Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-29 / 17. szám
fi BÉKÉS 1906. április 29. sikere, fáradozásaink czélja,törekvésünk a teljes gazdasági függetlenség iránt: mindez vájjon nem olyan-e mint a sorsjegy, amelynek eredménye igen gyakran nem az egyesek inteligencziájától és tetterejétől függ? Egy neves Írónk nem régiben a maga szellemes modorában azt irta, hogy a mindenkit szórakoztató és gyakran vigasztaló sorsjáték, anélkül, hogy valakire veszedelmes volna, a leggyorsabb minden spekuláczió között, minthogy az esélyek minden résztvevőre nézve egyenlőek. Es amikor ellenvetették, hogy nem nyerhet mindenki, azt válaszolta, hogy az csak azoknak jelent valamit, akik a reménységet a bizonsággal tévesztik össze. Ha veszünk egy sorsjegyet, úgy minden szenvedelem nélkül játszunk. A játék megvarázsol bennün két, anélkül, hogy felizgatna, és azon a napon, a mikor a húzás osak a mások szerencséjét hirdeti számunkra, filozofikus egykedvűséggel mondjuk: a szerencse vak és kiszámíthatatlanok a szeszélyei. Mindenesetre semmi akadálya nincs, hogy ma vagy holnap a mi ajtónkon kopogtasson. Kinek nincs még sorsjegye? A legszerencsésebb Dörge Frigyes bankházában kapható. Sikerült áprilisi tréfa. E hó első napján egy úri ember, aki erőnek erejével szellemesnek akarja magát feltüntetni, tréfát űzött egyik jó barátjával. Zárt borítókban kis levélkét küldött neki, melyhez még valami mellékelve volt a következő tartalommal : „Ezzel megalapíthatod szerencsédet!“ A tréfálkozó ugyanis egy osztálysorsjegyet csatolt a levélhez, melylyel egy-két héttel azelőtt a előző osztályokban ő maga játszott, azonban elmulasztotta megújítani. A jó barát nem bosszankodott ezen a tréfán, hanem elment Török A. és Társa bankházába, Budapest, VI. Teréz-körut 46. szám alá, ahol megtudta, hogy rósztvehet e sorsjegygyei a folyó játékban. Miután barátja is beleegyezett abba, hogy a sorsjegy az ő birtokába menjen át, lefizette az érte járó összeget. A szeszélyes sors akarata folytán e sorsjegy pár nap múlva nagy nyereményt nyert Török bankházában és most a nyertes jót nevet barátjának sikerült áprilisi tréfáján, mig a türelmét vesztett fél bosszankodása határtalan és sajnálja, hogy egy nagy összeget könnyelműen eldobott magától. Tüdöbajos gyermekek gyógykezelését felette meg nehezítette az orvosnak az a körülmény, hogy a tudomány < ddigeló nem rendelkezett oly gyógyhatású szerrel, a melyet gyermekeknek adhattak volna. Az utálatos creosot-preparatumok, melyeket felnőttek is csak nagy megerőltetéssel vesznek, gyermekeknél nem használhatók. A „Sirolin-Roohe“ bevezetésével azonban már itt is alaposan segítettek „Sirolin-Roche“ a gyógytárakban kapható, jó szagu és kellemes izü szirup, melyet a gyermekek szívesen vesznek és megemésztik. Ezen szer gyógyhatása számos gyermekorvos nyilatkozata szerint minden kétséget felül múl, A lesoványodott, sápadt kicsinyek már rövid használat után jó étvágyat és piros pozsgás arczszint kapnak. Minden gyógyszertában | kapható. A szerencse szeszélyes és nem mindenkit részesít kagyeiben. Hogy azonban a szerencse bennünket eine kerüljön, annak ajtót, kaput nyitva kall hagynunk, a szerencsének kezet kell nyújtani! Az általánosan ismert és nagyá népszerűségnek örvendő Lukács Vilmos bankházának (Budapest, V. Fürdő u. 10.) vevői kik már az első szerencsekisérletnél egy-egy főnyeremény által vagyonhoz és jóléthez jutottak bizonyítják ezt. Az általánosan kedvelt Lukács-féle szerencsesorsjegyek a helybeli Schwimmer Arnold czégnél is beszerezhetők, miáltal leve- ezés és postaköltség megtakarítható. Óriási szerencse Gaedickenél. A. most befejezett utolsó osztály húzásán a legnagyobb főnyereményt, 400.000 koronát 8/8-ad részben a 19406. számra, továbbá a 30.000 koronás főnyereményt 4/4-ed részben a 88837. számra egy és ugyanazon napon a szerencse által oly különösen kegyelt Gaedicke A. bankház Budapest, Kossuth Lajos utcza 11. 