Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
3 BÉKÉS 1906. május 6. bau, a végrehajtó hatalom gyakorlásában résztvevő államférfiak politikai múltjából bizton reméljük, hogy megingathatatlanul megvan vetve az az alap, amelyen fokozatosau és minden rázkódtatás nélkül nem is oly sok idő múlva fel lehet építeni állami önállóságunk épületét. Történelmi nevezetességű események mesgyéjéhez ért nemzetünk. A nemzet közéletében beállott örvendetes változás egyik jelensége és a helyreállott béke egyik természetszerű következménye a mai ünnepélyes közgyűlés is. Összejöttünk, hogy Békésvármegyének az alkotmányos kormány előterjesztésére kinevezett főispánját a szokásos ünnepségek keretében és a vármegye ősi hagyományainak megfelelő fénynyel iktassuk be méltóságába. Összejöttünk régnemlátott örömmel az arczokon és rég nem érzett lelkesedéssel a szivekben és azzal a biztató reménynyel, hogy ez a nap áldásos eredményekkel biztató békés munka korszakának kezdete. Az a férfiú, akit Ő Felsége hódolattal körülvett koronás királyunk a vármegye osztatlan akaratának és óhajának megfelelőleg a vármegye első közjogi méltóságába ültetett, megyénkben a törvényhatóságnak úgy szólván szemeláttára, saját erejéből és kizárólag becsületes munkássága alapján nőtt nagygyá és igy élete és működése nyitott könyv a vármegye közönsége előtt. Hosszú és érdemekben gazdag közéleti múltja biztos garantiája annak, hogy azt a lelkesedést és lelkes szeretetet, amelylyel e vármegye és annak minden intézménye iránt eddig viseltetett és azt a féltő gondot, amelylyel a vármegye önkormányzati jogainak épségbentartása felett eddig őrködött, uj méltóságában is változatlanul megfogja őrizni. Fogadjuk azért őt rokonszenvünk egész melegével, támogassuk őt teljes odaadással és bizalommal abban a munkában, amelyet elismert] képességével, bőséges tapasztalatainak felhasználásával és férfias munkabírásának egész teljességével fog e vármegye javára kifejteni. Midőn a törvényhatósági bizottságnak rég nem látott számban megjelent tagjait üdvözlöm és midőn örömmel köszöntőm azokat a vendégeinket, akik megjelenésükkel az ünnepély fényét emelni szívesek voltak, a mainapra egybehívott rendkívüli közgyűlést megnyitottnak jelentem ki. A hazafias szép beszéd élénk tetszést aratott. Az éljenzés elhangzása után elnöklő alispánhelyettes elrendelte a főispáni kinevezést tudató belügyminis- teri leirat felolvasását, amit dr. Berthóty István tb. főjegyző teljesített. A közgyűlés lelkes éljenzése között mondotta ki az elnök, hogy a közgyűlés ü felségének a kinevezésre vonatkozó elhatározását hódolattal tudomásul veszi és hogy a főispánt esküjének letételére küldöttségileg hivja meg a terembe. A küldöttség tagjai: Beliczey Géza vezetése alatt, hegyeink köde, újra merev arczczal, hideg külsőm alatt fájdalomban izzó szívvel járnék el Ön mellett, amig kartársaim vidám gondatlanságban körülötte forgolódnak. És kárba veszett ifjúságom romjain keseregve ülnék esténkint gyárbeli szobám kopár négy fala közt . . . Küldjön jelt, hogy visszhangra talált-e ez a fájó, félő sóhaj, meg- érzi-e a szivemben fölpirkadó remény ujjongó örömét ? Adjon jelt, hogy szárnyaló sietséggel hagyjam el a verőfényes Balatont a zord Kárpát-vidékéért, üdvösségem otthonáért! Az Égj áldja . . . Eszter apja jött fel az ösvényen a kormos gépház felől. A leány boldog elfogódottsággal szőkéit eléje. Megölelte és lecsókolta arcza verejtékét. Panaszos arczczal várta másnap délben Esztert a kis húga a kertajtóban. — Ha tudnád, mi történt 1 — Mi baj, kicsinyem ? — Valaki . . . valaki letépte a rózsát. — Igazán ? De ilyen gonoszságot! És amint az ékességtől megfosztott tő előtt álltak s a gyermek közel volt a siráshoz, a gyorsvonat éles füttye hasított át a völgyön, dübörgése sokszorosan hangzott vissza a bércz- oldalakról, füstje fátyolként simult a fenyves haragos zöldjére. . . Észt' r búcsúzó, hivó tekintete kisérte hosszan, álmodón. Gróh Ferencz, Körber Tivadar, Lederer