Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-27 / 21. szám

1906. május 27.

BÉKÉS

3

részvét, mely korai elvesztését kiséri. Indítványozom, hogy nemes emlékét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg s jegyzőkönyvünk kiirt czikkét részvétünk jeléül küldjük meg hátra maradott egyetlen fiának.

Ezek után a közgyűlést megnyitom s elrendelem a tárgysorozatban felvett ügyek előadását.«

A közgyűlés a megnyitó beszédet éljenzéssel kisérte és a tett kegyeletes indítványt egyhangú együttérzéssel elfogadta.

Az alispáni jelentést tudomásul véve elhatározta a közgyűlés, hogy a belügyminisztertől egy uj irnoki állás szervezésére javadalmat kér. A szá- monkérőszék és az árvaszék jelentéseinek tudomásul vétele után, a vármegye főispánjának a Duna-Tisza csatorna ügyében beadott indítványát vették tárgyalás alá, amelyet az elnöklő főispánnak igen ér dekes és a kérdés történetét és gazdasági fontosságát részletesen ismertető hozzászólása után egyhangúlag elfogadtak.

Az alispánválasztás.

A napirendre tűzött választásokra kerülvén a sor, a kijelölő választmányba a közgyűlés Schmidt József, Dombi Lajos, dr. báró Drechsel Gyulát tagokul küldötte ki, a főispán pedig Veress Józsefet, Mikolay Istvánt és Szabó Jánost hívta meg.

A választmány tanácskozása alatt közel fél óráig fel volt függesztve a közgyűlés; majd a főispán a választmányi tagokkal visszatérvén a terembe kihirdette, hogy az alispáni állásra mindkét pályázó, úgymint dr. Daimel Sándor főjegyző és Ambrus Sándor főszolgabíró kijelöltetett. Egyúttal az előterjesztett kérelemhez képest elrendelte a névszerinti szavazást, az egyik szavazatszedő küldöttségbe Varságh Béla elnökié alatt Schmidt József és Beliczey Géza, a másik küldöttségbe Hajnal Albert dr. elnöklete alatt Horváth János és Bulla Sándor tagokat kérve fel. A közel egy órát tevő szavazás alatt az első küldöttségnél, — hol a csabai, orosházi és gyomai járásbeliek szavaztak, — Ambrus Sándorra 103, Daimel Sándorra 31 szavazatot adtak le, mig a második küldöttségnél, ahol a többi járásbeliek szavaztak, Ambrus Sándor 55 és Daimel Sándor 69 szavazatot kapott. A szavazás befejezése után az elnöklő főispán kihirdette a végeredményt, amely szerint Ambrus Sándor 158, dr. Daimel Sándor 100 szavazatot kapván, a vármegye alispánjává Ambrus Sándor választatott meg.

A megválasztott alispánt Veress József vezetése alatt Czinczár Adolf és Achim L. András tagokból álló küldöttség hívta meg a közgyűlési terembe és beléptekor általános lelkes éljenzés köszöntötte.

Az uj alispánt Fábry Sándor dr. főispán fogadta és üdvözölte, tudomására hozván a szavazás eredményét. A törvényhatóság nevében üdvözölte Ambrust, akinek férfias jelleme, kipróbált munkássága, puritán becsületessége és erős hazafias érzése, rendíthetetlen törvénytisztelete biztosítékot nyújtanak arra, hogy a törvényhatóság jól választott. Erről a maga részéről is meg van győződve, s ezért megnyugvással adja át az uj alispánnak a megye pecsétjét, mint az alispáni hatalom jelképét, amelyet ő tizenkét éven át becsülettel megőrzött. Meg van győzve, hogy Ambrus becsülettel fogja jogait gyakorolni s kívánja, hogy az alispáni pecsét viselése annyi ősömet, annyi gyönyörűséget adjon Ambrusnak, mint neki adott. (Éljenzés.) Ezután a főispán a kisebbségben maradt alispánjelölthöz, Daimel főjegyzőhöz fordulva, igy folytatta általános éljenzéssel kisért beszédét:

A választási esélyek kiszámíthatatlanok. A sors igy hozta, hogy ezen választásnál két kiváló férfiú közül kellett választani. Nehéz volt a választás ily kitűnő erők közül. A kisebbségben maradás lehet vesztesége a főjegyzőnek, de semmi esetre nem veresége. Daimeit mindig úgy ismerte, mint a szorgalom, a lankadatlan munkásság mintaképét, (Éljenzés) akinél tiszteletreméltóbb tisztviselőt nem ismert (Éljenzés.) A kisebbségben maradás ne csüggessze Daimeit, de legyen továbbra is jobb keze, mint volt eddig, legyen hü munkatársa az uj alispánnak. (Éljenzés.)