8z.’, szerencsés vevői nyerték. Immár negyedszer jutott fenti szerencsegyüjtőde azon kellemes helyzetbe, hogy vevőinek a 400.000 koronás főnyereményt fizeti ki. Említésre méltó, hogy egyedül a folyó sorsjátékban Gaedicke bankháza a 400.000, 60.000, 30.000, 15.000, 10.000 és sok 5000, 2000 stb. nyereményeket fizette ki. Fráter Lorándról. Aki őt még nem hallotta énekelni, amint magát hegedűjén kiséri, annak fogalma sem lehet arról, hogy a magyar dalnak milyen ereje, milyen elragadó hatása van. A nótába szivet s lelket önteni, a szöveg minden egyes mozzanatát arczjátékával visszatük röztetni, az az ő egyéni sajátsága. Ha dalait egymásután halljuk is — legyenek azok vígak avagy szomorúak — mindenikből előtör a szív. Átszellemülve énekel s hallgatóságának lelkét lenyűgözve azt bűvkörébe vonja. A gyönyör áhítattá válik s lett légyen bárki — ifjú, öreg, férfi, nő, aki őt hallja, a magyar hegedűs rabjává lesz. Alig pár hónapja csak, búcsút mondott tiszti rangjának és a művészi pályára lépett. A nyilvánosság előtti első fellépése tüneményes sikerrel járt. Budapesten a Royal soha olyan előkelő publikumot semminemű művészi esemény alkalmával nem látott. Még a hátsó sorokban is a mágnás világ előkelői ültek és hódoltak neki. Bálványozó szeretettel, tapssal és virággal árasztották el kedvenczü- ket aki még nem is olyan régen sujtásos atillában is kirugtatott a banda élére és a társaságában lévőket szebbnél szebb közismert dalaival bámulatba ejtette. A fővárosi lapokban az enyémnél hivatottabb tollak ecsetelték az ő művészi nagyságát és 5 ma époly beczézett kedvencze az egész országnak, mint Fedák Zsazsa. A leghirnevesb irók, — köztük a nem rég elhunyt Bartha Miklós, — hasábos czikkeket írtak róla. A költők versekben magasztalták, ami kevés földi halandónak jut osztályrészül. Fráter Loránd minden ízében magyar. Művészete a magyar géniusz megnyilatkozása. Hogy Fráter Loránd kicsoda, annak ecsetelésére a szó és a toll kevés. Meg kell őt hallgatni. Miszem, hogy Gyulaváros és a vármegye intelli- gentiájának szine java jelen lesz az ö hangversenyén. Meg kell még említenem még azt, hogy zongorán Tarnay Alajos kiváló zongoramüvász és elsőrendű zeneszerző fogja őt kisérni. A ki egy felejthetetlen szép estét akar magának szerezni az nem marad el a Fráter hang versenyéről, mert hiszen : „Tépett nyirettyűje : dalok rózsafája, Tiszti csákó fölött dal a koronája.“ Irodalom és művészet. Pálffy-társaság. — Alakuló gyűlés 1906. április 2‘2-én. — A legszebb auspiciumok mellett, büszkén és bátran bontotta ki zászlaját a vármegye legfiatalabb egylete, a Pálffy-társaság vasárnap délelőtt a vármegyei székház nagytermében. Az eszme, amelyet egy lelkes kis gárda pendített meg, visszhangra talált a vármegye közönsége körében, nemcsak a szorosan vett tollforgató és művész dilettánsok és hivatásosak körében, hanem magában a nagy közönségben is, mely melegen karolta keblére az ifjú és kezdő egyletet azzal, hogy oly nagy számban iratkoztak be annak tagjai közé, amely szám már tömegénél fogva is imponáló s már maga is siker. S ha hozzátesszük, hogy e tömeg élére bátor harczosok, lelkes, agilis, az eszméért hevülő és dolgozni akaró vezetők kerültek, a legszebb reményekkel bocsájtjuk mi is útjára az uj egyletet, bízva benne, hogy az nem fog hasonló sorsra jutni, mint az országban már több, névleg élő társa, — melyeknek létezéséről csak akkor vesz kellemetlenül tudomást a publikum, mikor az évi tagdijnyugtákat szertehordják, amely tagdijaknak ellenértékéül a közönség mitsem kap. — Nohát a Pálffy-társaságnak nem szabad és bízunk benne nem is fog e sorsra jutni! Ebben a reményben, ebben az erős hitben üdvözöljük szeretettel az uj egyletet, hiszen olyan közelállónak, atyafiságban levőnek egy alakult egyletet sem érezhetünk, mint éppen ezt a legfrissebbet, legfiatalabbat, amelynek zászlójára az irodalom, művészet, a társadalmi érintkezés, az ismeretek terjesztése, a minden