Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-29 / 39. szám
2 BÉKÉS 1907. szeptember 29 kéziét, — melyen az egyesület titkára : Werner László is jelen volt, - mindenekelőtt örömmel állapította meg, hogy az ország eme legtekintélyesebb számú egyesülete rendes közgyűlésének székhelyéül Gyula városát jelölte ki. Ez alapon, de meg arra való tekintettel is, hogy az egyesület a közadakozásból felépített szanatóriumát ' épen Gyula város határában emelte fel, a közgyűlés határnapját ün nepe gyanánt kívánja tekinteni s e czélból elhatározta, hogy úgy Gyula város, mint az egész vármegye közönségét ünneplésre hívja fel. A közgyűlésre hivatalból meghívottak száma ezidőszerint mintegy négyszázra tehető, minélfogva ezek elszállásolása s egyáltalán az ünnepségek előkészítése czéljából az értekezlet a maga kebeléből egy állandó permanens bizottságot küldött ki, mely áll dr. Lovich Ödön h. polgármester elnöklete mellett Tanaik Lajos főkapitány, dr. Konkoly Tihamér és Moldo ványi János vármegyei aljegyzők bizottsági tagokból. A közgyűlésre hivatalos a József főherczeg szanatórium-egyesület valamennyi alapitó, pártoló, rendes és rendkívüli tagja, ezenkívül az egyesület részéről a következők nyertek k'ilőn meghívást: Magyar kir. belügyminiszter, Chyzer Kornél miniszteri tanácsos, dr. Fáy Béla, közegészségügyi felügyelő, Fetser Antal, nagyváradi püspök, L'bits Adolf, udv. tanácsos. — Az igazgató-tanács összes tagjai, A szanatóriumi bizottságok elnöksége. A vármegyei és városi főorvosok. A sajtó és szaksajtó. Dr. Navratillmre, a budapesti orvosegyesület elnöke. Jármay Gyula, a budapesti gyógyszerész testület elnöke, Babarczy Schwartzer Ottó, a budapesti orvosok szövetsége elnöke, Bayer Antal, a Magyarországi gyógyszerész egylet elnöke, Ilosvay Lajos, az or-zá- gos közegészségügyi egylet elnöke, Szalkay Gyula, az országos magyar alkoholellenes egyesület elnöke ; Kétly Károly, az országos orvos szövetség elnöke, a magyar szent korona országai vöröskereszt egylete, ő Felsége a király védnöksége alatt álló szegénysorsu tüdőbetegek szanatórium egyesülete ; a Délvidéki tüdővész ellen küzdő egyesület, Kabdebó Gergely elnök, Bezerédj István, a vasvármegyei tuberculosis elleni egyesület, Otthon irók és hirlapirók köre elnöksége, dr. Müller Kálmán, az országos magyar népfürdő egyesület elnöke, Zseny József ügyv. alelnök, az Országos nemzetk. szövetség, Chyzer Kornél, a magyar orvosok és természettudósok társasága elnöke, gróf Edelsheim Gyulay Lipót, a gyermekvédő liga elnöke, Smialovszky Valér, a trencsén- vármegyei tuberculosis elleni egyesület elnöke, Grósz Menyhért, a nagyváradi tuberculosis elleni egyesület 'ügyv. igazgatója, Pécsi tuberculosis elleni egyesület. Az ünnepélyek sorozata tekintetében a megállapodások ezek : Október hó 11-én, azaz pénteken délután 6 órakor, a vidéki vendégek ünnepélyes fogadtatása az állomáson, Gyula város hivatalos képviseletének vezetésével. A vendégeket dr. Lovich Ödön helyettes polgármester hivatalosan fogadja. Este 8 órakor ismerkedési estély a »Békésvármegyei kaszinó« összes termeiben az érkező vendégek tiszteletére Október hó 12-én reggel 9 órakor az egyesület rendes közgyűlésének megnyitása előtt a vármegye alispánja, a vármegyeház termében az egyesület tagjait ünnepélyesen üdvözli, ezután veszi kezdetét a rendes közgyűlés, melynek tárgysorozatát fennebb közöltük. 