Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-12-03 / 51. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. deczember 3. 51-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ... ___ 10 K — f Té l évre........ _ — 5 K — f Évn egyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Békésvármegye uj főispánja. Lapunk múlt vasárnapi számában jeleztük már, hogy Bókésvármegye üresedésben! levő íőispáni szókének betöltése küszöbön áll és csakugyan a „Budapesti Közlöny“ keddi számának hivatalos részében megjelent a főispáni kinevezés a következő szöveggel : Magyar belügyministerem előterjesztésére Krcsmarik János volt országgyűlési képviselőt Békésvármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1905. évi nov. 25. Ferencz József s. k. Kristóffy József s. Jc. A vármegye főispáni állásában Lukács Györgynek, csaknem félévi interregnum után Krcsmarik János dr. lett tehát utóda. A vármegye szülötte, a vármegyének hosszabb időn át volt főtisztviselője, majd egyik kerületének egy czikluson át képviselője és igy egyénisége teljesen ismert vármegyénk közönsége előtt. A főispáni méltóság elsősorban politikai természetű bizalmi állás, a központi kormányzatnak, a kormány politikai állásának képviselője, kifejezője a főispán a helvi köz- igazg< ás élén és megszabott területén. A főispáni megbízatás politikai jellege kots/ó-j resen kidomborodikj a mai kiélesedett alkotmányjogi küzdelemben és igy a fent közölt királyi kinevezés jelentősége is elsősorban ebből a szempontból képezi mérlegelés tárgyát. Lapunk iránya kizárja tárgyainak köréből a napi politikát és igy a kinevezésnek politikai jelentőségének és ebből a tekintetből várható eredményének taglalását politizáló laptársainknak engedjük át, megtartván magunknak a kinevezés jelentőségének társadalmi, közgazdasági ás közmüveló'dósi szempontokból való tárgyalását. Viszonyaink között ezek a tekintetek rendes állapotok mellett jóval inkább előtérben állanak a politikai vonatkozásoknál. Bókésvármegye törvényhatósági életének kialakulásában mindig másodrendű volt a politikai kérdés. Törvényhatósági bizottságunk ; megalakításában is általában mellőztük mindig a pártállás figyelembe vételét és mondhatni kizárólag a helyi önkormányzat ügyei iránt való érdeklődés volt a döntő vármegyei közügyeink intézésében. Rendezett közigazgatási állapotaink az állami ellenőrzés feladatainak teljesítésében is alig róttak számba- vehető feladatot főispánainkra, fel világosodott, értelmes és egyenes lelkű népünk között a kormánypolitika népszerűsítése körül sem juthatott nagyobb munka főispánainknak osztályrészül. Társadalmi, kulturális és gazdasági érdekeinknek előbbrevitele volt az a széles tér, a melyen a vármegye első közfunkczio- náriusára jelentőségteljes munka hárult és a melyen társadalmi viszonyaink kialakulása mellett tőle számottevő, hasznos tevékenységet várt is vármegyénk közönsége. Vármegyénk tagadhatatlanul nélkülözi azt a szoros egység jellegét, a mit a többi, egy emporium körül csoportosuló kisebb községekből alakult önkormányzati testületek felmutatnak. Számra uezve több egyaránt erős és a helyi fejlődés igényével bíró nagyközségünk a maguk közvetlen körzetével különálló, néha ellentétes érdekekkel bírnak és igy nem fejlődhetett ki nálunk az érdek- közösségen alapuló egység érzete. Ily körülmények között a közigazgatási kapcsolat és az annak élén álló köztisztviselők hivatottak arra első sorban, hogy magasabb nézőpontból szemlélve az érdekek súrlódását, az egésznek érdekei szempontjából irányítsák a haladásra való törekvést és érvényt szerezzenek azoknak. Társadalmunk sem egységes és a mi fő hiányzik belőle az az elem, a mely a vezetésre való hivatottsága mellett megfelelő egyéni viszonyainál fogva a vezető szerepet el is láthassa, mert az egyéni kiválóságuknál, tekintélyüknél, képességeiknél és ügybuzgalmuknál fogva arra hivatottak legnagyobb részben a maguk és hivataluk ügyeihez való lekötöttség által akadályozva van- uak abban, hogy a szükséges tevékenységet a köznek szentelhessék. Az előbb említetteknél fogva szorosan vett feladataitól nálunk felszabaduló főispánnak juthat tehát első sorban az a hivatás, hogy a vármegyei társadalmi és gazdasági törekvések élére állva az egész vármegyét érintő és az ezzel összhangzó helyi érdekek istápolásábau hasznos munkát fejtsen ki, hogy magas állásának tekintélyével, egyéniségének súlyával és a kormányhoz való viszonyának erejével e munkájában eredményeket tudjon felmutatni. E hivatás teljes megértése, a közügyek lelkes szeretete eredményezte azt a sok sikert, a melyett eltávozott főispánunk érdeméül elfogulatlan szemlélőnek felrónia kell. Az ő példaadására alapított várakozással és bizalommal kellene most tekintenünk a jövendő főispán elé, mert főleg nyomasztó gazdasági 'viszonyaink, az ezek tekintetében mutatkozó hátramaradás sőt visszaesés sürgősen igényi’!; a hatékony támogatást. Sajnos azonban, a főispáni állásnak előtérbe nyomuló politikai jellege, a kiélesedett ellentétek és a kormány, valamint a törvény- hatóságok között folyó küzdelem, melynek első csatasorában épen a kormány manda- táriusa fog állani, szinte kizárják azt, hogy társadalmi téren együttérzésre, békés munkában való összetartásra lehetne kilátás és bárha az uj főispánnak vármegyénk közönsége előtt ismert rokonszenves egyénisége, kimagasló képességei, széles látköre és nagy munkaszeretete rendes viszonyok között mindAz éjféli nap vidékein. Irta : Korpoiiay István. Az északifok és az éjféli nap. Hammerfestet elhagyva hajónk szélvihar és a tenger hullámainak zajongása közben szelte a tenger hullámait. A hőmérő 5—7 C "-ra hanyatlott, jelezve, hogy ott járunk a jég és hó, a halál birodalmának küszöbén. Más években ezeken a vidékeken jéghegyekkel találkozik a hajó, amint csendesen és félelmetesen úsznak lefelé; minekünk csak fagyasztó leheletét küldte a jégbirodalom. Társaságunk nagyobb része betegen vánszorgott egyik helyről a másikra, keresve nyugodt helyet, ahol legalább annyira-ameny- nyire magához térhessen a kellemetlen nyavalyából. A tengerlátottak azt tanácsolták, hogy a hajó közepén helyezkedjünk el, ott legkevésbbé érezhető a hullámzás. Olyan azonban ez a betegség, mint a halálos nyavalya : egy orvosság van ellene ; s ez az orvosság a szilárd talaj; már pedig hajónak olyan része nincs, ahol az ember szilárd, nem ingó talajt találna vihar alkalmával; a vihar múltáig vagy a kikötőig nincs hát reá orvosság. De azért majdnem mindnyájan fent vagyunk a födélzeten. Pokrócokba, kendőkbe, téli kabátokba burkolódzva várjuk a nagy pillanatot, mikor felkerülünk Európának homloka, az Északifok elé. Július 17-ikén este 11 órakor érkeztünk meg; hajónk lassan, óvatosan kanyarodott be a kis öbölbe, mely az Északifok keleti oldalán van. Bent az öböl ben enyhült a hullámok ereje, a lehorgonyzóit hajóról sietve szálltunk csónakba. Mindnyájan megköny- nyebbedve sóhajtottunk fel, mikor kint a parton szilárd talajt éreztünk újra lábunk alatt. A kiszállás azonban nem mindnyájunkra nézve esett meg haj nélkül. Ha enyhült is a hullámok ereje, de bizony elég magasak voltak azok bent az öbölben is. A csónak, amelybe, be kellett szállni, táncolt a hajó oldala mellett: hol fent volt a magasban, hol lent a mélyben. így történt aztán, hogy a hölgyek egyike nem elég gyorsan talált a csónakba belépni, amire aztán derékig kapott olyan jeges fürdőt, hogy megemlegetheti; egy kollegánk pedig, aki a lengő csónakból segíteni akart rajta, elvesztve az egyensúlyt, belebukott a háborgó tengerbe. Szerencsére kimentették a matrózok; az ijedségen kívül semmi baja nem esett s azt hiszem, mig él, mindig eldicsekszik, hogy megfürdött a viharos Jegestengerben. Kint a parton kis halászkunyhó áll magánosán, lakója apró emléktárgyakat - és prémes bőröket kínált megvételre. Vásároltak is nehány an tőle, a hölgyek egyike egy nyers jegesmedvebőrt vett. Sikerült is három vámvonalon keresztül a megvámolás veszedelmét elkerülve hazahozni magával drága zsákmányát. Legtöbben azonban rögtön nekiindultunk az Északifok megmászásának. 276 méter magas hatalmas szikiatömeg Európa legészakibb foka. A sark felé néző oldala függőlegesen, lábát a tengerben megvetve úgy áll ott, mintha dacolni akarna a halál birodalmával: eddig és ne tovább. Hatalmas viharok, orkánok, a tenger zajló hullámai simára csiszolták homlokát, de az évezredek ostroma megtört rajta. Keleti oldala, amely felé mi kikötöttünk, kissé lejtős, de azért mégis elég meredek s fárasztó reá a felmenetel. A turisták évröl-évre nagyobb számmal keresik fel s ennélfogva a norvég turista egyesület vasrudakat veretett a gyalogút mentén a földbe, s kötelet feszített ki a hegytetőig, hogy megkönnyítse megmászását. Meglepően kedves látvány, hogy ez az oldala, amely kissé védve van a fagyos széltől, telidestele van virággal. Csakúgy piroslik, fehérük és kékellik a sok primulától, kökörcsintől, ibolyától s még egy- pár faj havasi növény virágjától. Illatuk nincs, de itt, a tél birodalmában még így is nagyon kedvesek. Különösen az alja van megáldva, felfelé menet ritkul a növényzet, egész fent a csúcson teljesen eltűnik. Simára csiszolt fensik terült el előttünk, mikor felértünk. Utunk nyirkos agyagos talajon vitt egy darabon, távolabb és a tenger felé egész sziklássá alakúit át, hatalmas kimeredő kőtömbökkel. Ameddig Xjap’u.nüs: mai száma, 12 old.a,l.
