Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-13 / 2. szám
2 BÉKÉS 1907. január 13. A képviselőtestület megalakulása A kilépett városi képviselők helyére megejtett választás után, a képviselőtestület folyó hó 9 ikén délelőtt 9 órakor tartott alakuló közgyűlést, amelyen a régi s uj városi képviselők nagy számban jelentek meg. Ambrus Sándor alispán elnökölt a közgyűlésen, lendületes szavakban üdvözölve az uj képviselő testületet, különösen annak most beválasztott tagjait; ama reményének és egyben ama óhajának adva kifejezést, hogy a képviselőket működésűkben sem rokon, sem ellenszenv, előítélet,' vagy elfogultság, hanem mindig és mindenben a város jól felfogott érdeke fogja vezetni. Nagy szüksége van Gyula városának a mai nehéz viszonyok között a képviselőknek ilyirányu működésére; különösen súly fektetendő arra, hogy a tanácskozást előkészítő szakosztályok olyan képviselőkből alakitassanak meg, akikben nemcsak a jóakarat, hanem a szakképesség is megvan feladatuk helyes irányú megoldására. Az alispán ezek után a képviselőtestületet megalakultunk nyilvánította ki s az elnöklést dr. Lovich Ödön helyettes polgármesternek adván át, éljenzések között eltávozott Ezután dr. Lovich Ödön elnöklete alatt előterjesztette a szakosztályok megalakítására vonatkozó javaslatát, amely egész terjedelmében elfogadtatott. A szakosztályok e szerint következőleg alakultak meg: I Gazdasági és pénzügyi szakosztály. K. Schriffert József elnök, Weisz Mór alelnök. Tagok: Kukla Ferencz, ifj. Miskucza Illés, Murvai István, Anuló Pál, Endrész András, Névery Albert, Sál István, Miskucza Illés, Pettner József, Szénásy József, Reisner Ele, Ritsek János, Dr. Márkus Mihály, Wolf Zsigmond, Künzl Ernő. Czinczár Adolf, Kohn Dávid, Stern László, Singer Mihály, Csomós István. II. Jogi szakosztály. Dr. Márki János elnök, Dr. Follmann János, alelnök. Tagok: Dr. Fábry Sándor, Dr. Berényi Ármin, Dr. Zöldy Géza, Schmidt József, Csák György, Hoffmann Mihály, Dr. Deimel Sándor, Schröder Kornél, Dr. Ladies László, Dr. Lindenberger János, Dr. Martos József, Dr. Liszy Viktor. Jantsovits Pé-| tér, Lukács Endre, Domby Lajos, Dr. Báró Drechselj Gyula, Dr. Nyisztor Adorján, Dr. Bucskó Kóriolán, V. Szakmáry Arisztid. III. Építkezési és közrendészeti szakosztály. Elnök : Szarvassy Arzén. Alelnök : Künzl Ernő Tagok: Molnár Albert, építészeti tanácsos, szakoszt előadó ; Tanczik Lajos, rfőkapitány ; Bekker Antal, Berndt Károly, Czinczár Adolf, Dászkál Szilárd, Glatz János, Hack Márton, Hoffman Konrád, Klavács András, Krizsán András, Majer István, N. Szabados József, Pfaff Ferencz, ifj. Rav.ii András, Reinhardt Ádám, Sál István; Sál József, Schmidt Antal, Szabados János. IV. Nevelésügyi szakosztály. Elnök: Dr. Lindenberger János. Alelnök: fíibe- ea Péter. Tagok- Dombi Lajos, Abafi János, Gubás Péter, Bezsán József, dr. Berkes Sándor, dr. Zöldy János, dr. Kun Pál, dr. Széli Imre, Winkler Lajos, Nagy Jenő, Dubányi Imre, Gulyás János, Payer Béla, Kohn Dávid, Braun Mór, Sál József, Berényi Ármin, Künzl Ernő, K. Schriffert József, ifj. Miskucza Illés. Végül a közegészségügyi szakosztályba beválasztattak : Dr. Zöldy János és dr. Berkes Sándor, — a faiskola felügyelő-bizottságba pedig M. Szabó István és Pettner József. T a n ü g y. A gyulai állami iskola tanítója. A vallás és közoktatásügyi miniszter Kardos István áll. iskolai tanítót igazgatónak nevezte ki. A csorvási állami népiskolához a vallás és