Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-29 / 39. szám
1907. szeptember 29. BÉKÉS téber áldozott édes atyja emlékének s ezzel lerótta adóját a hazaüság szent oltárán. Az ünnepély részleteiről— megjegyezvén, hogy mint nem politikai lap, csupán a kronológia szemüvegén át, a politikai vonatkozások teljes mellőzésével nézzük a dolgokat és eseményeket, — következő tudósításunk számol be : Hetek óta készülődik már Szeghalom és vidéke Kossuth Lajos szobrának felavatási ünnepére s az ez alkalomból oda érkezendő előkelőségek — köztük első helyen Kossuth FerenCz kereskedelemügyi miniszter méltó fogadtatására. S hogy felvirradt a nagy nap s megjöttek a várva-várt vendégek : egy igazán lélekemelő, minden ízében lángoló hazaszeretetről tanúskodó szép ünnep keretében ment végbe Kossuth apánk szeghalmi szobrának leleplezése. — A lobogódiszben úszó község, az ünneplőbe öltözöttek ezreinek festői képe, az Isten adta szép szeptemberi nap emléke — kétségkívül sokáig élni fog a jelen- 'voltak lelkében. .Mi — csak sajnálni tudjuk hogy távol kell tartani magunkat benyomásaink őszinte feltárásától, s be kell érnünk az ünnepség egyes mozzanatainak rövid regisztrálásával. Fájlaljuk ezt, mert hiszen a Kossuth-kultusz fölül áll a napi politika mocsokján, az eszmét megtestesítő érez: a szabadság szimbóluma, Kossuth igéi — mindnyájunk imádsága. A szabadság és függetlenség után való vágyódás pedig mindég élni fog a lelkekben : anélkül, hogy mint absztrakt lélektani fogalmak már magukban is politikát jelentenének. Kossuth megérkezik. Pontban 12 óra volt, midőn berobogott a Kossuth Ferenczet hozó vonat a szeghalmi pályaudvarra. A sok ezerre menő tömeg már a vonat érkeztét is dörgő éljenzéssel fogadta, mely csak fokozódott, mikor Kossuth megjelent szalonkocsija ajtajában, melyből kívüle még Barabás Béla a függetlenségi párt albínóké, ifj. Mahler György, Lázár Zoárd, Búza Barna, Markos Gyula, Veress József, Szatmári Mór, Kecskeméthy Ferencz, Uödy Gyula, Szúnyog Mihály képviselők, továbbá Pallay Sándor titkár szálltak ki. Ambrus Sándor, vármegyénk alispánja üdvözölte elsőnek Kossuthot, ki meleg hangon tartott rövid beszédben mondott köszönetét a lelkes fogadtatásért. Kevéssel azután megindult a menet, egyenesen a leleplezésre váró szoborhoz. Legelői mintegy 120 tagból álló bandérium pompázott, majd a kocsik beláthatatlan sora. Az első kocsiban Kossuth Ferencz ült, Ambrus alispánnal oldalán. Utánuk kettesével képviselők, hírlapírók és az ünnepségre érkezett más vendégek foglaltak helyet. Két oldalról pedig egyre zúgott az éljen. — Hatalmas diadalkapun át jutott el a menet a szobor előtti térre, hol hamarosan megkezdődött az ünnepély A szobor leleplezése. Mikor a menet megérkezett, előlépett Csánky Jenő dr , szeghalmi főszolgabíró s rövid üdvözlő beszédet intézett Kossuthhoz. Kossuth keresetlen szavakban fejezte ki örömét azon, hogy az ünnepségre eljöhetett. Ezután vette kezdetét a tulajdonképpeni ünnepély, amelyet Péter András, a szobor-bizottság elnöke nyitott meg, rövidesen átadva a szót Fabry Károlynak, a kerület országos képviselőjének. Fábry úgy dimenczióját, mint belső értékét illetőleg nagyszabású beszédet mondott, melyet sűrűn szakítottak félbe a tetszés nyilvánítások. A beszéd közben hullott le a lepel Kossuth Lajos legújabb szobráról, mely Horvay Jánosnak, a Kossuth-szobrok népszerű alkotójának sikerült müve. Gyökössy Endre lépett ezután a szónoki emelvényre, hogy elszavalja alábbi: Szaporodik Kossuth szobra czimü szép alkalmi ódáját. Sárrét magyar népe, áldom ezt az órát, Hogy viharos dalban hajolhatok hozzád ! Szivem a sziveddel forrón összedobban, Helyetted is hívom Kossuthot dalomban. En is a templomban tanultam a zsoltárt, Én is ide jártam Istentiszteletre. Itt, e templom előtt építettünk oltárt, Itt esküszünk meg a hazaszeretetre. Dicséret, dicsőség! Eskünket meghallja A magyar nép apja! Kossuth Lajos szobra szaporodik egyre, Yakitó fényt vet az oszló fellegekre, S én rajongó hittel már előre érzem : Az ég nemsokára kiderül egészen. Az lesz a jövendő! Minden magyar ember Szive gyökeréig Kossuth katonája! Esküt tesz mélységes istenfélelemmel A magyar Messiás lelke vallására ! Dicséret, dicsőség! Szivünk érte dobban, Jó és rossz napokban ! Oh, mert ma még sokan árulják az elvet! Ma még sok ember csak ingadozó gyermek. Ragyogó ég alatt — Kossuth követője, Viharos ég alatt — Kossuth üldözője! Oh. dft ránk: szakadt az idők tp.lifissÁírft. Bételik az írás ! Löveli a fényt ránk! Sok hamis apostol menekül előre, Kossuth Lajos marad egyetlen Prófétánk! Dicséret, dicsőség, hálaadás, ének, Az ő nagy nevének! Egy akol, egy pásztor ! Édes magyar népem, Ne bizz senkiben, csak a Kossuth nevében. Aluok, aki mást mond! Tiporj a fejére! Vesd, méltó haraggal poklok fenekére! Oh, ha a szivemet közzótek vethetném, Megóreznétek, hogy nagy időket látunk. Végignéz még Kossuth megnőtt regimentjén. Ő lesz a : Kenyerünk, ő a : Miatyánkunk. Dicséret, dicsőség ! Szivünk érte dobban, Jó és rossz napokban! . . . A Gyökössy szavalatát kisérő tetszés csillapod- tával a nép mindenáron Kossuth Ferenczet kívánta hallani, a ki végre is nem térhetett ki a közóhaj spontán megnyilatkozása elől és szólásra emelkedett. — A tömeg, amely alig pár pillanattal előbb, még a szent hevületek paroxizmusaban tobzódott: elcsitult. Elült a zaj, a lárma s áhitatos csöndben, messzecsengő érczes hangon hirdette Kossuth a szabadság, a bonszerelem igéit. Szavai rendkívül hatást keltettek s beszéde végén hosszasan éljenezték. Ezután ismét Péter András szólt s átadta a szobrot Szeghalom községének, melynek nevében Kovács Gyula főjegyző tett fogadalmat a szobor hűséges megőrzésére. — Kedves, megható jelenet következett ezután. A füzesgyarmati ifjúsági önképző kör járult Kossuth elé, kérve őt, szentelje fel uj zászlójukat s verju be a még hiányzó utolsó arany szeget. Gálfi unitárius lelkész tolmácsolta e kérel met, s Kossuth készséggel tett eleget a füzesgyarmati ifjúság óhajának. Az ünnepség utolsó pontja, a szobor megkoszorúzása volt. A vármegye közönségének nevében Ambrus Sándor alispán és Fábry [Károly orsz. képviselő tettek le koszorút. Ezenkívül még számos megyebeli község és testület megbízottja helyezett koszorút a szobor talapzatára, melyet végül is egészen befedett a virág. Bankett és e'utazás. A leleplezés után, a községi nagyvendéglőben 800 terítékű bankett volt, amelyen résztvett Kossuth Ferencz is a kíséretében volt képviselőkkel. A harmadik fogásnál Csánky Benjámin emelkedett szólásra s lelkes tősztban köszöntötte fel Kossuth Ferenczet, a ki nagy teszéssel fogadott hosszabb beszédben válaszolt. A vendégek, a legjobb hangulatban, a késő délutáni órákig együtt maradtak. Kossuth Ferencz a 4 óra 50 perczkor induló vonattal Budapestre utazott ; vele mentek a képviselők és újságírók is. Elutazásakor a pályaudvaron hatalmas tüntetés volt mellette. Z-y. Alsó-fehér-körösi ármantesitő, balvizszabályozó és vizhasznositó társulat Gyulán 427—1907. szám. Az alsó-fehér-körösi ármentesitő, belvizsza- 'báiyozó és vizhasznositó társulat 1907. évi Oktober hó l-én délelőtt 9 órakor Gyulán, a társulat hivatalos helyiségében rendes közgyűlést tart, melyre az érdekeltségi tagokat tisztelettel meghívom. Gyulán, 1907. évi szeptember hó 12-én. Haan Béla s. k., társ. alelnök. T árgysorozat: 1. Megbízólevelek előterjesztése. 