Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-11 / 45. szám

8

BÉKÉS

1906. november 11.

ség, amely mögött tisztán irodalmi okok rejtőznek. Irodalmi okok késztették a kiadókat, hogy ily bő formát szabjanak a most megjelent kötetnek, mert hát nyilvánvaló, hogy az Almanachba csak a java magyar novellisták írása kerül, any- nyi i,dő óta, hogy az első kötet útjára indult, uj talentumok léptek a nyilvánosság elé. Oly talentumok, akik teljessé értek arra, hogy felvonuljanak abban a névsorban, amely a magyar novellisták elsőit fogja együvé. Még e viszo- ■ nyokhoz mérten bővitett kötetből is kimaradt tán egy-egy érdemes régebbi vagy újabb név. De akik ott vannak, akiket együtt talál az olvasó, azok mind sokszoros tüzpróbán átment munkásai az Írás művészetének, rr.ind jellemzően reprezentálják a modern magyar novellairodalmat. Hangra, Írói célzatra, stílusra nézve különbözők, de egyaránt jelesek. Az idei kötetbe a szerkesztőn kívül Írtak: Herczeg Ferencz, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Gárdonyi Géza, Bársony István, Heltai Jenő, Sas Ede, Békefi Antal, Lövik Károly, Pékár Gyula, Benedek Elek, Krúdy Gyula, Farkas Pál, Lengyel Laura. Mind oly név, akiket nem kell az olvasónak külön bemutatni, hisz Írói tulajdonságuknál fogva kedvelt ösmerősei.

Az Almanach Singer és Wolfner (Budapest, VI., Andrássy-ut 10.) kiadásában jelent meg. Ára 2 korona.

Tárczánkban Mikszáth Kálmán ponpás előszavát közöljük mutatóul.

Tarka képek.

Hullnak, hullnak, egyre jobban hullnak, nemcsak az őszi falevelek, hanem szine-java a tyúkoknak, pulykáknak, csirkéknek, libáknak, ruczákuak, szóval az aprójószágnak, kiütött köztük, jobban mondva, beléjük esett a kolera. Üssön beléjük a menkü, hisz úgyis olyan magasra tartották az árukat, hogy igazán nem kár értük. Meg oszt annak döglik, akinek vau s ha mind megdöglött, megszűnt a dög.

A rendőrség bizonyára tudni fogja kötelességét s ka ebzárlatot tud csinálni, hát csináljon aprójószág zárlatot is, amely 40 napig tart. Mert hát azt csak nem engedhetjük meg, hogy legjobb, legszebb csirkéink, ruczáink, pulykáink messze idegenbe vándorolván, ott hulljanak el s ne az édes hazai földbe aludhassák őrök álmukat. Nem, ennek elejét kell venni, elég ha akkor, mikor egészségesek, mind kivándorolnak külföldre s ott kerülnek terítékre, illő, hogy 40 napig meg legyenek óva a — kiviteltől. S igy aztán szépen itthon maradván, bizonyára szerényebbek lesznek az árak tekintetében. S ezentúl eszünk vészen átesett, vagy át nem esett, de legalább nem méreg-drágán vett rántott csirkét, mert ha nem lesz szabad összevásárolni s ezerszámra kivinni, több marad itthon, mint ameny- nyinek vevője akad s muszáj lesz olcsóbbért adni, ha azt akarják, hogy elkeljen, még mielőtt megdöglött volna. Természetesen, a betegjeit nem szabad árulni. . íme, mire jó a kolera. Soha a csirke ára lejebb nem ment volna, ha kolera nincs, mégis csak jó, ha annyiféle betegség van az állatok közt is, az ember sose tudja, melyiknek veszi hasznát.

Bárcsak a czipőkbe, nadrágokba s tűzifába is beleüthetne a kolera s lejebb menne az áruk, ne pedig folytonosan feljebb. Persze a suszterek, szabók azt mondják, drága a csirke, drága a jó bőr, meg a jó posztó, de hát mi csak olyan jól akarunk élni, mint eddig, fizesse meg a drágaságot az, akinek czipő kell, nadrág kell. És igy a. tisztviselő issza meg mindennek a levét. Mert annak czipő is kell, nadrág is kell, csirke is kell, de ő nem mondhatja azt, hogy nem dolgozik olyan olcsóért, a fizetését nem ő határozza meg, ha em be kell érnie azzal, amit kap. Már most egy tisztviselőnek, aki ezelőtt 5 évvel kapott 1000 forintot, azóta nagy kegyesen felemelték a fizetését, hogy ne sírjon, 100 forinttal, igen, de azóta mindennek az ára, amire leginkább szüksége van, megkétszereződött, ma tehát van 600 forint fizetése. A napszámbér, az 80 krajczárról felment 1 frt 60 krajczárra, meg 2 frt 50 krajczárra,

tehát 2-szeres, 3-szoros lett. És mégis azt mondják a szoczialisták, hogy nincs igazság a földön. Igazuk van, valóban nincs, ezt mi érezzük legjobban tisztviselők.

