Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-09 / 36. szám

XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. szeptember 8. 36-ik seám. Előfizetési árak: Egész évre — ____10 K — f Fé l évre— _ _ _ 5 K — f Évnegyedre...____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS Szerkesztőség és kiadóhivatal s Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. TÁRSADALMI ES KOZGAZDÁSZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A remetei földvétel. Hónapok teltek el, amióta id. gróf Almásy Kálmánná Wenckheim Mária grófnő, nemes lelkülete s szivjóságától vezéreltetve, ökörjárási és árendást dűlőkben fekvő úgy­nevezett remetei birtokát a házas és házat- lan zsellérek között leendő kiosztás kötele­zettségének feltétele mellett Gyula városának megvételre ielajánlotta. Az ügy minden mozzanatáról beszámol­tunk már lapunk olvasóinak ; ezért ismét­lések elkerülése okából ezúttal csupán a legutóbb történtek leírására szorítkozunk. A képviselő testület — amint azt szin­tén megírtuk — legutóbb tartott közgyűlé­sében az összes szavazatokkal elvben elhatá­rozta a remetei földbirtoknak 1.080,000 koronáért való megvásárlását. Egyben azon­ban két kérelmet terjesztett a tulajdonos nemes grófné elé. Az egyik az, hogy szíves­kedjék a zsellérek érdekében az átírással járó kincstári illeték (százalék) felerószét elvállalni, a másik pedig az, hogy a pénzpiacz rendkívül kedvezőtlen helyzetére való tekin­tettel a vételár lefizetésére 1907. év végéig adjon a városnak haladékot. A föld vételére teljhatalmú megbizatás- sal választott bizottság Szskér Gyula urad, felügyelő, mint a tulajdonos grófnő megbí­zottja előtt a képviselő testület kérelmét elő­terjesztvén, utóbbi a napokban arról értesí­tette a bizottságot, hogy a nemes grófnő, annak daczára, hogy a vételárat a legméltá- nyosabb összegre szállította le, oly alacsony összegre, melynél ha nem ragaszkodnék ama alapfeltételéhez, hogy a föld kizárólag szegény emberek tulajdonába menjen, tekintélyes vagyonnal felérő magasabb áron tudná birto­kát értékesíteni : a szegény emberek terhének könnyítése érdekében arra az áldozatra még hajlandó, hogy a kincstári illeték negyedrészé­nek fizetését magára vállalja; a város abbeli kérelmének azonban, hogy a vételár lefize­tésére jövő év végéig haladékot adjon, már csak azért sem tehet eleget, mert ez által a föld telekkönyvi átíratása s ebből kifolyólag a parczellázás megejtése s a földnek a zsellérek birtokába adása elé is leküzdhetlen akadályok torlódnának, amelyek végeredményében az egész jogügyletet meghiúsítanák. A földvásárlásnak az eszme keletkezésé­től kezdve, legnagyobb akadálya tehát a vételárnak, illetőleg a vételár fedezésére szük­séges kölcsönnek megszerzése volt. Ezt a nehézséget fokozta a napról-napra romló pénzpiacz helyzete s ama körülmény, hogy oly kölcsön beszerzése vált elkerülhetlen szük­ségessé, mely a teljes vételárat fedezze. A földmivelésiigyi rninisterium, mely a remetei föld parczellázásnak, annak specziális természete folytán, agrár szoczialis szempont­ból való rendkívüli jelentőségét az első pilla­nattól kezdve, annak érdeme szerint mérle­gelte, a maga részéről is minden lehetőt el­követett, hogy a teljes vételárat kölcsön képen megszerezze. De minden buzgólkodása hajó­törést szenvedett azon a tényen, hogy a fő­városi nagyobb pénzintézetek a teljes vétel­árnak kölcsön nyújtását megtagadták. Ily körülmények között, a tulajdonos grófnőnek teljesen indokolt és igy méltány­landó ellenvetése után, amelylyel a fizetési halasztás megadását az ügy érdekében meg­tagadta : a remetei földvétel megfelelő köl­csön be nem szerezhetése okából, raár-már meghiúsultnak volt tekinthető', amiért is a föld vásárló városi bizottság végső kísérletül a gyulai pénzintézeteket kereste fel ama ké­réssel, hogy az 1080000 koronás kölcsönt ők folyósítsák. / Ez a kisérlet — mint a legnagyobb örömmel írhatjuk — nemcsak hogy nem maradt meddő, hanem a mai viszonyok között minden várakozást felülmúló fényes ered­ményre vezetett. A békésmegyei takarékpéuztári egyesü­let ugyanis, a rideg üzleti szemponttól el­tekintve s mérlegelve a parczellázáshoz fű­ződő humánus és szocziális érdekeket, a bizott­ság felszólítására késznek nyilatkozott a teljes 1.080,000 koronát Gyula város garan- cziája mellett bekebelezési kötelezettséggel kölcsönüi adni. A kölcsön a bizottsághoz intézett írásos ajánlat szerint 50 évre szólna és pedig min­den levonás nélküli készpénzben félévenkint utólagos részletekben fizetendő 5.80°/O.tóli töke kamat fizetési kötelezettség mellett. A köl­csön az első 10 éven belül 3°/0, tíz éven túl pedig 2°/0 stornó mellett bárki által bár­mikor visszafizethető. Orosháza községének és vidékének gaz­dái, akik 10—200 holdas sőt azon felüli területrészletekben vásárolták meg Károlyi István grófnak szénási s gyulamezei nagy földbirtokát, minekutána a kölcsönre nézve az ország minden számbavehető nagy pénz­intézetével alkudozásba léptek, végül az oros­házi takarékpénztártól veszik fel a kölcsönt és pedig a vételárnak csupán 80%-át kapják kölcsönül, amelyért 50 éven át elöleges félévi részletekben (különlegesen hangsúlyozzák, hogy elöleges félévi részletekben, ami a kölcsön nyújtásnál óriási külömbséget kép­képvisel) 5.86°/0 évi annuitás fizetésére köte­lezték magukat. TÁHC1A. Finnországi dolgok.