Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
2 BÉKÉS 1906. szeptember 8. A békésmegyei takarékpénztári egyesület kölcsön ajánlatát az orosházival párhuzamba vonva rögtön szembeötlik annak sokkal előnyösebb volta. A földvásárló bizottság szerdán délelőtt tartott ülésében, amelyen résztvettek a mun-i kás osztály megbízottai is, nagy elismeréssel és hálás köszönettel vette tudomásul s fogadta el a békésmegyei takarékpénztári egyesületnek, a mai rósz pénzviszonyok folytán legvérmesebb várakozásukat is felülmúló kedvező ajánlatát és nyomban megtette a kellő' intézkedéseket, hogy a földparczellázás, aminek keresztülvitele a tulajdonos grófnő nemes elhatározása óta csak a békésuiegvei takarékpénztári egyesület humánus ajánlata következtében jutott a megvalósulás stádiumába — tényleg véghezvitessók. A bizottság mindenek előtt felhívást intéz a parczellázásra már feliratkozott vagy még feliratkozni akaró házas és házatlan zsellérekhez, hogy három holdankint és egyé- nenkint 120 koronát fizessenek be szeptember hó 25-ik napjáig a városi pénztárba. Az eredeti terv szerint az előre befizetendő összeg három holdankint 150 korona lett volna s eme összegnek 30 koronával való kevesbi- tését a nemes grófnő már emlitett áldozatkészsége teszi lehetővé, hogy a százalék negyedrészének fizetését magára vállalja. A parczellázásban csak azok vehetnek részt, illetőleg föld csak azoknak fog jutni, akik szeptember hó 25-ikéig a 120 koronát befizették. A bizottság továbbá elhatározta, hogy küldöttség utján felkéri Darányi Ignácz földmi veléöügyi ministert, hogy szíveskedjék állami mérnököket sürgősen Gyulára küldeni a parczellázási munka műszaki kivitelére. A parczellázást megelőzőleg az alsó-fehér- körösi társulat az árendásban kitűzi az öntözési csatornának is majdan felhasználható belvizlevezető csatorna útirányát, amelyhez a parczellázás már most alkalmazkodni fog. Állami mérnökökön kívül a bizottság arra is kéri a minisztert, hogy szíveskedjék a jogügyek igazgatóságától szakerőket Gyulára delegálni, akik ugyancsak állami költségen eszközöljék a zsellérekre a földek átírását, illetőleg a kölcsönök bekebelezését, akként hogy a zsellérek csupán az átírási és bekebelezési bélyeg költségeit viseljék. A bizottságnak vannak még egyébb fontos kérelmei is. Nevezetesen elsősorban az, ihogy a kormány az ökörjárási dűlőben mintegy száz munkásiák építéséről, továbbá egy mintakonyha kertészet, nem különben egy minta aprójószág tenyésztő telep létesítéséről szíveskedjék gondoskodni, illetőleg ily czélokra a lehetőség keretén belül a legmesszebb menő állami segítséget adja meg. Végül arra is telkéri a ministert, hogy a parczellázandó földek szegélyeit a talajnak megfelelő gyümölcsfákkal ültettesse be, mely gyümölcsfák használati joga a föld tulajdonába jövő zselléreket illesse. És ha a ministerium szakközegei a parczellázandó földek ésszerű munkálására nézve megfelelő üzem tervet is javasolnak: a remetei földön a belterjes gazdálkodásnak — amire a föld fekvése, talaja s közlekedése egyaránt alkalmas — összes feltételeit biztosítottuk és a parczellázott földbirtokból oly Kánaánt varázsolhatunk, amely nemcsak exis- tencziát, hanem szorgalom és munkásság mellett jólétet is biztosítani fog ötszáz szegény családfőnek és ezrekre terjedő családtagjainak, ércznél maradandóbb emlékére s dicsőségére a fen költ szellemű s nemesszivü Alm'ásy Kálmánná grófnőnek, a kormánynak és mindazoknak, akik a mérlegelhetlen fontosságú üdvös akczióban önzetlen munkásságukkal és áldozatkészségükkel közreműködtek. T a n ii g y. Beiratások a gyulai r. kath. főgimnáziumban. Főgimnáziumunkban ez éven már a IV-ik osztály nyílik meg. Az első két éven az I. osztályba