Hát még a tűzifa, borzasztó, még rá is gondolni a tél dermesztő hidegére. Megfagy az ereinkben a vér már most, amikor halljuk, hogy egy öl fa (mire felvágják, csakugyan el lehet vinni egy ölben), ki sem merjük mondani, hány korona! És még kartellt is kötnek ellenünk, szegény melegedni vágyó, fázlodó fanélküli Jánosok ellen. Az uradalmak eladják a fát a nagy szállítóknak, nem akarván bajlódni a kis vevőkkel, a részletfizetőkkel. Ja, igy nem lehet a szoczialismust elfojtani csak szítani, mert nincs veszedelmesebb agitátor, mint az éhes gyomor és — a hideg szoba.

Annál melegebben fogadtak bennünket »békésvármegyeieket« Hódmezővásárhelyen, ebben a nagy szoczialista fészekben. Micsoda pazar egy város, micsoda pompás fogatai vannak, négyes fogatot nemcsak egyet, hanem kettőt is állított ki a város, s magánfogat volt százával, szebbnél szebbek. S micsoda szívélyességgel fogadtak. A várost már előtte való nap fellobogózták s ezernyi ezer néptömeg az ut- czán, szinte azt gondoltuk, hogy jő Báthory Istváu. Az jött, Fábry Sándor főispán személyében, akit elkísértek vagy 60-an a vármegyéből. — Legjobban kitettek magukért a gyulaiak, akik voltak vagy 30-an. S a hódmezővásárhelyiek, ha még egyszer annyian 1 ettünk volna is, — mind szívesen láttak volna bennünket. A megérkezéskor mindjárt pompás uzsonnát adtak, sonkát, sört, este a kaszinóban nagy vacsora volt. S a békésvármegyeiek a szívélyes fogadtatástól elragadtatva, oly jól érezték magukat, hogy egy része még hétfőn reggel is ismerkedett s a hódmezővásárhelyiek pedig vállalták az ismerkedést. — A rossz nyelvek azt mesélik, hogy a nagy ismerkedésnek a másnap érkező békésvármegyeiek érezték a következményeit leginkább, mert az első transport nem ismerte mega másodikat, csak aziustal- lácziós banketten kezdtek ráismerni egymásra. Igaz, hogy ez olyan bankett volt, amit mieink még most is emlegetnek s Fischl tata nem győzi eleget ismételni', hogy 10 koronáért fejenként jobban mondva szájanként, ő is szeretne olyan bankettet adni. Minden teríték mellé kidukált egy üveg pezsgő, amit a vásárhelyiek ugyancsak bőviben rendeltek s mikor megkérdeztem, hogy hát nem sajnálják érte a pénzt, azt válaszolta egy módos gazda, hogy : nem, mért, mert telik. Csak a tisztviselőktől sajnálják ott is a nagyobb fizetést, s ebben a tekintetben amilyen gazdag a város, olyan szűkmarkú is. De a vendégeket, — azt csupa magyar büszkeségből is, — zsir ban, vagy ha jobban tetszik, pezsgőben füröszti. — Hallottuk a hires Béla czigányt játszani, de ott volt a mi közszeretetben álló Sírni barátunk is, aki nem egy csapásra, hanem egy vonóhuzással egyszerre meghódította a vásárhelyieket az ő remek iostallá- cziós nótáival, melyeket közkívánatra meg kellett ismételnie. S ha meg nem szökik, még ma is ott hegedülne és hallgatnák élvezettel.

De hát minden jónak vége szokott lenni, igy a bankettnek is, az installáeziónak, a Sírni nótáinak is.

—SS - ó.

Nyílttá r.

E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség

Poóe7Órfiirrln BudaPesten-Nyá"és

ÜdClOtCU IUI UU téli gyógyhely, a magyar

irgaliuasrenű — tulajdona. Elsőrangú kénes hévvizü gyógyfürdők; modern berendezésű gőzfürdő, kényelmes iszapfürdők, uszodák, török, kő- és márványfürdők; hőlég, szénsavas és villamosviz-fürdők. Ivó és belégzési kúra. 200 kényelmes lakószoba Szolid kezelés, jutányos árak.

Prospektust ingyen és bérmentve küid (1-10 8—10 \z igazgat óság.

Közgazdaság.

Kisajátítás. A kereskedelemügyi miniszter az Ivánfenéki ármentesitő- és belvizszabályozó társulat kére'mére, a nevezett társulat által végrehajtandó belvizrendezósi munkálatok czéljaira Turkeve r. t. város, valamint Dévaványa, Endrőd, Gyoma. és Szeghalom községek, tovább Gyoma, Csudaballa puszta határában elfoglalandó területekre nézve, a kisajátítási eljárást az 1881. XLI. t.-cz. alapján elrendelte.

Törvényszéki csarnok.

Uj albiró. A gyulai kir. törvényszék egyik kiváló tisztviselőjét Szabó László kir. törvényszéki jegyzőt megérdemelt előléptetés érte. Az igazságügyminiszter albiróvá nevezte ki a csabai kir. já- rásb rósághoz. A rég megérdemelt és csakis a bíróságnál évek óta panaszolt lassú előléptetési rendszeren mullott kinevezés városszerte őszinte örömet kelt, mert Szabó László Gyulán társadalmilag is kedvelt emberek közé tartozik s igy Gyuláról való távozása veszteséget jelent. Veszteséget jelent lapunkra nézve is, mert ő volt pár hó óta lapunk kiváló tollú törvényszéki tudósítója.

Bírói áthelyezések. Bandi József dr. orosházi kir. aljárásbiró és Durkó Gábor békési születésű raaro8vásárhelyi kir. aljárásbiró kölcsönösen áthelyeztettek.

Az aradi ügyvédi kamara az ügyvédjelöltek névsorába felvette : Silberstein Dezső ügyvédjelöltet, mint Glasner Adolf szarvasi, Borsiczky M. Dezső ügyvédjelöltet, mint dr. Nagy Elemér orosházi, D. Kurtucz Kornél ügyvédjelöltet, mint dr. Kólin Mór gyulai, dr. Pálfi Zoltán ügyvédjelöltet, mint dr. Külley Pál orosházi, dr. Bleuer László ügyvédjelöltet, mint dr. Grünwald Dezső mező- berónyi, Kovalszky Róbert ügyvédjelöltet, mint dr. líóhn Mór gyulai, dr. Markovits Mih'ály ügyvéd- jelöltet pedig, mint a gyulai kir. törvényszéknél joggyakorlaton levőt, — Irodát változtattak ; dr. Makai Marion ügyvédjelölt, mint dr. Berényi Ármin gyulai, Goldmann Ferencz ügyvédjelölt, ki jelenleg Fábry Károly ügyvédnél van joggyakorlaton.

Kaland a vicinálison. Sokat beszéltek most egy esztendeje erről a tragikomikus eseményről, melynek egyik főszereplője Najmann György gyulai mészáros mester, a gyulai polgári társadalom egyik tekintélyes alakja volt, akit rendkívül kellemetlen helyzetbe juttatott egy meggondolatlan föl- hovülés, amikor is részeg állapotban önbíráskodásra ragadtatta magát és fólholtra vert társával egy előkelő nagyváradi fiatalembert ártatlanul a tenkei viczinálison. A dolog a következőképen történt : Dr. Papp Romulusz, Papp Miklós pónzügyigazgató fia, mint ügyvédjelölt hivatalos kiküldetésen járt tavaly novemberben. Tenkére utazott s a kupéban két utitársa akadt, Najmann György és Burda György, a kik vásárra utaztak. A hosszú unalmas utón beszélgetésbe elegyedett a három ember. Kártyázgat- tak is, hogy teljen az idő. A két kereskedő borral kínálta meg az ügyvédjelöltet, aki erre a táskájából pogácsát vett ki és azzal viszonozta a bort. Ez volt a végzete, mert a következő pillanatban :

— Te vagy gazember 1

— Agyonütünk, mint a kutyát 1

Hangzott el és a gyanútlanul ülő fiatal ügyvédjelöltnek neki esett a két kereskedő. Agyba-főbe verték, dr. Papp Romuluszt, a ki kétségbeesetten védekezett:

— Ne bántsanak engem !

— Dr. Papp Romulusz ügyvédjelölt vagyok 1

A két ember éktelen káromkodások között

tovább ütötte a védekezni nem tudó fiatal embert. A segélykiáltásokra bejött a kalauz. A támadó előadta, hogy egy veszedelmes vasúti tolvajt lepleztek le, aki álomport hintett a pogácsába és azt akarta velük megételni, hogy kirabolhassa őket. A kalauz erre nem avatkozott a dulakodásba.

Mire a vonat Tenkére ért, szegény dr. Papp Romulusz véresre verve, csaknem eszméletlenül tá- molygott ki a vasúti kocsiból. Itt átadták őt a csendőröknek, mint egy vasúti tolvajt. A esendőtök a községházára kísérték a letartóztatott ügyvédjelöltet, a ki h ába mondta* hogy ő félreértés áldozata lett. Kérésére előhivatták dr. lile Andor tenkei ügyvédet, a ki igazolta az ártatlanul megkínzott fiatal embert, mire dr. Papp Romuluszt szaba-