közoktatásügyi minister Tapfer Mihály gyulai tanyai iskolai tanítót igazgatónak, Horváth Lajos, Horváth Lajosnét Hetyei Gabriellát, Domonkos Erzsikét, Balog Jánost, tanítóknak nevezte ki. A vallás és közoktatásügyi miniszter Békéscsaba községének abbeli kérvényét, hogy 5000 korona évi annuitással, vagy egyezersmindenkori nagyobb államsegélylyel járuljon hozzá egy uj polgári iskola felállításához, a vármegyéhez intézett leiratában, azzal az indokolással, hogy a kért államsegélyre nincsen fedezet, elutasította. Hírek. Kinevezés. A belügyminiszter Dutkay Béla lemondása folytán dr Lovich Ödön helyettes polgármestert nevezte ki Gyulára anyakönyvvezetőnek. Áthelyezés. A m. kir. pénzügyminisztérium a gyulai m. kir. adóhivataltól Tarr István gyulai kor biztosítva volna az előállított ipartermékek eladása és ilyen módon való értékesítése. A fejlesztésre hatna az is, ha egyes községekben olyan tanítók, vagy tanítónők alkalmaztatnának, a kik mint hozzáértők előadásokat tartanának. Erre való ösztönzésre tanítók dijjaztatnának, vándortanitók alkalmaztatnának. Téli tanfolyamszerű összejövetelek rendeztetnének, melyeknek jelentősége különösen a tanyai lakosság körében van. A törvényhatóság közönsége által a kérdések tanulmányozására kiküldött bizot- ság csütörtökön tartott az ügyben értekezletet, a hol jelen volt Keller Gyula városunk szülötte, a földmivelésiigyi miniszternek házi ipari megbízottja is, a mely alkalommal a kérdés beható tanácskozás tárgyává tétetett. Ugyan ekkor a többek között azt is megállapította a bizottság, hogy a házi ipari foglalkozások megerősítésének ügyét most már szervezőiig kezébe veszi, s először is tanfolyamok felállítását majd minden községben legalább is egy minta paraszt udvart fog felállítani, s mindazon munkásokat, a kik ezeket legsikerültebben utánozzák, akár nyers anyag, akár faj baromfi kiosztásával fogja megjutalmazni. Szükségesnek találta egyben, hogy Mezöberényben, Békésen és Gyulaváriban egy kosárfonó, illetve szövő' ipari fogyasztó szövetkezet már most felállittassék. A munkások anyagi helyzetének javítása szempontjából szükséges eme közreműködés a társadalmi factorok részéről is csak rokonszenvve! találkozhatik, mert mindenki a kinek egy kicsit is szivén fekszik a mun- kásnép helyzete és vele együtt a társadalmi rend egyik biztosítéka, az a nép helyzetének javítására legalkalmassabb eme módozatok és eszközök tekintetében nem tétovázhatik, a megindított igen fontos socialis és köz- gazdasági akcziót támogatásba kell venni. Konkoly Tihamér. — Boosánat uraim, hogy zavarom a társalgást, de egy csomó sürgős utalványrendelet érkezett s kénytelen voltam bejönni, hogy valakit berendeljek délutánra. Á dijnokok savanyúan nézték össze, de Csapiczky rögtön feltalálta magát: — Természetes, — mondá társai felé fordulva — ha olyan sürgős az a munks, akkor be kell jönni valakinek. A legfiatalabbnak. Az igazgató tanácskérőleg nézett körül, de Csapiczky mindjárt kész volt az indítványnyal s a lapitó kollégák nagy örömére titokban a szorgalmasan körmölő uj emberre mutatott. Az igazgató ismerve Csapiczky nagy száját, nem mert eilenkezmi s a munka az uj embernek jutott. Az uj dijnok a kezdő emberek pontosságával jött be délután a hivatalba. Bár egyedül volt a nagy szobában, mégis félve lépkedett. Halkan szedte elő az írószereit, mintha csak attól félt volna, hogy valami láthatatlan alakot ébreszt fel délutáni szendergéséből. A kihalt, kongó