11 órakor az érkezettek tiszteletére a »Komló* szállodában villásreggeli melyre előjegyzések fognak történni. Délután Vg 2 órakor erre a czélra már megrendelt külön motoros kocsik indulnak az államvasutak gyulai állomásáról a Lugos-rdőbe, ahol a szanatórium felavatása s néhai József kir. herczeg ott elhelyezett szobrának leleplezése megy végbe. (yr.) A szeghalmi Kossuth-ünnep. A magyar szabadságharca legnagyobb alakjának, Kossuth Lajosnak emlékére szobrot emelt Szeghalom és a Sárrét áldozatkész, hazafias közönsége. Monumentális emlékmű* ben örökítette meg a függetlenségi eszmék nagy bajnokának, kiváló szónokának, számkivetésben halt önzetlen harczosának emlékét és a szobor szépségéhez, jelentőségéhez mérten ünnepelte meg annak felavatását. Nemcsak Szeghalomnak, nemcsak a Sárrétnek, de egész Békósvármegyének volt része ebben a lélekemelő ünnepségben. Tömérdek ember vett részt azon, még a szomszéd vármegyékből is. Az ünnep fényét nagyban emelte Kossuth Lajos fiának, Kossuth Ferencz kereskedelem ügyi miniszternek jelenléte, valamint a'felavatásra a fővárosból és a közel vidékről Szeghalomra rándult notabilitások impozáns részvétele. Szeghalom ékes lobogódiszben fogadta a nagy magyar fiát, fényes ünnepségek kereNem képzelünk tehát embert, aki közöttünk nem viseltetne kiváló érdeklődéssel az egyesület erne közgyűlése iránt s a kit büszkeséggel ne töltene el, hogy ezen kivaló testület első vidéki közgyűlését, melynek helyéül először Kassa szabad királyi város volt kiszemelve, itt nálunk Gyulán fogja megtartani. A gyűlés napja tehát mindnyájunknak közös nagy ünnepnapja lesz. Nemcsak azért, mert magunkénak mondhatjuk ezt az illustris és nemesen gondolkozó lelkes tábort, hanem azért is, mert az ünnepnek reánk nézve kiválóhelyi jelentősége is van. Ugyanis az egyesület rendes közgyűlése egyúttal ünnepélyesen avat fel egy hatalmas közegészségügyi intézetet: a Gyula város határában felállított lugoserdei tüdőbeteg-szanatóriumot. Az a jeles szorgalmú és fáradhatlan munkásság, mely az egyesület megalkotásán évek óta fáradozott, megtermetté a gyümölcsöt s képes volt összehozni fillérekből annyit, hogy abból felállított egy modern berendezésű, a vidéken egyetlen gyógyintézetet a tüdőbetegek számára. Kétszeres büszkeséggel tölthet el tehát bennünket, hogy az emberszeretet eme templom i a mi közelünkben, a vármegye székhelyén hirdeti fennen az irgalom és könyö- rületesség eszményi zsolozsmáját! A felavatás közelgő napja alkalmából ezt vésse emlékezetébe minden polgártársunk s készüljön mindenki szívvel, lélekkel a nagy Ünnepnapra. Jelenlétével tegyen tanúságot az eszmény iránt tartozó kötelességéről s vendégszerető szives ragaszkodással lássa azokat az emberbarátokat, a kik közadakozásukkal nekünk egy ilyen áldásos intézményt létesítettek. A közgyűlés tervbe vett részleteiről egyébiránt tájékozásul a következőket közöljük : A József főherczeg szanatórium egyesület al- elnöke, dr. Zöldy János vármegyei ti»zti főorvos az október 12-én Gyulára tervezett egyesületi rendes közgyűléssel kapcsolatos intézkedések megbeszélése és előkészítése czóljából folyó hó 25-én délelőtt 9 órára egy népes értekezletet hivott össze a vármegyeház kisebb tanácskozási termében. Az érte■I egkimélve. Nem Lsz ö terhére senkinek, maga magának se. Egy hirtelen elhatározással az ab- akhoz közeledett. Kihajolt. Alatta, a három emeletnyi mélységben az érzéketlen kemény kövezet. Igen, az a legbiztosabb! Még oda leér, t szédítő i grás közt el fogja hagyni még öntudata is. Nem is fogja érezni a halált. Egy pillanat müve az egész. Csak bátorság! Hideg borzongás futott végig rajta. De azért négis összeszedte minden akaraterejét s keresztül vetette magát a párkányon . . , * * * Mikor az öregasszony a háznép előtt jaj- veszékelt: miért is tett neki szemrehányást, hiszen ha valaki mondja *s, hogy; .Verjen meg az Isten !