Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-06 / 1. szám
1907. január 6. BÉKÉS 3 tetett sokszor a püspök. Ezek a következők valának: 1-ső a Getsemáne, ü-ik szt. Veronika, 3-ik a Megváltó harmadszori elesése, 4-ik a keresztre szögezés. Ezekről mondotta a szent püspök: »Fiam, jól meg nézd e képeket, mert ezeknel szebbeket sehol sem fogsz látni !* Már pedig föltehető, hogy királynék nevelője és tanítója a művészet történetében és igy a müvek fölismerésében is járatos volt, mert mim ilyen, a király lelkületére maradandóképpen hatott, hiszen általánosan tudott dolog, hogy a király menynyire szereti a szép képeket. Nagyváradról elkerülve 1905-ben lehettem csak olyan szerencsés, hogy annyi szép emlékem helyét, a kálváriát fölkereshettem. Mennyire meglepődtem azonban, mikor az én lelkembe törölhetlenül bevésődött képek helyett másokat találtam. Csodálom, hogy volt olyan püspök, aki megengedte fölcserélni a gyulai keresztuti képek másolatait, azokkal, melyek talán most is ott vannak. A képek nevelő, lelket, sz vet átalakító hatása nem a színek tarkaságában rejlik, mert hiszpn akkor a józsefvárosi képek csakugyan többet érők volnának a nagytemplomiaknál, hanem abban, hogy a rajtok levő alakok élnek, mozoguak, beszélnek, tanítanak, dorgálnak, megnyugtatnak ; mivel pedig a nagytemplom keresztuti képei ezeket mind megcsinálják: azért a világ legszebb képei közé tartoznak. Muzeum őri kötelességem következtében ennyit el kellett e képekről mondanom. Domonkos János. Békésvármegye közművelődési egyesülete. m. A közkönyvtár és nyilvános olvasó-szoba létesítésére vonatkozó intézkedések, mint azt kifejtettem, a múzeumok országos felügyelőségének tudomásával és hozzájárulásával történtek meg. A felügyelőség részéről kilátásba helyeztetett a létesítendő közkönyvtár részére állandó évi államsegély is. A felügyelőség a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz tett felterjesztésében az egyesület múzeuma czéljaira tényleg már az 1906-ik évre 300 korona könyvtári s ugyanakkora régiségtári államsegélyt hozott javaslatba és a minisztérium eme segélyeket az év végén az egyesület részére folyósította is. Már említettem, hogy az egyesület működése s tevékenysége körét kizárólag két feladatra redukálta, a muzeum fentartására s a közkönyvtár s nyilvános olvasó-szoba létesítésére. És különösen azért, hogy az utóbbi eszmét megvalósíthassa, a legszigorúbb takarékosságot fejtette ki; nevezetesen lemondott a közkönyvtár és nyilvános olvasó-szoba létesítési költség megszerzése czéljából minden egyéb akczióról; a legelkerülhetetlenebb mérvre szállította le a muzeum tentartási s fejlesztési kiadásokat is, aminek következménye, hogy az egyesületnek takarékpénztárilag kezelt készpénze az 1906 ik év végén 8979 korona 76 fillér. Schönherr Gyula megállapította, hogy az Oláhféle könyvekkel bővült múzeumi könyvtárnak közkönyvtárrá fejlesztéséhez, mintegy 5000 korona értékű könyvnek beszerzése szükségeltetik. Ez az összeg a közművelődési egyesületnek tehát rendelkezésére is áll, az 5000 koronán felüli vagyon pedig a muzeum régiségtárának szakszerű berendezési czéljaira /ordítható. A mi viszonyaink között nem csekélylendö nagy eredmény ez, amely arról tesz bizonyságot, hogy a közművelődési egyesület anyagilag annyira megerősödött, mint aminő erős sem régészeti társulat elődje, sem ő maga soha nem volt. Hangsúlyozom és ismétlem, hogy nagy eredmény ez, mert a közművelődési egyesület a fenti tőke gyűjtésével, mondhatni összekuporgatásával, abba a szerencsés, mindenek fölött pedig abba a kívánatos helyzetbe jutott, hogy a kilátásba helyezett és most már biztosnak mondható állandó évi államsegély mellett, a tagsági dijaktól teljesen függetlenül exisztálhat. Ennek az exisztencziáuak azonban két feltétele van. Az első természetesen az, hogy mindaddig, míg uj jövedelmi forrásai nem nyílnak — és