* Irta: Dr. Pándy Kálmán. Budapesttől Helsingforsig sok mindent lát hat az ember, a mi másokat is érdekelhet. — Ezekről akarok pár szóval megemlékezni. Berlinnel kezdhetem a dolgot, hol korán reggel érkezve, majdnem 4 óra hosszat kell a Stettin-felé induló gőzösre várni. Hires berlini kávét reggeliztünk, amely tudvalevőleg minden­kiben keserű emléket kelt, — közben egy ki­ránduló társaságot láttunk, gymnasisták, vagy kereskedelmi iskolai tanulók, lehettek vagy 20-an tanárokkal együtt. Nagy csodálkozásomra vala- n ennnyien tejet vagy kávét ittak, alig láttam, hogy sört rendelt volna közülök valaki, úgy látszott, hogy az abstinentia már a német biro­dalom értelmesebb rétegeiben is szemmel látha­tólag terjed. Jól esett látni, a mint a fiatal sereg józan fővel, vigan felkerekedett, hogy a rengeteg porosz fővárosban tanulmányokhoz jusson. Délfelé Stettinbe értünk, egy órakor indult hajónk a „Wellamo“ Helsingfors felé. Kedves uti- társakra akadtunk, a finn dalosok gyülekeztek * A lipótmezei elmegyógyitó-intézetben alakult „Uj Elet“ Good Teruplar-páholy estélyén tartott felolvasás. s mire a hajón utolsót csengettek, valamennyi a fedélzeten volt, hogy gyönyörű énekszóval kö­szöntsék az őket hazafelé vivő tengert. Az egész utón hallgattuk őket, odagyült köréjük az egész utazó közönség, alig akadt egy-két rossz ízlésű német, ki a tenger pompás levegője s a szép zene helyett bent az ebédlőben sörözéssel mula­tott. — Szók szó esett az utón arról, hogy a finn dalosok öt heti körutjok alatt 20.000 korona adósságot csináltak. Kétségtelenül nagy része volt ebben a magyar vendégszeretetnek, mely zajos és költséges szórakozások nélkül nem is véli, hogy másnak, magunknak örömet szerezni lehet. Arról is beszéltek, hogy a fiatal finneknek — kiknek legnagyobb része már gymnasista kora óta vőlegény — Budapest s a többi magyar váro­sok minden, — csak féi fiáknak való — látni­valóit is bemuta tak, a honnét nem csak a látottak emlékét vitték haza, hanem sokan közülök olyan bajokat is, melyekről az illető egész életén át sem tud megszabadulni, sőt családját is szeren­csétlenné teszi. — Hallottam, hogy odahaza ezek a fiatal emberek mind csöndesen, okosan élnek, az ifjúkori duhajkodás és léhaság ott jóformán teljesen ismeretlen dolog ; a fiatalság legnagyobb része abstinens, a megélhetés nehéz, az élete, ifjúsága mindenkinek drágább, hogysem könnye­dén elpazarolja. A mi erkölcstelen, ízléstelen éjszakai életünket ott csak utazók elbeszéléseiből ismerik. A finn családok és a finn leányok nem fognak örülni annak, a mit a dalosok itten láttak és tanultak. Sajnáltam ezeket a fiatal embereket eszembe jutott, hogy hasonló kirándulásokat, komolyabban, szigorukban kellene rendezni. Fel kellene a fia­talságot a veszedelemről világosítani, velők foga­dalmat tétetni, hogy józanságukat s tisztaságukat a vendégszeretetnek minden csábításával szemközt is megőrzik s a ki a fogadalmat megszegi, azt a legrövidebb utón haza kell küldeni. — Nem tartom lehetetlennek azt, hogy ilyen intelligens fiatalok akár egész Magyarországot beutazzák, a nélkül, hogy jóizlésüket, okos gondolkodásukat szeszes itallal elmámoritsák s mámoros fővel veszedelmekbe jussanak. Milyen sokat tanult volna egy ilyen józan társaságtól a magyar ifjú­ság is, melynek nagy többsége italos mámor s mindenféle Ízléstelenségek, gyakran utálatos dol­gok nélkül az élétet talán szépnek sem képzeli. Menjünk azonban tovább Helsingfors felé. — Rendkivüli szép utunk volt, a hajó alig ingott, csak gyorsan siklott előre a tükörsima vizen. Palika, kis fiam is volt megelégedve, mert ő nem ilyennek képzelte a tengert, hanem hegy­magas hullámokat várt, a melyek betemetik a hajót s hányattatást, melytől mindenkit nagy tengeri betegség vesz elő. — Ez azonban nem akart jönni s talán annál inkább elmaradt, mert szeszes ital a hajón alig fogyott. Tejet, szónsza- vas vizet ittunk, alig akadt egy német, a ki X_ia,p"o.nl2 mai száma IO oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom