Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-02 / 48. szám
9 BÉKÉS 1906. deczember 2. körében nem eléggé ösmeretes; aminek különben az az oka s magyarázata, bogy dr. Lovich Ödön aminő szerény ép oly önérzetes egyén is, akit polgármester helyettesnek meg lehet választani, aki azonban polgármester helyettesnek meg nem választatja magát. Ennyit a polgármester helyettesítéséről ; a költségvetésről s ezzel kapcsolatos dolgokról pedig lapunk jövő számában. A vármegye közgyűlése. — November 29. — Élénk rendkívüli közgyűlése volt a vármegyének csütörtökön délelőtt. Dr. Fábry Sándor főispán elnöklete alatt jelen voltak a közgyűlésen : Ambrus Sándor alispán, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, Moldoványi János, "aljegyzők, Antalóczy Nándor, dr. Zöldy Géza, Perszina Alfréd, Á. Schriffeit József, Aszalay Gyula, Szathmáry Gábor, Szalay József, Szabó János, Schmidt József, Szabó Emil, Ladies László, Morvay Mihály, Rohoska Mihály, Seijer Elek, Schmidt Iván, dr. Berthóty István, Sárossy Gyula, dr. Simonka György, K. Schrif- fert József, Múlt József, Kóhn Dávid, Jancsovics Péter, Csánky Jenő, Lukács Endre, dr. Margonyay Gyula, Névery Albert, dr. Bucskó Koriolán, Sebök Sándor, Yincze Dániel, Ritsek János, dr. Berényi Ármin, Badics Elek, Pettner József, Weisz Mór, Ludvig Mihály, Szikes György, Dohányos János, Kukla Ferencz, Horváth János, Lipták L. Pál, ifj. Kraszkó Mihály, Südy István. A főispán megnyitván a közgyűlést, indítványozza, hogy Ottó kir. lrerczeg halálával a királyi házat ért mély gyász alkalmából a törvényhatóság intézzen feliratot a királyi házhoz, s az elhunyt főnerczeg özvegyéhez. Az indítványhoz a közgyűlés hozzájárult. Ezután az ügyek a tárgysorozat sorrendjében tárgyaltatván Kiss László első jegyző előterjesztette a belügyminiszter leiratát, a mely szerint a vármegyei alkalmazottak is épugy, mint az államiak, a kiknek megfelelő szolgálati idejük van, előlépnek az egyes fizetési osztályok első fokozatába, illetve korpótlékot kapnak s a szolgák magasabb illetményben részesülnek. A miniszteri rendeletnek megfelelően összeállittatott a számvevőség által a kimutatás, mely szerint 43 vármegyei alkalmazott lép elő, illetve részesül korpótlékban. A törvényhatóság az előterjesztést elfogadta s a kimutatást felterjeszti a belügy- ministerhez a fizetési többletek utalványozása végett. Előterjesztetett a belügyminister leirata, mely- lyel értesíti a vármegye közönségét, hogy dr. Fábry Sándor főispán neveztetett ki Hódmezővásárhely főispánjává is. A közgyűlés lelkesedéssel és éljenzéssel vette tudomásul a főispán ez újabb kitüntetését s dr. Ladies László megyebizottsági tag üdvözölte a főispánt a törvényhatóság nevében, mondván, hogy a főispán ez újabb kitüntetését nemcsak annak tekinti, hogy bizalommal viseltetnek felsőbb helyen személye iránt, hanem az elismerése egyszersmind az ő kiváló tehetségének, közigazgatási szaktudásának. 23 évi vármegyei szolgálatában elért sikereinek. Kinevezése ismerve az ő munkaerejét, nem a munka megosztását, hanem a munka megkétszerezését jelenti. Üd- Ivözli őt ez újabb kitüntetése alkalmából s kívánja, hogy működése mindkét törvényhatóságra áldásthozó legyen. Nagy éljenzéssel fogadta a közgyűlés az üdvözlő szavakat, minek elhangzásával a főispán meleg szavakban mondott köszönetét a közgyűlésnek ez !ovációért, hangoztatván, hogy az őt ért kitüntetés !megtiszteltetése a vármegyének is, melynek szolgálatában 23 évet eltöltött, a mely vármegye őt felnevelte a legalsó foktól a legmagasabbig. Soha sem fog megfeledkezni szülővármegyéjéről, s soha sem fogja ez a vármegye azt érezni, hogy neki most megosztott munkaköre van. Nyitra vármegyének átiratát, melyben a m kir. honvédség előbbi magyar