Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-04 / 44. szám

s

BÉKÉS

1906. november 4.

Ez irányban tett nyomozásaira vissza nyúlta! az 1856-ik évig, vagy is azon időig, a mikora Fehéi körözs összes vize a 3 város belterületén, vagy is í most élővizesatornának nevezett medren folyt keresztül.

Hangsúlyozom tehát, hogy a csatorna eredet czélja és rendedtetésének megállapítása végett elmentem a csatorna elnevezés kezdő pontjáig és a7 1856. november 12-én 14824. sz. a. kiadott cs. kir helytartósági rendeletben sikerült feltalálnom az Élővizesatornának a keresztlevelét, illetve a születési bizonyítványát. Ezen rendelet szerint ugyanis 1856- ban az akkori kormány bizonyára a 3 nagy város belterületének az árvíztől való sikeresebb védelme- zése czéljából — elrendelte, hogy

»a Fehér-Körözs Gyula előtt a medréből kivezettetvén, Békésnél a Fekete-Körözsbe vezettessék bele és innen a két Körözs egyesítve, Békésen kívül vezettessék stb., stb.; továbbá elrendelte, hogy az .Éfó'aá-zsilipek alkalmazása által Gyula, Csaba és Békés községek javára, továbbra is biztosíttassák.«

Ebben a keresztlevélben tehát benne van az a kijelentés és megállapítás, hogy a Fehér-Körözsnek az a medervonala, mely a 3 várost keresztülszeli jövőre azért lesz zsilipekkel felszerelendő és fenntartandó,

»— hogy a 3 város lakosságát továbbra is élővízzel lássa el,« »— annak daczára, hogy az anya- Fehér-Körözsnek a vize a városok területén kívül eső vonalon, vagyis a Szanazug felé ásandó uj csatornán fog ezután elvezettetni.

A most említett 1856-ik évi helytartósági rendelet kibocsájtása után, a kormány 1. Csaba városát és az ottani közbirtokosságot, 2) a békési uradalmat, 3) a gyulai közös uradalmat, 4) Gyula városát, — mint az élővizvezető csatorna érdekeltségét, — rá- kényszeritette arra, hogy társulattá alakuljanak és alapszabályokat készítsenek. — Ez az érdekeltség azután a kormány szelíd nyomása folytán, szabályos társulattá alakult és az 1864. juuius 22-én Gyulán tartott közgyűlésen meg is alkotta a 86803—1864 számú helytartótanácsi határozattal helybenhagyott alapszabályait.

Ezen alapszabályok 1. §-a szerint a társulat czélja az volt, hogy az aradi malomcsatorna vizét egy, a péli malom alól kezdetét veendő uj csatorna által Gyulán felül, a Fehér Körözs régi medrébe vezesse és ez által az ezen meder mellett fekvő Gyula—Csaba és Békés városokat és ezek vidékét élővízzel ellássa.

Ezen alapszabályok 3. §-a szerint, a gyulai közös uradalom egyik alkotó részét képező gerlai uradalomnak és a gerlai Körözságparti birtokosainak biztosíttatott az a jog is, hogy ők a csabai érdekeltek által építendő fenék-gáton egy, három lábnál nem szélesebb nyílású zsilipet készíthessenek azért, hogy a gerlai holt-körözság is, időszakonként friss itató-, usztatóvizzel megtöltethessék.

Ennek az 1864-ben alakult társulatnak a neve pél—gyulc.—csabai élővizlevezetö társulat volt.

Itt azután fel kell említenem, hogy az 1864-ki alapszabályok által biztosított jognál fogva, a gerla- pósteleki uradalom — a vandbáti uradalom és a sik- konyi telepesekkel együtt, a vészéi hídnál kezdődő, úgynevezett gerlai Holt-Körözs ágnak a két végére csináltatott hatósági engedélyek alapján egy-egy zsilipet első sorban azért, hogy a vészéi zsilip lezárása és a sikkony -kőgyesi zsilip kinyitása mellett, ezt az egész gerlai holtkanyart a tavaszi belvizek befogadására kiüresithesse és a holt kanyar mentén fekvő földek tavaszi belvizeit ezen recipiensben elraktározhassa,

másodsorban pedig azért, hogy a tavaszi belvizek elvonulása után, a holt kanyarban visszatartott vizet a nyári meleg napok idején, a vészéi zsilip felnyitásával annyiszor, ahányszor tetszett és amikor a holt kanyarban magasabb vízre volt valakinek szüksége, — felfrissíthesse és az usztatás lehetővé tételéig megszaporithassa.