* azért nem gondolja komolyan — kiderült, hogy a házmester csak az imént mondta e szavakat, persze szintén anélkül, hogy komolyan gondolta volna. De ni ! ahogyan most ismételi a házmester ez átkos szavakat, mennyire hasonlít a hangja i szegény öcscséhez, aki immár örökre elnémult! .Hátha öcscsének igaza volt s ez a másik hang ejtett minket csalódásba?“ Irgalmas Isten ! Petruse Nevezetes utcza. Az urnák 1735-ik esztendejében, a ma omlatag gyulai vár környéke kópják, hajitó dárdák csörgése, kanóczos és kovás puskák ropogása, harczi paripák dobogásától volt hangos. A lázadó Peró vívta sikertelen támadásait. zongva gondolt arra, mi lesz, ha egy napén majd ö is odakerül, mi lesz aztán gyermekeivel, ki fogja eltartani szegényeket s hogy fog az illető majd bánni velük ? Utóbbi időben változó kedélyállapota a gyermekeivel való érintkezésében is visszatükröződött, néha mosolyogva elnézett még súlyosabb hibákat is, néha. meg valami csekélység elegendő volt, hogy kitörő indulatba hozza. így történt az imént is. Le akart küldeni a dohánytőzsdóbe. A cseléd nagyon el volt foglalva, hát a fiának szólt: — Gyulácskám ugy-e hozol apának szivart P Itt a pénz ... A fiúnak azonban nem volt kedve. Ott várakozott testvérével együtt a konyhaasztal mellett, hol éppen töltötték a palacsintát. Nénje már végére járt a beföttes üvegeknek, ha ö most leszalad a boltba; mig visszakerül, Irénke bizonyára már tisztára nyalta a maradékot. Húzódott tehát a kommisz sziótól. — Nem, nem megyek. Sőtért a fiú engedetlensége erős indulatba hozta. A házvezetőnője oda kiáltott a tétovázva álló fiúra. — Mész rögtön ! Sőtér azonban reárivallt:-— Nem kell már, majd magam megyek s ezzel dühösen becsapta az előszobába vezető ajtót, -fogta a kalapját s miután a folyosóra nyíló ajtót is becsapta maga után, lement az utczára. — Néhány perez múlva egészen csilla- podtan tért vissza szobájába, hol egy rövid félóra múlva nénje félénken benyitott: — Már nyugodtabb vagy? De hogy is lehei igy indulatba jönni ! ? — Miért? Hát . . . Ah 1 a szivar miatt. Már nem is gondoltam reá. De milyen makran- ezos ez a gyerek ! — Hát akár arczul ütötted volna! de igy elátkozni, tulajdon gyermekednek ilyent odakiáltani . . . — Mit ? Nem értelek — miről beszélsz ? — Hát azt mondtad, mikor kimentéi a folyosóra és oda csaptad az ajtót: »V -rjen meg az Isten.« — Saját gyermekednek ! — Én mondtam ! ? Én ? Lehetetlen. Hát hallottál-e engem valaha átko- zódni ? — Hisz ep azért csodálkoztam. A cs«léd is egészen elámult: „hogy lehet az úr ilyen haragos !* — De én azt nem mondtam, esküszön neked. — Mondtad, csak hogy bizonyosan nem emlékszel, hogy haragodban mit szóltál P Különben tálalva van, jöjj ebédre. — Rögtön jövök, menj csak. Az öreg asszony ment kiszedni a levest. Sőtér magában maradt. Borzasztó izgalom fogta el. Hát már annyira van, hogy nem is tudja többé, hogy mit beszél? Hisz ez őrüle , a végnek kezdete. Akárhogy kínozza agyát, sehogy sem bif visszaemlékezni, hogy ilyet mondott volna- Pedig van reá két tanú. Ah !, elveszti az eszét. Hát valóban megőrül? Élő halott, lesz ő is . . . Akit majd ápolni kell, aki nem tud többé keresni... És erre az ápolásra reá fog menni még az az egy-két ezer forint is, ami keservesen gyűjtőt' vagyonkáját képezi. Azután koldusok lesznek ö is, gyermekei is. Nem, legalább azok legyenek