Rudolf, Achim János és Morvay Mihály eljárván megbízatásukban, néhány perez múlva megjelent a teremben Fábry Sándor főispán, a hol zúgó és perczekig tartó éljenzéssel fogadta. Dr. Daiwel Sándor alispánhelyettes a főispánt néhány lelkes szóval üdvözölve tudatta véle a közgyűlésnek a kinevezés tudomásul vételére vonatkozó határozatát és felkérte esküjének letételére. A főispán dr. Berthóty István tb. főjegyző előolvasása mellett erős hangon mondotta el az esküt, majd elfoglalta az elnöki széket, amelylyel a vármegye négy főszoigabirája ősi szokás szerint e levegőbe emelte, miközben folyton zúgott és megszűnni nem akart a közönség tüntető lelkes óvácziója. A többször megújuló éljenzés lecsillapultával a törvényhatósági bizottság nevében dr. Berthóty István tb. főjegyző, a következő szép és meleghangú beszéddel üdvözölte a főispánt: Méltóságos Főispán ur! Békésvármegye törvényhatósági bizottsága mély tisztelettel köszönti Méltóságodat főispáni székének elfoglalásakor A főispáni joghatóság gyakorlásának előfeltételét képező hivatali esküre nézve törvényeink előírják, hogy az a törvényhatósági közgyűlés színe előtt teendő le. Bölcs ezélzata van ezen rendelkezésnek, mert az államhatalom helyi képviselőjének működése csak úgy lehet eredményes, ha az önkormányzati szervezetek élére állított egyénben a helyi társadalom bizalma is összpontosul. E ezélzat megvalósulásának igazolásául a vármegye közönségének egyetemét képviselő törvény- hatósági bizottságunk lelkes készséggel sereglett egybe, hogy Méltóságod eskütételének törvényes alakiságát biztosítsa és a Méltóságod személyében ez eskütétellel hivatalba lépett uj főispánját igaz örömérzettel elsőként üdvözli. Én, aki ezen üdvözlet tolmácsolására elhivattam, arra kérem Méltóságodat, hogy köszöntésünk bensőségét és melegségét ne az én igénytelen szavaim után mérlegelje. Nézzen végig az egybegyült közönség tömegén, akik ma nem kötelességet teljesíteni, de ünnepet ülni jöttek össze ; tekintsen át az arezok sokaságán, amelyek mindegyikén az igaz öröm és lelkesedés tüze ég és olvasson a Méltóságodra irányzott szemek fényéből, amelyek a benső érzelmek sokaságát sugározzák feléje. Ott ragyog a szemekben a vármegyének, mint szerető szülőnek büszke öröme, aki kedves fiát félő aggodalommal bocsátotta útjára, majd szeretetteljes gondozással egyengette önérdemeivel kivívott előhala- dásának útját és most boldogan látja őt a köztisztviselői életpályának azon polczára emelkedni, amely a helyi szervezetekben a legmagasabb; ott ül az arczokon a munkás férfiú lelki megelégedése, amelylyel az arra hivatottnak érvényesülését az önzetlen és fáradhatlan munka megjutalmazását, a tiszta demokratizmus diadalát látja Méltóságod fényes pályafutásában ; — benne van e tekintetekben a vármegyei közügyeinket szivén viselők megnyugvása, hogy akit több mint két évtizeden át az önkormányzati élet levegője táplált és edzett erőssé, az megváltozott hatáskörében is nemcsak tiszteletben tartója, de erős védője lesz a vármegye ősi jogainak ; kifejezik azok a vármegye közönségének bizalomteljes várakozását, hogy Méltóságod munkaereje és munkaszeretete, amely — e vármegye örök hálájára méltóan — az alkotások hosszú sorozatát teremtette meg, a hasznos eredmények egész sokaságával fogja közügyeink mindeu ágazatát emelni és gazdagítani. Ha Méltóságod, mint főispán, idegenből jött volna közénk, talán ez üdvözletnek feladata lenne reá mutatni a vármegye közéleti viszonyainak főbb megnyilvánulásaira, czéljainkra, óhajtásainkra, ame lyekhez a főispán jóakaratu támogatására szükségünk van. De Méltóságod nem idegen közöttünk, szülötte e vármegyének, testtel-lélekkel a vármegye legelső munkása, hivatott és elismert vezére volt eddig is, akinek lelkében megszemélyesítve él e vármegye minden gondjával, reményével és törekvéseivel. Épen azért nem a szokás parancsolta külső udvariassággal, de az említett nemes indulatok teljes átérzésével köszöntjük Méltóságodat uj munkakörének