Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-01 / 13. szám
2 BÉKÉS 1906. április 1. közterhei miatt képtelen kizárólag saját erejéből azon lendíteni. Gyula városa kérelmét egy második állami óvoda létesítése s a községi óvodák államosítására vonatkozólag is méltányosnak tartja s a legmelegebben ajánlja a minister figyelmébe. Tost Gyula minister, aki lekötelező szívélyességgel soron kívül fogadta a küldöttséget, kijelentette, hogy min den tőle telhetőt el fog követni úgy kulturális okokból, mint különösen azért is, hogy volt tisztelt „princzipálisának“ Gyula városa érdekében kifejtett nagyszabású akczióján közreműködjék. Ezután a közoktatásügyi miniszter részletekre terjedőleg informáltatta magát a Gyula város kérvényében foglaltak fölött és megígérte, hogy a kérvényt beható tanulmány tárgyává teszi s rövid időn belül fog intézkedni. Lukács György, ama generosus tényével hogy a gyulai iskolák és óvoda ügyében általa meg indított nagyszabású s Gyula városára nézve kiszámíthatatlan fontosságú akcziójának sikerét biztosítandó, a vallás és közoktatásügyi ministeri tárczától megválva, mint városunk polgára maga állt az ügy élére, mély benyomást kelt Gyula város minden rendű s rangú közönségének körében. Kitüntetés. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király Datizy Ferencz békési ev. ref. elemi iskolai tanítónak sok évi eredményes működése elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. Érdemesebb embert alig érhetett volna az elismerésnek ezen — nem nagyon méltányosnak mondható — jele. Az örökké jókedélyü és népszerű 75 éves „Batizy bácsi“ az idén már 52-dik éve tanítja fáradhatatlanul, jó erőben, az ibrányi fiúiskola apróságainak az abc-t. A mai generácziónak már a nagyapját is ő tanította betűvetésre. Tanítványai becsüléssel és szeietetőkkel vették mindenkor körül. Népszerűségét élénken jellemzi, hogy hosszú éveken át kevés lakodalom történt meg az ő kerületében, ahol ne ő lett volna a násznagy. Ma is jó kedvre hangol minden társaságot humoros jó kedélyével. Érdekes, hogy két óv előtt, amikor tanítóskodásának 50-ik évét töltötte be, indítványt tettek a presbyteriumban, hogy ez alkalomból az érdemes tanitót valamelyes meglepetésben részesítse az egyház. Hosszas vita után végre megállapodtak, hogy az egyház pinczéjéből küldenek neki egy akó bort. Erre felállt egyik presbiteri tag, s azt mondta, hogy már ebbe belenyugszik ugyan, de az „acci*8t“ fizethetné a megjutalmazott. Ekkora szükebblüség hallatára az elnök levette napirendről a kérdést, s a bor most is az egyház pinczéjében öregszik. A kitüntetés kartársai és ismerősei körében örömet keltett, s siettek is üdvözletükkel őt felkeresni. Meglepetés a tanítóknak. Ugyancsak kellemes meglepetésben részesítette a tanítókat a kultus- minister. Egy márczius 1-ón kelt rendelettel ugyanis megengedte nekik, hogy a „Magyar Élet és Jára- dék-biztositó Intézet“ képviseletét elvállalhatják minden külön engedély nélkül. Nagyon helyes intézkedés. Ideje volt már egyszer a nemzet gyéren díjazott napszámosaira is gondolni, hogy tisztességes utón szép mellékjövelemre tehessenek szert. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1906-ik második évnegyedére Tisztelettel kérjük mindazokat akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czím alatt küldendő be. Püspökszentelés Nagyváradon. Ma megy végbe Fetser Antal nagyváradi kanonok püspökké szentelése, a kit Szmrecsányi Pál megyóspüspök O felsége engedélyével nem régiben betegségére való tekintette! a római pápától segéd püspökéül kért. A szentelést dr. Belopotoczky Kálmán tábori püspök a ki egyszersmind nagyváradi kanonok is — fogja végezni dr. Radu Demeter nagyváradi gör. kath. püspök és Szmrecsányi Lajos — a megyés püspök öcscsének közreműködése mellett. Fetser Antalt városunkban is nagyon sokan ismerik még abból az időből, mikor a gimnázium létesítésének ügye volt napirenden. 0 volt a váradi püspökség és Winkler nagyprépost képviselője s nem csekély része volt abban, hogy az oly régóta húzódó ügy kedvező megoldást nyert. Az uj püspök felszente- lési ünnepélyére városunkból is többen utaztak Váradra, a hitközség és a gimnázium pedig hivatalosan is képviselve van. Kinevezések. A vármegye főispánja dr. Stos- mann cs. és kir. regédorvost a vármegyei I özkórház belgyógyászati osztályára segédorvossá, továbbá Kiss Kálmán gyomai helyettes anyakönyvvezetőt véglegesen járási Írnokká nevezte ki. Rendkívüli megyegyülés. A vármegye legközelebbi rendes közgyűlése május második felében fog megtartatni. Több község azonban sürgős ügyeinek elintézésére rendkívüli közgyűlés összehívását és igy előre láthatólag mielőbb rendkívüli közgyűlésre fogják összehívni a törvényhatósági bizottságot. A vármegye közigazgatási bizottsága a jövő hétfőn e hó 9-én fogja április havi rendes ülését megtartani. A vármegyei fegyelmi választmány pénteken délután Krcsmarik János főispán elnöklete alatt ülést tartott, a melyen a Dutkay Béla polgármester ellen utólag emelt panasz ügyében megtartott vizsgálat eredményével foglalkozott. A választmány az ügyiratokat a főügyhöz való csatolás és együttes elbírálás czéljából felterjesztette a belügyminiszterhez, ahol a beadott felebbezések folytán az iratok felsőbb elbírálás alatt állanak. Jóváhagyott szabályrendelet. A kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta Békésvármegyének az útkaparók szolgálati viszonyairól alkotott szabály- rendeletét. Jegyzők fizetés kiegészítése. Még 1904. évben életbe lépett az a törvény, a mely a községi jegyzők és segédjegyzők fizetésének állami kiegészítéséről intézkedik, azonban jegyzőink mindez ideig nem jutottak az őket megillető fizetési többlethez, részint mert a politikai viszonyok is késleltették a kérdés rendezését. A hét folyamán azonbin megérkezett a belügyminiszter leirata, a melyben értesíti a vármegyét, hogy a jegyzők fizetésének kiegészítésére szükséges államsegélyt 12926 koronában kiutalványozta és igy jegyzőink mielőbb megkapják eddig elmaradt illetményeiket. A „Békésmegyei irodalmi kör“ alakulása. Annak a mozgalomnak, mely a megye toliforgatói körében indnlt meg, már is lelkes viszhangja támadt a megye egész területén ! . . . A czél nagy és,nemes : a magyar nemzeti irodalom ápolása és a hazafias szellem ébrentartása és a czél napjainkban szomorúan — aktuális. — A „Békésmegyei irodalmi kör“ eszméjét immár mindenfelől üdvözlik — úgy a megyei pénzintézetek, melyek közül a legtöbb előre bejelentette, hogy alapitó tagnak belép, mint a nagy közönség, kiknek immár díszes névsorákól elég a szarvasi főgimnázium tudós igazgatójának Benka Gyulának és egyik kiváló tanárának dr. Nemes Bélának, valamint a megye közkedvelt Pista bácsijának Zlinszky Istvánnak nevét említeni. De nemcsak a megye, hanem a fővárosi Írói gárda egyik kiváló képviselője Zöldi Márton is bejelentette az egyletbe való belépését és bármikor művésznő leányaival leendő szereplését. — A kör kénUzervezetének megbeszélése ma, vasárnap délután értse annak minden sorát. S valóban meg is érti mindenki, tudós és tudatlan egyaránt, kit lelki kapocs fűz azokhoz a dicső, örökké élő alakokhoz, kik Benedek könyvében előttünk megjelennek. Szava meleg, átható és lelkes, mondatai világosak, átlátszóak, képei, hasonlatai plasztikusak, tiszták s mindig magyarok. Általában kevés Írónk van, kinek magyarsága oly közvetetlenül tárulna elébünk, mint éppen a Benedek Eleké. Mig a lélekből a papírra jut valami, sok minden szokott elkallódni s fájdalom, néha a legértékesebb, legjobb dolgok kallódnak el. Benedek Eleknél mindig hü fotográfiája a szó a gondolatnak, mert nagyon közvetetlenül gondolkozik s mert sohasem ir le olyast, a mi teljes világosságban és tisztaságban nem áll előtte. Ezt olyankor látjuk leginkább, mikor a szereplő nagyok korát, környezetét rajzolja. Arcz- képet rajzolni tollal már magában is nagy művészet. De még sokkal nekezebb ezt az arcz- képet a maga korába és milieujébe beállítani. Benedek igen jól ért a korfestéshez. Alakjai sehol sem állnak magukban, levegő nélkül. Min- genütt ott van velük a világ, a melyben éltek s azok a kisebb emberek, kik körülvették őket. Ezeket a mellékalakokat, egy pár odavetett szóval, de mesteri kézzel jellemzi. Lelkesültsége, fajszeretete stílusában, előadásának módjában ragyog, de a jellemzésben soha sem ragadja tul- ságokba. Objektiv marad mindig és mindenkivel szemben. Igaz emberekről ir, igaz lélekkel. Mert aki nem ilyen volt, annak nem is jutott hely Benedek könyvében, mint ahogy meg is Írja előszavában : »a lángész, a nagy tehetség egy magában nem állítható példaképül az ifjúság elé : a ki Istentől nyert tehetségét nem használta hazájának, ember társainak javára; akinek cselekedeteinek nyomán romlás, pusztulás fakadt; akinek élete folyása a közerkölcsöket megmételyező, — e könyvben helyet nem találhat. Ebben a könyvben a nagyság legfőbb mértéke a belső, lelki érték. A ki embernek igazi ember; hazafinak igazi hazafi volt; aki tudott hevülni nemes eszményekért, igaz lélekkel, ereje tehetsége legjavával haladt a legfőbb czél felé, mely nem lehet más: e hazának üdve, boldogsága; a ki e hazáért élt, dolgozott, nagyokat cselekedett, szóval,tollal, karddal, vésővel, ecsettel s ha világi hatalom volt a kezében, e hatalommal a nép javát munkálta mindég: hely illeti a nagy magyarok Pantheorijában. Ám e nagyok életének rajzában, a szerényebb tehetségű, kisebb munkakörben dolgozó hazafiak nagy seregével is találkozik az olvasó, azokkal, kik a maguk tehetségének mértéke szerint, becsületes lélekkel munkáltak a haza üd vén : nemde illő, hogy nevük, emlékük a nagyok, a legnagyobbak mellett, a jelen sjövendő nemzedékek lelkében megmaradjon. Szebb és igazabb utravalóval mi sem bo- csájthatjuk el a könyvet. A nagy magyarok életének története a fényes lapok mellett telve van súlyos, keserves küzdelmekkel. Küzdelmekkel, melyeket legnagyobbjaink, legjelesebbjeink folytattak s melyeknek oly gyakran áldozatul is esének. Ennek a munkának igen sok lapja telve van annak a fenséges tragikumnak leírásával, melyet Rákosi Jenő igy fejez ki egyik drámájában : egyesek bukásán egy nemzet feltámadása. Sokszor kellett áldozatul adnunk azokat, kik legjobbak és legnemesebbek voltak mindnyájunk közt. Láttuk a hontalanságban sorvadó lelkeket s szivünkbe nyilallik az üldözött bujdosók éneke. Ott áll a vérpad, a mely hősök vérétől piros, ott a bitó, melyet mártírok halála avatott szentté ; de végre egyesek bukásának árán mindig a nemzeté lett a győzedelem és a diadal. Lengyel Laura. Berlini levél. Vasárnap este van ; a „Caffé Bauer“ hatalmas órája éppen most ütötte el a kilenczet. Körülöttem megszámlálhatatlan ember olvassa újságját; a földszinti társalgóból mint távoli moraj hangzik föl az étkezők diskurzusa. Az egyik asztalnál angolul beszélnek, a másiknál japánok ülnek, majd franczia, majd orosz társalgás üti meg az ember fülét. Azt hiszem joggal mondhatom, hogy Európa szellemi központja Berlin, a hol a continens, helyesebben a föld minden népe találkozik egymással. S mig körülöttem a czivilizált világ képviselői elégítik ki szellemi és anyagi szükségleteiket: olyan szokatlan érzés vesz rajtam erőt, mintha hatványozott mértékben érezném, menynyire egyedül áll népünk Európa hatalmas nemzetei között s mily sokat kell még tennünk, mily intenzív munkát kifejtenünk, hogy lépést tarthassunk a müveit Nyugat rohamosan haladó kultúrájával.
