Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-26 / 21. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. május 26. 21-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre _________10 K — f Fé l évre— _ _ _ 5 K — f Évnegyedre—____ 2 K 50 f Hi rdetési ríj előre iizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Megyei közgyűlés után. Alantabb részletes tudósítást adunk a vámegye törvényhatósági bizottságának keddi közgyűléséről; de — bár kedvünk ellenére, kelletlenül cselekeszszük — publiczistai el- mulaszthatatlan kötelességünk a közgyűlésen történtekhez némi refleksziókat fűznünk. Nemcsak saját nézetünket, hanem a közhangulatot tolmácsoljuk ugyanis, amikor konstatáljuk, hogy a közgyűlés disszonáns, kínos lefolyású volt, ami minden jóérzésü embert méltán elszomorított. Tárgyilagosan, igazságosan és ebből kifolyólag elnézők és méltányosak akarunk lenni. Rezignáczióval bár, de el kell ösmer- nünk, hogy az a korszak, amidőn a külöm- böző felfogásokban gyökerező elvi, sőt amik a közügyektől mindig elválaszthatlanok voltak, a személyi ellentétek is minden oldalról nobilis hangon jutottak kifejezésre, a magyar közéletben régóta a múlté. A durva tónus, amelynek Bókésvármegye díszterme kedden délelőtt szavakban és gesztusokban egyaránt színhelye volt, bizonyára nem békésmegyei különlegesség; ugyanezzel a nyers durvasággal találkozunk majdnem mindenütt, egyesületeknél, községeknél, népgyiiléseken, sőt gyakran magában a törvényhozás termében is. Nem is az volt tehát az elszomorító, hogy a durvaság a vármegye mostani közgyűlésén is megnyilatkozott; erre — bármily kelletlenül — el volt mindenki készülve, hanem az volt az elszomoritóbb és a megdöbbentőbb dolog, hogy a minden féket ki- gunyoló durva tónus nem keltett olyan felháborodást, aminöt keltenie kellett volna s amely jogos felháborodás, az eddigi ilyirányu kísérleteket, amelyek pedig a keddi tónushoz képest hasonlithatlanul enyhébbek is voltak, ezelőtt nyomban követni szokta. H°gy ilyen felháborodás most nem nyilatkozott meg — mert amennyi megnyilatkozott, az 8zámbajövő lanyha kísérletnek sem számit — ez az, ami a keddi közgyűlés után szomorúsággal, a jövőt illetőleg pedig aggodalommal tölt el mindenkit, aki a vármegye termét, nem pusztán a személyi gyűlölködés és minden féket nélkülöző demagógia tobzódása, hanem az országos, megyei, községi, társadalmi, közgazdasági, humánus és kulturális törekvéseknek minden magánérdektől ment tanácskozási színhelyének tekinti és jövőben is ily czélu fórumnak szeretné megóvni. A keddi közgyűlésen tapasztaltak után lekiizdhetlen aggodalommal néz minden jóérzésü ember a jövő elé. Aggodalommal azért, mert a helyzet nem olyan, hogy a most történtek csupán mint előre nem láthatott epizódok értékeltessenek. Minden jel oda mutat ugyanis, hogy a vármegye termében nem hirtelen fellobbanó szenvedély, hanem hidegvérüen kiszámított tervszerűség az, ami a botrányokat rendezi s e czólra a legértékesebb időt veszi igénybe, megfosztván a törvényhatósági bizottságot annak a lehetőségétől, hogy azok az ügyek tárgyaltassanak behatóan, amelyek a közgyűlések összehívásának s a közgyűlésen résztvevő törvényhatósági bizottsági tagok túlnyomó része bejövetelének tulajdonkópeni okát képezik. Ennek a következménye pedig az lesz, sö't már nemcsak lesz, hanem már most is az, hogy a törvényhatósági bizottságnak ama tagjai, kiknek nem képezi ambiczióját a közgyűlés délelőttjének botrányaiban cselekvőleg résztvenni, vagy azokhoz assistálni, a közgyűlésekről elmaradnak, a közügyek elintézésében nem vesznek részt, ami végeredményében a közügyeken és az azokhoz fűződő nagy érdekeken boszulja magát ineg. A legszomorubb pedig az, hogy ezidő- szerint legalább, egyáltalán nincs rá remény, hogy eme perspektívával szemben olyan helyzet alakuljon, olyan egészséges közszellem fejlődjék ki, mely ezeken a dolgokon változtasson. A vármegye közgyűlése. — Május 2I-éu. — A vármegye májusi közgyűlése, a pünkösdi ünnepek után kedden, — azaz Gyulán pünkösd harmadnapja is helyi ünnep lévén, — pünkösd harmadnapján tartatott meg s részben ennek, meg a szorgos tavaszi munkaidőnek köszönhető, hogy a közgyűlésen oly kevesen vettek részt, úgy hogy amint az első szavazásnál kitűnt, mindössze 51-en voltak jelen. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő : Dr. Fábry Sándor főispán elnöklete alatt jelenvoltak : Ambrus Sándor, dr. Daimel Sándor, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János, Kőrös Lajos, dr. Vangyel Endre, dr. Zöldy Géza, Sárossy Gyula, Szabó Emil, Sinszky Ferencz, Schmidt Iván, Lukács Endre, Popovics Szilveszter, Perszina Alfréd, dr. Berthóty István, Weisz Mór, dr. Berényi Ármin, dr. Oláh Antal, Fábry Károly, dr. Simonka György, Achim L. András, Névery Albert, Beliczey Géza, Kóhn Dávid, dr. Loyich Ödön, dr. Bucskó Koriolán, Szikes György, Ádám Schriffert József, Ludvig Mihály, Pettner József, dr. Martos József, Maros György, Soós István, Arató Lajos, K. Schriffert József, Südy István, dr. Márky János, dr. Ladies László, dr. Follmann János, Sál József, Kukla István, Dombi Lajos, Múlt József, Ravai Gábor, Aszalay Gyula, Kocziszky Mihály, Badics Elek, Vincze Dániel, Morvay Mihály, dr. Igaz Pál, Szathmáry Gábor, Kolozsi Endre 6 Emlékbeszéd Kálmán Farkas fölött. Irta : Kner Izidor. I — A hunczfutok még többen vannak, — szokta végtelenül jóleső, széles mosolylyal mondogatni az öreg. — S bizony jó korán akadt mindenik számára jegy-egy derék férj. Soká káplánoskodott egy helyben, hogy szerelmese, későbbi hű hitvese kezét elnyerje és ebből! jaztán állandó előjogot kovácsolt a maga számára, folyton hangoztatván, hogy asszony jól bánj velem, jmert három esztendőt szolgáltam érted! Erre a terrorizmusra nem volt szükség. Jobban még nem kezeltek férjet, mint Kálmán bátyámat.' JŐ ezt úgyszólván kizsarnokoskodta, de nem erő- jszakkal, nem házsártoskodással, hanem az elkényeztetett, egyetlen gyermekek kényeskedő, nyá- jaskodó, mosolygós, akaratoskodásával : úgy, hogy 'sem neje, sem környezete nem tudta, nem érezte, hogy egy nagy zsarnok uralma alatt állanak. Mert nem ingyen igényelte. Nagy szivének, örökké de- jrűs jókedvének minden érzésével honorálta, hogy minden az ő kedve szerint történik és Eötvös Károly mondása az, hogy ő soha senkit és semmit nem irigyelt, mint a Kálmán Farkas páratlanul boldog családi életét. S tudják, mi a boldogság? 1 A megelégedettség! Kálmán Farkas bátyánk, ismétlem, egy silányan dotált nagy eklézsia-hivatalban hintette a híveknek a malasztot, amely neki is elkellett volna; tekintve, hogy az élet mekkora terhet rakott vállaira és !mennyit vállalt jó szive ezenkívül is önként. Egy bús perczemben felvetém neki a kérdést, hogy életviszonyai között miként tudta megőrizni lelke vidámságát oly irigylendő fokban ? — Szamár beszéd! Ha én minden csekélységből tragédiát csinálnék, minden hétm kétszer kellene a falnak mennem s ki az ördög győzné aztat ? Azt hiszem iíyen komoly és a szív rejtelmeit felfedő nyilatkozatot senki sem hallott kívülem tői és mégis örök derűs arcza nem álarcz volt, hanem isteni adomány és életfilozófia, amelylyel a jó sors csak a jó embereket áldja meg. Olyanokat, amilyen ő volt,—kinek ezer baja mellett mindig akadt hely asztalánál rokonnak, vendégnek, lengyelnek, meg akár vad idegennek és nóták, strófák, meg mondák forognak közszájon arról, hogy minő vendégszerető hajlékra találtak házánál a művészet azon vándorapostolai, kik a mi kis helyünkhöz hasonló helyeSirolin •Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. 10oäfssaanra-I.a Bloche & Co. Basel (Svájc) Roehé Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ára üvegenkint 4.— korona. I_ja.p-u.23.ls: mai száma ÍO oldal A ki Kálmán Farkas tiszteletes urat nem ismerte, az nem fogja megismerni sem leírás, sem a/czkép, sem biográfiából. Daliás, vig kedélyű, örökké mosolygó fiatal ember, férfiú és öreg ur volt: mindig egyforma kedélyhangulatban. Pedig sokbaju ember volt! Szükesen, hogy ne mondjam szűkkeblűén dotált hivatalokban hirdető az igét holtig s miként a gazdag szőlőtőt, úgy áldá meg családi életét az ég fürtökkel: amelyet ő minden viszonyok között istenáldásának vett, ekként gondozott és ekként szeretett. Nem számítván a fiukat, öt egymásután rohamosan serdülő leány ‘ danája tette hangzatossá a kis parochia portáját, amelyre gyakran kimondták a gondos atyafiak, hogy bizony sok az istenáldásából !