nekem, a czikksoro- zatomban kifejtett okoknál fogva, ily uj jövedelmi források iránt kevés reményem van, — magyarán mondva nem markol sokat és mint már hat év óta cselekesszük, csupán a muzeum, közkönyvtár és nyilvános olvasó-szoba fentartására s fejlesztésére szorítkozik, a múzeumot illetőleg is első sorban az ethnografiai rész gyarapítására fektetve a fősulyt; a második feltétel pedig az, ha a közművelődési egyesület e kétirányú működésében a legkiválóbb szellemi erőket, nevezetesen a gyulai főgymuasium ez idő szerinti és jövőbeni tanári karát lesz szerencsés ügyei vezetésére megnyerni. A régésztársulatot, eltekintve a minden hasonló társaságot fátumszerüleg sújtó elvénülés okozta dekadencziától, első sorban az anyagi erő hiánya sodorta válságba. A közművelődési egyesületnél ez az anyagi erő hiánya szerencsésen nem áll fen. El- enkezőleg, vagyoni helyzete ez idő szerint úgy alakult, hogy a tagok számától és a tagsági dijaktól függetlenítve is fenállhat és működhet. Az anyagiaktól eltekintve azonban konstatálnom kell, hogy a közművelődési egyesület is válságban van. Dr. Bodoky Zoltán ügyvezető alelnök, mindnyájunk őszinte fájdalmára s igaz bánatára az 1905. év január havában meghalt. Lukács György, akiről már megírtam, hogy bár mint elnöknek csupán reprezentationális hatásköre volt, mindazonáltal az egyesület anyagi megizmosodásában nagy osztályrésze s érdeme van, amidőn a főispáni széktől megvált és Gyuláról elköltözött, elnöki tisztéről is lemondott. Bodoky Zoltán halála, Lukács György lemondása, olyan időszakban történt, amidőn a közélet, az országos és a megyei egyaránt, a dissolutio összes tüneteit magán hordotta s mindenre alkalmasabb volt, sem mint arra, hogy a közművelődési egyesület ügyei iránt érdeklődjék, azokkal behatóan foglalkozzon, különösen pedig, hogy az elnök és alelnök válságot megoldja. Nem volt erre sem vállalkozási kedv, sem hangulat. Inter arma silent musae. Ez a dissolutio a múlt év közepéig, tehát csaknem másfél esztendeig tartott; utóbajai, utókövetkezményei olyanok, hogy a közélet functiója most sem mondható teljesen rendesnek. A közélet eme abnormitásának és különösen a hazafias és kulturális czélok iránti fogékonyság hiánya sajnos illusztrációjaként két példát említek fiel. Az egyik a Tulipánkert, a másik a Pálffy- Társaság. — Mindakettő a nemzet életében történt áprilisi kedvező nagy fordulat utáni időből való. Az első, a Tulipánkert mozgalom, leszámítva egy-egy mulatság olykori rendezésétől, különösen a hazai iparpártolási törekvést illetőleg nyomban keletkezése után ellanyhult, mondhatni teljesen megszűnt; a másodiknak, a Pálffy társaságnak, az ifjúságban rejlő ellenállhatlan varázs sem tudott és tud erőt adni. A közművelődési egyesület szempontjából különösen sajnálom és fájlalom a Pálffy társaság életerejének gyöngeségét. Sajnálom és fájlalom azért, mert azt tartottam részomről ama kulturális, szorosabban vett tudományos és irodalmi törekvések megvalósítására hivatottnak, amuly törekvések eredetileg a közművelődési egyesületéi voltak, de amelyeket ez, alkalmas szellemi s anyagi erők hiánya folytán, szüneteltetni s feladni kényszerült. — Sőt hogy őszinte vallomást tegyek, sajnálom és fájlalom a Pálffy társaság életerejének gyöngeségét azért is, mert többed magammal ama illúziót tápláltam, hogy valamint a közművelődési egyesület a békésmegyei régésztársulatnak, úgy a Pálffy társaság, ifjúi erőben történt megizmosodásával, a közművelődési egyesületnek örököse lehet és magára vállalhatja az utóbbinak rezervált két feladatot, nevezetesen a muzeum, közkönyvtár és nyilvános olvasó szobának kezelését és fentartását is. Nem a társaság lelkes kezdeményezői buzgalomhiányának, hanem a hangulathiánynak, a kulturális érdekek iránti végtelen közönynek, nem törődömségnek, — amelynek okait czikkem bevezető részében fejtegettem, — tulajdonítom, hogy