Ezután Ambrus Sándor alispán letette a hivatalos esküt, amelyet dr. Berthóty István tb. főjegyző olvasott fel.

Az esküt követő éljenzés elhangzása után

Ambrus Sándor a következő szép és érdekes beszéddel foglalta el alispáni állását, amelyet minden oldalról általános helyesléssel kisért a közgyűlés: »Tekintetes Törvényhatóság!

Hálás szívvel mondok köszönetét a bizalomért, melylyel a tekintetes törvényhatóság ez alkalommal is megajándékozott.

Esküvel fogadom a törvények megtartását és kötelességeim lelkiismeretes teljesítését, de még eskümnél is erősebben lekötelez lelkemnek belső, erkölcsi életemnek azon becsvágya, hogy vezető állásomban vármegyémnek s vármegyém egész lakosságának javára munkálkodjam.

Tekintetes Törvényhatóság ! Midőn a vármegye első tisztviselőjének székét elfoglalom s symbolum- ként a vármegye pecsétjét tisztán s nagy érdemű elődöm kiváló lelki és szellemi tehetségeinek fényétől beragyogva átveszem, érzem, hogy első kötelességem a vármegye immár kiküzdött jó hírnevének csorbítatlan fenntartása ; az ő példáját tartom magam előtt, s tudom hogy a modern közigazgatás fegyvere nem a hatalom fitogtatása, hanem a kötelesség hü megismerése által a becsület és rokonszenv megnyerése.

Czélom ezért a tiszta, becsületes, gyors és előzékeny igazgatás, közhatalmi működésemben a mérséklet, bíráskodásomban az igazságra és méltányosságra való törekvés ; törvényhatóságom és a községek önkormányzati jogkörébe eső alkotások terén pedig gondos mérlegelése az anyagi erőknek és megvaló- sitandó czélok érdekének. Gondozni fogom a törvény- hatóság nagyhírű egészségügyi intézményeit s támogatni fogok minden olyan törekvést, mely nemzeti vagyonosodásunk s társadalmi jólétünk alapját közgazdaságunkat van hivatva szolgálni. Szolgálni és kiszolgáltatni fogok nagyot és kicsinyt, gazdagot és szegényt egyaránt, mert a vármegyei közigazgatás nemcsak a végrehajtó hatalom eszköze, a vagyon és a társadalmi rend őre, hanem a kis exisztencziáknak gyámola, bajaikban tanácsadója, gyengeségükben támogatója.

Törekedni fogok fenntartani a békés egyetértést a társadalom külömböző osztályai között. E czélra eszközeim lesznek a higgadt tárgyilagosság, az osztály érdekek jó akaró megfigyelése a ha lehetséges kiegyenlítése, a külömböző társadalmi osztályok egymás iránti jó indulatának felköltése és öregbítése ; de eszközöm lesz ha ennek szüksége beáll a czéltudatos erély is, mely nem habozik sem a hatalom eszközeit, sem a törvényes megtorlást igénybe venni ott, hol a szenvedélyek tulcsapongva osztályok elleni izgatásban s a gyűlölködés törvénybe ütköző szitásában keresnek érvényesülést.

Tiszteletben fogom tartani a közszabadságokat; a gyülekezési jogot és szabadvélemény nyilvánítás jogát. De kérem ezt magam részére is. Hü leszek vármegyémhez és hü leszek hazám alkotmányához jó és rossz napokban egyaránt; dolgozni fogok védelme alatt mig lehet s küzdeni fogok védelmében ha kell, nyíltan és őszintén a mint azt meggyőződésem s vármegyém bölcsessége rendeli.

Esküm után ezekben letett fogadalmam lesz az iránya alispáni működésemnek. Érzem gyengeségemet mely erőim fogyatékosságából ’ered s aggodalommal tölt el az a tudat is, hogy megválasztásomat nem előzte meg azon feltétlen bizalom, mely a sikeres munka feltétele. Pedig az alispáni hatalom, mely a törvényhatóság kezeibe letett önkormányzat talaján fakad, erőtől és élettől csak akkor duzzad, ha az ön- kormányzat talajában élő gyökereit a bizalom, a jó indulatu támogatás bő és termékenyítő forrása öntözi!

Én bizom abban, hogy törhetlen munka kedvem és munkaszeretetem, törvény és alkotmány tiszteletem megnyitja számomra is a bizalom azon bőséges forrását, melyből-erőt merítve, a közjónak tehetségemhez képest hasznára válhatok. Abban a tudatban, hogy ez irányban részemről mit sem fogok mulasztani, kérem a tek. törvényhatóság támogatását s magam és törekvéseim irányában nagybecsű jóindulatát.«

Tüntető melegséggel fogadta a közgyűlés az uj alispánnak tartalmas bemutatkozását, mely csak fokozódott azon felemelő jelenetnél, a mely dr. Daimel Sándor főjegyzőnek a kisebbségben maradt alispánjelölt felszólalásának hatása alatt bekövetkezett. Daimel Sándor a következőket mondotta:

»Azok a szívélyes szavak, a melyekkel Öméltósága, a vármegye főispánja engem üdvözölt, s a melyekért hálás köszönetét mondok, késztetnek engem arra, hogy a törvényhatóság türelmét egy pár perezre igénybe vegyem.

