Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
8 BÉKÉS 1907. január 6 Ezen ma még hiányzó, illetőleg kiépítetlen összekötő utak mintegy 15 óv alatt lennének kiépítendők. Hogy ezen feladat az egész országra kiterjedőig egységes alapon s az útfenntartó alapok erőviszonyaival aránybanállólag legyen megoldható, az ország közúti hálózatának revisiója szükséges. Ez a revisió annak idején és végérvényesen az illető közutakat fenntartó autonom testületek utján eszközöltetik. Adatgyűjtés czéljából azonban és a várható keret megismerése végett, ezen — mintegy előzetes úthálózati tervezet gyanánt szolgáló műveletre a kereskedelmi ministernek már most szüksége van. Az adatgyűjtéssel a közúti kerületi felügyelők vannak megbízva, akik a feladatot a törvényhatóság első tisztviselőjével egyetértőig tartoznak végezni és pedig azon irányelvek szemelőtt tartásával, amelyek a megküldött bizottsági javaslatban lefektetve vannak. Minthogy pedig az adatgyűjtés munkája sürgősen elintézendőnek van elrendelve, ennélfogva a törvényhatósági bizottság együtt nem létében aziránt van szerencsém felkérni, hogy a kérdésben lévő nagy horderejű feladatnak a vármegye és a közérdek szem pontjából való alapos és megnyugtató elintézésnél segítségemre inni és az általam külön összehívandó értekezleteken és tanácskozásokon részt venni szíveskedjék. Gyulán, 1907. évi január hó 2-ána Ambrus Sándor, alispán. IVIegyegyiilés. II. A múlt számunkban beszámoltunk a megyei közgyűlésen délelőtt folyamán letárgyalt ügyekről; a gyűlés délutáni lefolyása a következő volt í A közgyűlés elfogadva az állandó választmány javaslatát, kimondta bogy a törvényhatóság belép a Dunántúli Közművelődési egyesületbe mint alapitó tag. A vármegye alispánjának előterjesztésére a vám- szedési jogok, a gyulavidéki helyiérdekű vasút kitér jesztósi kérdésében helyt adva a vasút azon kérelmének, hogy nem csak a kérvényező vasút vonalain, hanem a magyar állam vasúton transitó érkező áruk után is a kis vasút szedje a vámot, ily értelemben felterjesztést intézett a kereskedelmi ministerhez, Ugyancsak a vármegye alispánjának inditványára kimondta a közgyűlés, hogy a füzesgyármati—darvasi törvényhatósági úttestből a tagosítás alkalmával elfoglalt területek értékének követelésétől el áll. Csapó Dezső és gróf Almásy Imre darvasi birtokosok kérelmét a Szeghalom—berettyóújfalui helyiérdekű vasút segélyezése iránt a közgyűlés elvetette. A vármegyei dijnokok részére drágasági pótlék szavaztatott meg, ezen kivül segélyben részesültek : Csornák István, Denhoff Istvén járási Írnokok, Ko- csondi János járási utbiztos, özv. Hegedűs Lajosné, Práznovszky Jenő közig, tanfolyam hallgató. Nagyobb vita és beható tanácskozás tárgyát még Békés községnek a Békési Népbankkal szemben követendő eljárás meghatározása tárgyában hozott határozata képezte. Ugyanis a község a Népbankkal a község részére egy igazgatói és felügyelő bizottsági tagságot kötött ki, mit ha nem teljesítene a bank, akkor a község kívánni fogja a bank felszámolását. A törvényhatóság a határozat utóbbi részét megsemmisítette, az előbbit — mert az a községnek csak egyszerű kívánsága, melynek teljesítéséhez a részvénytársaság hozzájárulása szükséges, érintetlenül hagyta. A megsemmisítési alap indokául az szolgál, hogy a kereskedelmi törvényben felsorolt felszámolási okok fenn nem forogván, a községi ha tározat jogalappal nem bir, miért is az annál inkább megsemmisítendő volt, mert annak végrehajtása esetén a község mintegy 60,000 korona törzs- részvényeinek 20 százalékos jövedelmétől esnék el. A törvényhatóság különben kifejezést adott Békés községgel szemben annak is, hogy a közérdekkel nem tartja inegegyeztethetőnek azt a mozgalmat, mely egy bank feloszlatására törekszik. Ezután több községi vonatkozású ügyet tárgyalt a vármegye közönsége s az elnöklő alispán a tárgysorozat letárgyalása után délután 5 órakor a közgyűlést bezárta s a hitelesítő közgyűlést deczem- ber 31-ének délelőtti 10 órájára tűzte ki. A gyulai rom. katholikus templom keresztuti képeiről. A Békés legutóbbi számában olvastam, hogy a gyulai róm kath. nagytemplom keresztuti képeinek megújítására Gróh Ferencz, volt gyulai plébános, debreczeni prépost ezerkétszáz koronát adományozott. Nem tudom, milyen mérvű lesz ez a megújítás, mert hiszen semmi közöm hozzá; ha mégis szólok a do loghoz, azért teszem, mert kevesen tudják, hogy a képek mindegyike műremek és igy, ha restaurálnak rajta valamit, az csak a képek megtisztítására, vagy stilszerü, újabb rámákba foglalására szoritkozhatik, de semmi esetre sem a képek átfestésére. A múlt század első felében volt egy hírneves püspöke a nagyváradi egyházmegyének, aki a papi pálya ranglétráján végigmenve jutott a püspöki székbe és igy természetesen káplán is volt, még pedig Gyulán. Ez a hírneves püspök Lajcsák volt. Sok emberbaráti intézmény létesítése fűződik az ő nevéhez. Deák korában olyan szegény volt, hogy télen át egy kanonok kályhája mellett, az ott égő tűz fényénél Itanulgatta leczkéjét. Nem tudom tehát, hogy e keresztuti képek, mint műremek ragadták-e meg ielkületét, avagy előttök való ájtatoskodása közben gyakoroltak reá olyan benyomást: elég az hozzá, hogy váradi püspöki korában megemlékezett a gyulai képekről és a nagyváradi kálvária részére megfestette azokat. Lehet az is, hogy miután a kálváriát is ő építtette s a kálvária oltár-képét, Szt. Ilona császárnét, festő művészében, mint az a képről lerí, nem bízott meg ; a gyulai képeket Nagyváradra elvitette, amikor azután személyes felügyelete alatt másoltatta le azokat. A képek életnagyságu alakokat tüntettek elő, de vonásról-vonásra ugyanazok valának, mint a gyulai kisebb képek. Valóban, a Megváltó tragédiáját szebben megfesteni nem lehet. Minden kép olyan karakterisztikus alakokkal van tele, melyeknek szemlélete a Megváltó — mint ember — iránti szánalmat, isteni fönsége iránti hódolatot okvetlenül fölkelti az emberben. Némelyiken a megváltó nyugalma, szenvedésének és halálának szükséges voltáról való meggyőződése és ezért a kép nézőjét ellenmondás nélküli megtérésre hangolja. A nagyváradi kálváriái képek előtti ájtatoskodás nem csak Lajcsáknak, hanem Szaniszlónak, Nagyvárad legjótékonyabb püspökének is legkedvesebb öu- sanyargatási foglalkozása volt. Az 1850-es évek első felében e sorok írója a nagyböjt minden péntekén ministránsa volt Szaniszlónak a kálvária kápolnában. Bármilyen idő volt, a szent püspök gyalog ment a kálváriáig és vissza. Ezen útjára kedvencz inasán kivül senkisem kisérte. Az olaszii kántornak köteles- ságe volt őt fent a kálvárián várni, én pedig kál- váriai-utczai lakásunk ajtajában várva, csatlakoztam hozzá és igy hárman másztunk sokszor a térdig érő sárban, mely a kálvária hegy bejáratánál néha olyan volt, hogy a csizma szárát kézzel kellett fognunk a láb kiemelésekor, nehogy lemaradjon a lábunkról. A püspök csak gyöngélkedóse esetére engedte meg az inasának, hogy átvigye ezen a kritikus helyen. A keresztuti képek között különösen négyre figyelmezmüvészi és erkölcsi gyümölcsei is lesznek e munkának, azok jótékonyan fognak visszahá- ramlani az egyénekre, kik e munkában összetartottak. Az angol grófságok nem nagyobbak és az amerikai Unió államai nem régibbek, mint vármegyéink, melyek a kiterjedés és történelmi folytonosság előnyeit egyesítik. Mégis amott a társadalom jóval élénkebb kultúrával rendelkezik, emitt az angolszász faj sociális élénksége jelentékeny hatást eredményezett. Az angolszász grófságok és államok centrumait erős és állandó törekvés alkotta meg; Liverpool Erzsébet alatt kisebb volt és ma ötvenszer nagyobb Gyulánál, Chicago a semmiből jött létre. Fajilag is alig mondható homogénnak a vármegye. Bizonyára könnyebb lenne a munka oly elemek között, melyeket azonos nyelv és közös szokások összetartanak, de súlyosabb érv a munka mellett az, hogy ez nem létezik. E sorok írójának volt alkalma tanulmányokat tenni tiszta magyar és exponált vidékeken, de nem fog tévedni, ha meghagyja fajunk nagy felfogó és áttekintő képességét és a mérleget mégis a periferikus társadalmak javára dönti el, mert nem elég, ha az eszméket megértjük, épen ily fontos a kitartás is, mely azokért küzdeni tud. Szóién lakunk a vidéknek, melyen a magyarság ereje dominál és itt kezdődik a másik, melyen csak akkor jutunk erőre, ha érzést és tudást öntünk mindenkibe, a ki közöttünk él, hogy tovább adja azoknak, a kikkel érintkezik. Napjaink csatakiáltása közt talán leghangosabb az, mely a fajok ajkát hagyja el; legyen a fegyver, melylyel a magyar faj előre tör, a tudás ereje, az érzés őszintesége, a jellem tisztasága, ezekből kell megalkotnunk a nemzedéket, mely az apák örökébe lép. A hóditó kereszténység a téritőkből alkotott lánczot a téritendők országaiban, az államok erődök építésével támadtak és védekeztek, korunk a társadalmakra épül, melyek közt az nyit magának utat, mely az edzett és müveit egyének relatív sokaságával rendelkezik. A speciális faji nevelést szervezetünk óvása és fejlesztése nyitja meg. A közegészségügyi és testfejlesztő intézmények szaporítása és munkája nélkül a magyarság pusztulásnak indul. A nagy járványok ideje lejárt ugyan és jövetelük nem oly előrelátható, mint volt félezer év előtt, de a társadalmi korszak egyénekre épül és az egyénekre bizza az önfejlesztést, az egyének pedig elzárt helyeken, összezsúfolva keresik a megélhetést; azért az egyéneknek napfényre és levegőre van szükségük sokkal inkább, mint félezer év előtt, mikor azokban éltek. A faji ön- fejlesztés formája a söpört, melynek nevelő ereje a nyugati fajoknál a sportegyesületekben tör utat; az angolszász kultúra egész területe, az anyaország, a gyarmatok, az Unió be vannak hintve azokkal és iskolái a fajnak, mely nagy munkára képes és nagy jövőre készül. E téren vármegyénkben még sok a tenni való. A környezet akadályait elhárítva, lehetővé tesszük egy kulturterület fejlesztését, a faj gyengeségét leküzdve, erőssé tesszük a nemzedéket, mely a kultúráért harczolni fog, a társadalom csoportokra osztja e nemzedéket, hogy széthordják és munkálják az eszmét. Minden osztályhoz be kell kopogtatnunk, hogy az a tudás erejével czéltudatossá és önérzetessé tegye a munkát, melyre hivatva van, hogy a művészet szépsége jótékony sugarat vigyen az életbe, mely anélkül sivár és kietlen marad, hogy jellemekké neveljük azokat, akik a vezetésért felénk tárják ki karjaikat és munkájukat elvégezvén, tanácstalanul állanak az élet viharában. Még az utolsónak is vigyük el értelmünk legszebb kincseit, hirdette Ruskin és lesznek boldoggá e mozgalom hatásaképen az angol nemzet névtelen milliói. De a társadalmi siker megkívánja a szervezkedést, melyre Széchenyi példát adott és napjainkban sem szükségtelen azt újra hangoztatnunk, mert épen a magyar vidékek nélkülözik a haladás előkészítő, primitiv szerveit. Az anyagi műveltségről csak társadalmi hatásában szólunk e helyen, mert csak az anyagilag szilárd társadalom képes arra a munkára is, melynek súlya az értelmi fejlődésre esik. Ez társadalmunk nevelésében a nagyobb, de kevésbé kultivált munkakör. — Soha sem szabad fellélekzenünk, ha statisztikai müvekben csők-