szépért, jóért, nemesért való lelkesedés van felírva, amely szép programúi minden hivatása színvonalán álló lapnak is kell, hogy programmja legyen! Üdv és baráti kézszoritásunk tehát az uj egyletnek! Az alakuló gyűlés vasárnap délelőtt 10 órakor ment végbe, elnöke az előkészitő bizottság által erre előre felkért dr. Zöldy János vármegyei főorvos volt, akit az irodalom berkeiben való sikerdus látogatásain kívül, egyéni arravalósága, szeretetreméltósága, minden szépért, jóért való lelkesedése predesztináltak arra, hogy a közbizalom az elnöki tisztet illetőleg benne összpontosuljon. A gyűlés értékét emelte, hogy azon dr. Fábry Sándor a vármegye újonnan kinevezett főispánja, a szépirodalom, művészet és haladásnak mindég első csatasorban álló bajnoka is megjelent, akit a gyűlés egyhangú lelkesedéssel disz- elnöknek is választott. Kívüle jelen voltak : Zöldy János dr., Mányiné Prigl Olga, Aszalay Gyula, Berkes Sándor dr., Ber- tóthy István dr., Bleuer Ernő, Décsy Károly dr., Domonkos János, Dubányi Imre, Felek Gyula, Hegedűs István, Kiss László, Koncsek Gy. József, Kohn Mór dr., Kohn Dávid, Korponay István, Konkoly Tihamér dr., Mérey Gvula, Mendöl Ernő, Papp Endre, Palatínus József, Péczely József, Reisner Arthur, Szabó Emil, Szekér Andor, Székely Sándor dr., Zay Lajos és még számosán a társaságba belépett tagok közül. A megjelenteket Zöldy János dr. ideiglenes elnök üdvözölte, vázolván az irodalmi társaság megalakulásának czélját, feladatait, amelyet már lapunkban bővebben is ismertettünk. Majd felkérte Palatínus Józsefet, hogy az előkészítő bizottság által megállapított alapszabálytervezetet olvassa fel. Ennek megtörténte után Zöldy kijelentette, hogy mivel az irodalmi társaság mindazon eszközökkel rendelkezik, amelyek működésének föltétien sikert biztosítanak, múlhatatlanul szükségesnek tartja a társaság megalakítását. Ezután a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel mondta ki a megalakulást és ugyancsak észrevétel nélkül elfogadta az alapszabályokat. Ezután az egylet tisztikarának megalakítása következett. Egyhangú lelkesedéssel elnökké Zöldy János drt. választották, ki e megválasztást meg- hatottan fogadta el s elnöki székfoglalójául a következő, nagy hatást keltő, megörökítésre méltó szép beszédet mondotta: Igaz megilletődéssel és a meghatottságnak el nem palástolható érzéseivel kell fogadnom azt a nem várt, nem remélt kitüntetést, amely az igen tisztelt közgyűlés megtisztelő bizalmából oly érdemtelenül felém sugárzott. Bármilyen büszkévé tesz is a bizalomnak e felemelő megnyilatkozása, — mégsem tud megszé- diteni a nyomán járó dicsőség és őszintén bevallhatom, hogy lelkemben ez alkalommal nem az öröm honol, hanem inkább a kétség viharzik, mert amint bíráló szemeimmel higgadtan és komolyan mérlegelem egyéniségemet: szüntelenül fülembe cseng az örökbecsű bibliának az a vigasztalan kérdése, hogy: mit is keres Saul a próféták között! ? . .. Mit is keresek én egy irodalmi társaságnak élén ? Én, akit a természettudomány nevelt és dajkált, s akinek erőit nem az irodalom iskolája edzette meg és ak csupán kedvtelésből, édes vágyakozással osontam be olykor az irodalom szent berkeibe, hogy mint a virágos mezőnek szabad, igénytelen, szürke dalosa, bágyadtan, színtelenül utánozzam a fülemiléknek megcsodált énekét! ? Nem érzek magamban arra termettséget, hogy á megtisztelő bizalomnak méltóan megfelelhessek i de, ha mégis merészen, elszántan vállalkozom a díszes tiszt elfogadására, teszem azért, mert bizalmukból azt az óvatos előrelátást hámozom ki, hogy engem tulajdonképen, mint orvost állítanak a megszületett társaság bölcsőjéhez, kinek szerepe, feladata : a gyönge csecsemőt gonddal, szeretettel ápolni, erősíteni, gyámolitani, hogy majdan, izmos férfiú váljék belőle. (Elénk éljenzés) De ezenkívül van még vállalkozásomnak egy, — ha nem is széles, de rám nézve mindenesetre értékes talapzata. És ez az igen tisztelt társaságnak