Sokkal tisztultabb és nemesebb felfogásom van a kötelesség tudásról, a mely egész valómat áthatja, sem hogy a mai választás eredménye arra a legtávolabbról is hátrányos befolyással lehetne.

Én az alispáni állás után nem törtem ; felemelt fővel mondhatom, hogy sem közvetve, sem közvetlenül, sem semmikép nem működtem közre, hogy ezt az állást elnyerjem és ha valamit tettem, úgy törekvésem oda volt irányítva, hogy adott szavamhoz képest is, ez a küzdelem oly tiszta és ideális fegyverekkel vivassék meg részemről, a mi az alispáni állás méltóságának és erkölcsi tekintélyének megfelel.

Hogy részt vettem, habár csak a legpassivebb szerepben is a küzdelemben, annak egyedül és kizárólagos oka az volt, hogy a politikai helyzettel kapcsolatosan a viszonyok akként alakultak, a melyek nem zárták ki, sőt valószínűvé tették, hogy a választás lefolyása végeredményében a tisztikar érdekeire sérelmes legyen.

örvendek, hogy nem igy történt és igy kijelenthetem, hogy a választás eredményében teljes lojalitással megnyugszom; megnyugszom annál inkább, mert hisz a törvényhatósági bizottság többségének bizalma annak a férfiúnak személyében összpontosult, a kit kiváló tudásánál és férfias jelleménél fogva az alispáni szék betöltésére én is teljesen méltónak tartok — ennek a felfogásomnak a választás folyama alatt többször kifejezést is adtam.

Az én szivemben nincs keserűség és lelkemben nem engedek helyet se az elégedetlenség, se a csalódás érzésének, bár a választási küzdelem folyama alatt történtek oly jelenségek, a melyek talán alkalmasak lehettek volna arra, hogy bennem a lehan- goltság érzetét keltsék fel.

Ezek után köteles tisztelettel üdvözlöm a magam s a tisztikar nevében a vármegyének uj alispánját és működéséhez sikert és minden jót kívánok ; én mint volt ellenfele egyénileg biztosíthatom őt, hogy ezen túl is az leszek, a ki eddig voltam és fontos feladatainak megvalósításában és a vármegye javára irányuló törekvéseiben hü, becsületes, kötelesség tudó munkatárs fogok lenni.

Végül azon megyebizottsági tag uraknak, akik a lefolyt választási küzdelemben mind végig .híven kitartottak mellettem és nagyra becsült bizalmukkal megajándékoztak, itt a törvényhatóság színe előtt hálás köszönetemet fejezem ki.«

Tüntetőén lelkes éljenzés és taps kisérte a főjegyzőnek rokonszenves felszólalását, a közönség egyértelműen kifejezést adott ebben annak a nagyrabecsülésnek, melylyel dr. Daimel Sándor közismert nagy tisztviselői erényei iránt viseltetik.

A további választások.

Az Ambrus Sándor alispánná választásával megüresedett orosházi főszolgabírói állásra a kijelölő választmány sorrend szerint jelölte: dr. Berthóty Istvánt, Popovics Viktort, Baross Dezsőt, Kiss Lászlót, dr. Konkoly Tihamért és dr. Debreczeni Lajost, kik közül a három utóbbi jelölt visszalépését jelentette be. A három elsősorban jelölt közül a közgyűlés egyhangú nagy lelkesedéssel dr. Berthóty István I-sö aljegyző, tb. főjegyzőt választotta meg az orosházi járás főszolgabirájává.

Az igy megüresedett I. oszt. aljegyzői állásra Kiss László és dr. Konkoly Tihamér II. aljegyzők jelöltettek, akik közül Konkoly szolgálatban idősebb társával szemben visszalépvén I. oszt. aljegyzővé egyhangú lelkesedéssel Kiss László választatott meg.

Ugyancsak egyhangúlag választották meg II. oszt. aljegyzővé az egyedül pályázó Moldoványi János szolgabirót, mire kijelentette elnöklő főispán, hogy dr. Konkoly Tihamér a Kiss László helyére az állás és javadalom egyenlősége miatt nem pályázhatott, de természetesen a jövőre a sorrend szerint való elnevezésben mint idősebbet őt illeti a második aljegyzői és Moldoványit a harmadik aljegyzői czim.

A Moldoványi megválasztásával megüresedett II oszt. szolgabirói állásra dr. Margonyay Gyula,