2. Igazgató-főmérnök jelentése a társulat ügyeiről. 3. A Kettős körösi védtöltések emelésére vonatkozó terv és költségvetés előterjesztése. 4. Az 1908. évi költségelőirányzat előterjesztése. 5. Békésvármegye alispánjának vizimüvek engedélyezésére vonatkozó határozatai. 6. A Tiszai ármentesitő társulatok közös nyugdíjintézetének, a nyugdijszabályzat módosítására vonatkozó határozata. 7. A gyulai kerületi munkásbiztositó-pénztár megkeresése, a társulati alkalmazottak biztosítása tárgyában. 8. Megbízottak választása a Tiszavölgyi társulat Mintha eme/, ősrégi állapot^ visszatérőben lenne, nem ugyan az öreg vár romjai körül, hanem ehez nem messze eső egyik utczáiában naponta meg-megujuló nagy és heves harezok dúlnak. Az elkeseredett háborút rendesen két vagy három pártra szakadt rakonczátlan gyerekhad (németül utczagyerekek) véleménykülömbzeté- nek a kiegyenlítése szüli. Privát embernek semmikép sem tanácsos beleavatkozni, mert könnyen megeshetik, hogy az összes harezosok neki tá madnak és szárazon nem viheti el. Örvendjen, ha egyik-másik vitéztől a nyelv rány jtásánál egyébben nem részesül. Az utcza fél bejáratát egy épülőfélben levő nagy ház anyagai barikádozzák el éppen úgy, mint a coramun idejében Párisban, így az utcza teljes egészében nem látható. Az anyaghalmaz barrikádjain túl kezdődik a veszélyes hely. A harezot keltő véleménykülömbség alapját a szabad legelő kérdésének megvitatása okozza. Talán a fenkölt hirnevü nagy agrárpolitikus szelleme, kinek nevéről az utcza emelkedett ki a közönségesebb sikátorok közül, hatotta át az állattenyésztés iránti nagy szenvedélyeket a lakosok egy részében és változtatta át a különben csöndre alapított utcza területét közlegelővé, hol liba-, malacz-, birkanyájaktól zsong a környék. Ha az utcza lakói valamelyikének tisztaság érzete folytán az jut eszébe, hogy a gyepet fölvágatva portája előtt, szép tisztára takarittatja, ezért a legnagyobb megvetés zuhataga éri. Nem ugyan nyílt megrovás, de a villogó, sötét, néma tekintetekhez az állattenyésztők részéről;— nem kell kommentár. Az állatok őrzésével megbízott gyereksereg harczainak magvát az képezi, Hogy az ut két ol dalán már-már fává nőni készülő keserű lapi hús lombjai alá ki fektetheti a jóllakottság kéje érzetétől pihenni vágyó állatjait? Jaj annak, ak ezen emésztési szendergésben levő jószágoka háborgatni, vagy plane fölzavarni merészül... De ezen keleti motívumokat veszély fényé geti, nem ugyan olyasféle lehetetlen fordulattal mely rendőri beavatkozást vonna maga utál közérdek szempontjából. Hanem ama körülmény nél fogva, Hogy az épület anyaghalmaz barri kádjai az építés folytán fogynak és jobb hete kintést enged a főutezán sétáló rendőrnek, mái részről pedig egy akarat szilárd tettre kés gentlemannal szaporodott az utcza háztulajdo nosainak száma, ki rendőrileg fokozottabb el lenőrzés alatti utczáról költözött eme boldo: kis fészek utczába, hol az egyéni hajlamoknal korlátot mi sem szab. Általános fordulatot szán dékozik behozni a közlegeltetés mielőbbi meg szüntetésével, amelyért a nem legeltetők mélj rokonszenvét és örök háláját máris kiérdemelte és ha még képes lesz a ki nem elégített vadász szenvedély ama torzsalkodásra vezető hajlamú kát némely szomszédnál megszüntetni, hogy a: átrepülő galambokat le ne püfögtessék ! Akko babérkoszorúkra méltó, elévülhetetlen érdeme két szerzett a tisztaságot és békét óhajtó lakosol szemében. És a város büszkén veheti ez utczá a modern utczák sorozatába. Kaczvin8zky Andor
