Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 6. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, igo6. február n. 6-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ______10 K — f Fé l évre... —____5 K — f Év negyedre... ._ ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek — intézendők. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Haviár Lajos. Keveset élt alioz, hogy elvégezze, a mi jót munkaszeretete, ideákat érlelő elméje megvalósíthatott volna, de e rövidre szabott élet elég volt neki arra, hogy emlékezetét megörökítse és elmúlását pótolhatlanul súlyos veszteségnek érezze a társadalom, a melynek előhaladását hasznosabban kevesen szolgálják. A munkabíró férfikor közepén elhalt munkása a közügyeknek méltóbb emléket nem hagy maga után, mint esze és keze munkájának nyomát a közügyek fejlődésében és azt a köztudatot, hogy egyéniségére továbbra is nagy szükség lett volna abban a körében az emberi társadalomnak, a mely működése téréül kiszabatott. Ezzel a köztudattal gyászolja Békésvármegye közönsége Haviár Lajos váratlan halálát. Az utóbbi két évtized közgazdasági fejlődésében, a melyre Békésvármegye joggal büszkén tekint vissza, az ő szakértelmének, jóért való lelkesedésének és fáradhatlan munkásságának oroszlánrésze van. A semmiből, a mi közlekedésügyi viszonyainkat húsz év előtt jellemezte, az ő szakszerű támogatása, lelkes fáradozása, igen sokszor kezdeménye «tGÍU ít*t issrsejysit fsjícitek-k-őelskedéé viszonyaink oda, a melynél többet egy vár megye sem képes felmutatni. A haladásnak ez a korszaka össze van forrva Haviár Lajos egyéniségével. Huszonegy év óta működik a vármegyében, mint mérnök és ebből az időből 17 éven át vezette a gyulai kir. államépitészeti hivatalt, mint annak főnöke. Ebben a minőségben nemcsak végrehajtó szakközege, de vezérlő munkásainak egyike, oszlopos alakja volt a vármegyének. Az ő munkásságának idejére esik a vármegye közúti hálózatának kiépítése. Közlekedésügyi mizériáink az alkotni vágyó és arra hivatott férfiút munkakészségének egész teljességével az ügy fáradhatlan bajnokává szólították el. Mintegy négy millió koronát építettünk be az ő vezetése alatt müutakba és állandó jellegű vashidakba és ezzel a múlttal szemben ideális helyzetet teremtet tünk közúti közlekedési viszonyainkban. A munkaprogramul megállapításában, a kivitel gondosságában az ő helyi ismerettel párosult szakértelmének, lelkesedésének nagy része volt. A vármegye ez irányú munkássága mellett sikerült áz állam segélyét is a vár- megye részére biztosítani és a már kész első, valamint munkában levő harmadik állami tranzverzális »t, a melyek a vármegyét két irányban egész hosszában szelik keresztül, minden időben az ő nevére fognak emlékeztetni. Törvényhatósági távbeszélő hálózatunk kiépítésével elsőként mutattunk példát az ország többi vármegyéinek. A vármegye építkezés ügye, a közegészségügy és szépészet követelményeinek figyelembe vételével az ö szakmunkájának igénybe vételével rendeztetek. Kisebb és nagyobb közintézményeink egész sorozata részére alkalmas épület eme lésében munkálkodott közre, mint tervező, vagy mint a tervek éles és gyakorlott szemű felülbirálója. Közlekedési viszonyaink fejlesztése lévén törekvéseinek főczélja, különös előszeretettel foglalkozott vasúti ügyekkel. E téren leg első volt az országban azok között, kik a keskenyvágányu vonatokra fordították figyelmüket és már akkor, a midőn e téren még hazánkban semmi sem történt, erősen agitált a drága és nem jövedelmező viczinálisok helyett keskenyvágányu vasutak létesítése mellett. Az eszme helyessége csak akkor mehetett át a köztudatba, mikor az ő lelkében megfogamzott nagyobb keskenyvágányu vasút hálózat létesítését több helyiérdekű vasút kiépítése már keresztezte, de azért lelkes támogatóra talált benne az alföldi első gazdasági vasút terve és megvalósítása. 0 vetette fel először a Lunkaságról Gyulára vezető vasút tervét több mint egy évtized előtt és boldog emlékű Terényi Lajossal már akkor fáradozott az ügyben. Hivatali elfoglaltsága és az akkor kedvezőtlen viszonyok folytán fel kellett hagynia a terv kivitelével, de nem mondott le végleg róla és a mikor az ezen vasútra vonatkozólag mások által indított és benne hatékony pártolóra talált tervezgetések is meghiúsultak, az ő indítványára vette kezébe Békésvármegye törvényhatósága a vasút létesítésének ügyét. Ez időtől fogva minden szabad perczét e vasút ügyének előbbre vitelére fordította, lankadatlanul tett és agitált, mig nem sikerült kedvencz eszméjét a biztos megvalósításig elvezetnie. Lesújtó tragikuma a sorsnak, hogy az érdekeltségnek vasúti részvény- társasággá alakulása után három nappal, tehát épen akkor szólittatott el az élők közül, a mikor a több mint tiz év óta őt foglalkoztató hasznos gondolat már kivitelre került. Mindezek mellett a közgazdasági ésdtár- sadalmi mozgalmak széles mezején talált állandóan teret tevékenységére. Munkáját, fenkölt gondolkozását, férfi jellemét életében megbecsülték embertársai, mindenütt általános tisztelet és nagyrabecsülés környezte. És méltán, mert egész ember volt, kiforrott, tartalmas egyéniség. Nem a hivalkodás és az üres szemfényvesztés, de az odaadó munka és haladás embere, a ki éles elmével kutatta az üdvöt és jót és vasakarattal dolgozott annak megvalósításán. A magánéletében is példífo férfiúi emlékezetét őrzi gyászoló övóineR szeretete, a közélet kimagasló munkásának emléke mindenkor élni fog embertársai hálás kegyeletében és azokban az alkotásokban, a melyek az ő feledhetetlen nevéhez fűződnek. (By.) * Vármegyénk közéletének nagy és súlyos vesztesége van, azt lehet mondani pótolhatatlan. A sors szeszélye derékben tört ketté egy munkában eredményes életpályát, korai sírjába vitt egy java férfikorban levő, nagykészültségü, nagytudásu és teljes munkaerejét a közérdeknek áldozó közbivatalnokot, aki már eddig is maradandó örök emléket hagyott hátra a vármegyében munkásságával s akinek produktiv életéhez vármegyénk és szőkébb pátriánk Gyula városának épen a jelenben nagy és fontos érdekei kapcsolódtak. Haviár Lajos, vármegyénk úthálózatának megteremtője, a vármegye minden irányú gazdasági haladásának, építkezésének, közlekedési vonalának, impozáns vashidjainak anyagi megtestesítője, a Gyulavidéki h. é. vasat részvénytársaság eszméjének úttörője, legodaadóbb lelkes munkása nincs többé. Meghalt, férfikora delén, munkásságának teljében, sok üdvös, haladásteljes konczepcziót, tervet, eszmét vivén korai sírjába, mindenkit megdöbbentő módon, váratlanul. Halála mérlegelhetetlen súlyos veszteség nemcsak szerető családjára, — mely a legjobb, legmelegebb szivü családfőt vesztette el, — nemcsak azokra, akik nemesszivüségét, az igyekezetei, törekvést, am- bicziót méltányolni tudó, azt elősegíteni igyekező emberbaráti szeretettől teljes lelkületét ismerték és érezték, hanem főleg a közélet is, mely pótolhatatlan munkaerőt, fáradhatatlan akaratot, tettre kész, haladni szerető modern embert, nagytudásu mérnököt vesztett el személyében. — Haviár Lajos nem régen betegeskedik. Mindössze egy hónapja, hogy ágyba került, mulónak látszó bajjal, váltólázszerü gyengélkedéssel s senki sem hitte, hogy az életerős férfiú nem kél fel többet kórágyáról. Már régebben észrevették a vele érintkezésben állók, hogy rosszul kezd kinézni, de nem tulajdonítottak annak semmi komolyabb jelentőséget. Betegeskedni ugyan betegeskedett már régebben, de az a baja, — melyért nyugdíjazását is kérte, — mert nem birta az utfelül- vizsgálattal járó strapát, korántsem volt olyan súlyos, hogy komolyabb kimenetelétől lehetett volna tartaui. Ezen az alapon már egy éve kérte nyugdíjaztatását, de a minisztérium csak most teljesítette kérelmét, amiből sokan azt kombinálták, hogy politikai okokból lett nyugdíjazva. Ezt azonban ő maga is megmosolyogta, — bár az a körülmény, hogy a szokásos egy évi szabadságidőt sem adták meg neki, — nem érintette őt kellemesen. — Betegsége alatt, két héttel ezelőtt, tették ránézve folyamatba a nyugdíjazási eljárást, melynek végét már nem érte meg. Azt lehet mondani, halála órájáig dolgozott. Szeretettel csüggött a gyula—simonyifhlvi vasút ügyén, melyen 11 esztendeje dolgozott már s amelynek nemcsak kitűnő tervezője, de mesteri szószólója is volt. Az ő frappáns hatású két és félórás beszédének hatása alatt hangolódott rokonszenvre a városi képviselet a kis vasút ügye iránt 1903. év őszén, melyet addig szélesvágáuyunak terveztek. Ennek a kis vasútnak szentelte azt lehet mondani élte utolsó óráit is. J A múlt vasárnap kezdett nagyon rosszul lenni, óriási láz emésztette, gyöngítette testi erejét s a tifuszos betegség hamar végzett az erőteljes szervezetű emberrel, hétfőn délelőtt egynegyed 11 órakor jobblétre szenderült. Halála rég nem tapasztalt széleskörű mély részvétet keltett. A társadalom minden rétegét áthatotta a veszteség érzete város és megye- szerte s a gyászoló család iránt általános mély részvét nyilvánult meg. Két asszony nővére még halálos ágyánál lehetett, de szerető fivére Haviár Gyula dr. szarvasi ügyvéd már csak a halott ravatalához érkezett, másik fivére Haviár Dani, országHL.ap’unls: mai száma io old.al.