jellegű és szabású egyenruhájának a visszaállítását kéri, a törvényhatóság tudomásul vette, mert bízik a nemzeti kormányt) m, hogy eziránt úgyis intézkedni fog. Heves vármegye feliratára, hogy a korcsmák! vasárnap zárva, tartassanak, hasonlóképen felirt al közgyűlés, felhozván, hogy népünk soraiban mily romboló hatást idéz elő külömben is az alkohol túlságos élvezete s erre a legtöbb alkalma van azj alsóbb néposztálynak, a munkás népnek éppen vasár-, és ünnepnapokon, a mikor egész heti keresményét a munkások a korcsmákban hagyják. Békés vármegye részéről épen indokolt a felírás, mert a statisztikai adatok szerint a második a vármegyék közt az alko- hoiismus elhatalmosodása tekintetében. Vas vármegye feliratára aziránt is felirt a vármegye, hogy a munkásnép lelketlen izgatása, s terrorizmusa, s a különböző szakszervezetek, hatalmi tultengése eiien törvényhozási utou történjék gondoskodás. A városi képviselőválasztásoknál a választási eljárás vezetéséről dr. Márki János lemondván, helyébe dr. Zöldy Géza vármegyei tiszti főügyész választatott meg. Az 1848—49-iki honvéd alapítvány kamatai négy felé osztattak szét a kérvényező öreghonvédek között. Az utkaparok erágasági pótlékára és segélyére megszavaztatott 860 korona. Dr. Kurtucz Valéria orvosi oklevele a közgyűlésen meghirdettetett. Az orosházi negyedik gyógyszertár engedélyezését a közgyűlés kimondta s az engedélyezés iránt felterjesztette az iratokat a belügyministerhez. A közgyűlés tárgyai közül különösen a gyulaiak részéről a legnagyobb érdeklődéssel várták a Dutkay-iigy tárgyalását, a melvlyel kapcsolatos volt Gyula városáuak az a határozata, hogy a nyugdíj alapot feloszlatja, s a befizetés arányában az egyes tagok közt szétosztja. Kiss László vármegyei első jegyző először a nyugdijfeloszlatásra vonntkozó ügyet adta elő. A városnak ezt a határozatát ugyanis dr. Kovács Károly és társai városi tisztviselők — mint a nyugdíjalap részesei, — továbbá dr. Jantsovits Emil városi főügyész s maga Dutkay Béla is megfelebbezték. A vármegye természetesen nem járulhatott ahhoz hozzá, hogy a nyugdíjalap, — amelyet a város oly nehezen létesített, — ily könnyedén feloszlattassék, nem járulhatott hozzá már csak azért sem, mert azokat a városi tisztviselőket, alkalmazottakat, akik részeseivé lettek a nyugdíjalapnak, s akik ez által jogot szereztek a jövőbeni nyugdíjaztatásukhoz, ezen szerzett joguktól igy egyszerűen megfosztani nem lehet Egyszersmind kimondotta a törvényhatóság azt is, hogy ha a város, — amennyiben a nyugdíjalap jövedelme nem fedezné a bekövetkezendő nyugdíjazások folytán előálló kiadásokat, és a város nem lesz hajlandó a hiányt akár hozzájárulás felemelése, akár más módon fedezni, — akkor a nyugdijillet- mények leszállításának lesz helye. Dr. Berényi. Armin szólalt fel az állandó választmány ily értelmű javaslata ellen, azt vitatván, hogy a törvényhatóságnak, — ha a nyugdijintézeti tagok szerzett jogait védi és ezért nem engedi a nyugdíjalapot feloszlatni, — nincs joga ahhoz sem, hogy a nyugdijilletmények leszállítása iránt dispo- náljon, mert az is szerzett jog, hogy a nyugdíjasok megkapják teljes nyugdijukat. Kéri, hogy a határozatot küldjék vissza a városnak megfontolás végett. A közgyűlés azonban 28 szóval 12 ellenében, az állandó választmány javaslatát fogadta el. Még nagyobb érdeklődés kisérte Dutkaynak az ellene indított polgári per, az ellene tett bűnvádi feljelentés s nyugdíjaztatására vonatkozó ügyet. A város képviselőtestületének határozatai ellen, melyekben kimondotta, hogy Dutkay ellen 6171 korona 41 fillér erejéig polgári pert indít s azt meg is indította, melynek alapján Dutkay ellen bűnvádi feljelentést tett s melyei nyugdíjazása iránti kérelmét Dutkaynak, — elutasította, Dutkay felebbezett valamint a nyugdíjazást megtagadó rész ellen felebbezett dr. Jantsovits Emil városi főügyész is. alatt volt s a szívtelen ember, a kinek durva, kemény öklei voltak, végre is az utczára lökte. Az utczán nőtt fel hat éves korától, a nélkül, hogy valaki törődött volna sorsával. Egyszer börtönbe ült négy napot apró lopásokért. Itt nagyon boldogtalannak érezte magát s felfogadta, hogy sohasem lop többé. Mikor megint az utczára került, egyideig a kofákon élősködött aztán mind jobban megbarátkozott az utczák tolvaj népével s megint kinyújtotta kezét a másé után . . . Egyszer egy ártatlan lányka fülbevalóját tépte ki, hogy pénzt szerezzen, máskor valami szegény öreg asszonynak rabolta el minden vagyonát, amit esztendőkig kuporgatott fázva és nélkülözve, hogy megmentse magát betegsége alatt a kórháztól . . . Elmúlt tizenhat esztendős, mikor egy nagyon hűvös őszi estvén rátalált az öreg falusi kovács, Margit apja az országút árkában. Sok pálinkát ivott azon az estén s úgy rémlik emlékezetében valakit megszűrt, azért menekült a földekre . . . Margit az orgonába fogódzott, olyan görcsösen, mintha nem is akarna tőle elválni. Szörnyű félelem fészkelödött szivébe a legény szavaira s kicsordult a köny az arczára. Aztán az a gondolat, hogy mindenki derék, becsületes legénynek ismeri Ferkót a falujokban mióta velük él, kissé megnyugtatta. — De akkor még nem tudtad, hogy bűnt követsz el gonoszságoddal, ugy-3 ? — kérdezte remegő hangon. Nem, arra igazán nem gondoltam ! Csak büszkeséget éreztem, mikor a többiek vakmerőségemről beszéltek . . . Azokon a téli estéken ébredtem rá, milyen szennyes a szivem, mikor a bibliából olvastál édesapádnak s megfogadtam, hogy mindent elmondok neked... Most bizonyosan haragot tartasz, hogy olyan sokáig csaltalak hallgatásommal. — Nem, nem haragszom rád, — mondta szomorúan Margit — most csak azon légy, hogy elfelejtsd azokat a történteket . . . — Édesapád mesterségre tanítót*-, a miből tisztességgel megélhetek. Tegnap azt mondta, ha a városba akarok menni, nem állja utamat. — Ha odahuz a szived csak menj, — szólt bágyadtan Margit s közelebb húzódott az orgonához. — Tudom megvetsz. Csak sajnálsz elküldeni falutokból. — Miért ? Ha árván nem maradsz, minden másképpen történik, mióta velünk élsz, ép oly derekasan viselted magadat, mint a legkülönb legény falunkban. ,— Nem neheztelsz reám ? — Eszembe sincs. — Mit szólsz hát, — rászánjam magam a vándorlásra. — Az neked kell elgondolnod. — Nem akarsz marasztalni . . . A legény tekintete a kerten túl elterülő szántókra esett. A napfényben úszó földre, a hol minden oly vidám, szabad és világos . . . Összehasonlította magában azt az életet, amit a nagy város piszkos utczáin töltött azokkal az esztendőkkel, a miket a kis faluban ált, a hol pacsirtaszó kiséri a szántó, vető embert munkájában s a virágok hímezik minden felé a mes- gyék széleit, nagyon fájt neki ha arra gondolt, hogy a lányt sohasem látja többé. — Mondanám, hogy maradj, de ha egyszer mégis eszedbe jut a város s megtalálod bánni, hogy a mi csendes kis falunk határához kötötted életedet, majd minden elégedetlenségnek én leszek az oka — felelt szorongó szivvel Margit. — Miért kívánkoznék a városba, nem volt ott egyetlen boldog napon se, aminek az emléke ne bántana . . . A szántókról kóborgó szél meg mozgatta a kert bokrait. Oda szórta a lesárgult leveleket a domb aljához. Margit érezte, hogy ujjaira szorul a legény erős keze s mintha búcsút mondana a szemeivel, úgy a szivébe fogódzott nézésével, hogy fájt neki. Hirtelen oda húzta magához egészen a le- hajló orgonaágat, hogy eltakarja vele égő arczát, aztán mintha a szél tépte volna ki ujjai közül, föleresztette az ágat, mely elválasztotta őket.
