Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-19 / 20. szám
1907. május 19. BÉKÉS 3 nél előbb részesüljön. Ez is egyik módja lesz a kivándorlási láz csökkentésének. A kivándorlás kérdésével, Szabolcs és Szat- márvármegyék átiratai nyomán s a törvény- hatóság által kiküldött kivándorlási bizottság javaslatának tárgyalásával kapcsolatosan lesz alkalma a közgyűlésnek foglalkozni. A kivándorlási bizottság beható eszmecsere után részletes memorandumot dolgozott ki, amelyben kifejti, hogy mik az okai a kivándorlásnak, s miként lehetne azt csökkenteni. A kivándorlási bizottság üléseiről s az általa kidolgozott tervezetről lapunk más helyén számolunk be. A törvényhatósági átiratok közt van ezenkívül Somogy és Szatmárvármegyék körirata a kormány üdvözlése iránt. Az állandó választmánynak az a javaslata, hogy Békésvármegye hasonló üdvözlő feliratot intézzen a kormányhoz. Úgyszintén javasolja az állandó választmány, hogy Írjon fel a vármegye a magyar országgyűlés képviselőházához Komárom vármegye körirata kapcsán a gazdasági önállóság megvalósítása iránt. A tárgysorozatnak több pontját képezik vármegyei közkórház házi ügyek, amelyek közt legfontosabb a belügyminiszternek a leirata a közkórház kibővítéséről. Annak idején részletesen kifejtettük, hogy a kórház kibővítése hygenikus szempontból feltétlenül szükséges s ezt a belügyminiszter is elfogadta. A kibővítés 625,000 korona tőke befektetéssel terveztetik, amihez a vármegyének csak erkölcsi hozzájárulása kell, mert a fedezetet tulajdonképen az orsz. betegápolási alap nyújtja. S ez az újabb nagy befektetés mindössze pár fillérrel fogja emelni a napi ápolási költségeket. Ennek ellenében a kórház nyer egy külön sebészeti pavillont, amire tekintve, hogy a műtétet igénylő betegek száma folyton emelkedik, a legégetőbb szükség van, lesz kőlön szemészeti osztálya, fertőző pa- vilionja, tüdőbeteg osztálya, csatornázása, szennyvizeinek a levezetése megoldatik. Itt említjük meg azt is, hogy a tervek már munkában vannak, s hogy amint a törvényhatóság hozzájárulása s a végleges jóváhagyás meglesz, a megvalósítás fog következni. A kibővítés után az országban a gyulai közkórház a fővárosi kórházakkal egyenrangú lesz, s a vidéki közkórházak közt az első helyet fogja elfoglalni. Változatosság okáért lesz a közgyűlésen egy választás is, gróf Hoyos Wenckheim Fülöp állandó választmányi tagságáról való lemondása folytán az állandó választmányba egy uj tag lesz beválasztandó. A községi ügyek közül mint fontosabbakat megemlítjük a gyulai remetei földvételt, a gerendási Agponyi-féle birtok par- czellázását és Mezőberénynek a kerekii földvétellel s parczellázással kapcsolatban 500,000 koronás kölcsön felvételére vonatkozó ügyét. Minthogy mindezen községi határozatok a törrényes formák megtartása mellett hozattak s kifogás ellenük nem emelhető 8 az illető községek jelentékeny gazdasági érdekeit szolgálják, a törvényhatóság által jóváha- gyandók. A közigazgatási bizottság ülése. — Május 18-án. — A közigazgatási bizottság május havi ülését dr. Fábry Sándor főispán elnöklete alatt tegnap délelőtt tartotta meg. A főispán megnyitván az ülést, dr. Márki János bizottsági tag, — miután köztudomásúvá vált az a tény, hogy az arad—Csanádi egyesült vasutak dr. Fábry Sándor főispánt elnök-igazgatójukká választották, ebből az alkalomból a bizottság nevében szerencsét kiván a főispánnak ez uj vállalkozásához, biztosítván őt a bizottság változhatatlan szeretetéről s tiszteletéről. Dr. Fábry Sándor főispán a szívélyes szavakra válaszolva előre bocsátotta, hogy ő azért nem jelentette be még ezen az ülésen elnök-igazgatóvá történt megválasztását, mert a felmentvényt még nem kapta meg a kormánytól s még lesz alkalma a bizottság ülésén elnökölni. Az üdvözlést, mely olyan kedves formában, — a szerencsekivánás formájában történt, — hálásan köszöni s biztosítja a bizottságot, hogy mindenkor a legkedvesebb emlékei közé fognak tartozni azon napok, melyeket hat évig mint főjegyző, tizenkét évig mint alispán, s immár egy éve mint főispán, a bizottsággal együtt működve, eltöltött. Az éljenzéssel kisért, ezen üdvözlő s köszönő szavak elhangzása után dr. Daimel Sándor felolvasta az alispáni jelentést, melyet a bizottság tudomásul vett. A jelentést az alábbiakban közöljük: A folyó évi április havában vármegyénkben előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem : A személybiztonság 14, részben súlyos, részben könnyű testi sértés elkövetésével támadtatott meg, amelyek közül 8 verekedés közben ejtetett. Öcsödön április 29-ikén az óvoda mellett egy 3—4 hónapos abortált fiúgyermek találtatott. A vagyonbiztonság ellen 39 esetben intéztetett támadás 2 betörésen és egy idegen ingó dolog rongálásán kívül 36 esetben nagyrészt csekélyebb értékű tárgyak ellopásával, ügy a személy, mint a vagyonbiztonság ellen vétők nagyrésze kinyomoztatott és ellenük a büntető eljárás megindittatott, az ismeretlen tettesek ellen pedig a nyomozás folyamatban van. 11 tüzeset volt. Leégett négy ház, azonkívül csekélyebb értékű széna, szalma és törek nagyrészt gondatlanság következtében, gyújtogatásra csak egy esetben van gyanú, amelynek követője nyomoztatik. A leégett házak közül csak egy nem volt biztosítva. 7 baleset történt, amelyek közül egy halállal végződött. Tótkomlóson két embert veszett eb mart meg, akik Budapestre felszállittattak. öngyilkosság 5 és öngyilkossági kísérlet egy fordult elő. Földmivelés és munkásügy. Az őszi vetések általában gyöngék a téli fagyok és a kártékony rovarok sok kárt tettek bennük úgy, hogy az őszi vetést több helyen ki kellett szántani és tavaszival újból bevetni; minthogy azonban a múlt havi időjárás a mezei munkákat nagyon késleltette : félni lehet, hogy a beállott nagyobb hőség miatt a tavaszi késői vetések, különösen a kukoricza jól fejlődni és megerősödni nem tud. Langyos esőkkel váltakozó normálisan meleg időjárásra volna szükség, hogy a kedvezőtlen tél kártételei a vetések későbbi fejlődésében némileg helyre pótoltassanak. Az árpa, zab és czukorrépa jól keltek, de az utóbbi a nagy számmal jelentkezett ormányos pusztításától nehezen lesz megóvható. A munkások helyzete javulóban van, amennyiben a megindult és sürgős mezei munkáknál, úgyszintén szőlőültetésnél és fásításnál nagy számmal találnak foglalkozást. Munkásainkban most már ál- taláuosságban megvolna a szerződéskötésre való hajmutatja. Valósággal megbüvölte a közönséget dalaival, melyek közül kiemelkedőbbek voltak Kálmán Farkasnak „Azt kérditek ki vagyok én ! ?“ czimü pompás kurucz dala és Szabolcsba Mihály verseire énekelt „Tele van a falu ákáczfa virággal /« és „Sir a nóta magyar nóta'í kezdetű magyar dalok, melyek közül az utóbbit közös barátunk Szabó Emil irta. Darabos pompás nótáihoz a kíséretet zongorán Zerkovitz Rudolf szolgáltatta teljes művészi tudással és diszkrét preczizitással. Mondanunk sem kell, hogy olyan tapsviharban volt részük, hogy kénytelenek voltak ráadásul néhány nótával megtoldani műsorukat. Dr. Major Simon olvasta fel ezután Kner Izidornak, Kálmán Farkas személyes ismerőjének az elhunyt költőpapról irt gondos kidolgozású tanulmányát, melyet lapunk következő számában fogunk tárczarovatunkban leközölni. A felolvasó teljesen híven interpretálta a szerző gondolatait általános tetszést aratva. Következett a hangverseny egyik főérdekessége Komlóssy Emma énekszáma. A budapesti Népszínház kiváló művész' qualitásokkal rendelkező, brillians hangú énekesnője, nemcsak betöltötte, de hatalmasan fölül is múlta azt a várakozást, amelylyel a vármegye közönsége első gyulai vendégszereplése elé tekintett. Tökéletes szépségű, óriási kiterjedésű hangja valósággal ragadta magával a közönséget, s e'ső dala a „Vig Özvegy11-bői (és nem Vizözönből /) énekelt Vilja-dal után perczekig tartó tapsvihar hangzott föl a teremben S ha az a gyönyörű csokor, amivel a vendégmüvésznőt a rendezőség ez alka- orara meglepte, a hódolatnak és elismerés mindenesetre figyelmes előlegezésének volt tekinthető, úgy az az orkánszerü taps, mely Komlóssy Emma gyönyörű dalait követte, a művésznő kiváló képességeinek teljes és osztatlan elismerése volt. Olyan ünneplésben és ováczióban kevés müvésznőtiek volt még része, mint Komlóssy Emmának a Kálmán Farkas hangversenyen. Vége-hossza nem akart szakadni a tapsnak és újrázásnak, mely elsősorban ugyan a művésznőnek szólott, de másodsorban és teljesen méltán szólott az őt zongorán kisérő Zerkovitz Rudolfnak, akihez a kiséret preczizitása és diszkrét volta tekintetében csak Tarnay Alajos hasonlítható. A hangverseny következő száma Zerkovitz Rudolf zongoraszáma volt. Saját kompozicziója volt az a remek szép magyar ábránd, melyet előadott. Zerkovitzról már eddig is sok szépet hallottunk. A zene terén universalis zseninek emlegették azok, akik őt hallották, s múlt vasárnapi első bemutatkozása ezeket a híreket igazolta is. Fényes technikával, bámulatos köny- nyedséggel játszik, s magyar nótát olyan szívhez szólóan, a változatoknak olyan kápráztató gazdagságával kevés ember tud előadni! Perfekt művész a szakmájában, amit műegyetemi hallgató korában is méltányoltak már Budapesten, ő volt ugyanis a műegyetemi zenekar karmestere, s a budapesti lapok már abban az időben valóságos dicshimnuszokat Írtak alapos zenei tudásáról és készültségéről. Igazi nyereség tehát reánk nézve, hogy köztünk települt le és remél- lük, hogy még gyakran fogunk részesülni és gyönyörködni zongorajátékában. A hangverseny másik főérdekessége Szabolcsba Mihály, a temesvári költő pap volt. Ö már szerepelt Gyulán pár évvel ezelőtt s azóta kedven- cze lett közönségünknek. Költeményei közül olvasott fel néhányat, azokból a különös szépségű, lágy melódiáju versekből, melyekkel egy csapásra országos hírnevet szerzett magának. Végtelen közvetlenség, szivjóság és nemes egyszerűség jellemzi ezeket a verseket és hű tükrét képezik ezek a dalok a Szabolcsba Mihály egyéniségének. Nem ismerünk magyar költőt, — kinek a most élők közül, — olyan népszerűsége legyen széles e hazában, mint neki. Minden dalából a mezők, az erdők üde illata, a nagy magyar puszták édes, mámoritó levegője árad felénk! — Csoda-e, ha vége-hossza nem volt az újrázásnak. A kiváló költőpap felolvasott versei, — sajnálatunkra, — nincsenek birtokunkban s csupán ízelítőt tudunk adni belőlük, mindenkinek igaz gyönyörűségére. Dal az odaégett levelekről. Leégett a Szűcs Erzsiék nádas háza, Felbecsülték s kifizették nemsokára, Sziicsók kárát kifizették, Csak Szües Erzsit nem kérdezték: Hogy mi az 8 kára? Hej pedig a legnagyobb kár ötét érte, Sok beutégett rózsaszínű levelébe, Kit úgy küldtek hű vágyásból, A szolnoki kaszárnyából: Tulajdon kezébe ! Levél olyan soh’se lesz több a világon; Amit csak búg a vadgalamb a faágon, Mind ottan volt százszor szebben, Ezekben a levelekben, Azon az Íráson. I
