét megadta, ott fogják találni minden arczon a gyó­gyuláshoz való bizalom s a mérhetetlen hála kife­jezését Kérem, vigyék el e bizalomteljes, hálás ar- czoknak emlékét ki az életbe, s ez emlékkel szi­vünkben hirdessék és gyakorolják továbbra is a szeretet igéjét ! Szívből üdvözlöm önöket m. t. hölgyeim és uraim intézetünkben! Az általános tetszéssel fogadott beszéd után az egyi sületnek érdemekben gazdag, s az ünnep­léseknek központját képező elnöke dr. Lukács György emelkedett szólásra és áhitatos csöndben, az ünneplő fényes közönség osztatlan figyelme és érdeklődése között a következő gyönyörű beszéddel avatta fel a szanatóriumot : Mélyen tisztelt közönség ! A József kir. herczeg szanatórium-egyesület ezennel bemutatja a nagy közönségnek, a szak­köröknek és a hazai sajtónak, első alkotását, Isten­ben boldogult József kir. herczeg nevéről elne­vezett népszanatóriumát. Noha még nem tudtuk megvalósítani azt a törekvésünket, hogy szanatóriumunk minden szen­vedő felebarátunknak ingyen álljon rendelkezésére, az intézet mégis joggal megérdemli a népszanató­rium elnevezést, mert hiszen megnyílása perczétől a betegek 40—50 °/0-át ápoljuk és gyógyítjuk egészen ingyen s nem kétlem, hogy a mi szeretett közön­ségünk támogatása abba a helyzetbe juttat bennün­ket, hogy az ingyenápolásnak ezt az arányszámát évről-évre fokozatosan emelhessük. A szanatóriumot csendben, szinte észrevétlenül nyitottuk meg negyedfél hónappal ezelőtt. S ma sem avégből sereglettünk egybe, hogy szónoklato­kat mondjunk s ünnepélyt rendezzünk, hanem ösz- szejöttünk, hogy szolid és komoly eredménnyel szá­moljunk be a nagy közönségnek, mely filléreit reánk bízta s mely lehetővé tette nekünk, hogy rövid öt év alatt a szemeink előtt készen álló nagy­szabású intézetet megépítsük és teljesen felszerelten rendeltetésének átadjuk. Midőn egyesületünk nevében a legmelegebb hála adóját rovom le a társadalom előtt, mely áldo­zatkészséggel lehetővé tette ezen első alkotásunk gyors létesítését, egyszersmind ünnepélyes fogadal­mat teszek, hogy jövő működésünkben is mindenkor hü sáfárai leszünk a jó szivek irgalom filléreinek és még forróbb lelkesedéssel, még kitartóbb munkás­sággal, még szivósabb odaadással fogunk szembe- szállani a rettenetes népbetegséggel, leszünk elret- tenthetetlen katonái a tuberkulózis ellen indított nagy küzdelemnek. Mikor munkásságunk első eredményét ime be­mutatjuk, lehetetlen hálával mea nem emlékeznünk azon egyesekről, akiknek az eredmény létrehozata­lában oly sokat köszönünk Kegyelettel emlékezem meg néhai jólelkü és nagytehetségü Czigler Győző tanárról, aki ennek az aere perennius épületnek összes terveit ingyen ké­szítette nekünk s hálás köszönetünket rovom le Gyula város közönségének, mely az előttünk elte­rülő értékes 25 kát. holdat a szanatórium czéljaira nekünk ajándékozta. Fogadja köszönetünket a hazai tuberkulózis ellenes küzdelem anyaegyesülete, a budapesti szegénysorsu tüdőbetegek szanatórium- egyesülete, mely szaktanácsaival jóságos támasza volt működésünknek. Fogadja hálánkat gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur, ki a tuberkulózis ellen való rendszeres küzdelemre irányuló nemes tevé­kenysége során egyesületünket is jóságos támoga­tásában részesíti. Hódolattal emlitem meg, hogy szanatóriumunk parkjának anyagát nagy részben József kir. herczeg ő Fensége volt kegyes adomá­nyozni. Köszönöm a szanatórium építését ellenőrző helyi bizottságnak : Szekér Gyula, Zöldy János, Weisz Mór és János József uraknak, továbbá a szanatórium építését vezető Dvorsák Ede műépítész urnák buzgó tevékenységét. Köszönöm a hazai saj­tónak azt a lelkes támogatást, melyben egyesüle­tünket eddigi akczióiban mindenkor részesítette és e* által ezen akcziók sikerét biztosította. Köszönöm ezt és kérem emberbaráti törekvéseink támogatását a jövőre is. Különös hálával kell megemlékeznem arról, hogy abban a társadalmi propagandában, melylyel a jó szivek hajlandóságát felkölteni igye­keztünk, egyesületünk lelkes hölgytagjai jártak min­denkor elől és igy az egyesületünk által elért ered­mények kivívásában s az irgalom ezen házának lé­tesítésében is oroszlánrésze van a magyar honleá­nyoknak. Utolsónak emlitem azt, akinek legtöbbet kö­szönünk, akinek fenséges nevét intézetünk viseli, boldogult József kir. herczeget. Ide helyeztük az ő szobrát, hogy betegeink és intézetünk minden láto­gatója folyton szemlélhesse annak a királyi ember­nek nemes vonásait, akinek neve symbolummá lett, a jóságnak és a magyarság szeretetének symbolu- mává. Szeretett bennünket magyarokat, nem muta­tásból, nem számításból, hanem jó lelke egész me­legségével. És maga is alföldi nagybirtokos, — kü­lönösen szerette az alföldi népet, melynek körében töltötte idejének jelentékeny részét, — itt a közel szomszédban. Az ő szimbolikus nevével zászlónkon, kezdtük meg lelkes harczunkat a pusztító népbeteg­ség legyőzésére. Nevének varázsa sokakat gyűjtött •körünkbe, kik különben talán érzéketlenek maradtak volna kérő szavunkra. Segítette, támogatta minden tevékenységünket és bizonyára most is áldólag tekint a szeretetnek erre a művére, mely az ő nevétől, az ő emlékezetétől mindenkorra elválaszthatatlan. Megboldogult védőnk 1 kegyelettel, meleg sze­retettel, soha ki nem haló ragaszkodással őrizzük mindannyian szivünkben nemes emlékedet. A Te neveddel folytatjuk továbbra is küzdelmünket szen­vedő testvéreink érdekében. Áldd meg ezt az alko­tást, mely fenséges nevedet viseli, légy nemtője az

Next

/
Oldalképek
Tartalom