szobák dohos levegője ránehezedett lelkére. A nagy csend szinte követelte, hogy ne zavarják meg uralmát. A folyóséról léptek zaja hallatszott. Neki cogott az Írásnak s szivszorongva várta, hogy ki :a rányitni az ajtót. A léptek öblös visszhan- eltve közeledtek s csakhamar az ajtónál \ak meg. Laboda ur volt, — egy öreg aki szerény díjazásért (különös kitün- délutáni munkát kapott s melyet — v a petróleumfogyasztás otthon a hivatalban szokott elvégezni, an kezet nyújtott az uj értedre fogadta ezt a kitüntetést. Laboda ur lassan levetkőzött; kopott kabátját felcserélte egy még kopottabbal s az agglegényeket jellemző padentériával kezdte rendezgetni Írószereit. Mikor már minden készületet meg tett az Írás megkezdéséhez, felállt, elővett egy hosszúszáru agyagpipát s rágyújtott. — Ugy-e, nem valami finom a füstje? — fordult az uj ember felé — de azért engem mégis kielégít. Az embernek a nyelvén kívül is kell valamit tartania a szájában. Az uj ember helyeslőleg bólintott. — A pipa — folytatta Laboda — az olyan embereknél, mint mi, valóságos második nyelv. Mert mikor nyelvünknek nem volna tanácsos szólani, mikor bensőnket valami titkos bánat vagy öröm tölti el, összoszoritjuk fogainkkal a csutorát, teleszivjuk tüdőnket az átható füsttel s érzelmeink szerint hol dühösen fújjuk magunk elé, hol lágyan imbolyogva bocsátjuk az ég felé. Igen, a pipa rám nézve több, mint élvezeti tárgy. Nagyot szívott a szortyogó pipából s mintegy magához beszélve, folytatta: — Hja, ha az ember mindig elmondhatná azt, ami a szivén fekszik, könnyebben viselne sok gondot! A fiatalember abbahagyta az Írást s a meglepetés egy nemével néztó az elgondolkozva járó öreget. Valami önkéntelen tiszteletet érzett e fáradt arczu, szegényes öltözetű, de müveit lelkületű ember iránt. Az öreg leült, bemártotta a tollát, de mintha egy gondolat nem hagyta volna nyugodni, ismét felállt s megszólalt: — Nem tudok dolgozni. Bocsásson meg, ha kissé ideges vagyok, de valahányszor ilyen magafajtáju embert látok, amint reménynyel, titkos ábrándtól eltelve fog neki a munkálkodásnak, elszorul a szivem. Tudja, némely embert folyton kisérti a múlt s én is ezek egyike vagyok. Mintha csak magamat láttam volna, mikor ma reggel megpillantottam önt. Én is olyan félénken lépkedtem, nekem is adtak tanácsokat s engem is kinevettek. Nekem is oly rosszul esett ezt a környezetet megszokni, mint most önnek s engem is hevített egy jobb jövő reménye, mint most önt. Bocsásson meg nyilatkozatomért, de — sajnálom önt. Aki ide beteszi a lábát, az elveszett ember. Az ifjú megütközés nélkül, mintha már eleve számot vetett volna az eshetőségekkel, megszólalt: — Mihelyt pénzre tehetek szert, folytatom ismét tanulmányaimat. Csalódik tehát uram, ha azt hiszi, hajlandó vagyok végigjátszani a félreismert ember komikus szerepét. Megkísértek boldogulásomért minden lehetőt s ha nem sikerül, odavágom a keztyüt a világnak, söpörjön el, ha útjában vagyok. Laboda jóindulattal, bánatos mosolylyal nézett rá. — Nem a világ fogja önt elsöpörni, — hanem ez itt! — S megkopogtatta ujjával az ifjú szive tájékát, aki kórdőleg nézett reá. — Hallgasson meg, fiatal barátom, — mondá Laboda széket huzva az asztalhoz s leült az ifjú mellé : — Festő akartam lenni. Mikor az akadémia első évét befejeztem, mindenki szép jövőt jósolt ecsetemnek. A szünet alatt is szorgalmasan dolgoztam, úgy, hogy a tárlatra álnév alatt beküldött festményeimet befogadták. Sőt egy