Ennek, az ezrekbe meg ezrekbe került és hatósági engedélyek szerinti méretekkel kiépített magántulajdont képező két zsilipnek a kulcsai azután a legutóbbi időig — amint ezt Erkel János főmérnök a társulati gyűléseken már többször bizonyította, — a gerlai uradalmi tisztnek a kezében állottak éppen annak a jeléül, hogy a gerlai holtkanyar birtokossága minden korlátozás nélkül és tetszése szerint bánt el a viz be- vagy kieresztésével egészen addig az időig, amikor a társulat a belvizek nagyobb szabású és egyöntetű levezetését el nem határozta.

Ennek a két zsilipnek a históriáját pedig azért hoztam fel, hogy az ügy iránt érdeklődőket meggyőzzem arról, miszerint a három nagy város lakosságán felül vannak még mások is, a kik a csatorna medrén lefolyásra kerülő élő és folyó víznek a további fenntartásához ősi jogon hozzá szólhatnak és a kiknek a beleegyezése nélkül a csatorna élő viz jellege soha meg nem változtatható!

Ennek kijelentése után vissza térve az időrendre meg kell állapítanom azt;

hogy az 1870-es évek végén, vagy az 1880 as évek elején a csatorna menti érdekeltségre rá irt a közigazgatási hatóság, hogy tessék a fennálló újabb törvényeknek megfelelő társulattá alakulni;

ezen hatósági rendelkezés folytán az érdekeltek akarva, nem akarva,

»Arad —békésmegyei Elő és belvíz levezetőcsatorna társulat« elnevezés alatt újra alakultak és a 63149 — 1887 sz. ministeri rendelettel jóváhagyott alapszabályok 3. §-ban kimondották, miszeriut;

»a társulat czélja: első sorban a közegészség, ipari és gazdasági czélok biztosítására Gyula, Csaba és Békés városoknak élő vizzeli ellátása; másod sorban a csatorna meder mentén levő földeknek a belvizektől megmentése stb«,

a 6. §. b. pontja szerint pedig megállapították azt, hogy

»a gerla-posteleki uradalom részére továbbra is biztosittatik Yeszénél a viz bebocsájtása, továbbá a Medvesnél fentálló és a sikkonyi töltésben az uradalom költségén építendő zsilipeken a vadvizek levezetése, hogy a gerlai Ivörözs-ágon a viz időről időre lebocsájtható, illetőleg Medvesnél kibocsájtható legyen, — ugyan ezen előnyben mint tag, — a vandháti uradalom is részesül«.

Végre a három város területén átvonuló meder czéljának a legutóbbi időre való precizirozása végett el kell mondanom azt is, ho2y a volt Arad —Békésmegyei élő és belviz-levezető-csatorna társulat, valamint a kigyósi vad viz levezető-csatorna társulat az 1896-ik évben olvadt be az Alsó-fehér- körözsi társulatnak a kebelébe, a mikor is ez a társulat nem csak a belvizek rendezését, hanem a viz hasznosítást is a maga feladatai közzé sorozta; ezen beolvadás alkalmával azután a volt csatorna társulat érdekeltsége kikötötte magának az Alsó-fehér- körözsi, vagyis a magában olvasztó társulattal szemben azt, hogy a megszüntetendő társulat érdekelt- [ségének minden régi joga respektáltassék és minden jigénye ezután is kielégittessék!

Ekkor ezután az Alsó-fehér-körözsi társulat az 152797—1898. számú ministeri rendelettel jóváhagyott alaszabályok 3. §. 2. pont a. b. és c. bekezdései szerint ismét és első sorban is a saját feladatává tette.

»Gyula városának, B.-Csaba és Békés nagy községeknek, valamint a volt Arad—Békésmegyei élő és belviz-levezető-csatorna társulat többi tagjainak élő-vizzel való ellátását, másod sorban pedig az ár- mentesitett területek belvizeinek a szabályozását, mely feladat magában foglalja a kigyósi vadvíz levezető csatorna fentartását is; és végre és harmadsorban feladatává tette

az Elövizcsatorna vizének öntözési czélokra való átengedését esetről-esetre a viz jogi törvény 37. §-a alapján létesítendő egyezmény szerint.«

Itt azután per tangentem a viz jogi törvény 37. §-ának az intentiójáról és szelleméről is szükséges egy kis felvilágosítást adnom:

Ezen § szerint ugyanis

»az a birtokos, a kinek területén más birtokos saját használatára árkot vagy csatornát tart fent, ez árokból vagy csatornából a viz használatára ha tósági engedélyt nyerhet a következő feltételek alatt: 1., hogy ez áltál az eredeti válallat czélja ne veszélyeztessék, stb. stb. A társulati alapszabály és a vízjogi törvény idézet szavai után most hát disting- váljunk, mert »gui bene distingnit bene docet.«

A jelen esetbeu a volt élővizcsatorna társulat érdekeltsége, illetve az alsó-fehér-körösi társulat az a birtokos, a ki a saját programmjáoak a megvalósítása czéljából Gyula, Csaba, Békés városok a gerla- pósteleki és a többi uradalmak területén árkot illetve a Fehér-Körözs medrét elsősorban az Élővíz biztosítása végett tényleg fen tartja, a társulat kebelébe bevont vállalkozók pedig aminő az öntöző érdekeltség is, annak a másik birtokosnak a categoriájába osztandók, — a kik a csatornából való viz használatra hatósági engedélyt szerezhetnek de csak azon feltétel alatt, —

hogy az ő vizhasználatuk által eredeti vállalat czélja, — vagy is a 3 város és a többi élővízre jogot tartható igénylőnek, élővízzel való ellátása — veszélyeztetve ne legyen !

Most pedig tisztelt olvasóm tedd a szivedre a kezedet és a legjobb lelkiismereted szerint bíráld el azt a kérdést, — hogy az elmondott adatok és saját tapasztalataid alapján veszélyeztetve látod-e a három várost keresztül szelő csatorna főczélját, az élővíz biztosítását akkor ha a duzzasztás utján való viz kivételt jövőben is megtűröd. —

Én teljes meggyőződéssel állítom hogy a duzzasztás megengedése vagy eltűrése esetén a csatorna fő és első czélja nem csak veszélyeztetve, — de örökre le is van törve. —

Mikor a csatorna fő czéljának tehát szerintem az első és legfontosabb kérdésnek a megállapításával készen voltam, — az a második kérdés tolult agyamba, — hogy ha már most a csatorna medre tényleg az alsó-fehér-körösi társulatnak adatott át további fentartás és gondozás végett, ezen társulat közgyűlésén megnyilatkozható többségnek lehet-e joga ahhoz, hogy meghozandó határozatával a csatornát eredeti rendeltetésétől és czéljától elvonhassa, és a duzzasztás megengedésével a lefolyásra kerülő és eredetileg Élővíznek contemplált vizet egyes vagy több érdekelt társulati tagnak az előnye miatt, egyszerre holt vízzé változtassa ?

Erre a második nehéz és fogas kérdésre azután az igazság érzetem meg a csekély jog és törvény tudományom megint csak azt a feleletet adja hogy, nem és 1000-szer is nem !

és pedig azon egyszerű okból nem, — mert a csatorna medrét meg a 32000 forintot tevő kis parázs pénzét éppen azért adta oda a beolvadáskor az alsó- fehér-körösi ármentesitő társulatnak, — az arad-békés- rnegyei élő és belvíz csatorna társulat érdekeltsége,

— hogy ezen érdekeltség volt tagjainak összes szerzett jogai tiszteletben tartassanak és kielégítést nyerjenek akkor is, a mikor a csatorna medre és a hozzá tartozó vízi müvek már az alsó-fehér-körösi társulat tulajdonát fogják képezni.

Egyszóval, mert én szerintem az alsó-fehér- körösi társulat a csatorna társulat hagyatékát azzal a szolgalmi joggal vehette és tényleg azzal is vette át, — hogy a volt tagok igényeit az utolsó kommáig köteles lesz kielégíteni és ezen szolgalmi tehertől a társulat többségének sincs joga a társulatot mindaddig felmenteni a mig csak egyetlen egy olyan régi élő és belvíz levezető csatornái tag existál, a ki az élővíz folytonos fentartását követelni fogja.

Már pedig azután azt is igen jól tudom, hogy igen sokan vagyunk és leszünk is, a kik az élővízhez jogot tartunk és az utolsó leheletünkig mindig követelni fogjuk az élővizet és az adott előzmények és körülmények között még azt is remélhetjük, hogy bármily nagy nemzet gazdászati érdek legyen is az, hogy a borjuréten mentül több és mentül olcsóbb széna teremjen, a kormány maga is fontolóra fogja venni, hogy a 3 község lakosságának a közegészségügye még is csak fontosabb kérdés a széna áránál és egy régi csatorna társulati érdekeltnek az élővízhez való joga mégis cmk erősebb és gyökősebb jog, mint a borjú-rétnek a duzzasztáshoz, melynek alapját egy törvénytelenül és szabálytalanul 1904-ik évben kelt és jogorvoslással megtámadott alispáni határozat képezi.

Az eddig elmondottak, — sokak előtt talán csak kathedrai okoskodásnak tűnnek fel s talán az elmondottakkal még sokakat nem győztem meg arról, hogy a duzzasztás megtiltása esetén a csabai borjurét érdekeltségén igazságtalanság el nem követtetik.

Ezeknek a kétkedőknek és az úgynevezett szerzett jogok védőinek csak azt ajánlom, hogy fontolják meg, miszerint például a Gerla— pósteleki uradalmak,

— a világ teremtése óta, — háboritatlanul használták az élő vizet és minden fenállott élövizszállitó társaságnak alapitó tagjai voltak ; élőviznyerés czéljából saját pénzükön felépítették a vészéi és medvesi két zsilipet és ezen két vizimü éppen annyiba került, mint a borjuréti öntözőtelep berendezése, — ezek most kénytelenek volnának tűrni azt, hogy élővizet napokig, hetekig, hónapokig ne kapjanak csupán azért, hogy egy később alakított érdekeltség akkor öntöztessen, amikor neki tetszik és akkor eressze a nyakukra a csurgalék vizeit, amikor a nagyobb meny- nyiségü élővízre ezeknek is a legnagyobb szükségük van. Hiszen ezeknek a joguk sokkal régibb, hiszen ezeknek a kertiveteményük, ezeknek a jószágaik, ezeknek az erdei gazdaságuk, — amelyek mind élő- vizszükségletekkel bírnak, -- sokkal nagyobb nemzet- gazdasági érdeket képviselnek, mint 150—200 ka- tasztrális hold földnek az évenkénti fütermése.

Másodszor arra kérem ezeket a kétkedőket, hogy szerezzenek közvetlen meggyőződést afelől, hogy borjurét az öntözési érdekeltségnek másodperczen- kéut csak 200—300 liter viz kivételre adatott eddig engedély és ha ők ezt a vizet akár szivattyúzás, akár más módon, — de az összes viz duzzasztása nélkül, — fogják kiemelni a csatorna medréből, az ő vizhasználatuk ellen senki sem fog kifogást emelhetni, mert ilyen eljárás mellett, a viz szabad folyása nem lesz megakadályozva és habár a mederben nagyon kevés viz fog is lefolyni, a lefolyásra kerülő kis viz még is csak élő és folytonosan mozgásban levő víz fog maradni, olyan fog maradni, nevezetesen a melyiket a maga kis mennyiségében, a maga csekély mozgása még is meg fog menteni az elposvánvodás és megromlásnak a veszélyétől.

Ha azonban a duzzasztás megtüretik, ez a csekély viz a hosszabb ideig tartó duzzasztás folytán a vezér árokból a hullámtérre kénytelen kicsapni és a széles hullámtéren kénytelen elterülni, a hol már nagyobb terjedelmű síkokat borit, de itt is mindig csak alacsony és sekély mélységű viz marad és éppen azért romlik meg olyan könuyen, a hogy tényleg megromlik, mert a 3—400 liter befolyó és élővíz a mi a széles csatorna medrébe 2-od perczenként be folyik,