Békés, 1906. (38. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-01 / 13. szám

1906. április 1. BÉKÉS 3 lesz, mely után kész programmal lép a közönség elé a kör megalakulásának kezdeményező bizott­sága. — A kör szervezetét jövő számunkban rész­letesen ismertetjük. A békésbánáti ev ref. egyházmegye folyó hó 19-én Hódmezővásárhelyen tartja évi közgyűlését. A közkórház villanyvilágítása. A vármegyei közkórházi bizottság sokalván a 10000 koronát meg haladó évi villanyvilágitási költségeket, tervbe vette az önálló villanytelep létesítését, előbb azonban fel terjesztést intézett a kereskedelemügyi minister- hez műszaki vélemény kikérése iránt. A napokban érkezett le a kereskedelemügyi minister műszaki véleménye, amely szerint 14168 gyertyafény fogyasz­tása mellett világításra 29000 kilowatt óra és moto­rikus czélokra 11500 kilowatt óra évi fogyasztást véve alapul, 15925 koronát tenne ki az évi világí­tási költség az önálló telep létesítése mellett, vagyis az önkezelés mellett, az évi kiadás pedig 17437 korona lenne, amibe még mindég nincs benne a tőkebefektetés évi amortizációs törlesztési részlete 8 ezen kívül az önkezelés mellett az áramszolgál­tatás még mindig nem lenne oly biztos alapra fek­tetve, mintha a városi központi villanytelepből látta­tik el, de meg az üzemmel járó rizikók és kárté­kony melléktermékek is a kórházat terhelnék. Miután ily viszonyok mellett a kórháznak a ver­senye a magán iparral szemben nem indokolt, annál kevésbé, mert annak szakszerű üzéséhez nincsenek meg a szervei, a külön áramtermelő berendezés létesítését a kereskedelmi minister nem javasolja. A kórház kezelésében egy különálló telep létesítése csak akkor volna indokok, ha oly nagy lenne a villanyfogyasztás, hogy annak tömegtermelése mel­lett előálló előnyös termelési árakat a magántársu­lat nem volna képes megadni, egyelőre azonban a közkórbáz ezt a határt még távolról sem érte el. A békéscsabai kórház vizsgálata. A békés­csabai kórháznál felmerült szabálytalanságok és visszaélések megvizsgálására a vármegye alispánja dr. Zöldy János vármegyei főorvost küldte ki, aki a belügyminister részéről kiküldött szakközegekkel együtt tartotta meg a vizsgálatot és az erről felvett jegyzőkönyvet beterjesztette az alispánhoz, aki a vizsgálat adatai alapján terjedelmes rendeletet inté­zett a járási főszolgabíróhoz, me'yben részletes uta­sításokat adott arra nézve, hogy ezentúl mikép történjék a kórház gazdasági ügyeinek vezetése, az elöljáróság részéről annak ellenőrzése s ugyancsak utasítást adott az iránt, hogy a kórházat ért vesz­teségek, amennyiben a volt gondnok biztositéka erre kellő fedezetet nem nyújtana, a község által térít­tessenek meg. Megszűnt sztrájk. A „Békésmegyei villamos- sági részvénytársaság“ gyulai telepén alkalmazott munkások márczius 23-án sztrájkba léptek, a békél­tetési eljárás megkiséreltetvón, azonban a részvény- társaság megbízottja a munkásokkal tárgyalni haj­landó nem volt, igy a további hatósági eljárás beszüntettetek. A munkások egyrésze ugyanis idő közben visszalépett a a munkát zavartalanul foly­tatják. A régi feltételek mellett munkát folytatni Dem akaró munkások pedig elbocsájtattak. A kötőgyári kürtölés betiltása. Gyula város tanácsa a gyulai kötött és szövött iparáru gyár részvénytársaságot felhívta, hogy a város középén fekvő gőzkürtöt azonnal távolítsa el, ami ellen a kötőgyár felebbezést adván be, az ügyet másodfok­ban a vármegye alispánja bírálta felül, aki a tanács határozatát azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a gőzkürt használatának beszüntetésére köte­lezte a részvénytársaság vezérigazgatóját, a gőzkürt különbeni hatósági eltávolításának terhe alatt. Az alispán ezen határozatát azzal indokolja, hogy a gyártelep a város kellő közepén fekszik, tehát a legforgalmasabb helyen, ahol a város fejlődése és kiépítése érdekéből semmi körülmények között sem engedhető meg, hogy a gyártelep olyan fülsértő kürtölést vigyen véghez, amely nemcsak a közvetlen közelben, hanem a távolabb lakókat is háborgatja s ez annál kevésbé engedhető meg, mert a rész­vénytársaság azt a czélt, amelyet a kürtöléssel el­akar érni, hogy t. i. a munkásokat a munka meg­kezdésére és abbahagyására, a gépek megindítására figyelmeztesse, más alkalmasabb és kevésbé kifogá­solható módon is elérheti. A fecskék érkezése. Az első fecskék már el­indultak téli hazájukból. Raguzából jelentik, hogy ott a napokban rendkívül erős szirokkóban egy csapat fecskét láttak. A fecskék rövid pihenőt tar-l tottak, azután folytatták Útjukat Magyarország felé­A tavasz csúnyán becsapott bennünket. Mióta a kalendárium szerint hivatalosan tavasz van, azóta állandóan nagykabátban járunk és mintha egy második tél akarná kiönteni a mérgét, hideg fagyos szél süvit az utczákon s állandóan lobog a tűz a kályhákban. A hét egyik éjjelén erős fagy is volt s hideg, szeles kellemetlen tavasz mellett elmarad a vegetáczió, nincs kikelet, óvatosan összehuzódnak a rügyek s a korai tavasz virága a kék ibolya fázlódva húzódik a levelek közé. Az időjárás állandó hidegsége már már kezdi a legbókésebb embereket is kihozni a flegmából s úgy szidják midenütt az időjárást, mint a bokrot. Pedig még egy párszor valószínűleg megtréfál bennünket az április, amely ma köszönt be, s amelynek szeszélyétől, hóbortos­ságától egy szikrát se várhatunk jobbat mint előd­jétől : a hideg, kellemetlen raárcziustól, melynek örömmel mondunk az idén búcsút. Talált tárgyak. A gyulai rendőrkapitányságnál egy vászon csomó, egy női deréköv és egy csomó kulC9 gazdátlanul őriztetik, igazolt tulajdonosa ugyanott átveheti. Szabályrendelet jóváhagyása. Bókésvármegyé­Inek az utkaparók. szolgálati viszonyairól, teendőiről és végkielégítési, valamint nyugdíjjogosultságáról alkotott szabályrendeletét a kereskedelemügyi minis­ter jóváhagyta. Eljegyzés. Báró Drechsel Béla, az államvasutak gyulai állomásfőnöke eljegyezte Abafi János gyulai polgári iskolai igazgató leányát Ilonát. A újvárosi olvasókör husvét másodnapján tánczmulatságtartását határozta el s a szükséges intézkedések megtételével a választmányt és a bál­rendező bizottságot bízta meg. Egy korábban tartott választmányi ülés pedig határozatilag kimondotta, hogy a bál tiszta jövedelmének felét a Kétegyházán építendő ev. ref. imaház építési alapja javára adja. A bálrendező bizottság mindent elkövet, hogy minél nagyobb eredményt tudjon felmutatni. A márcz. hó 20-án tartott bál biz. ülés bálelnöknek dr. Kun Pál kórházi főorvost választotta meg, mint a ki­kezdettől fogva a legnagyobb lelkesedéssel, áldozat- készséggel karolta fel az építendő ref. imaház ügyét s az ő buzgólkodásának az eredménye, hogy az imaház építési alapja ma már oly szép összegre növekedett s igy a közel jövőben megvalósul a Kétegyházán lakó 30—40 protestáns család ama régi óhaja, hogy saját imaházukban imádhatják a Mindenhatót. A bálelnök megválasztása után bál - alelnököknek Dombi Lajos, Dr. Berónyi Ármin és U. Tar István lettek megválasztva és felkérve, pónztárnok Szilágyi Gábor, ellenőr podig Bene Perencz lett. A bálrendező bizottság a meghívókat a jövő hét folyamán szét fogja küldeni s felkéri mind­azokat, akik tévedésből meghívót nem kapnának, de ahoz igényt tartanak, hogy ezért Antalóczy Nándor kőrigazgatóhoz szíveskedjenek fordulni. Gyulai festő a budapesti tárlaton. Ufferbach Jenő, az aradi fureáliskola gyulai születésű nagy Három hónap óta élek a német géniusz fővárosában s naponkint győződöm meg magam­ban, mennyire igazuk van pesti tanárainknak, midőn tanulmányaink befejezése helyéül Berlint ajánlják. Mert van szebb, nagyobb, hatalmasabb arányú város a continensen, de a ki tanulni akar, a ki eszköznek, nem czélnak tekinti a Kül­földi tartózkodást, azt sehol pregnánsabban föl nem találja, mint Berlinben. Emellett nagyon kellemes város, látnivalója pedig annyi, hogy egy esztendő kevés ahhoz, hogy az ember mindent megnézhessen. Körül­belül húsz muzeum áll az érdeklődő rendelkezé­sére, a melyek közül az úgynevezett „régi“ és „ujtt, valamint a Pergamon museum európai jelen­tőségű. A letűnt ó-kor, valamint a görög, római világ leghíresebb maradványai ragadják meg a néző figyelmét. Itt van összehalmazva mindaz, a mit a császár, egyes államok fejedelmei, vala­mint -a német nemzet tudomány és művészet szomja mintegy egymással versenyezve össze­hordott. Ezzel pedig sokat mondtam, mert nincs a földön nép — még talán a francziát sem véve ki — a mely olyan ambiczióval karolta volna fel a művészet minden ágát, különösen a szobrásza- tot, mint éppen a német. Egy séta Berlin utczáin meggyőz ez állitás valóságáról. Nincsen olyan főbb utcza, tér, vagy nyilvános kert, a melyet ne díszítene egy pár szobor. Hogy csak egy párat említsek a szobrász művészet remekei közül, mindenekelőtt az Unter- den Lindenen levő Nagy Frigyes szobor, továbbá a Goethe, Wagner emlékművek, az impozáns Bismarek szobor, valamint a császári lakkal szemben levő „Győzelem“ apotheozisa köti le a néző figyelmét, de éppen ilyen jogczime volna még legalább vagy száz szobornak a felsorolásra. A művészeteknek a szeretete a német nép jellemének egyik alapvonása. Nincs olyan szegény ember, a kinek a szobájában ne lenne egy pár iparművészeti tárgy, nagy költőinek : Goethének, Schillernek egy-egy reliefje, a császár művészi kivitelű arczképe, a mely nélkül a legszegényebb munkás család szobája sem képzelhető el. De emellett nagy költőinek népszerű kia­dását is ott látjuk a német ember házában ; és ez az a mi az én figyelmemet a legjobban lekö­tötte. Valóban, azok a nagy emberek nem éltek hiába, eszméik nemzetük közkincsévé váltak, müveik átmentek az élő köztudatba. Nem min­den önvád nélkül tapasztalhatjuk különösen mi, magyarok, mennyire megbecsüli a hatalmas német nemzet nagy embereinek emlékét, mennyire ápolja azok kultuszát. S impozáns módon is kell megyőződnünk a múlt nagy tradiczióinak hatásá­ról. Bámulatos, mennyire tudatában van a német nép a saját supremácziájának, nemzeti nagysá­gának s hivatásának. Bennünket illetnek a túl­ságos chauvinizmus vádjával, én pedig azt állí­tom, hogy nincs a világon nemzet, — a mely n ;m törődve az esetleges jogsérelmekkel, — annyira alárendelne mindent a közös haza érde­kének s oly tudatos munkát fejtene ki érdeké­ben, mint a német. Mihelyt a birodalom sorsá­ról, felsőbbségéről van szó, elnémul minden lát­szólagos ellentét, viszály is és mindenkinek gon­dolata a közös pontra irányul. Ecclatans módon győződtem meg erről a még mindég actuális marokkói kérdés tárgyalása alkalmával. A kül­földnek fogalma sincs róla, menynyire lázban tartja e kérdés a birodalmat; mily türelmetlen érdeklődéssel kíséri ennek minden fázisát. S tény­leg, közvetlen közelből látva e hatalmas, egy­séges nemzeti erő s imperialisztikus terjeszke­dési vágy megnyilatkozását, nem képzelheti el az ember máskép a marokkói kérdés végleges megoldását, mint a német érdekek föltétien győ­zelmével. S ennek a (világtörténelemben) páratlan hatalmi s szellemi nagyságnak egyik kiváló tényezője, II. Vilmos, a németek császára. Mint ember is korunk legértékesebbjeinek egyike. Sohasem felejtem el, mily elragadtatással nyilatkozott róla Peabody professzor, a new- yorki egyetem tanára, a ki a császár initiati- vájára tartott ebben a félévben Berlinben elő­adásokat. „Európa egyik legjelentékenyebb embe­rének — mondá az audenczia utáni előadásán, a ki igen mély benyomást tett rám.“ A németek az igazi germán ideák látják benne megtestesülve és azzal a büszke érzéssel tekintenek löl rá, Hogy a birodalom sorsa legnagyobb uralkodói egyikének kezébe van letéve. S valóban látja az ember, milyen hatalmas szerepe lehet az uralkodónak országa életében, népe vezetésében és fejlődésében. II. Vilmos minden szavából, minden tettéből az öntudatos egyéniség, a saját értékének, a reá háradt nagy kötelességnek tudata nyilatkozik meg, a ki alkotmányos keretek között valósítja meg XIV, Lajos mondását, „az állam én vagyok.“ Németország meg van győződve, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom