Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-13 / 2. szám
1907. január 13. B E K E 8 3 m. kir. adótisztet az újvidéki m. kir. adóhivatalhoz s ennek helyére a gyulai m. kir. adóhivatalhoz Szabó Lajos szombathelyi m. kir. adóhivatali tisztet helyezte át. Ideiglenes nyugdíjazás. A pénzügyminisztérium Lázár Lajos pénzügyi segédtitkárt tartós betegsége következtében f. évi február hó 1-től egyelőre ideiglenesen nyugdíjazta. Lázár Lajos régi tisztviselője a gyulai kir. pénzügyigazgatóságnak,— hol mint tehetséges és szép képzettségű tisztviselő, — több mint egy évtizede működött, nagy szorgalommal és ambiczió- val. Előadója volt a személyi-, pénztári- és italmérési-, majd később a bélyeg- és illetékügyeknek s sajnosán bekövetkezett betegsége korán megakasztotta őt szép reményekre jogosító pályafutásában remélhetőleg nem végleg. A gyulai tisztviselők által létesíteni szándékolt tisztviselő telep házainak építésére vonatkozólag felkéretnek mindazok, akik építtetni szándékoznak, ebbeli szándékokat Tanczik Lajos főkapitánnyal közölni szíveskedjenek. Dr. Geszti József a szanatórium ig.-főorvosa, aki deczember végéig az Erzsébet szanatóriumban működött mint osztályorvoe, Gyulára érkezett és működését megkezdette, ami egyelőre csak a sza natórium berendezkedésére szorítkozik. A pálnapi vásárra ezúttal nincsen sertéefelhaj- tási tilalom, amely körülmény azonban a krónikus sertésvész következtében nagyon kevés befő yással van a forgalomra, mely a réginek árnyéka sem lehet. A szarvasmarha felhajtás szintén nem Ígérkezik nagynak, miután a szarvasmarha az utóbbi évek nagy szárazsága s takarmányhiány folytán nagyon raegfogyott és ezen körülményt a tavalyi kedvezőbb gazdasági esztendő nem tudta ellensúlyozni. A vásári napok egyenkint a következők lesznek: szerdán, január l6-án sertés; csütörtökön juh ; pénteken szarvasmarha ; szombaton ló és mező- gazdasági iparczikkek ; vasárnap belső vásár. A gyulai színi szezon az idén két részre fog oszolni. Lesz egy elő és egy utó szezon. A nagyváradi színtársulat ugyanis, mint értesülünk, az idén már május első felében befejezi a nagyváradi színi szezont s május második felében már Gyulán fog játszani, 20 előadásra tervezett bérletben junius hó közepéig, amikor is a társulat tagjai szabadságra mennek és augusztus közepén jönnek vissza Gyulára újabb 20 előadásos bérleti szezonra szeptember közepéig, A sziui szezon ilyetén újabb beosztása főként a közönségre nézve kedvező, részben azért mert a színházat két Ízben élvezheti s nem szakad iá a szinpártolás anyagi és időbeli terhe egyszerre, hanem részletekben, másrészt azért, mert e két nyári hónap alatt junius közepétől augusztus közepéig a fürdés és nyaralásban sem akadályozza a színház az elutazni szándékozókat s igy fürdőre is lehet utazni anélkül, hogy azért a színházról le kellene mondani. Az újítás ránk nézve minden tekintetben kedvező. Tulipán-bál. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, a békésvármegyei tulipánkert szövetség nagyarányú bálja már lezajlott, s annak fényes és vidám közönsége egy tündóries szép báli éjre gondol vissza kedves emlékezéssel. A bál nagy közönségét e pillanatban még nem látjuk, azonban az előjelekből ítélve annak szép eredményét már < z- uttal is jelezhetjük. A bál védnökéül felkért lady- patronessek közül gróf Almásy Dénesné, gróf Cziráky Jánosné és dr. Fábry Sándorné voltak jelen. Részletes tudósítással jövő számunkban szolgálunk. A nagymagyarvárosi olvasókör saját könyvtára javára folyó hó 6 án jól sikerült bálát rendezett a népkerti pavillonban. Bevétel volt 309 korona, kiadás 145 korona 36 fillér. Tiszta maradvány 163 korona 64 fillér. Felülfizettek: özv. Trukker Pálné 4 korona, Ludvig József vendéglős, Balázs