Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-07 / 27. szám

1907. julius 7. BÉKÉS 3 54 Gyula város 1907. évi »elhagyott gyer­mekek segélyalap-pénztári« költségelőirányzata. 55 Szarvas községben behajthatatlan 1%-os közigazgatási pótadónak törlése. 56 Szarvas és Ujkigyós községben behajtha­tatlan katonabeszállásolási pótadók törlése. 57 Doboz, Ujkigyós, Endrőd községeknek ha­tározatai ebadó törlések tárgyában. 58 Községi számadások^az 1906 évről. T a n ii g y. Plank Alajos. A gyulai róm. kath. hitközségnek gyásza van. Plank Alajos tanító julius 4-én Szegeden elhunyt. Két évvel ezelőtt ment 47 évi hasznos és buzgó működés után nyugalomba s Szegeden fiánál tele­pedett le. 83 évet élt közbecsülés és szeretetben, tisztelve nemcsak a kath. hívek által, kiknek ma élő nemzedéke nagyrészt tanítványa volt, hanem el­ismerve és kedvelve az egész város közönségétől. El lehet róla mondani: neki nem voltak sem iri- gyei, sem ellenségei, csak barátai. Az általános be­csülést méltán meg is érdemelte. Plank Alajos nem csupán egy helyes, alapos ember volt, hanem valódi jellegzetes képviselője a jó tanítónak. Rátermettsége és nemes lelki tulajdonai tették azzá. Az iskola volt hosszú életén át az ő kis országa, hol mint szuve­rén fejedelem uralkodott; ennek jó kormányzása volt életének főczélja, ez voP minden boldogsága. E tisztét emberül töltötte be. Nagyon szerette az iskolát és a tanítói pályát. Ha ifjabb kartársaitól néha a tanítói pálya elleni elkeseredés kitöréseit hallotta, azokut olyan atyailag, olyan benső meggyőződéssel tudta leinteni és megnyugtatni, hogy vele szemben azonnal lesze­reltek. Az volt a mondása : ha mégegyszer születnék, újból csak tanitó lennék. Páratlan volt az iskolai nevelés és fegyelme­zésben ; igaz hogy egy 70—80 éves embernek már puszta megjelenése is tiszteletet parancsol s az ezüstös fej a maga tiszteletre méltóságával egyedül is hatásos fegyelem tartási eszköz, de ettől eltekintve, volt az ő egész lényében valami bü vöserő, mellyel a fegyelmezésben bámulatos ered­ményt ért el. Hogy hány tanítványa volt életében, arra vi lágosságot vet az a körülmény, hogy kezdettől fogva végig külön beiratkozási naplót vezetett, hol összes tanítványai 1858. évtől kezdve felsoroltatnak. Innen tudjuk, hogy 47 év alatt 3961 gyermek került ki a keze alól, kiknek sorában csaknem a fél város nevei feltalálhatok. Derék munkát végzett s méltán kiér­demelte felebbvalóinak s e város közönségének há­Iáját, köszönetét és elismerését, aminek úgy a me­gyés püspök és a vallás és közoktatási minisztérium, mint az iskolaszék és egyháztanács oly kitüntető, meleg hangon adtak kifejezést nyugalomba lépte alkalmával. Tanító társainak szeretetét és bizalmát is teljes mértékben bírta s a békés és délbiharmegyei r. k., tanitó-egyletnek 1885. év óta alelnöke volt. Mint ember — megnyerő modorú, szelíd természetű, al­kalmazkodó és engedékeny, — rendszerető, pontos, — valódi keresztény erényekkel ékeskedő, mély val- lásosságu, mindenben mértékletes — vidám életű, amellett jó gazda ; résztvevő szivü mint jó barát, önfeláldozó mint családapa. Ilyen ember volt Plank Alajos ! Eredetileg jogi pályára készült s Pozsonyban jogász volt, midőn hirtelen kitört a szabadságharcz, hazaszeretete, lelkesültsége a honvéd táborba so­dorta, hol hadnagyi rangra emelkedett. Résztvett az egész küzdelemben ; ott harczolt Vácznál, Isaszeg- nél, Kápolnánál és Nagy Sarlónál. A szabadságharcz leverése után, — hogy az osztrák hadseregbe való soroztatást kikerülje — bujdosó lett, s később ne­velői állást foglalt el s ily minőségben élt 1858-ig ; ettől fogva egy huzamban 47 évig működött Gyulán. A zene és dal különösen vonzotta, kiváló finom lírikus tenor hanggal s kitűnő zenei hallással ren­delkezett ; az Erkel László vezetése alatti gyulai magán dalkörnek, valamint a későbbi összes gyulai dalárdáknak örökös tenoristája volt. E derék férfiú immár a múlté. Gyulai földön töltötte hosszú életének legjavát s e földben kívánt pihenni is. Megilletődve állunk koporsójánál, mely egy nemes lélek porhüvelyeit zárja magába s jól végzett életére visszatekintve, eszünkbe jutnak a nagy Horatius szavai: Omne túlit punctum; qui miscuit utile dulci ! Sz. L. * * * Halálozásáról a család és a gyulai róm. kath. tanítótestület a következő gyászjelentéseket adták k : Plank Geiza, kir. törvényszéki iroda tiszt, a maga, úgy Plank Gizella férj. Tanka Ágostonná és családja, valamint számos rokon és jóbarát nevében fájdalomtól lesújtva tudatják, a felejthetetlen jó apá­nak, nagyapának, dédnagyapának, rokonnak és jó­barátnak Plank Alajos gyulai nyug. igazgató-taní­tónak f. hó 4-én reggel 9 órakor élete 82-ik évé­ben hosszas szenvedés után történt gyászos elhuny­tét. A boldogult földi maradványai f. hó 6-án d. u. 4 órakor fognak a Gál-utcza 7. szám alatti gyász­háznál a róm. kath. szertartás szerint beszenteltetni és onnan a Szeged-rókusi állomástól Gyulára szál­líttatni, ahol f. hó 7-én d. u. 4 órakor fog a gyulai pályaudvartól a Szt. Háromság temetőben levő családi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig Gyulán, f. hó 8-án d. e. 7 órakor fog megtartatni. Szeged, 1907. julius hó 4-én. Áldás és béke hamvaira! A gyulai róm. kath. hitközség egyháztanácsa és tanitó-testülete megilletődött szívvel tudatja, hogy Plank Alajos ur, a békés- és délbiharmegyei tanitó- egylet alelnöke, nyugalmazott tanító, 1848/49. hon­védhadnagy, áldásos életének 83., buzgó és eredmé­nyes működésének 47. és nyugalmaztatásának 2-ik évében, — Szegeden f. év és hó 4-ón az Urban el­hunyt, s temetése Gyulán, julius 7-én, azaz vasárnap délután 4 órakor lesz a belvárosi nagyiskolától, — mint hosszú működésének színhelyéről, — a Szent- Háromság temetőbe. Gyula, 1907. évi julius hó 5-én. * * * Egy hosszú élten át vivé Az ismeret szövétnekét: Ragyogjon fenn az égben is Előtte egy dicső világ, Lelkének fényes égi láng. » A gyulai róm. kath. főgimnázium bizottsága f. hó 4-én tartotta félévi rendes ülését. Ez ülés tárgysorozatának főbb pontjai a főgimnáziumi igaz­gató jelentése a lefolyt tanévről, a számvizsgáló bizottság jelentése a helyettes igazgató és a gimn. pénztáros számadásairól és a felmeutvény megadása, a jövő évi költségtervezet megállapítása és a jövő tanévben betöltendő tanszékekre tanárjelölés volt. A jövő tanév költségvetésébe nagyobb összeg sze­repel rendkívüli átalány czimen, az intézet összes szertárainak és a tanári könyvtárnok fölszerelésére, mert ez utóbbitól a legtöbb és igen fontos alap­vető munkák még hiányoznak, s a szertárak felsze­relése bár addig is megkezdődött, de sokszor és élénken érezhető meg azok hiányossága. A jövő latin tanszékre egy, a magyar-latin tanszékre három, a tornatanitói tanszékre két pályázat érkezett be. ezek közül a három tanszékre a rendes tanári je­lölést a bizottság szabályszerűen eszközölte, úgy­szintén a Korponay tanár egy évi szabadságolta- tása miatt szükségessé vált ideiglenes helyettes ta­nári állásra is. Ezen fontosabb tárgyakon kívül a bizottság még több kisebb jelentőségű tárgyban hozott érdemleges határozatot. A tanítók fizetésrendezése. Törvényerőre emel­kedvén a tanítók fizetésrendezéséről szóló törvény­javaslat, leérkezett a vármegye közigazgatási bizott­ságához a törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet, amely rendelet alapján a szükséges intéz­kedések iránt már a holnapi közigazgatási bizott­sági ülésen meg fognak állapodni. A javaslatot a kir. tanfelügyelő terjeszti a bizottság elé. 8518/1907. Gyula város tanácsától Hirdetmény. Közhirré tesszük, hogy az első gyulai kötött és szövött iparárúgyár reszvónytársáság a Várme- gye-utczai telepét nagyobb beépítéssel kiterjeszteni kívánja, s hogy ezen kiterjesztés engedélyezési tár­gyalása a helyszínen folyó évi julius hó 12-én dél­után 3 Órával kezdődöleg fog megtartatni. Azok, kiknek ezen kiterjesztésre vonatkozó észrevételeik vannak, azokat a tárgyalás napjáig hozzánk benyújtandó Írásban a tárgyaláson pedig szóval előadhatják. Gyulán, 1907. évi julius 6-án tartott városi tanácsülésen. Dr. Lovich Ödön, Molnár Albert, h. polgármester. 295 1—1 v. mérnök. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békésire az 1907. Ill-ik negyedre. Tisztelettel kérjük mindazokat akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés'* előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czime alatt küldendő be. Dr. Karácsonyi János nagyváradi kanonok,vá­rosunk szülötte, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, jeles historikusunk, folyó hó 2-án ülte meg papságának negyedszázados jubileumát. Min­den külső hivalkodást kerülve mutatta be ezüst­miséjét, és csak azokat hívta magához e napra, akik­kel 25 évvel ezelőtt pappá szenteltetett : Hiza Já­nos szalacsi, Dorogi Pál tasnád-szántai és Dávid Kornél magyarpataki lelkészeket, kikkel együtt töl­tötte a szép napot. Karácsonyi a püspöki palota kápolnájában, hol papokká lettek, társai Nogáll püspök sirjánál, ki őket felszentelte, végezték mi­séjüket. Adja Isten, hogy az ezüst-misés kanonok a jövő negyed században is annyi fényt derítsen papi és történetiró működésével az egyházra és szülővárosára, mint az elmúlt, annyi sikerben bő­velkedő 25 esztendő alatt. Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Mint jeleztük, a julius hóban tervezett rendkívüli vármegyei köz­gyűlés meghívója a hivatalos lap tegnapi számában megjelent, melyben a törvényhatósági bizottság tagjai julius hó 15 ének délelőtti 9 órájára hivat­nak össze rendkívüli közgyűlésre. Ugyanezen hiva­talos lapszám közli a tárgysorozatot is, miután a rendkívüli megyei közgyűlés törvény szerint előzetesen 8 napig meghirdetendő. A tárgysorozatot más helyütt szintén közöljük s arra .legközelebb részletes kommentárt hozunk. A közgyűlésen előre­láthatólag dr. Fábry főispán fog még elnökölni, aki a főispán! állásáról lemondását — tudomásunk szerint — már bejelentette ugyan, azonban a le­a virágkosarat vigye az ö szobájába — lassan ment ő is utánna. A kerti ligetnél egy pillanatra megállt, kebelén nézte a virágot, melyet vőle­génye meggyilkolt. Az éjfél zúgásába a csalogány sóhajtásába bele-bele hallatszott a lányka fájóan zengő dalolása . . . Másnap kora reggel vígan hirdették a ha­rangok az esküvő kezdetét. Ide-oda futkostak az egész házban, pinczében, konyhában, szintén nagy volt a sürgés-forgás. A vőlegény fényes öltözékén igazitott még valamit — egyszer mintha csak elmetszettek volna mindent, meg­szűnt a harangszó, lovas emberek vágtattak a közeli városba. De már hiába vágtattak, mert hófehér ruhában a vőlegényétől meggyilkolt vi­rággal kebelén, rózsával, liliommal, rezedával betakarva feküdt Berta ágyán, haloványan. — Talán kérte a virágokat, hogy ne bocsássák el közelükből. Inkább maradt kedvenczeinél, sem­mit oly férfival, kinek szive gyöngéd és mélyeu érzett visszhangot nem keltett az ő szivében — az idegen hideg érzéketlen világba költözzék. A ki most a faluban megfordul, jázmin és rózsacsoport közt egy sirdombot láthat, mely mindig friss virágokkal van tele hintve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom