Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-02 / 35. szám

1906. szeptember 2. BÉKÉS i tett, kedvenczük legyen is a fiatal ember, sőt ez esetben annílinkább tagadják meg tőlük ebbeli kí­vánságukat, mert ép úgy tehetnek kárt saját ma­gukban, mint más ember testi épségében. Békés, szálloda nélkül. A községi bérház ven­déglőse, — a rossz üzletmenet miatt, — a bérlet alól való felmentését kérte, amit múlt hó elején a képviselőtestület meg is szavazott és a bérbeadásra árverést h rdetett. A régi vendéglős már nem győzte augusztus 27-ót, — az árverés napját sem — bevárni, hanem a berendezést eladta és a vendéglőt augusztus 20-án becsukta. — A 27-ére kitűzött árverés ered­ménytelen maradt, mivel csak egy ajánlattevő je lent meg, aki keveset ajánlott. — így uj pályázati hirdetményt bocsátottak ki, de addig a szálloda zárva marad. Tegnap sok idegen érkezett az iskolai beiratkozások alkalmából a városba, a másik ven­déglő a „Korona“ szálloda, négy vendégszobával rendelkezik, amelyet hamarosan elfoglaltak, a többi vendég pedig kénytelen volt az éjét csillagvizsgá lássál tölteni. „Henneberg selyem“ ^ gyárból hozatva valódi. — Fekete, fehér vagy szines 60 krajczártól 11 frt 85 krig méteren­ként. Blúzoknak, kabátoknak a legalkalma­sabb. Bérmentve és vámolva a házhoz szál­lítva. Dús választékú mintagyüjtemény posta- fordultával küldetik. Selyemgyár : Henneberg, Zürich. Irodalom és művészet. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobay János könyvkereskedésében Gyulán, hol minden kül­földi és hazai lapra előfl zetósek is elfogadtatnak. A „Zenélő Magyarország1 zenemüfolyóirat ma megjelent 317. füzete a következő értékes zenemü- ujdonságokat közli: I. Lányi Ernő op. 157. „Szivem Marosa ha lehet,“ — városligeti csárdás, mely csárdás bár csak 3 napja jelent meg, máris ettől hangos egész Budapest és a Városliget s rövid napok múlva ez lesz országszerte a legnépszerűbb nóta. 3 versszakasz szövegét a fiatal, de nagytehetségü poéta, Sassy Csaba irta s első versszakát érdemesnek találjuk leközölni, amely igy szól : Szivem Marosa ha lehet, Szombat este gyere ki a ligetbe. Hadd hajtom a fejemet Szerelmesen dobogó kis szivedre. Ráfaragom a legelső lóczára, Pesti lánynak, szobalánynak nincs párja. Szivem Marosa, ha lehet, Szombat este gyere ki a ligetbe. II. Egbert van Alstyne, (a „Navajó“ világhírű szer­zőjétől) — „Seminola“, amerikai induló. E pompás zenemüfolyóiratot, melynek minden száma 10—12 oldalon a legújabb s népszerű zeneujdonságokat közli — minden zongorázó figyelmébe ajánlunk. — Havonta két füzet, negyedévben 6 füzet — 3 korora előfizetésért. Egyes füzet és mutatványszám ára 1 korona. Előfizethetni a most folyó 27-ik félévre, valamint kimerítő árjegyzéket az eddig megjelent 316 füzetről ingyen és bérmentve kapni (Klökner Ede) a „Zenélő Magyarország“ zenemiikiadóbiva- talában Budapest VIII., Józsefkörut 22/24. A Pesti Napló idei ajándéka, az 1906. évi karácsonyi album kiállítása fényével felül fogja múlni a megelőző évi kiadványokat. Minden kötet külömb volt az előzőnél, pedig azok az előző köte­tek is egytől-egyig remek diszmüvek voltak. A Pesti Napló idei ajándékkönyve Rákóczi album lesz. Javairók fogják megírni a nagy szabadságharcz eleven krónikáját. És meg fog szólalni ebben a kötetben a kor költészete és izzó muzsikája. Nagy szabású festmények, elsőrangú íllusztrácziók, kiváló mesterek alkotásai díszítik majd e müvet. 3 a mű- lapon kivül a sokszorosító művészet egész sor több színnyomású képben fog remekelni E díszes tarta lomhoz méltó lesz a keret. Bekötését a m igyar iparművészet elsőrangú mesterére bízzák. Ezt az uj páratlan diszű ajándékot megkapja karácsonyra a Pesti Napló állandó előfizetőin kivül minden u előfizető is, aki mostantól kezvdve egy évre meg­szakítás nélkül a Pesti naplóra előfizet, illetve aki karácsonyig lagalább egy félévi dijat befizet és egy további félévi előfizetésre magát kötelezi. Az előfizetés fél és negyedévenként, sőt havonta is eszközölhető s kívánatra külön értesítést küld e módozatokra vonatkozólag a Pesti Napló kiadóhiva­tala Budapesten, VI kér., Andrássy ut 27. sz. Gyulai élet. Az idei színi szezon »János vitéze« a »Gülbaba« volt, vagy ahogy Palásthy földszintet, páholyt és karzatot egyaránt agyonkaczagtatva megtitulázta »Gül ur.« A csütörtöki estén, amikor a Gül babát először adták, már másodszor tehette ki, mindig sietős dolgu és szapora beszédű titkárunk Erdélyi Miklós a Megtelt« táblácskát a színházra, mert a színház csakugyan a szó szoros értelmében szorongásig megtelt s csalódásig hasonlította heringes hordóhoz Palásthy — Mujkó nem is hagyta — szó nélkül ezt a pót­székes pártolást és egy többször ujrázott kupiéban kiénekelte a kuplééhes karzatnak, hogy : „Nagyszakállu ''ül babába Sokan jöttek a színházba . . . Ha ez mindig igy lenne Somogyinak jó menne 1 . . . Somogyi azonban, jó órában legyen irva, úgy sem panaszkodhatik ránk, mert az idén a gyulai közönség mintha felhagyott volna avval a tradiczio nális közönynyel, amivel eddig a színigazgatónak meg kellett birkóznia és kezd rendszeresen színházba járni. Ami annak a jele, hogy haladunk. Nemcsak a piaczi árak emelkednek, hanem szellemi szükség­leteink is, ami természetes is, mert ha már a nagy drágaság mellett testi táplálkozásunkat kell szőkébbre szabnunk, hát legalább szellemiekben legyen meg a mi mindennapi vesepecsenyénk. Úgy is olyan drága a hús, hogy szívesebben megy az ember színházba, mint a mészárszékbe, de hát hogy is De, mikor itt a hús árát emelik fel, mig amott Dobsa Margit emelgeti a lábacskáit, tagadhatatlanul olyan sikkel és grácziával, hogy a fiatalságot már ellentüntetésre hangolta az öreg »Békés« kritikái ellen. Azután meg hogyne szeretnénk a színházat, mikor az egész közéletünk olyan szinházszerű, mintha a kulisszák mögül igazgatná valaki ezt a tulipános érát, amelyben nem egy bohózatos szerepet játsza­nak el azok, akik nagyképü komolysággal azt hiszik, hogy drámai hősök, pedig csak operett figurák. Hát nem e játszott külömb komédiát például a gyulai 48-as kör a héten, amikor szakasztott úgy tett, mint az ünneplő közönség a »Három testőr ben?« Tetszik tudni hogy tett az ünneplő közönség a »Három testőrben ? Ki dobta Pollacsek urat. Tet­szik tudni mért dobták ki Pollacsek urat? Mert zavarta az ünnepélyt. És tetszik tudni ki volt Polla­csek ur? Maga az ünnepelt ... És hát tetszik tudni hogy tett a gyulai 48-as kör ? Bojkottálta a »Békés- m'gyei Függetlenéget«. És hát kicsoda a »Békés­megyei Függetlenség ?« Pollacsek ur, az ünnepelt, akarom mondani a Békésmegyei függetlenségi párt hivatalos lapja! . . . Hogy mit szólt ehhez Apponyi Albert gróf, akit erről határozatilag értesítettek, azt nem tudom, de bármily komoly úri ember a nemes gróf, fogadást merek ajánlani, hogy egy gomb se maradt a kabátján a kaczagástól, mikor ezt a hatá­rozatot elolvasta. Egyébként a gróf Ur, aki ha jól tudom miniszter is, alighanem mélyen elszomorodott ugyanakkor ha megtudta, hogy egyidejűleg a kor­mányt is lebirálták a gyulai 48-as körben mondván, hogy ez a 48-as kormány kutyább a Tisza meg a Fehérváry kormánynál is. — Nemcsoda, ha ilyen épületesen zajló egyesületi élet mellett, mindazon szerencsétlenek, akik ki vannak zárva abból, hogy ily egyesületi életben tevékeny szerepet kapjanak, (Hja! itt megfordítva van mint a színházban, sok­szor az játsza a főszerepet, aki kordinahuzónak se volna jó.) a költővel együtt felkiáltanak, hogy : »Meddig tart ez őrült hangzavar még . . .