küszöbén, amelyen minket vármegyénk életében egy szép jövő reménye fogad. Reményünk jogos és bizodalmunk törhetlen! Méltóságodnak hivatottsága, ismert nagy képességei és erényei, másrészről pedig e vármegyének Méltóságod iránt való rajongó szeretete és lelkes támogatására való készsége adnak azoknak szilárd alapot és hisszük, hogy ezek mellett nem fog elmaradni az sem, amit fohászkodva kérünk Méltóságodra és Méltóságod működésére: az Istennek áldása! A lelkes és gondolatainak teljes átérzésével előadott üdvözlet általános visszhangra talált a közönség körében és a közönség harsány éljenzéssel és zugó tapsokkal fejezte ki azzal való benső együttérzését. Fábry Sándor főispán nagyszabású székfoglaló beszéde volt a közgyűlés kimagasló mozzanata. A kiváló szónoki készség, a széles alapon megkonstituált nagyszabású beszéd hatását oly közvetlenné tette, hogyannak feszült figyelemnél hallgatott egyes részeit sokszor szakította meg a perczekig tartó lelkes helyeslés. A székfoglaló beszéd a következő : Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság ! A főispáni eskü letételével megszűntem a megye választott tisztviselője lenni. Hogy miként töltöttem be 22 éven át a törvényhatóság bizalmából reám ruházott különböző tiszti állásokat, az az Önök bölcs megítélése alá tartozik, én csak azt tudom, hogy teljes erőmből mindig igyekeztem jogos várakozásaiknak megfelelni. A vármegye pecsétjét, mely az alispánra ruházott jogok symbóluma, tisztán és mocsoktalanul vettem át 12 évvel ezelőtt, büszkén és nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy ép oly mocsoktalan tisztasággal szolgáltatom ma vissza megbízóim kezébe. Köszönetem és örök hálám tiszti állásaimban tapasztalt jó akaratukért és kitüntető bizalmukért! ’ Rendelkezhetik velem a sors bármiképen, változhatnak egyéni körülményeim, de mindvégig változatlan marad hűségem, hálám és szeretetem vármegyém és annak közönsége iránt. Tekintetes Törvényhatóság! A közelmúlt időszak a nemzeti akarat elnyomásának időszaka volt. Szokásainkat, hagyományainkat, igazainkat, törvényeinket, sőt egész alkotmányunkat megbénítani igyekezett az imparlamentáris kormány. Az országgyűlés hatalmi szóval elnémittatott, törvényeink mintegy kinpadra vontatva, igaz lényegükből kicsavartattak, a vármegyék autonómiája megcson- kittatott s több helyt egészen elkoboztatok. A megpróbáltatások e nyomasztó korszakában a nemzet jogainak védelméért a törvényhatóságok keltek harezra. A törvényhatóságok, melyekről az volt már a közhit, hogy a nemzeti ellenállásnak immár nem védőbástyái, mint évszázadokon át, falai omla- tagok, erősségeik korhadtak, erejük hanyatló. És ime, midőn az alkotmány mondhatni már elveszett s azt mint halottat sirattuk, az alkotmánynak gyermeke, a megyei önkormányzat lépett a küzdő térre és mintha a múlt századok sírjából kelt volna életre, ujult erővel küzdelemre hívta ki a közvéleményt, jbizalmat, reményt ojtott a kishitüekbe, s ellenállásával lépésről-lépésre feltartóztatta — egy egész hosszú, kínos éven át — a hatalmi erőszakot rombolásában. Magasztos, nemes volt e küzdelem, de mégis fogyatékos. Évtizedek óta vissza fejlett nemzeti erőnk, melyet még le is nyűgözött e korszak közönye, s a mesterségesen szított bizalmatlanság egy szebb jövő reménye iránt, úgy látszott, nem elégséges és képes az önkény hatalmának legyőzésére. Azonban lehet a hatalom, az erőszak nagy, de erősebb annál a jog és az igazság. Ebben volt bizalmunk kezdettől fogva s a nemzet jogainak védelme csak az igazság győzelméhez vezethetett. A mi koronás királyunk, kit méltón »a leg- alkotmányosabb«-nak nevezett el nemzete, kinek nemes egyénisége maga a megtestesült törvényesség és gazság, felösmerte, hogy a helyzet alkotmány ellenessé válik és igazság érzete, törvénytisztelete szivét hü magyarjai felé fordította: s ime a királyi akarat rendjén a jogfolytonosság helyre állítva, az országgyűlés törvényesen egybe hiva és alkotmányos kormány vezeti az ország ügyeit.
