Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-13 / 2. szám

4 BÉKÉS 1907. január 13. családja. Síron túli szeretetünk zálogául. Jenkéid. - Isten veled, Nagy Ödön. Isten veled, Nagy Ákos. Felejthetetlen szeretett Pistának utolsó üdvözletből, Andor és Mariska. A felejthetetlen nagybácsi és 1 kereszt apának, Lajos. Szeretett vejónek, özv. Bo- : gár Lázárné. Kékuss Istvánnak szere ettől, Tenke község közönsége, volt főszolgabirájának. Tenkei járás tisztviselői és jegyzői kara, kegyelete jeléül. Utolsó üdvözlet, Teukei barátaidtól. Felejthetetlen i jó barátnak, Somogyi Géza és osaládja Bihar vár­megye közönsége. Halálálról a következő gyász- jelentést vettük: Mély fájdalommal tudatom alsó­felső ribényi Kékuss István nyugalmazott főszolga­bírónak folyo évi január hó 6 án éjjeli V4 12 óra­kor, életének 57-ik, boldog házasságának 10-ik évében hosszú s-ulyos betegség és a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után bekövetkozett gyászos eihuuytát. Az Urban pihenőt folyó évi január hó 8-án délután fél 4 órakor fogom a róm. kath. anyaszentegy ház szertartása szerint, a helybeli Szentháromság temetőben, az anyaföldnek átadni. Az engesztelő szent-mise áldozat a drága halott lelki üdvéért folyó évi január hó 14-én reggel 8 órakor fog a róm. kath. nagytemplomben az ég Urának bemutattatni. Á’dás és béke hamvai felett ! Özv. Kékuss Istvánná Nagy Sarolta, özv. Bogár Lázárné anyósa. Özv. Lubiczky Istvánná Kékuss Juliánná, Adám Lajosné Kékuss Mária testvérei és ezeknek gyermekei. Adám Lajos, Nagy Ödön, dr. Nagy Elemér, Nagy Jenő, Nagy Ákos sógorai, özv. Bárány Miklósné Nagy Eugénia, Kaczvinszky Andorné Bogár Mária sógornői. A gyulai önkéntes tüzoltóegylet Sinszky Ferencz tűzoltó főparancsnok elnöklete alatt ma délután 2 i órakor a gyulai önkéntes tűzoltó laktanyában ren- i des évi közgyűlést tart. Betörés a korcsoiyapavillonba. A gyulai tor i osolyaegylet puvillonjába pénteken éjjel betörtek, i Álkulcsai felnyitották az ajtót, melyet előbb fesze­gettek is és az egyik ablak üveget is bevágták. Behatolván, a pénztárból 70—80 korona készpénzt emeltek el, amely körülbelül 3 napi kassza lehetett A betörőket nyomozzák. Tolvaj kereskedősegéd. Nem tartózkodott senki I tegnapelőtt Wertheim Simon gyulai kereskedő laká­sában. Ezt az alkalmat arra használta fel Sztodola I János állásnélküli kereskedősegéd, hogy a lakásba i hatoljon s egy ezüst órát elemeljen. Wertheim ész- i revette később a tolvajlást s fel is jelentette az esetet a rendőrségnél, amely hiába nyomozott a tettes után. Tegnap azután lefülelték Sztodolát. Egy mu- . lató helyen értékesíteni akarta a lopott tárgyat. \ Ott tartózkodott egy rendőr is, aki a kapott le-': Írás után ráismert az órára. i „A gyulai róm. kath. templom keresztuti képe-; iről“ czimü közlésemben fatális nyomdahibák van­nak. Egy helyütt egész sor maradt ki és igy olva­sandó : „Némelyiken a Megváltó nyugalma, szen­vedésének és halálának szükséges voltáról való meggyőződése és ezért teljes odaadása annyira föl van tüntetve, hogy a kép nézőjét ellenmondás nél­küli megtérésre hangolja.“ Továbbá Szaniszló nem „királynék“ nevelője, hanem „királyunk“ nevelője volt. Domonkos János. A „Gyulai Iparos Ifjúság Önképző Egylete“ február hó 2-án, a Göndöcs-népkerti csarnok helyi­ségeiben, könyvtára gyarap:tására fordítandó tiszta jövedelemmel zártkörű farsangi tánczvigalmat rend­elsz. Beléptidijak : személyjegy 2 korona, családjegy 4 korona. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések a czél iránti tekintetből köszönettel fogadtatnak és a „Békés“-ben nyugtáztatnak. Belépti-jegyek előre válthatók Dobay János könyvkereskedésében és tánczvigalom estéjén a pénztárnál. A kath. kör közgyűlése. Folyó hó 6-án tar­totta a kath. kör évi rendes közgyűlését Remele József elnöklete alatt. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint, a kör szépen halad előre kitű­zött czólja felé. Anyagiakban is örvendetes a ha­ladás. A kör tagjainak száma folyton gyarapodik. Gyűlés folyamán Remele József megköszönte a kör tagjainak bizalmát és úgy a maga, mint tiszt­társai nevében is, eddig viselt tisztségéről lemon­dott. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel újra a régi tisztikart választotta meg. — Felemlitendőnek tartjuk a közgyűlés azon határozatát, amely a far­sangon és a nagyböjtben ismeretterjesztő és szóra­koztató estélyek tartását tervezi. Ezen estélyek rendezésére bizottságot is küldött ki, amely bizott­ság már e hét folyamán össze is jött a dolog meg­beszélésére. Január 27-, február 24- és márczius 17-re vannak tervezve az estélyek. Volt alkalmunk bepillantani a három estély műsorába, amely még nem végleges ugyan, de annyit máris konstatál­hatunk, hogy a programm messze túllépi a közön­séges ismeretterjesztő felolvasások keretét e min­den tekintetben élvezetes estét Ígér. Birtok parczellázás. Csorvás község képviselő­testülete f. hó 3-án tartott gyűlésének Gremsperger József főjegyző jelentést tett, hogy az eladóvá lett gr. Apponyi Albert gerendási birtokából az eladással Imegbizott Haan Béla ügyvéd 1200 holdat engedett át Csorvás községnek parczellázás czéljából s hogy a vevők által az át engedett terület ul is van jegyezve. A képviselőtestület a jelentést tudomásul vette s tekintettel arra, hogy e birtokrész megvétele s a községhez való csatolása által a község népes- sége gyarapodik, az elöljáróságot megbízta, hogy a szükséges intézkedéseket mielőbb tegye meg. Népmozgalmi adatok Gyulán, illetőleg a gyu­lai anyakönyvi kerületben az 1906. évben. Született: róm. kath. fiú 211, leány 197, ev. ref. fiú 124, leány 122, gör. kel. fiú 54, leány 62, izr. fiú 12, leány 14, gör kath. leány 1, ág. ev. fiú 9, leány 5, unitárius fiú 1, felekezet nélküli fiú 1. összesen fiú 412, leány 401, összesen 813. Meghalt: flnemü 418, nőnemű 349, összesen 767, ebből kórházi 248 egyén. Házasságot kötött: róm kath. 92 pár, ev. ref. 60 pár, gör. kel. 34 pár, izraelita 5 pár, vegyes párok 57 pár, összesen 248 pár. 1905. évben a házasság csak 216 pár volt. Kihirdetve lett 1906. évben 295 pár. Az orosházi egyesületek közgyűlései. Az oros­házi kaszit.ó folyó hó 6-án tartotta tisztújító köz­gyűléséi. A közgyűlésen dr. László Elek elnökölt, mig a jegyzői tisztet Pál Ernő látta el. A titkári jelentést a közgyűlés tudomásul vette és elfogadta a pénztáros jelentését, valamint a költségelőirány­zatot is. A múlt évi bevétel 5443 K, mig a kiadás 2190 K volt. Házalap czimén 688 Kát kezel a pénztáros. 1907-re bevételként előirányoztatott 2790 K, kiadásul pedig 2130 K, mely összegből a könyvtár gyarapítására 200 K fordittatik. A kaszi­nónak 170 tagja van. A tisztujitásnál megválasz­talak : elnök: László Elek dr., aleinök : Kovács Andor, titkár: Pál Ernő, pénztáros : Talányi János, könyvtáros : Balázs Béla, igazgató: Berthóthy Károly dr., ügyész : Nagy Elemér dr., választmányi tagok : Veres József, Torkos Kálmán, Cohn Gyula, Rajz Miksa dr., Rapcsák Emil dr., Déghy Gyula, Szól István, Pollák Kálmán, Bázár Gyula, Sál János, Herezegh Géza dr., Berthóthy István dr. — Az orosházi dalegylet vasárnap este tartotta jubiláris hangversenyét Mendöl Ernő karnagy vezetése alatt. Az előadások közül kitűnt Csermák Elemér által szavalt melodráma, valamint Baranyay Ida mono­lógja és az utolsó számként sorra került Rákóczi Megbetegedtem, s mialatt sóvárogva gon doltam a szép asszony ajakára, azalatt ő va­lami dragonyos hadnagyocska vállára borulva nézegette ott maradt vázlataimat, mint egy bohó kor emlékét. Mikor kissé magamhoz tértem, elvánszo­rogtam hozzá. Összecsapta a kezeit s végignézve rajtam, mint valami eltörött játékszeren, a leg­természetesebb hangon mondta : — Kedves piktor, sajnálom, de kérnem kell, hogy ne jöjjön el többé hozzánk. Tudja, már meguntam a rajzolást . . . De ha talán még tartoznám önnek valamivel, ám szóljon, kész- séggel megadom. Arczomba szökött a vér. — Köszönöm asszonyom! — mondám le­küzdve felindulásomat. Ön igazán nagylelkű, de tudtommal én tartozom önnek. — Mivel? — kérdé unottan. — A csókjai árával! — mondám nyugod­tan, — s tetőtől-* alpig büszkén végigmérve, sarkon fordultam s otthagytam. A kisebb tehetséget a legelső akadály fel­tartóztatja. Megáll, töpreng, keresi a helyes utat s mire megtalálja, képtelen rajta végig­haladni, elfáradt. Én is ezek közé az elfáradt Titánok közé tartozom. Pénzem elfogyott, képeimet nem a szerel­mes szemek bírálták már s keservesen kellett tapasztalnom, hogy amit tudtam is, elfelejtet­tem. Oh, de amig erre rájöttem, de sok meg­aláztatáson kellett átesnem. Hány gúnyos mo­solyt kellett pironkodva eltűrnöm, mikor egy­egy képemen túl akartam adni. Senkinek sem kellett. Utoljára már titokban czimtáblákat fes­tettem, hogy valamikép megélhessek. Oh, ifjú barátom, nem tudja ön, micsoda érzés az, mikor valaki óriás vásznakat akar festeni a müértő világ meghódítására s czimtáblákat kénytelen pacsmagolni, hogy éhen ne haljon. Balsikerem okát jól esett zilált anyagi vi szonyaimban keresnem s meg voltam győződve, hogy ha valamikép rendes kereseti forráshoz jutnék, pótolva az elmulasztottakat, még meg­menthetném veszni készülő jövőmet. Nagy küzdelmek árán bejutottam a minisz­tériumba másolónak. — Ez a minisztérium volt, melynek falai közt most beszélgetünk, Emlék­szem az első napra, akkor is ilyen ködös, ned­ves idő volt, mint most, s nekem is be kellett jönnöm délután, mint ma önnek. Azóta husi kerek esztendő múlt el, s e hosszú idő alatt folyton készültem az újjászületésre. Szüntelenül színeztem terveimet, de már nem a vásznon, hanem csak úgy képzeletben. Szakadatlan biz­tattam magam, hogy no még egy-két hónap s együtt lesz a kis összeg, mely lehetővé teszi majd, hogy műtermet béreljek s folytassam valódi életczélomat, de a szép tervekből nem lett semmi. Tiz év után hátbavágott a szerencse s kineveztek — Írnoknak. Hal Hal Ugy-e, nem megvetendő állás? Most is az vagyok. Laboda abbahagyta a beszédet s egyre ne­vetve, hüvelykujjával tömködve a kialudt pipa hamuját. De micsoda nevetés volt ez ! — A hivatal, a hivatal... dümmögte ma­gában1 s ajkáról nem tűnt el a remény vesztette embert jellemző kesernyés mosoly, szaggatott, tompa hangon s a kialudt pipát kezében lógázva. Ez a légkör .. . . ezek az emberek ... ez a mun­kakör ! — mondá kerekre nyiott szemmel bá­mult a semmiségbe. Egyszerre felugrott s pipáját oda dobta az asztalra, hogy lecsorbult a széle; homlokát ösz- szeránczolta, megállt a szoba közepén s elkese­redett arczczal:, a meggyőződés hangján mondta : — Higyj í el, mikor legyilkoljuk egymást, mikor egy húr megpattan szivünkben,, az még nem tragédia. De mikor vágyaink a magasba^ törnek, midőn n inden érzelmünk egy-egy köl­temény és mégis a hétköznapiság szürkeségében- s egy kis szobában kell lemorzsolni az életet, ez ■— ez a tragédia! . . . Csend állt be. Laboda karjait összefo-ava, sápadt arczczal járkált egy ideig fel s alá, azután leült asztalához, tenyerébe hajtotta fejét s elmerülve, mozdulatlanul meredt maga elé. A? uj ember kezében tollat tartva, mellére csuklö fővel, némán ült helyén, mintha csak gondolat­ban folytatta volna ott, ahol Laboda elhagyta. így ültek jó ideig, mig a folyosóról behal­latszó csoszogó léptek fel nem rázták őket el- merülésükből. Laboda észnélkül kapott a toll után s ijedtségtől remegő hangon súgta oda társának : — Az igazgató! Egyszerre koppaut a két tollszár a kala­márisban s egyszerre fogtak a jól ismert szöveg másolásába: „Utasítom az adóhivatalt, hogy...* Palinay Levente.

Next

/
Oldalképek
Tartalom