Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-13 / 2. szám
4 BÉKÉS 1907. január 13. családja. Síron túli szeretetünk zálogául. Jenkéid. - Isten veled, Nagy Ödön. Isten veled, Nagy Ákos. Felejthetetlen szeretett Pistának utolsó üdvözletből, Andor és Mariska. A felejthetetlen nagybácsi és 1 kereszt apának, Lajos. Szeretett vejónek, özv. Bo- : gár Lázárné. Kékuss Istvánnak szere ettől, Tenke község közönsége, volt főszolgabirájának. Tenkei járás tisztviselői és jegyzői kara, kegyelete jeléül. Utolsó üdvözlet, Teukei barátaidtól. Felejthetetlen i jó barátnak, Somogyi Géza és osaládja Bihar vármegye közönsége. Halálálról a következő gyász- jelentést vettük: Mély fájdalommal tudatom alsófelső ribényi Kékuss István nyugalmazott főszolgabírónak folyo évi január hó 6 án éjjeli V4 12 órakor, életének 57-ik, boldog házasságának 10-ik évében hosszú s-ulyos betegség és a halotti szentségek ájtatos felvétele után bekövetkozett gyászos eihuuytát. Az Urban pihenőt folyó évi január hó 8-án délután fél 4 órakor fogom a róm. kath. anyaszentegy ház szertartása szerint, a helybeli Szentháromság temetőben, az anyaföldnek átadni. Az engesztelő szent-mise áldozat a drága halott lelki üdvéért folyó évi január hó 14-én reggel 8 órakor fog a róm. kath. nagytemplomben az ég Urának bemutattatni. Á’dás és béke hamvai felett ! Özv. Kékuss Istvánná Nagy Sarolta, özv. Bogár Lázárné anyósa. Özv. Lubiczky Istvánná Kékuss Juliánná, Adám Lajosné Kékuss Mária testvérei és ezeknek gyermekei. Adám Lajos, Nagy Ödön, dr. Nagy Elemér, Nagy Jenő, Nagy Ákos sógorai, özv. Bárány Miklósné Nagy Eugénia, Kaczvinszky Andorné Bogár Mária sógornői. A gyulai önkéntes tüzoltóegylet Sinszky Ferencz tűzoltó főparancsnok elnöklete alatt ma délután 2 i órakor a gyulai önkéntes tűzoltó laktanyában ren- i des évi közgyűlést tart. Betörés a korcsoiyapavillonba. A gyulai tor i osolyaegylet puvillonjába pénteken éjjel betörtek, i Álkulcsai felnyitották az ajtót, melyet előbb feszegettek is és az egyik ablak üveget is bevágták. Behatolván, a pénztárból 70—80 korona készpénzt emeltek el, amely körülbelül 3 napi kassza lehetett A betörőket nyomozzák. Tolvaj kereskedősegéd. Nem tartózkodott senki I tegnapelőtt Wertheim Simon gyulai kereskedő lakásában. Ezt az alkalmat arra használta fel Sztodola I János állásnélküli kereskedősegéd, hogy a lakásba i hatoljon s egy ezüst órát elemeljen. Wertheim ész- i revette később a tolvajlást s fel is jelentette az esetet a rendőrségnél, amely hiába nyomozott a tettes után. Tegnap azután lefülelték Sztodolát. Egy mu- . lató helyen értékesíteni akarta a lopott tárgyat. \ Ott tartózkodott egy rendőr is, aki a kapott le-': Írás után ráismert az órára. i „A gyulai róm. kath. templom keresztuti képe-; iről“ czimü közlésemben fatális nyomdahibák vannak. Egy helyütt egész sor maradt ki és igy olvasandó : „Némelyiken a Megváltó nyugalma, szenvedésének és halálának szükséges voltáról való meggyőződése és ezért teljes odaadása annyira föl van tüntetve, hogy a kép nézőjét ellenmondás nélküli megtérésre hangolja.“ Továbbá Szaniszló nem „királynék“ nevelője, hanem „királyunk“ nevelője volt. Domonkos János. A „Gyulai Iparos Ifjúság Önképző Egylete“ február hó 2-án, a Göndöcs-népkerti csarnok helyiségeiben, könyvtára gyarap:tására fordítandó tiszta jövedelemmel zártkörű farsangi tánczvigalmat rendelsz. Beléptidijak : személyjegy 2 korona, családjegy 4 korona. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetések a czél iránti tekintetből köszönettel fogadtatnak és a „Békés“-ben nyugtáztatnak. Belépti-jegyek előre válthatók Dobay János könyvkereskedésében és tánczvigalom estéjén a pénztárnál. A kath. kör közgyűlése. Folyó hó 6-án tartotta a kath. kör évi rendes közgyűlését Remele József elnöklete alatt. A számvizsgáló bizottság jelentése szerint, a kör szépen halad előre kitűzött czólja felé. Anyagiakban is örvendetes a haladás. A kör tagjainak száma folyton gyarapodik. Gyűlés folyamán Remele József megköszönte a kör tagjainak bizalmát és úgy a maga, mint tiszttársai nevében is, eddig viselt tisztségéről lemondott. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel újra a régi tisztikart választotta meg. — Felemlitendőnek tartjuk a közgyűlés azon határozatát, amely a farsangon és a nagyböjtben ismeretterjesztő és szórakoztató estélyek tartását tervezi. Ezen estélyek rendezésére bizottságot is küldött ki, amely bizottság már e hét folyamán össze is jött a dolog megbeszélésére. Január 27-, február 24- és márczius 17-re vannak tervezve az estélyek. Volt alkalmunk bepillantani a három estély műsorába, amely még nem végleges ugyan, de annyit máris konstatálhatunk, hogy a programm messze túllépi a közönséges ismeretterjesztő felolvasások keretét e minden tekintetben élvezetes estét Ígér. Birtok parczellázás. Csorvás község képviselőtestülete f. hó 3-án tartott gyűlésének Gremsperger József főjegyző jelentést tett, hogy az eladóvá lett gr. Apponyi Albert gerendási birtokából az eladással Imegbizott Haan Béla ügyvéd 1200 holdat engedett át Csorvás községnek parczellázás czéljából s hogy a vevők által az át engedett terület ul is van jegyezve. A képviselőtestület a jelentést tudomásul vette s tekintettel arra, hogy e birtokrész megvétele s a községhez való csatolása által a község népes- sége gyarapodik, az elöljáróságot megbízta, hogy a szükséges intézkedéseket mielőbb tegye meg. Népmozgalmi adatok Gyulán, illetőleg a gyulai anyakönyvi kerületben az 1906. évben. Született: róm. kath. fiú 211, leány 197, ev. ref. fiú 124, leány 122, gör. kel. fiú 54, leány 62, izr. fiú 12, leány 14, gör kath. leány 1, ág. ev. fiú 9, leány 5, unitárius fiú 1, felekezet nélküli fiú 1. összesen fiú 412, leány 401, összesen 813. Meghalt: flnemü 418, nőnemű 349, összesen 767, ebből kórházi 248 egyén. Házasságot kötött: róm kath. 92 pár, ev. ref. 60 pár, gör. kel. 34 pár, izraelita 5 pár, vegyes párok 57 pár, összesen 248 pár. 1905. évben a házasság csak 216 pár volt. Kihirdetve lett 1906. évben 295 pár. Az orosházi egyesületek közgyűlései. Az orosházi kaszit.ó folyó hó 6-án tartotta tisztújító közgyűléséi. A közgyűlésen dr. László Elek elnökölt, mig a jegyzői tisztet Pál Ernő látta el. A titkári jelentést a közgyűlés tudomásul vette és elfogadta a pénztáros jelentését, valamint a költségelőirányzatot is. A múlt évi bevétel 5443 K, mig a kiadás 2190 K volt. Házalap czimén 688 Kát kezel a pénztáros. 1907-re bevételként előirányoztatott 2790 K, kiadásul pedig 2130 K, mely összegből a könyvtár gyarapítására 200 K fordittatik. A kaszinónak 170 tagja van. A tisztujitásnál megválasztalak : elnök: László Elek dr., aleinök : Kovács Andor, titkár: Pál Ernő, pénztáros : Talányi János, könyvtáros : Balázs Béla, igazgató: Berthóthy Károly dr., ügyész : Nagy Elemér dr., választmányi tagok : Veres József, Torkos Kálmán, Cohn Gyula, Rajz Miksa dr., Rapcsák Emil dr., Déghy Gyula, Szól István, Pollák Kálmán, Bázár Gyula, Sál János, Herezegh Géza dr., Berthóthy István dr. — Az orosházi dalegylet vasárnap este tartotta jubiláris hangversenyét Mendöl Ernő karnagy vezetése alatt. Az előadások közül kitűnt Csermák Elemér által szavalt melodráma, valamint Baranyay Ida monológja és az utolsó számként sorra került Rákóczi Megbetegedtem, s mialatt sóvárogva gon doltam a szép asszony ajakára, azalatt ő valami dragonyos hadnagyocska vállára borulva nézegette ott maradt vázlataimat, mint egy bohó kor emlékét. Mikor kissé magamhoz tértem, elvánszorogtam hozzá. Összecsapta a kezeit s végignézve rajtam, mint valami eltörött játékszeren, a legtermészetesebb hangon