beiratkozó tanulók száma alig haladta meg az ötvenet, a múlt éven azonban nyolczvanegyen jelentkeztek s azért az igazgatóság még a múlt tanévben úgy intézkedett, hogy a gimnáziumi alapszerződés szerint fölvételre első sorban jogosult békásmegyei katholikusok és a gyulai másvallásuak julius 1. és 3. napjain előjegyeztethették magukat Az év eleji beiratkozások szeptember 1., 2. és 3. folytak le. Beiratkoztak e három napon az I. osztályba 68-an, a II-ikba 58-an, a III-ikba 39-en, a IV-ikbe 42-en, a négy osztályba összesen 207-en. Az I. osztályba a fölvett és beirt 63 növendéken felül még 12-en jelentkeztek, köztük 8 gyulai nem katholikus és 4 idegenmegyei, mivel azonban 68-on felül csak miniszteri engedéllyel vehetők fel növendékek, az érdekelt szülők távirati utón fordultak a közoktatási kormányhoz, hogy az engedélyt megszerezzék. Ez az engedély fmég nem érkezett meg, de valószínű, hogy a kormány megadja, annál inkább, mert hiszen gyulai szülők gyermekeiről van szó. A gimnázium létjogosultságát, illetőleg szükséges voltát bizony alig lehetne döntőbben igazolni, mint azzal a ténnyel, hogy még gyulai szülők is aggódni kénytelenek azon, hogy gyermekeik esetleg kimaradnak az intézetből. A két utóbbi tanév beiratkozási arányai egyúttal egy igen fontos, de nehéz kérdést vetnek immár felszínre. Középiskolai törvényünk szerint ugyanis minden gimnáziumban, ahol a beirott tanulók száma valamely osztályban 3 egymásután következő évben meghaladja a 60-at, párhuzamos osztályt kell nyitni. Ha még egy évben hasonló számmal tódul az ifjúság az I. osztályba, akkor az iskolafentartó hatóságoknak a törvény értelmében meg kell tenniök tényleg ez irányban a lépéseket. Kívánatos is a dolog különben, mert már 60 növendékkel foglalkozva is csak rettenetes erőfeszítéssel képes a tanár megfelelő eredményt felmutatni, 60-on felül azonban növendék, - tanár megsínyli a helyzetet s valóságos szélmalom-harczot folytatnak a lehetetlenségekkel. Az iskolai év ünnepélyes megnyitása szeptember 5-én volt a nagytemplomban tartott ünnepélyes Veni Sancte-val és misével. Utána tanárok és növendékek a gimnázium tornacsarnokába vonultak s Szabad Endre igazg. a következő beszédet intézte a növendékekhez. Kedves fiaim! Bizonyára ismeretes előttetek az ifjú Tóbiás története. Utrakészen áll a messze Médiába a kölcsönadott tiz talentumért. Nagy érték, nagy kincs volt az kivált abban az időben. Apa és fia egyaránt nagy zavarban van, nagyon, de nagyon aggódnak . . . Ki lesz az ifjú vezetője és védelmezője a nagy utón! . . . Isten nevében mégis utrakel, s ime mindjárt a küszöbön találkozik a vezető, a védelmező Ráfaellel. Fiaim ! Nagy útra indultok ti is egy-egy iskolai év elején. Nagy értékért, kincses kincsért: a tudás és erkölcs megszerzéséért fáradoztok a tanév folyamán. A komoly és lelkiismeretes tanulók aggódva pálinkával kezdte az ebédet. — Látva, hogy sajnálkozó szemmel nézem, megszólalt, hogy talán nem tartom valami jónak ezt a módszert. — Igenlő válaszomra — persze német szellemességgel — azt felelte, hogy úgy legjobb lesz, ha még egygyel iszik. — Nagy családdal utazott s nekem is úgy tetszett, mintha a sok lassú, beteges nézésű gyerek — részben legalább a papa italos hajlamai révén lett volna ilyen. Helsingfors előtt a sziklák közül ágyucsövek bukkantak minduntalan elő, melyek azóta - már borzalmas vérengzés eszközei lettek — akkor alig látszott köztük itt-ott egy-egy őrszem. Pár perez múlva a kikötőben voltunk, — A finn dalosok újra mind a fedélzetre gyűltek s mély érzéssel dalolni kezdtek magyarul : „Hazádnak rendületlenül . . .“ Két napi tengeri ut végén újra szárazföldön voltunk s pár óra múltán most már vasúton utaztunk tovább fenyő- és nyírfával sűrűn benőtt dombok s apró tavak között a Palika nagyapjához. Nagy örömmel vártak, fenyőzöldjével s virágokkal volt feldíszítve a bejáró, odabent nagy csokor várt mezei virágból. Alig hoztuk rendbe magunkat, kávéhoz hívtak. — Finnországban délelőtt, délután vagy a nap bármely szakában a vendéget kávéval szokták megkínálni, a vendégszeretetnek az a formája, hogy : „igyunk egy kis karezost“, „egy kis jó hegyi hört“ vagy „egy kis finom baraczk pálinkát* — ottan ismeretlen. Julius első hetében nagy családi ünnepre gyűltünk össze a Palika szépapjának leszármazói, majdnem valamennyien — 63-án voltunk. — 3 napot töltöttünk együtt egy kiválóan rendben tartott nagybirtokon. Megnéztük a szép erdőket, az érni kezdő vetéseket, istállókat, sőt mindjárt első nap a szőlőházakat s itt nagy meglepetésre akadtunk. Finnországban julius első hetében érett szőlő szebbnél-szebb fürtökben sűrűn egymás mellett. Ezt a szőlőházat vagy 30 esztendő előtt építették s a szőlőt Helsingforsba, Péter- várra küldik. 4—6 koronáért egy kilót, a szőlő- termelés igy még Finnországban is kifizeti magát. Szőlőnedv vagy a szesznek más formája a 3 nap alatt egyszer sem került az asztalunkra, hogy egy kis jó bort is kellene inni, senkinek eszébe sem jutott. Különben a sok vendég mind nagyon jól érezte magát, beszélgettünk, politizáltunk, volt zene, tennis, golyójáték, a kinek tetszett, kocsikázhatott, fürödhetett vagy csónakázhatott — borra vagy kártyára szüksége senkinek sem volt. — Ha valaki kérdezné: „ugyan hát mit ittak ?“ azt válaszolnám : „pompás tejet, üdítő savanyu vizeket, kávét, theát s ami legjobb volt — tiszta hideg vizet. Egy más látogatásom kevésbbé megnyugtató volt. Milliomos hírben álló nagybirtokosnál voltunk, kinek külömben egy szép kisasszony leánya német nyelvet tanít évi 1200 koronáért — egy kis finn városban — mert Finnországban gazdag vagy szegény, mindenki dolog után megyen. Az öreg ur rgen kedves, okos ember, csak egy hibája van, hogy ha mértékkel is, de szereti az italt. Finom pálinkával akarta az ebé det kezdeni, előtte két üveg bor volt, erős spanyol vörös és fehér rajnai. Sört is töltöttek volna -- a kinek tetszett — de végre is kóstolgatónak alig akadt más valaki mint — maga az öreg s fiatal veje. Az öreg ur ebéd előtt s után folyton krákogott s minduntalan panaszolta, hogy a gyomra milyen rossz, nyálkával van tele, azért kell, hogy valami erősebb itallal éljen — ebben pedig minden okossága s tanultsága daczára is csalódott, mert bizonyos, hogy gyomrát épen a sok kóstollgatással rontja el. Nagy méltatlankodással panaszolta az öreg ur, hogy Finnországban ma már szeszes italokhoz hozzájutni is alig lehet. Nemcsak hogy a szeszgyárak mindinkább alkoholmentes italok gyártására térnek át, mert pálinkát mindig kevesebbet s kevesebbet vesznek, nemcsak hogy Oroszország felől szigorúan őrzik a vámsorompót, nehogy vutkit hozzanak be, hanem — szinte hihetetlen — még a rajnai és spanyol borokat is ki akarják tiltani az országból. Spanyol borokat pedig igen olcsón hoznának az oda fenyőfát szállitó finn hajók. Nem tudom, mikor teljesülnek be az öreg ur aggodalmai, de valószínű, hogy teljesülnek A közegészségtan egyetemi tanárától hallottam Helsingforsban, hogy Finnországban 500,000 abstinens ember van, tehát a lakosságnak majdnem 25%-a. S ha az alkoholfogyasztást a mértékletes magyar munkás módja szerint naponta csak 10 fillérre számítom is, ez havonta 3, évente 36 korona, fél millió embernél évente 1.800.000 kor. — amely nem jut levegőbe, vizbe, hanem a család és az állam gyümölcsöző czéljaira fordittatik. Hogy pedig 18 millió korona milyen sok pénz, azt mutatja egy másik összehasonlítás. A 17 millió lakosságú Magyarországban az utolsó
