Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-21 / 3. szám
2 BÉKÉS 1906. január 21. Oly helyeken, a hol a magyar dal kultur- misszióját tapasztalták és elegendő hanganyag állott a dalos egyesületek rendelkezésére, ott kellemesen • mulatva, nem egy szívderítő műélvezetet szereztek a közönségnek, rnig a nemzetközi orfeumok trágár zagy vaságain mindenki megiszonyodva látta az erkölcsi süllyedést, a nagyvárosok egészségtelen Ízlését, melyet akárhogy birálgattuk, el kell ismernünk, hogy az igazi magyardal ápolásával, a magyarnak régi kincsét mentjük meg az erkölcsében annyira megtámadott ifjúság jövendőjének. János, Laczó János, Lukoviczky György, ifj. Kraszkó Mihály, Szaszák Adóm, dr. Bikádi Antal, Neumann György, dr. Haviár Gyula. Dr. Fábry Sándor alispán kevéssel 9 óra után megnyitotta a közgyűlést, és jelezvén az összehívás okát bejelentette, hogy dr. Krcsmarik János kinevezett főispán levélben értesítette őt, miként a közgyűlés kitűzéséről tudomással bir, de azon nem fog részt venni. A közgyűlés első tárgya a vármegye alispánjának a deczember 29-én és 30-án történtekről szóló jelentése és Haviár Dánielnek és dr. Pándi Istvánnak kapcsolatos indítványai voltak, amelyek dr. Daimel Sándor főjegyző terjesztett elő. Az alispán jelentése részletezi az ismert eseményeket, a. városnak katonasággal, a vármegyebáznak csendőrséggel történt megszállását, utal a csendőrség erőszakoskodásai miatt emelt panaszokra és bemutatja a főis- páni eskütétel alkalmával felvett jegyzőkönyvet, a melyet kívánatra az előadó felolvasott. Az állandó választmány az említett indítványok elfogadását és ezzel a törvényhatóság előbbi határozatának fentartásával, a főispán által összehívott közgyűlést és azon letett esküt törvényellenesnek deklarálja, a törvénytelen és erőszakos eljárás ellen tiltakozást javasol és a vármegyeháznak ilyetén önkényes elfoglalása miatt a kinevezett főispán ellen magánlaksértés cziinén a bünfenyitő eljárás folyamatba tételét indítványozza, a csendőrség erőszakos eljárása miatt emelt panaszokat a vármegye alispánjának a megtorló eljárás folyamatba tétele végett kiadatja s egyszersmind kimondani kívánja, hogy azon 10 bizottsági tag eljárását, kik a főispán által összehívott közgyűlésen való megjelenésükkel lehetővé tették a főispáni eskü letételét és szembe helyezkedtek 437 megyebizottsági tagnak alkotmányos állásfoglalásával, a közgyűlés etitéli és hazafiatlan maguktartása felett megbotránkozásának ad kifejezést. Haviár Dániel hosszabb beszédben vázolja azon törvénytelenségek sorozatát, amelyek a főispáni eskütétellel kapcsolatban elkövettettek és reá mutat arra, hogy a kormány mennyire tartja tiszteletben a népjogokat. Az eskütételről felvett jegyzőkönyv hiteles okmánynak nem tekinthető, mert azt a kinevezett főispán által csak utólag kinevezett egyén vette fel és irta alá. Beá mutat arra a közjogi botlásra, mely a király czimét ekként használja »császári és királyi apostoli felség«, valamint arra a valótlanságot leplezni kívánó tényre, hogy a jelenvolt bizottsági tagok A vármegye közgyűlése. — Január hó 15. — A vármegye törvényhatósági bizottsága még a deczemberi közgyűlésén elhatározta, hogy január hó első felében rendkívüli közgyűlést fog tartani. E határozat folytán tűzte ki a vármegye alispánja hétfőre a közgyűlést, mely elé már azért is érdeklődéssel tekintett a közönség, mert az időközben, deczember 30-án megtörtént főispáni eskütétellel és az annak kapcsán történt eseményekkel az alkalommal foglalkozhatott a törvényhatósági bizottság. A közgyűlésre szép számmal gyűltek össze a bizottság tagjai, bár a vidék gyengébben volt képviselve. Jelen voltak: dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt: dr. Daimel Sándor, dr. Berthóty István, Kiss László, dr. Konkoly Tihamér, dr. Zöldy Géza, Jancsovics Péter, Szabó Emil, Sinszky Ferencz, Sárossy Gyula, Seiler Elek, Rohoska Mihály, Lukács Endre, Popovics Szilveszter, Haviár Dániel, Fábry Károly, Haan Béla, Szabó János, Morvay Mihály, Schreiber Lipót, dr. Igaz Pál, Grimm Mór, Tobak István, Ágoston Lajos, Kecskeméthy Ferencz, dr. Hajnal Albert, Kidegh Mihály, Áchim L. András, Ad. Schriffert József, Pettner József, Múlt József, K. Schriffert József, Kukla Ferencz, Ravai Gábor, Ludvig Mihály, Papp József, Schmidt Gyula, dr. Grósz Mátyás, Aszalay Gyula, Kárnváczky István, Yiskovics Ignácz, Szalay József, dr. Bucskó Korjolán. dr. Zöldy János, Somogyi Ákos, Antalóczy Nándor, dr. báró Drecbsel Gyula, Jantsovits Emil, Dombi Lajos, Moldoványi János, Belenta Mihály, Achim H. Pál, Achim János,^Varga András, Bakucz Tivadar, Durkó Gergely, Boross Károly, Endrész András, Hunya Mihály, Hajnal Béla, dr. Reismann Adolf, Kovács nevének felsorolása után, ott áll ez a szócska »stb.« Indítványozza, hogy ezekre mutasson reá a határozat és állapítsa meg, hogy a felsorolt 10 megyebizottsági tagon kívül több nem volt jelen az eskütételnél. Dr. Igaz Pál szükségesnek tartja annak kimondását, hogy amennyiben a kir. ügyészség nem venné át dr. Krcsmarik János ellen a vád képviseletét, e<.t a vármegyei tiszti főügyész tartsa fenn. Dr. liikádi Antal hosszabb indokolás kíséretében támogatja Pándi István indítványát. — Fabry Károly pedig a határozatnak birtokon kiviil való fe- lebbezhetőségét kívánja kimondani. Miután dr. Zöldy Géza tiszti főügyész ide vonatkozólag meghallgattatott, az alispán az állandó választmány javaslatát a tett kiegészítő indítványokkal együtt egyhangúlag elfogadottnak jelentette ki. A vármegyei útkaparók szolgálati viszonyairól szóló szabályrendelet egyes szakaszait a kereskedelemügyi minister kívánságához képest módosítót a a közgyűlés. Gyula város elhatározta, hogy a szolgaszemélyzetet kihagyja a városi nyugdíjintézet kötelékéből. Ez ellen több szolga felebbezést adott be. Az állandó választmány a határozat jóváhagyásának megtagadását javasolta, alapos érvekkel bizonyítva, hogy az eddigi állapot úgy a városnak, mint alkalmazottéinak érdekében áll. K. Schnfert József a javaslattal szemben a határozat jóváhagyását kéri, mert a szolgaszemélyzet nagy része gyakran változik és ezek a nyugdijjárulékok levonása által súlyos terhet viselnek anélkül, hogy annak hasznát vennék. .Jan'sovits Emil szerint, mikor a város a határozatot hozta, abban a hiszemben volt, hogy a szolgaszemélyzet minden tagja óhajtja ezt, de mivel annak, akik a nyugdíjintézetben benn maradni akarnak és ezeknek szerzett jogaik nem sérthetők, azzal hagyná jóvá s határozatot, hogy a jelenlegi tagok tetszés szerinl bentmaradhatnak, vagy kiléphetnek a nyugdíjintézetből. Dr. Berthóty István előadó reá mutat a határozat következményeire, melyből sérelmek származnak egyesekre, akik hosszú szolgálat után sem kapnák a nyugdijat, vagy a városra, mely kénytelen lesz ezeket valamely segélyben részesíteni anélkül hogy alapja volna rá. Különösen méltánytalan, hogy a város az összes alkalmazottak érdekében segélyezi az intézményt és most az alkalmazottak nagy része elesik a támogatástól. Múlt József ugyanily értelemben szólal fel és az állandó választmány javaslatát kai s mert az első este máshoz úgy sem igen foghattunk, azt néztük meg. Aféle Ősbudavára kissé átalakított kiadásban. Óriási kert telidesteli mindenféle szórakozó hellyel, pazar, mondhatnám tündén világítással. Kivilágítása olyan, hogy amellett akár az Ősbudaváré. akár Yenedig in Wiené bátran elbújhatik. Bent az ember lépten-nyomon új csodákba ütközik; itt egy fontain lumineuse, világító szökőkút, ott egy világított tó foszforeszkáló aranyhalakkal, majd ismét színes mozgókerekek fénytánca s más efélék lepik meg az embert. Mikor én ott jártam, akkor csak félvilágítás volt s mégis tündéidnek találtam; milyen lehet, mikor tűzijátékot, .teljes kivilágítást rendeznek benne! ? -Aztán van ott minden szórakozás: színház, némajátékok. Paprika Jancsi, zene, (a zeneterembe befér legalább 2000 ember), szerencsejáték (de csak enyhe, népies formában), vendéglők, kávéházak stb. stb. Aztán van még valami, amit Európa igen sok hasonló mulatóhelyén nem igen találunk: tiszteség. Járhatsz-kelhetsz, bemehetsz bármi vendéglőbe, kávéházba ott, senki sem \ ül melléd, senki sem ugrat örült költekezésbe, senki sem spekulál a pénzedre az utolsó krajcárig; orgiák, bacchanáliák nincsenek itt. Mulathatsz, szórakozhatol, gyönyörködhetel a látnivalókban gondtalanéi, jókedvűen, veszedelem nélkül. Nem a bűn tanyája ez és a festett arcú ledérségé, hanem a napi munka elfe- ledésének, új erő szerzésének helye. A város középületei közül gyönyörű az új városháza. A mi itthoni hivatalnokaink, akik általában véve legkevésbbé sincsenek elkényeztetve hivatalos helyiségeik dolgában, bizony jól teszik, ha meg nem nézik a kjöbenhavni városházát. Micsoda fény, micsoda gazdagság, kényelem és ízlés! Az egyes hivatalszobák bútorzat dolgában grófi házakba illenek be; nálunk a hivatalnok, különösen a kisebb rangú gyalúlt asztalt, csaknem gyalulatlán aktapolcot, ingó lábú székeket kap, szobája poros, sokszor sötét, szel- lőztethetetlen. Hát szó sincs róla, fény és pompa nélkül igen jó lehet a hivatal, de a dánok — úgy látszik — belátják, hogy a hivatalnok életének jó egyharmadát hivatalában tölti s munkájáért viszont megérdemli, hogy világos, jólevegöjü, ízléses berendezésű, olyan helyiségeket kapjon, amelyekben otthonosan érezhesse magát s ne legyenek undorítóak reá. Bezzeg, ä mi felettes hatóságaink törülnek a költségvetésekből minden tételt, ami a föltétlenül szükséges rovatból csak félig-meddig az ízléses vagy kényelmes rovatba sandít. Van nehány ízléses, illetőleg pazar fénnyel felszerelt temploma is a városnak. Egyikök — a Frederikskirke, vagy amint nevezni szokták, a márványtemplom a maga gyönyörű freskóival, környös- körül aranyos arabeszkjeivel igazán nagyszerű. Leghíresebb temploma azonban a Fruekirke. Kívülről csinos renaissance stílusú, kéttornyú épület, belülről egyszerű, minden építési dísz nélküli csarnok felső világítással, olyan, mintha koncertteremnek készült volna. Nem is mint épület vergődött nevezetességre; híressé teszik a híres Thorwaldsen és tanítványai által készített szobrok. Valóságos Thorwaldsen-museum ez a templom; úgy is keresi fel minden idegen, mintha museumba menne. Thorwaldsen a dán, de egyúttal az ujabbkori szobrászatnak büszkesége és legnagyobb alakja. Szegény szülök gyermeke volt; állítólag gyermekkorában pász- torkodott, amikor fából faragott apró csecsebecséinek ügyes faragására figyelmes lett egy mübarát, aki aztán a 11 éves fiút a kjöbenhavni művészeti akadémiába segítette, majd 27 éves korában Rómába vivő állami ösztöndíjhoz juttatta. A zseniális ember sokáig nyomorgott itt, míg végre észrevették nagy alkotó tehetségét. Életének nagyobb részét innentől kezdve Rómában töltötte, ott tanulmányozta az antik szobrászat remekeit, magába szívta azt a művészi légkört, amelynek Róma klasszikus hazája. Nagy tehetségével, rengeteg munkaerejével megalkotója lett a szobrászat terén az új klasszikus irányzatnak. A Fruekirkében 16 fehérmárvány szobor és 5 relief van, amelyeket részint maga Tjionvaldsen alkotott, részint ő tervezett s tanítványai, Bissen, Jerichau faragtak. Bent a templom szentélyében a főoltáron kiterjesztett karú Krisztus szobor áll, mintegy - az Üdvözítő ama szavainak megtestesítője: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak vagytok.“ A szobor emberfölötti nagyságú, csodálatos jóságú arckifejezéssel bir; másolatban az egész világon el van terjedve, alig hiszem, hogy van valaki, aki nem látta még. A szentély közepén egy csodálatosan szép térdeplő angyalalak ugyancsak márványból faragott kagylót tart. Eredetileg szenteltvíztartónak készült ez a szoboralak, mivel azonban a Fruekirke protestáns templom, a kagyló üres, s mint már említettem, úgyszólván múzeumi tárgyként került ide. Kétoldalt a fal hosszában a 12 apostol alakja áll szintén ember- fölötti nagyságban, egészen a katholikus hagyomány szerint ábrázolva. Legmegkapóbb közülök Evangelista Szent János alakja, akinek arczán olyan mély áhitat, olyan hatalmas szellem fejeződik ki, hogy az ember alig tud megválni tőle. A reliefek közül a bejárat mellett kis márvány medaillon alakjában az őrzö- angyal és a keresztény irgalmasság allegorikus alakjai láthatók. A templom — mondom — inkább museum, mint templom jellegű. Museumokban különben Kjöbenhavn olyan gazdag,