a Pálffy társasághoz fűzött várakozások és a közmüvelődéei egyesüle kenni látjuk az analfabéták tömegét, mert nem oly nagy a távolság az Írni tudók és nem tudók, mint napjaink kulturális követelése és az elhanyagolt és elmaradt társadalmak között. A nyugati társadalmak az értelmi érdekcsoportok százait és a szövetkezés erős hálózatát hozták létre, a mire ismét csak kitartó munka képes. A sociális nevelés legelső eszközei a nép akadémiák, népkönyvtárak és múzeumok. Mind a három olyan mező, melyeken vármegyénk a legteljesebb pangást mutatja fel. A nép semmi jót nem hall, nem olvas, nem lát, pedig ideje és hajlama lenne, ha nem hiányoznék az alkalom. Úgy vélem, a társadalmi nevelés elsőfokú szervei nem nagy áldozattal megvalósíthatók, de példák után Ítélve, magából a társadalomból kell annak kiindulnia. Vármegyénkben irtóznak az uj egyesületek alakulásától, de jogosnak tartjuk a méltatlankodást, ha azok a tisztikar megválasztása után végelgyengülésben pusztulnak el és a tagok a drámák, nép, katonák — szerepére utalvák. — Az egyesület társadalmi szervezet, melynek élnie, fejlődnie kell, a legnagyobb tőke, melyet a társadalom összehordhat, ha munkája czéltudatos, önzetlen és szakadatlan. A nép felvilágosítását előmozdító egyesületet alkothatná a vármegye valamennyi tan- férfia és buzgó szövetségest nyerne az mindenkiben, kiben a faj és emberszeretet ki nem aludt. Minden pusztán lenne egy pionirja ennek az egyesületnek és minden pionur körül alakulna ;gy tanulni vágyó csoport. Ily arányokban fejenként igazán minimális összeggel tudnánk dolgozni, állitnánk ma már könnyen beszerezhető népkönyvtárakat, berendezhetnénk praktikus múzeumokat, melyekben a környező természetet és a technika eszközeit, a művészet jeleseit és a tudomány haladását ismertető praeparatu- mokat és reprodukcziókat tartanánk. A szocziális nevelés magasabb eszközei a szabad lyceumok, a modern könyvtárak és gyűjtemények, az irodalmi és tudományos társaságok. Szabad lyceumunk nincs, könyvtáraink és gyűjteményeink alakulóban, társaságaink hanyatlóban vannak. Békésvármegye középiskolái bizonyára meg fogják tenni a lépéseket, hogy sorozatos előadásaikon a müveit közönséget összegyüjtsék. Nyugaton ez előadások zsúfolt közönség előtt folynak le, nálunk sem maradhat el a siker. Senki se vélje, hogy azokra szüksége nincs, ez csak a cinikusok és nagyképüsködők szólásmódja. Támogatnunk kell az irodalmi társaságokat, alakítsanak a történelmi és természet- tudományok barátai szakegyesületeket. — Úgy vélem, a vármegye nagy és országos hirü fiai, akik a vármegyétől távol élnek, szívesen eljönnének irodalmi estélyeinkre és üléseinkre. Hala déktalanul reformot kell sürgetnünk az akadémia decen'ralizácziója iránt is, amit Schvarcz Gyula kezdeményezett, mert mig a nyugati tudós társaságok vidékenkint szervezve, a társadalom közvetlen rendelkezésére állanak, a mienk elzárt testület. Nagy súlyt kell helyeznünk a harmóniára anyagi és értelmi fejlődés között. Nem szabad késni az időnek, melyben Békésvármegye helyet kér a művészeti szervezkedés terén. Művészeink egyesülete még mindig álom, festőink és szobrászaink kollekcziói és szalonjai talán utópiák, zeneegyesületünk és zeneiskolánk a szférák zenéje. Ezek a kulturtörekvések készítik elő az ethikai művelődést. Népünk haladván, értékelni fogja a szépet, megismerni és örömmel tenni a jót. Emelni fogjuk a társadalmat, a társadalom a családot, a család az egyént. Leányaink és fiaink életerős szervezetére, műveltségére és jellemére nagy szüksége van a hazának. Háromszázezer ember kulturérdekében a habozás időveszteség, az idő pedig értékesebb a gyémántnál, melyet a világ kezdete óta kiástak. Vármegyénk és városunk szebb lelkű leányaihoz és asszonyaihoz szólok, csak egy szót szóljon, csak egy lépésre buzdítson mind- eg)ík, akkor lesz kulturélet és lesz haladás Békés vár megyében.