Lajos, Csomós István 2—2 korona, Góg György, Japport Mátyás, Öebestény János, L. Kovács János, Csőke István, Csőke Péter, Ludvig József, N. Kukla István, Szabados József 1 — 1 koronát, kik fogadják ez utón is a bálbizottság hálás köszönetét. A vármegyei közkórház 1907. évi költségvetését a belügyminister jóváhagyván, azt további eljárás végett a vármegye alispánjának leküldötte. A minister a költségvetésen jelentősebb változásokat eszközölt s igy a tiszti fizetések rovatán tervezett fizetés emeléseket azzal az indokolással törölte hogy a fizetések az előző években rendeztettek. Engedélyezte ellenben a belügyminiszter a kórházi korboncznoki főorvosi állás javadalmazását s ennek évi fizetését 3200 koronában, lakbérét pedig 600 koronában állapította meg s ezen kívül arra tekintettel, hogy a korboncznoki főorvos magángyakoratból várható jövedelemre hivatásánál fogva nem számíthat, részére 400 korona működési pótlékot engedélyezett Jóváhagyta ezek után a belügyminiszter a bérek rovatán előirányzott 34.408 koronát is s ennek következtében a kórházi ápolók fizetése most végleges megoldást nyert. A felszerelésekre felvett 32700 korona helyett 26000 koronát, a vegyesekre előirányzott 20146 koronát pedig 20000 koronára apasztotta azzal, hogy a jelzett összegek mérsékeltebb igények mellett a szükséges pótlások fedezésére elegendők lesznek. A belügyminiszter végül a napi ápolási dijakból fedezendő szükség összegét 389.462 koronában s ehez képest a napi ápolási dijat 1 korona 74 fillérben állapította meg. A békéscsabai nyilvános jelleggel felruházott kórház 1907. évi költségvetését is jóváhagyta a belügyi kormány. A kórházat első sorban közkórházi jelleggel ruházta fel és az osztály főorvosok fizetését évi 1600—1600 koronában állapította meg, kimondván egyszersmind azt is, hogy az igazgatói teendőket végző osztály orvos, az igazgatói teendőkért évi 400 korona működési pótlékban részesül Halálozás. Egy sokat szenvedett derék férfin halála keltett városunk intelligens közönsége körében mély részvétet. Kékuss István, nyugalmazott főszolgabíró halála, ki e hó 6-án hosszas és kínos betegeskedés után elhunyt. A boldogult néhány éve költözködött Gyulára Tőnkéről, hol azelőtt járási főszolgabíró volt, de bekövetkezett betegsége folytán nyugalomba vonult. Fivére volt néhai Kekuss Vidor nagyváradi premontrei kanonokrendi tanárnak s első felesége Bogár Róza, néhai Bogár Lázár gyulai birtokos leánya volt. Első felesége halála után másodszor nősült, amikor is Nagy Saroltát, Nagy Jenő gyulai gyógyszerész húgát vette el. Második feleségével töltött boldog házasságát azonban csakhamar megzavarta súlyos betegsége. Hátgerincz sorvadásba esett s a sorvasztó betegséggel szemben hasztalan volt feleségének példás hitvesi önfeláldozással és szeretettel tanúsított gondos ápolása. Temetése nagy részvét mellett ment végbe, ravatalánál a biharmegyei tisztviselők küldöttsége s a ten- kei járás közönségének sok tagja jelent meg s koporsójára Biharmegye törvényhatósága díszes koszorút helyezett. Koszorúkat küldtek a következő felirattal : Isten veled, Hitvesed. Utolsó Isten hozzád, Stefani és Jenőtől. Isten veled, dr. Nagy Elemér és tábornok neje, aki képeimet megvette, portreje megfestésével is megbízott. Minthogy műtermem nem volt. lakására kellett eljárnom festeni. Szép, fiatal asszony volt, barna, mint az olasz szépségek ; a férje pedig egy beteges, mo- rózus katona. Ha festettem, mindig egyedül voltunk. Érzéki, merészen kivágott bili ruhákban ült modellt; azt mondta, hogy igy fessem le. Valahányszor rátekintettem, mindig olyan kaczér, perzselő tekintettel nézett reám, hogy zavaromban eltévesztettem a színeket s újra kellett kezdenem az egészet, őt mulattatni látszott zavarom, mert gyakran elmosolyodott s felszólított, hogy pihenjek, ha talán elfáradtam. Egy Ízben a vállát átfogó szalagcsokor csatja kikapcsolódott. Megpróbálta összeakasztani, de nem tudta s felszólított, hogy segítsek neki. Fülig pirulva teljesítettem a kérelmet, de kezem annyira reszketett, hogy a kapocs ismét csak szétnyílt. — Ejnye! de ügyetlen ! — mondá kaczagva, hajoljon le jobban, hisz igy nem látja, mit kell csinálnia. Lehajoltam; a kivágott derékból kidomborodó, hullámzó keble s hófehér válla szinte érintette arczomat. Megtántorodtam. Agyamat elborította a vér, szemem elsötétült. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megcsókoljam fedetlen vállát. Erőm elhagyott s a következő pillanatban már boldog önfeledéssel tapadt ajakam bársonyos, gömbölyű vállaira. Felugrott, tekintetével végigmért s ott hagyott egyedül. Megbódulva, végtelen zavarral szedtem össze ecsetjeimet s másnap nem mertem elmenni. Harmadnap inast küldött hozzám, hogy délután vár. Kiverte homlokom a verejték, mikor beléptem hozzá, biztos voltam benne, hogy kifizeti eddigi munkám diját s néhány megvető szó után örökre elűz magától. — No, ön szép dolgokat müvei, — mondá engesztelődésre kész hangon, mikor megpillantott. Bohóságokat követ el s azután meg elmarad. De reményiem, észhez tért s most már bizhatom önben? — Oh igen, — mondám szégyenkezve, — elragadott a hév, de most már szánom-bánom bűnömet. — Vigyázzon, mert. próbára teszem, — mondá hamiskás tekintetet vetve rám. Kissé korán jött, még nem öltöztem át, de jöjjön ide a mellékszobába s várja meg, mig elkészülök. Zavaros gondolatok kavarogtak agyamban, midőn magamra maradtam. Éreztem, hogy nagyon gyönge vagyok e kaczér asszonnyal szemben. Amint öltözködött, áthallatszott hozzám selyem ruhájának suhogása. A szobája levegőjét betöltő illatszer szaga áthatott szobámba s feliiézte lelkemben a lopott csók édességét. Csupa fül voltam. Hallottam, amint kapcsolja a végzetes derekat s őrült vágyam támadt, berohanni hozzá. E perczben nevemet hallottam kiáltani: — Jöjjön piktor uram ! — hallatszott édes csengésű _hangja. Segítsen már, ez az átkozott kapocs megint akaratoskodik. Lángban égő arczczal, remegve állottam meg előtte. Gúnyos mosolylyal nézett a szemem közé : — Rajta, rajta, piktor uram, mert ránk sötétedik. Roppant nevetséges figura lehettem, mert folyton nevetett rajtam s úgy bánt velem, mint valami félénk iskolás gyermekkel. — Nézze csak, — mondá kegyetlen jóakarattal, — fogja meg a szalagot ezzel a kezével, a kapcso1- meg a másikkal s ha már bekap csolta, szorítsa össze a fogával. De ne úgy, mint a múltkor! — tette hozzá észbontó, kaczér mosolylyal. Nem mertem megmozdulni. — Talán fázik, — kérdé gúnyosan, — hogy úgy reszket ? — Ez több volt, mint amennyit el tudtam viselni. — Egyszerre feltámadt bennem a férfi. Drczosan felkaptam a fejem, megragadtam a kezét s szenvedélytől remegő hangon kiáltottam : — Űzzön el, vessen meg, nem tehetek róla, de én szeretem 1 — Oh, te bohó kis piktor! — mondá édes kaczagással, — hát miért nem mondtad ezt mindjárt 1 . . . Ettől fogva mindennapos vendég lettem a tábornok házában. S mennél többször jártam el, annál kevesebbet festettem. Ez igy ment majd két évig. A szép asszony bőkezű műkedvelőt szerzett részemre tanítványul, hogy az akadémiába járásra már nem maradt időm. Biztattam magamat, hogy majd jövőre, hiszen van időm a tanulásra. Egyedüli kritikusom a szép asszony lévén, bármit festettem, csak dicséretet hallottam. Úgy, hogy lassanként magam is elhittem, miszerint fölösleges a további tanulással bíbelődnöm, hiszen már anélkül is kész mester vagyok. Az idő múlt s én egészen elhanyagoltam tanulmányaimat. De sajnos, eljött a kiábrándulás órája s csak akkor ébredtem veszteségem tudatára.
