Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-10 / 23. szám
XXXVIII. évfolyam. Gyula, 1906. junius 10. 23-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre _____ 10 K — I Fé l évre... — _ — 5 K — f Évnegyedre_____ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyi Ittér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Nagybirtokok parczellázása Békésvármegyében. Másfél évtized óta Békésvármegyében számos nagy uradalom parczelláztatott és vált részben közép, részben kisbirtokká s ez az akczió állandóan, mondhatnánk progressiv mérvben folyamatban van. Ez idő szerint ugyanis a gróf Károlyi István tulajdonát képező gyulamezői s kisszénási, — a báró Königswar tér Hermann tulajdonát képező csabacsüdi s az özv. id. gróf Almásy Kálmánná Wenckheim Mária grófnő gyula-remetei uradalmainak par* czellázására történnek komoly kísérletek. Az eddigelé befejezett parczellázásokból olyan tapasztalatok merültek fel, hogy ezeket a tapasztalatokat nemcsak könnyelműség, hanem lelkiismeretlensóg volna a most és esetleg később történő parczellázásoknál tanúságul meg nem szívlelni. Az első s mondhatni főtanuság az, hogy a nagybirtokok szétdarabolása, a hozzá fűződő agrárszocziális reményeket abban a irányban amint kívánatos lett volna, nemcsak hogy nem váltotta be, hanem a helyzetet a múlthoz képest határozottan megrontotta. Nevezetesen ama községekben és határrészekben, ahol a parczellázások megtörténtek, a föld nélkül szűkölködő zsellérek, mezőgazdasági munkások és napszámosok keresete részint csökkent, részint egészben megszűnt, megélhetésük pedig valósággal problematikussá vált. Több évi tapasztalat bizonyítja ugyanis, hogy a feldarabolt uradalmi földeken az uj birtokosok — tisztelet a kevés kivételnek — részint tudatlanságból, részint kényelem szerétéiből, részint szarvasmarha s tőke hiányból, főleg pedig a magas vételárból folyó óriási kötelezettségekből eredő kényszerűségből, valóságos rablógarázdálkodást űznek, (ismerünk birtokokat, a melyek a parczellázás előtt öttől-hétig terjedő vetésforgóra voltak berendezve, mig mostani gazdáik kétszer egymásután búzával, egyszer tengerivel és kétszer újra búzával zsarolják. Hogy az ilyen gazdálkodási methódus és az abbólszármazó talajkimerülés, rövid néhány év múlva a mostani tulajdonosokat is katasztrófába fogja sodorni, arról nem is beszélünk, csupán annak a bizonyítására említjük meg, hogy ez a gazdálkodási rendszer megfosztotta a mezőgazda- sági munkásokat a föld eldarabolása előtti sok féle keresetük nagy részétől, úgy hogy ezek a mezőgazdasági munkások ma sokkal válságosabb helyzetbe jutottak mint azelőtt, és igy ma a parczellázott nagybirtokok vidékén az elégületlensóg, továbbá eme elégületlenség- ből fakadó panaszok, keserűségek és a nyomukba lépő agrárszocziális zavarok erősebbek mint valaha voltak. A most folyamatban levő s a közel jövőben történendő parczellázások után nemcsak oktalanság, hanem katasztrófával fenyegető valóságos szerencsétlenség volna úgy nemzet- gazdasági mint szocziális szempontból, az eddigi földeldarabolósokból származó bajokat figyelmen kívül hagyni. A parczellázás csak akkor és annyiban kívánatos és üdvös, ha egyrészről a feldarabolt területeken az agri- kultur érdekeknek megfelelő, nemzetgazdaságilag kifogás alá nem eső okszerű gazdái kodás történik, másrészről pedig ha a parczellázás következtében az érdekelt mező- gazdasági munkások és napszámosok is több keresethez, jobb helyzetbe juthatnak, mint aminőben azelőtt voltak. Ha ez a két feltétel bármely okból meg nem valósulhat, akkor úgy nemzetgazdasági mint szocziális szempontokból határozottan káros a parczellázás és sokkal üdvösebb, ha a nagybirtok osztatlan állapotban marad mindaddig, mig annak feldarabolása a fenti két feltételnek megfelelőleg történhetik. Lelkűnkből üdvözöljük tehát özv. gróf Almásy Kálmánná grófnőt és Gyula város közönségét, amidőn a remetei uradalom par- czellázását egymással egyetértve az eddig- rendszertől üdvösen eltérő s úgy nemzetgazdaságilag mint agrárszocziális szempontból egyaránt megfelelő uj alapra fektetik. A földmivelósügyi kormány jó akaratától, ügybuzgalmától reméljük és várjuk, hogy azokat, a bár nem kismérvű, de jóakarattal leküzdhető nehézségeket, a melyek a vármegyénkben, sőt talán az egész alföldön elsőnek mondható helyes és okszerű parczellázáshoz fűződnek, elfogja hárítani s követendő példát ád uradalmaknak, községeknek és társadalomnak egyaránt, minőnek kell lenni a nagybirtokok eldarabolási módszerének, hogy a parcellázás közgazdasági katasztrófa helyett, nemzetgazdasági s szocziális vívmány legyen. Gyula város kérvénye a föidmivelésügyi minis- terhez a remetei föld parczellázása ügyében. Nagyméltóságu m. kir. Föidmivelésügyi Miniszter Ur ! Kegyelmes Urunk ! Gyula városára nézve életűé vágó, nagjfontos- ságu, kedvező megoldás esetében országos jelentőségű, a parczellázás terén korszakalkotó hatású ügyre hívjuk fel Nagyméltóságod nagybecsű figyelmét és kérjük kegyes intézkedését. Gyula város lakosainak száma az 1900. évi népszámlálás szerint 22000, azoknak túlnyomó része őstermelő s eme részében ezrekre terjedő földnélküli zsellér, mezőgazdasági munkás és napszámos. Gyula városa köröskörül külterjes gazdálkodási rendszer szerinti nagy birtokokkal, azok között négy hitbizományi területtel határos. TÁHOIA, Találkozás. A nagy taVak vidékén, a nyári nap estéjén, szép az élet, kies a természet. A sugár pálmák bólingatva köszöntik a friss sephirt, mely feléjük repdes a tó széles tükre felül. A kemény füpázsit, mely a zsiráfot is eltakarja, csak néha válik szét s rejtett világából ilyenkor egy-egy gazella ugrik fel, hogy párját kövesse. Néha a papagályok rikácsolva veszekednek a vadmacskákkal, melyek éhesen üldözik kiszemelt zsákmányukat. Csak akkor csendesedik le pillanatra ez a tarka élet, midőn valami hosszú bömbölés hullámzik végig a rengetegen, hogy szinte reng bele a föld a remegő állatok alatt. Az oroszlán indul ilyenkor esti kőrútjára s jaj annak, ki elébe kerül. A hang nyomán recsegés hallatszik az ágak közzül s egy fehérbe öltözött ifjú barna szemeivel óvatosan, fürkészőleg néz körül s izgatottan igazgatja puskáját. Lassan kúszik vissza helyére, mert ismét hallható a velőtrázó bömbölés, de most már közelebbről. Itt is, ott is gázolnak mellette a kisebb állatok, de a fiatal akkor sem rezzen meg, midőn a vérszomjas hiéna s a ravasz leopárd felette ugranak át a fenyegető veszély elől. Csak egyszer kénytelen kissé távolabb húzódni, mert észrevette, hogy 3 vipera akar a fa alacsony odújába csúszni. De nincs sok ideje a tűnődésre, mert egyszerre egész közel hallatszik a fák törése s midőn lélekzetit elfojtva, várja a fejedelmi vadat, nagy meglepetésére egy szép nagy kutya ugrik ki a cserjésből. Fürkészve néz körül s egyik lábát feltartva, visszanéz s ekkor utánna megjelen izgatottan, lihegve a bantu törzs egyik szép leánya, csillogó üveggyöngygyei nyakán s sötét haja kígyózó fürtökben verdesik domború vállát. Az oroszlán elül menekül. Az ifjú Hasszán merészen ugrik a megrettent leány elé pár pillanat alatt bevonja a rengetegbe, leshelyére őt, ki ellenkezni sem tudott az életveszélyben. Ideje is volt, mert gyönyörű afrikai oroszlán lépett ki most a tisztásra s bozontos sörényét megrázva hol fel, majd körülvizsgálta a tájat s orr- lyikai szinte remegtek az izgatottságtól, farkával verdeste széles oldalát, mert megérezte a zsákmány nyomát. Óvatosan kúszott előre a lábnyomok után, a leshely közelébe s rettenetesen ordított, midőn támadásra készült. A kutya önkénytelenül messzebb húzódott, de az ifjú Hasz- szán nem ijedt meg, hanem kezéből gyengéde- den a puha pázsitra eresztve az elalélt leányt, puskáját lövésre készen tartotta. Ez volt az a pillanat, melytől függött az eredmény. — Most kezdődött az élet-halál harcz. Az oroszlán lassan visszahúzódott, hogy ugrása annál biztosabb legyen. Az ifjú már lőni akar, midőn rémes nyafogással ugrik elé egy kis kölyök-gorilla, mely — amint meglátta a mérges oroszlánt, az ifjú oldala mellől ijedten, éppen az oroszlán elé ugrott s e pillanatban a bozótból hörögve támadta meg a him gorilla a meglepett oroszlánt. Az oroszlán felvette a harczot a hatalmas gorillával s rátaposott a kis állatra. — Erre hátára ugrott a gorilla, rémitő fogaival marczangolni kezdte az oroszlán fejét s oldalát. — Nagyokat szökkent fájdalmában a vadállat s bár nyakát szorongatta a gorilla hatalmas karjaival, végre mégis lerázta magáról a dühös gorillát s hatalmas csapással szétlocscsintotta fejét. Maga pedig nyöszörögve nyaldosta sebhelyeit s mivel sem törődve, ment a tó felé. Az ifjú Haszán, ki szinte megdermedve nézte a rettenetes küzdelmet, megkönnyebbülve lépett elé rejtett helyéről. Arra nem is számított, hogy oroszlánnal fog találkozni. Már egy év óta nem volt e vidéken járása az oroszlánnak, akkor is hajtóvadászaton ejtették el azt a rettenetes vadállatot, melynek látogatása vagy 20 ember életébe s 200 jószágába került a lakosoknak. — Most pedig majdnem ő lett volna az első áldozat, illetőleg az a szép leány, kire boldog mo- solylyal nézett a deli ifjú. Az ifjú leány is eszmélni kezdett s habfehér ruhájának összerongyolt részeit összefogta keblén s hálásan nézett megmentője szeme közé. „Köszönöm és hála neked nemes tettedért! LapTaxils: mai száma 12 oldal.