mondta : — Kedves piktor, sajnálom, de kérnem kell, hogy ne jöjjön el többé hozzánk. Tudja, már meguntam a rajzolást . . . De ha talán még tartoznám önnek valamivel, ám szóljon, kész- séggel megadom. Arczomba szökött a vér. — Köszönöm asszonyom! — mondám leküzdve felindulásomat. Ön igazán nagylelkű, de tudtommal én tartozom önnek. — Mivel? — kérdé unottan. — A csókjai árával! — mondám nyugodtan, — s tetőtől-* alpig büszkén végigmérve, sarkon fordultam s otthagytam. A kisebb tehetséget a legelső akadály feltartóztatja. Megáll, töpreng, keresi a helyes utat s mire megtalálja, képtelen rajta végighaladni, elfáradt. Én is ezek közé az elfáradt Titánok közé tartozom. Pénzem elfogyott, képeimet nem a szerelmes szemek bírálták már s keservesen kellett tapasztalnom, hogy amit tudtam is, elfelejtettem. Oh, de amig erre rájöttem, de sok megaláztatáson kellett átesnem. Hány gúnyos mosolyt kellett pironkodva eltűrnöm, mikor egyegy képemen túl akartam adni. Senkinek sem kellett. Utoljára már titokban czimtáblákat festettem, hogy valamikép megélhessek. Oh, ifjú barátom, nem tudja ön, micsoda érzés az, mikor valaki óriás vásznakat akar festeni a müértő világ meghódítására s czimtáblákat kénytelen pacsmagolni, hogy éhen ne haljon. Balsikerem okát jól esett zilált anyagi vi szonyaimban keresnem s meg voltam győződve, hogy ha valamikép rendes kereseti forráshoz jutnék, pótolva az elmulasztottakat, még megmenthetném veszni készülő jövőmet. Nagy küzdelmek árán bejutottam a minisztériumba másolónak. — Ez a minisztérium volt, melynek falai közt most beszélgetünk, Emlékszem az első napra, akkor is ilyen ködös, nedves idő volt, mint most, s nekem is be kellett jönnöm délután, mint ma önnek. Azóta husi kerek esztendő múlt el, s e hosszú idő alatt folyton készültem az újjászületésre. Szüntelenül színeztem terveimet, de már nem a vásznon, hanem csak úgy képzeletben. Szakadatlan biztattam magam, hogy no még egy-két hónap s együtt lesz a kis összeg, mely lehetővé teszi majd, hogy műtermet béreljek s folytassam valódi életczélomat, de a szép tervekből nem lett semmi. Tiz év után hátbavágott a szerencse s kineveztek — Írnoknak. Hal Hal Ugy-e, nem megvetendő állás? Most is az vagyok. Laboda abbahagyta a beszédet s egyre nevetve, hüvelykujjával tömködve a kialudt pipa hamuját. De micsoda nevetés volt ez ! — A hivatal, a hivatal... dümmögte magában1 s ajkáról nem tűnt el a remény vesztette embert jellemző kesernyés mosoly, szaggatott, tompa hangon s a kialudt pipát kezében lógázva. Ez a légkör .. . . ezek az emberek ... ez a munkakör ! — mondá kerekre nyiott szemmel bámult a semmiségbe. Egyszerre felugrott s pipáját oda dobta az asztalra, hogy lecsorbult a széle; homlokát ösz- szeránczolta, megállt a szoba közepén s elkeseredett arczczal:, a meggyőződés hangján mondta : — Higyj í el, mikor legyilkoljuk egymást, mikor egy húr megpattan szivünkben,, az még nem tragédia. De mikor vágyaink a magasba^ törnek, midőn n inden érzelmünk egy-egy költemény és mégis a hétköznapiság szürkeségében- s egy kis szobában kell lemorzsolni az életet, ez ■— ez a tragédia! . . . Csend állt be. Laboda karjait összefo-ava, sápadt arczczal járkált egy ideig fel s alá, azután leült asztalához, tenyerébe hajtotta fejét s elmerülve, mozdulatlanul meredt maga elé. A? uj ember kezében tollat tartva, mellére csuklö fővel, némán ült helyén, mintha csak gondolatban folytatta volna ott, ahol Laboda elhagyta. így ültek jó ideig, mig a folyosóról behallatszó csoszogó léptek fel nem rázták őket el- merülésükből. Laboda észnélkül kapott a toll után s ijedtségtől remegő hangon súgta oda társának : — Az igazgató! Egyszerre koppaut a két tollszár a kalamárisban s egyszerre fogtak a jól ismert szöveg másolásába: „Utasítom az adóhivatalt, hogy...* Palinay Levente.