« meddig komédiáznak még a fórumon azok, akik nem odavalók, hanem a maguk tisztességes és egyszerű kenyérkeresete mellől csábította el őket a közélet sülyedtségének és közizlés hanyatlásának zavarosa, az a tökéletlen irányzat, mely tisztelettel hasra esik a nagy hang előtt, nem keresvén, hogy van-e valami egyéb is a nagy szájon kivül. Amely önoroszlánnak képzelteti magával a nagyot ordító szamarat. Meddig teremnek még viczinális Dantonok, mucsai Robes- pierrek, németvárosi honmentők, sittjei demagógok és ruczavárosi rettenetes Bimbasik, akiknek egy-két polgármester meg se kottyan reggelire, alispánt ebé­delnek, főispánt akarnak vacsoráim és határozottan sértve érzik magukat, ha egy véletlenül ide kerülő miniszter brúdert nem iszik velük. Meddig tart még az az állapot, hogy nem a tudás, tanulmány, Ízlés és komolyság kvalifikálnak a közszereplésre, hanem az élelmesség, a tolakodás és a tudatlan nagyképűség, meddig tart ez az őrült hangzavar még, miért nem lehet ezt átaludni, mint Rip teszi, mindazoknak, akik­nek Ízlését, ethikai érzését, gondolkozását sérti ez a buta kutyavásár, vagy minek nevezzem ... No dehát vigasztalódjunk, hisz ez is színház s legokosabban teszi, aki csak nézi. Csak olyan kegyetlen komiszul ne játszanának s valamivel türhetőbb lenne a szerep- osztás s ne Parlagi Jancsi játszaná benne Galeottót és Durbints sógor a Bánk bánt . . . Már a borbélyok mégis csak okosabbak, ők nem mentik meg a hazát mindenáron és nem szónokol­nak, hanem sztrájkolnak. Igazuk van ! Bojkottálják a kunosatokat, akik házhoz járatják a borbélyt és két órát megvárakoztatják az előszobában azért, hogy azt mondják neki »ma nem érek rá jöjjön holnap« és bojkottálják mindazokat, akik parancsolgatni tudnak, de keveset fizetnek, nemcsak nyiratkozni, borotvál­kozni, bajuszt brillantinoztatni, hanem még sósbor- szeszben is meg akarnak fürödni 20 krajczárért, azt akarják, hogy a borbélynak vegyék komolyan a mun­káját, épen úgy, mint más iparosét, mert tisztességes borotvált arczczal és rendesen nyirt fejjel megjelenni minden gentleman szeret, de azért a borbélyt mégis nem fizeti komolyan. Ha sokat fizet azt úgy teszi, mintha ajándékba adná a borbélynak az ö munkájá­ért, ha meg keveset, azt hiszi, hogy a borbély munka minden csekélységgel meg van fizetve. Hallatlan és kiküszöbölendő szokás, hogy 8 frtot fizetnek a bor­bélynak egy évre és azért hetenkint háromszor borot­válni, havonkint nyírni kell háznál. Hallatlan, hogy a borbélyoknak reggel 5-től esti 8—9-ig, sőt szombat este 10 — 11 óráig a műhelyhez kötve kell lennie s hallatlan, hogy a borbélyoknak maguknak kell ezt észrevétetni a publikummal azáltal, hogy sztrájkba lépnek. Azért én figyelmeztetek mindenkit, hogy siessen mielőbb a borbélymühelybe, ha szőrös arcczal nem akar megjelenni az ideálja előtt és kapartassa le az ábrázatját, mielőtt az összes borbélyok leteszik a beretvát, mert én ezennel a sztrájk mellett bontok zászlót. Igazuk van ! Sztrájkoljanak 1! én magam borotválkozom . . .! Igaz, hogy re. Színészet. A színi szezon második felébe léptünk bele, most már közeledünk a színi szezon vége felé. Öröm­mel konstatáljuk, hogy a publikum színházlátogató kedve nem csökken, a Giilbabára pláne akkora publikum gyűlt a színházba, hogy a jegyeket való­sággal elkapkodták, sokan nem is tudtak a szín­házba jutni, daczára annak, hogy még pótszékeket is raktak be, úgy hogy a színház szorongásig meg­telt. Az idő a színházra kedvező s ha igy tart, kel­lemes lesz a színházban tartózkodás a hátralevő sze­zonra, mely sok érdekes újdonsággal kecsegtet még. A cserelányok, Kültelki herczegnö, Mischu lányok, Operette, A kis tiszteletes, Nap hőse és egyéb uj müsordarabok még hátra vannak. Ezek közül leg­először a Nap hőst kerül szinre hétfőn, melyben Haraszthy Miczi fogja mint drámai szende, a fősze­repet játszani. Szeptemberben lévén a napok rövidülése nagyon érezhető, ennek következtében a szinházi előadások tegnap este óta 8 óra helyett fél nyolczkor kezdődnek. A lefolyt hétről szini tudósításunk a következő : Pillangó kisasszony. Parasztbecsület. A szombati előadás után, amelyen mesés szép­ségeinek teljes érvényre juttatásával játszották meg a szereplők Mascagni gyönyörű oparáját s a szivre- ható, szép Pillangó kisasszonyt, szinte megbánást kell éreznünk, hogy az Operette társulat értékét, illetőleg előző recensióinkban korai Ítéletet adtunk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom