Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-04-02 / 14. szám

1905. április 2.

3

segely iránt kérelme alap hiányában elutasittatott. A rendörlegeriység drágaság' pótlék utalványozása tárgyában hozott törvényhatósági bizottsági határozat tudomásul vetetett es a drágasági pótlek, tekintettel a varos súlyos pénzügyi viszonyait’, ezúttal sem utalvanyoztaioti. Az olahreti es remetei tanyákon egy uj tanyai isi óla fölépítésé iránt a vallás és közoktaiásügyí miniszterhez felterjesztés intézte- tik. Dániel János és Kardos György városi erdőőrök f'ajutalek utal.ányozás iránti kérelmükkel, miután az részükre a polgármester által már utalványozva lett, elutasítana*. Nyikora Illés panasza, a városi mérnök által szedeti dijakra nézve, miután a mérnök magán munkálati dija szabályrendeletileg megállapítva nincs, hanem szabad egyezkedés tárgyát képezi, elutasittatott. Dr. Császár Ferencz indítványa a régi vár megvétele és múzeummá alakítása iránt, tekintettel arra, hogy a régi vár a Gróf Almasy Dénes tulajdonát képezi s annak megvételére a város semmifele alappal nem bir, továbbá tekintettel arra, hogy Gyulán a muzeum a Békés megyei közművelődési egylet által tartatik fenn, az indítvány a napi rendről levétetett. Az illem helyeknek a vásár es piacz téren leendő felállítására vonatkozólag, elvileg elfogadtatott és utasittatott a tanács, hogy azok elhelyezésére a vásártér ren- dezesevel egyidejűleg tegyen előterjesztést, kz árvatartalék alapból 8 korona 45 fillér útadó kiutalvá- uyoztatott; Szabó József terhére tévesen előirt 1 korona 20 fillér közmunka leíratott. Dr. Márky Jánosáénak a gyermek menhely bizottsági tagságáról való lemondása folytán helyebe Ritsek Jánosné választatott meg. A közegészségi állapotokra és pénztári vizsgálatokra vonatkozó előterjesztések tudomásul vetettek. A városi tisztinyugdij szabályrendeletből töröltetett azon rendelkezés, hogy az állami anyakönyvvezető helyettesek a nyugdíj intézetnek tagjai nem lehetnek, mivel ők nem városi tisztviselők. A njugdij bizottságba Keller Imre elhalálozása folytán ilj. Steigerwald Ferencz. v. képviselő választatott be. Lindenberger István mértékhitelesítő fizetésemelés iránti kérelmével elutasittatott. Pommer Ilona gyulai illetősége nem ismertetett el, inig Seres Rezső gyulai illetősége elismertetett.

Sanatorium'! hangverseny. Annak a nemes eszmének, melyet vármegyénk főispánja az alföldi tüdőbetegek érdekében országosan megindított s amelynek már eddig is bámulatos szép eredménye van, városunkban is — ahonnan a mozgalom kiindult s a hol a sanatóriumot építeni fogják -— van időnként egy kis hullámverése. Távoli községek, városok társadalma siet az áldozat filléreit a nemes czólra letenni s szinte csodálatos dolognak tetszik, hogy például a dunántúli Tab községben a gyulai sanatóriumra milyen horribilis összegeket tudnak összehozni. Igazán vannak még melegebb szivek, egészségesebb társadalmi alakulások a mienknél, mert istenem képzeljük el megfordítva a dolgot, ha minálunk rendezne valaki hangversenyt

a tabi sanatóriumra, micsoda áldozatkészségre és uagylelküségre lehetne számítani ! ? . . . S hogy a sanatorium ügye ilyen általános, országos érdekűvé vált, ez tisztán a mi főispánunk fáradhatlan tevékenységének s hogy ilyen szép eredményekkel jár, az meg a hölgy bizottságok önfeláldozó fáradozásának köszönhető. — A tavalyelőtti és tavalyi mii- vészestélyek után, melyeken Fedák Sári, Somló Sándor, Lenkei Hedvig, Bokor József, Hajós Mariska művészetét, Kiss József, Eötvös Károly ihletett költészetét volt alkalmunk élvezni, az idén ismét egy érdekes müvószest követte. — A vármegyeháza nagytermében szép közönség gyűlt egybe a múlt szombaton, hogy a nagyérdekü hangversenyt meghallgassa. A hangverseny 8 óra után kezdődött. Az első szám Arany János és Dobó Zoltánná sz. Dö- mény Mariska felléptével vette kezdetét. A pódiumon megjelenő szereplőket nagy taps fogadta, melynek nagy része a gyulai születésű Dobóné Dömény Mariskának szóló üdvözlet volt. Arany hegedűn játszotta el nagy bravúrral és preczizitással Mendelsohnnak egy darabját, melyet Dobó Zoltánná viituozi töké letes technikával, finoman, diskréten kisért zongorán. Utánuk egy szimpatikus ábrándos szemű fiatal ember, a nálunk már kedves ismerős Kun Béía vásárhelyi lapszerkesztő szavalt el három szép költeményt, melyek közül különösen az első kedves, közvetlen hangjával óriási tetszést aratott. — Ezután a szegedi vonósnégyes (I. hegedű Daubrovszky Viktor, II. hegedű König Péter, mély hegedű Nieder- mayer Antal, gordonka Meák Gyula) játszotta el pompás kvartetben egy szintén Mendelssohn darabot általános nagy tetszés mellett, utána a programm egyik legnagyobb lelkesedést keltő pontja Darabos Lajosnak Dobó Zoltánná által zongorán kisért énekszáma következett, ki először Tänhauser egy dalában csillogtatta pompásan csengő, tiszta és hajlékony baritonját, majd újrázás után magyar dalba fogott és ezzel aratott szűnni alig akaró tapsvihart. Különösen a Szabolcska féle „Grand kaiéban“ czimü költemény megzenésítése keltett nagy tetszést és feltűnést s a közönség legnagyobb részének fogalma sem volt róla, hogy a gyönyörű dal megzenésitője itt lapit szerény ibolya ként a közönség sorai közt Szabó Emi! árvaszéki ülnök személyében. Majd a klasszikus zene hívei nek nyílt nem mindennapi élvezete Dobó Zoltánné művészi zongorajátékában, ki Liszt XIII. Rhapso- diáját játszotta csodás technikával a legteljesebb, hivatott művészettel. Művészetének varázsa, bámulatos technikája még azokat is elbűvöltek, akik analfabéták a klasszikus zene terén. Kedves pieec

______________ BÉKÉS______________________

kö

vetkezett ezután, a szegedi színtársulat kiváló művésznője Mészáros Gizella adott elő ismert igaz művészetével Herczeg Ferencztől egy roppant kedves kis monológot, melyet „Bekvártélyozás“ czimen már az »Uj Idők «-bői ismerünk. A szűnni nem akaró lelkes taps igazolja legjobban, mennyire szeretnénk, ha a nyáron is viszontláth itnánk Mészáros Gizellát Gyulán. Végéi ismét a szegedi vonós négyes Dobóné zongorakisérete mellett gyönyörködtette a közönséget s szerzett dicsőséget önmagának és Szeged városának, mely után a hangverseny véget ért helyet adván a tánczmulatságnak, mely virágos hangulatban a reggeli órákig tarlóit. A hangverseny úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesen sikerült. Másnap Csabán tartottak hasonló programmal hangversenyt, csakhogy ott Mészáros Gizella száma helyén Darabos Lajos goi donkajátóka következett. A csabai hangverseny azonban már nem járt anyagi sikerrel, minek oka főkép a színtársulat ott időzóse.

Lemondás. Sárosy József, a kit a vármegye főispánja Gyula rendezett tanácsú városhoz aikapi- tánynyá nevezett ki, a kitől azonban a város képviselőtestülete az esküt nem akarja kivenni, s igy hivatalát mindezideig el nem foglalhatta, beadta a lemondását, nem akarván bevárni a közigazgatási bíróság döntését, de meg az előzmények után kvalifikált embernek Gyula város szolgálatába állani s maradni háládatlan szerep.

Márczius végső napjai egeszen tavasziasra fordultak és a vegetaczió megyeszerte mindenütt erősen megindult. A tavaszi vetések mindenütt szépen kikeltek és buján fejlődnek, amiben a derült szép napok mellett kiváló része volt a márczius közepén volt jókora esővizeknek is. Április hóba fordulván azonban kívánatos volna, ha az esők ismétlődnének, sőt ha az egész hó esős lenne.

A gyulai fiatalság által Gyümölcsoltó Boldog- asszony napján az „Újvárosi olvasókörében rendezett tánczmulatság, bár összeesett a szanatóriumi hangverseny idejével, mégis nem várt sikerrel folyt le. A kezdettől fogva népes, mindvégig fesztelen és kedélyes tánczvigalom reggeli 6 óráig tartott. Jelen voltak asszonyok : Tímár Józsefné, Tárnái Jánosné, özv. Vidder Sándorné, Gáspár Józsefné, özv. Kiss Ernőnó, Fáskerti Istvánná, Orbán Antalné, Tar Gyuláné, özv. Frailer ístvánné, Bervald Hermanné, HölczerGyuláné, ifj. Jeszenszki Béláné, id. Jeszenszki Béláné, özv. Kálmán Lászlóné, Fridrich Jánosné, Burányik Ignáczné, Bácskai Istvánná, Svábi Józsefné. Leányok: Tóth Mariska, Tóth Ilonka, Bányai Mariska (Nagyszalonta), Gáspár Erzsi, Kiss Irma, Fáskerti Paula, Schi 1 linger Rózsi, Bervald Fáni)

A szenvedélyes embert akarja látni, a mint alkot és uralkodik s oly magas fokon, a milyenre emberi erő emelni tudja. VII. Henrik és XI. Lajos a czentrális Anglia és a czentrális Francziaor- szág, I. Ferencz és V. Károly jelleme a szenvedélyeknek szinte határtalan mezőire vezetik. Lelkét az egység csodálata tölti he, mint annak idején Macchiavelliét : Franczia- és Németország eddig „külön államok és külön érdekek szövevényes élete,“ most „oly államé, mely egyöntetű és rendezett kormányzat alatt élő.“ Francziaor- szág, a hol a rendiség elveszett és a királyság mindent felemésztett, Anglia, a hol egy szabadabb fejlődés az anyagi expansiót is lehetővé tette, Spanyol- és Németország, a hol a Habsburgok családi szervezkedése a fejlődés ismeretét szükségessé teszi, ez az a kör, melyben Boling- broke tárgyalása mozog. A magyarok, lengyelek és a törökök, kikre a nyugati hatalmi szervezkedés bomlást hozott, számításba sem jönnek, Olaszország pedig még nem képviseli az universalis gondolatot. A nyugati fény ad derűt a nyugati ember lelkének, mint napjainkban egy másik angol embernek, Kidd Benjáminnak adott. „Ez az isazi európai történelem.“ A hatalomért küzdő embert keresve a háborúk és alkudozások során XIV. Lajoshoz ér és itt emelkedik a munka Macchiavelli szelleméhez. Mind a ketten hasonlóan általános, nagy korokban élntk, a renaissance és restauratió késő, finomabb és mindenképen magasabb szinvonalán. De nem lesz találó a hasonlat, ha a két ember ideálját egymás mellé állítjuk. Katholikus Ferdinánd egy florenczi olasz és XIV. Lajos egy angol lángelme kohójából nem egyformán kerülnek ki. Ferdinándban több az eredeti. A renaissance hosszú kultur- folyama csak nála ért a politikai typusalkotás klasszikus mezejére, ö az első, kiben az előretörő nemzedék a feltámadt embert a korszak minden erejével állítja elénk. E typust XIV. Lajosig nyomon követi a fejlődés és öregedés minden fázisa az egyenességtől a raffinériáig, Ferdinánd világa derűs, Lajos fölött ellenben tömjénfüst és pompa köde ül s ez az angol ember sem tudja levetni a kor fátyolét. Mikor az európai nemzeteket, köztük az angolságot is, Versailles ura ellen szövetkezni látja, melegen fordul feJéje. mert országa erős és czentrális jellegű, ellenségei pedig nemzetenkint különbözők. A bábeli torony példája jut eszébe, mikor e hatalom lerontásának lehetetlenségét hirdeti s hasonlatában az egység benyomása oly erős, mint Macchiavelli- nál, mikor Vili. Károly bevonulásáról megemlékezik. De Lajos egyéniségében nincs meg az akaraterőnek az a foka, mely a despotismus fölött a hatalmi eszme tisztult faját a lelki nagysággal egyesíti. Az ő szemében Lajos nem volt „conquestor and hero“, a milyen előtte csak egy volt Angliában, az, a ki a legelső hatalmi korszakban az angolszász decompositió fölött a normann felség souverain elvét felállította; normandiai Vilmosnak „conquestor“ a neve a történelemben és Anna kora e fogalmat a királyi előjogok érdekében újra felújította. A „hero* az akaratot a jellemben mutatja be, mert nagy és nemes vonások az embereket a velők egyko- ruak fölé emelik. Ezért nem ér czélt a fejtege téssel, melyben egy másik embert a maga idejében legnagyobbnak akar feltüntetni.

Lajos csak egy részét tölti be a kornak, melynek eszméi e müvet létrehozták s ez eszmék egy távolabb idő hullámai voltak, a mely már eltávozott. A szenvedélyek igen magas foka szemben áll más erőkkel, melyek a küzdelem arányos volta mellett csak kissebb és helyi eredményt hoznak létre. A román államokban e

szenvedély magában áll. Francziaország protestánsai az állam és nemzet czentrális és homogén ereje által kiüzettek. Franczia csin és franczia szellem hamar az expansio hírnökei lesznek s nyomukban elönti Európát a franczia uralomvágy. Coalitio alakul ellene, de az sem a törvény megtartásáért. Angolok és németek, az egész faj szintén hatalmi küzdelmekre szervezkedik. Nem a különbözőségek keresése, hanem a hasonlók összekapcsolása, az uralkodás és hatalom vágya tünteti ki a spanyol örökösödési háborút. E federativ törekvések mögött az egész kontinens sorakozik, mint a renaissance legszebb éveiben. A hatalmi láz még egyszer életre kelti a franczia és spanyol- német imperiumok hihetetlen arányait és átgyurja Európa társadalmát. A hevülés igen magas fokán a román államok elégni látszanak, mikor a Francziaország lassú alkonya mellett délen Alberoni, északon Boling- broke Angliája és keleten az uj porosz királyság a hatalom ujeszméivel magasan kiemelkednek.

Nem is Lajosban kell keresnünk az ideált, melyet Bolingbroke maga elé állított. Csak az utrechti béke igazolásánál tűnik elénk az az alak, ki Lajos abszolút kijelentéseiből semmit sem tartott meg magának, de Anglia előtt a hatalmi egység gondolatát a birodalomban és a világuralomét annak határain túl, először nyitotta meg. Kevesen tudják, hogy az első federativ tengeri expeditiót ö küldte Kanada elfoglalására és sok idő telt el addig, mikor az ifjabb Pitt ez eszmét újra magáévá tette és Kelet- India birtoklását ilyen alapon rendezte be. ó szüntette meg a kontinentális háborút, melyben Marlborough diadalai csak adósságot és nyomort eredményeztek és oly irányokat mutatott, melyek az elszigeteltség előnyeit valóban értékesithették. „Nemzetünk szigeten lakik s Európa egyik leg-