Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-12-03 / 51. szám

2 BÉKÉS 1905. deczember 3. megannyi záloga lenne annak, hogy a főis­pánt álláshoz fűződő várakozásaink meg is valósulnak, egyelőre — közügyeink kárára — a politikai harczok miatt elszigetelt főispán gazdasági és társadalmi tevékenységét előre­láthatólag teljesen nélkülöznünk fog kelleni. * Krcsmárik János Szarvason 1857-ben született. Gymnáziumi tanulmányait Szarvason s részben TJj Yerbászon végezte. A budapesti egyetemen a keleti nyelvek s intézmények tanulmányának szentelte magát s Yámbéry s Hatala tanárok tanítványa volt. A bölcsészeti doktorátust ezen tanulmányokból summa cum laude tette le. Ezek után a jogi facultást végezte el s egy évig a szarvasi járásbíróságnál jog- gyakornokoskodván, a boszniai országos kormányhoz neveztetett ki Sarajevóba, a hol 1886-ban a moha­medán ügyek előadója s a Vakuf alapítványok kor­mánybiztosa lett. Az ezen téren kifejtett szolgálatai elismeréséül Ferencz Józeef-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki 1887-ben. 1889-ben a bosnyák herczegovinai országos kormányt képviselte a Stock­holmban és Krisztiániában tartott orientalista kon­gresszuson, mely alkalomból a svéd király a Wasa- rend lovag keresztjével tüntette ki. Több ízben tanulmányi utakat tett Európában és a keleten eddig is s azontúl is, midőn szülőföldjén, Szarvason 1890. végén a főszolgabírói állást elfoglalta, a hol kép­viselővé történt megválasztásáig maradt, miközben 1899-ben a mohamedán vallási intézményekből a bölcsészeti fakultáson habilitáltatta magát. A keleti és bosnyák ügyekről töbször irt külömböző lapokba. Hosszabb tanulmányai: „Has Wakufrecht“, a mely a lipcsei „Zeitschrift der deutschen morgenlädischen Gesellschafta-ban és a „Török jogrendszer és igaz­ságszolgáltatás“, a mely a Budapesti Szemlében és kiilönlenyomatban is megjelent. Az 1901. évi általá­nos választásokon Szarvas város szabadelvű program­mal képviselővé választotta, és azt egy czikluson kép­viselte, mialatt a rendes parlamenti tárgyalások idején xártküiömbség nélkül figyelmet és elismerést Jrel tett az ország Jiefeti érdekeit érintő felszólalásaival. A folyó évi általános képviselőválasztások alkalmával Haviár Dániellel szemben kisebbségben maradt és azóta a budapesti tudományegyetem bölcsészeti fakultásán mint egyetemi magántanár működik. 10683—1905. Hird.GtrELérL37\ Gyula város tanácsa, mint elsőfokú iparhatóság az iparhatósági megbízottak választási határidejéül 1905. évi deczember hó 18-ik napját, választási helyi­ségül a városháza nagytermét tűzte ki. A választás kezdődik délelőtt 8 órakor és tart délután 4 óráig. A választás szavazatilapok által történik. Választható mindazon iparos, vagy kereskedő, ki a választási lajstromban felvéve van. Választandó a városi tanács, mint elsőfokú iparhatóság mellé: 10 kereskedő és 10 iparos; a gyulai járási főszolgabiróság, mint elsőfokú iparhatóság mellé : 10 kereskedő és 10 iparos. A szavazás eredménye, a szavazás lezárta után össze számoltatván, azonnal kihirdettetni fog. Gyulán, a városi tanács mint elsőfokú iparhatóság 1905. évi deczember hó 2-án tartott üléséből. Hoffmann Ferencz, Popovits Jusztin, I. jegyző. 377 1—2 főjegyző, h. polgármester. Hírek. A főispáni kinevezés és beiktatás kérdése foglalkoztatja most általában vármegyénk közvéle­ményét. A vármegyéhez már kedden megérkezett a belügyminiszter leirata, a melyben dr. Krcsmárik Jánosnak főispánná történt kinevezését tudatja a törvényhatósággal. A kinevezett főispán mindez- ideig nem tett lépéseket hivatali esküjének letéte­lét illetőleg és igy az e tárgyban összehívandó köz­gyűlés határideje is csak ezután fog megállapit- tatni. A holnapi alkotmányvédő hizottsági ülés mindenesetre a főispáni kinevezés ügyével is fog­lalkozni fog. Vármegyei közgyűlés. Deczember hónap má­sodik felében rendes évi közgyűlést tart a vár­megye törvényhatósági bizottsága. A közgyűlés előmunkálatai kezdetüket vették az alispáni hiva­talban és legközelebb megállapítják a közgyűlés határidejét és szétküldik a meghívókat. Értesülé­sünk szerint az ülés még a karácsonyi ünnepek előtt-meg fog tartatni,-—­A vármegye közigazgatási bizottsága a jövő hétfőn, folyó hó 11-én tartja meg deczember havi rendes ülését. Az alkotmányvédő bizottság ülése. A vár­megyei alkotmányvédő bizottság ülését Haviár Dániel elnöklete alatt, folyó évi deczember hó 4-én, holnap délelőtt Va 9 órakor tartja Gyulán, a vármegyeházán. Hivatalvizsgálat. A vármegye alispánja folyó hó 1-én Szeghalomra utazott, hol a főszolgabírói és községi hivatalok ügykezelését vizsgálta meg. Primitia. Münch Szilárd nagyváradegyházme­gyei diakónus, városunk derék szülötte, jóemlékü Münch Gyula honvédszázados fia, ki két esztendő óta a budapesti egyetemen készül a középiskolai tanári pályára, vasárnap mutatta be Budapesten, egyik róm. kath. templomban első szent miséjét, amelyen és a primitiát követő fényes lakomán meg­jelentek a család tagjai, a szülővárosból a fővárosba származott jó barátok és barátnők, továbbá az egyetem paptanárai nagy számmal. Kohl Medárd püspök szentelte fel Münchöt, akinek szívből han­goztatjuk: „ad multos annos.“ A vármegye közkórházi bizottsága november 27-ikén délután dr. Daimel Sándor várm. főjegyző elnöklete alatt ülést tartott, a melyen főképen a kórházi villanyvilágítással foglalkozott. A kórház már régebben tervbe vette, hogy külön, önálló vil­lanytelepet állít fel, mert sokalja, hogy évi viIla­ti y o s s á g i számlája a 10,000 koronát is meghaladja. A kórházi igazgató tárgyalásokba bocsátkozván a helybeli villanytelep vezetőjével, olyan engedménye­ket, melyek a kórházra nézve jóval kedvezőbbek volnának, mint a mostani feltételek, nem sikerült elérnie s ezért a kórházi bizottság elhatározta, hogy felír a kereskedelmi miniszterhez a házi berendez­kedésre vonatkozó tervek és költségvetés elkészít­tetését kérve, a melynek alapján aztán a berende­zési munkálatokat, amennyiben annak elkészíttetése a kórházra nézve előnyösebbnek látszanék a jelen­legi állapotnál, vállalatba adhassa. Tárgyalta ezen kívül a bizottság az orvosgyakornokok részére adandó lakás kérdését s elhatározta, hogy három szobát rendez be részükre, 500 koronát szavazván meg a bebutorozási költségekre. A kórház törzskönyveinek 8 egyéb rajzainak elkészítése tárgyában felhívást intézett a bizottság az államépitószeti hivatalhoz a felmerült költségekre nézve. A tüzőrségi telefon létesítésére 400 koronát megszavazott, ellenben elejtette az Anka féle telephez vezető kőut kiépí­tését, miután a telep bérbeadatott. Dr. Pándy Kálmán által tanulmány útjáról irt könyvet, melyből 100 darabot küldött, a kórházi bizottság az igazgató javaslatához képest, szétosztotta. A békésmegyei villamossági társasággal a most fennálló szerződést egy évre meghosszabbította, addig, mig az önálló villanytelep elkészül. A gazdasági telep számadásá­nál pótlást rendelt el s tudomásul vette a telep átadásáról szóló igazgatói jelentést. Ezen kívül több apróbb s személyi ügyet intézett el a bizottság. a szem ellátott, sivár volt minden, imitt-amott ten­gődött csak fii, moha. Fának, bozótnak nyoma sincs sehol. Néhol a sziklatömbök mellett némi hómarad- ványok vannak. Fent, éppen a tenger felett, a mere­dek sziklafok ormán kis, nyolcszögletű fabódé áll, amelyben két postaalkalmazott várja napról-napra az érkező utasokat. Itt élnek ök télen-nyáron, hallgatva az örökös északi szél zúgását, nézve a mélyben háborgó tenger habjait. Városi ember csapásnak tartja, ha falura kell költözködnie ; micsoda nyomorúság lehet az élet itt, ezen a szörnyű sziklán, elválasztva az emberi társadalomtól, három hónapos teljesen sötét éjszakában, hidegben, hóviharban, nyolc hónapos tél­ben ! Bélyeget, levelezőlapot, pezsgőt árulnak az utasoknak, átveszik a megírt levelezőlapokat továbbí­tás végett, ámbár lent is be lehet dobni a postaszek­rénybe; rendes postajárat vau t. i. itt hetenkint kétszer az erre járó halászhajók és a turisták ked­véért. Levél akad elég, vagy legalább képes lap, mert hiszen aki csak itt jár, meg is ír innen garmadával képeslapot, a modern élet ezen kínzó intézményét. Odakiinn a bódé mellett kőobeliszk áll, amely Oszkár király ittjártát örökíti meg. Messze messze kilátunk mellöle a Jegestenger téréire. És elég saját­ságos érzés kél bennünk, ha az ember elgondolja, hogy előtte terülnek el a sarkvidékek titokzatos tájai, lakatlan, szörnyű sivárság, igazán a halál birodalma, háta mögött egy egész világ a maga 400 millió küzdő és kiizködö emberiségével, előtte a néma semmiség, háta mögött millió és millió gondolkozó agyvelö, érző, szerető, örvendő és szenvedő szív, nagy eseményekre törő, de az élet harcában egymást maró, kicsinyes hitványságokra is kapható nagyvilág. Itt a határa Európa büszke műveltségének, itt a határa erényeinek és bűneinek. Megszűnik az ember hatalma itt, hogy helyet adjon a természet hatalmainak. Végvárként áll itt e szikla: Eddig és ne tovább. Bent a kunyhóban mi is megittunk egy-két pohár pezsgőt. Természetünk nekünk, Árpád apánktól örököltük, hogy örömünkben, bánatunkban egy pohár bor a hazáért meg nem árt. Küzdő hazánkért ürítet­tük ; boldoguljon, haladjon a népek nagy árjában. S kiálltunk az orom szélére, elénekeltük: Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! S felszállt szí­vünkből a fohász : Isten áldd meg a magyart, balsors akit régen tép ! Éjfél utáni két óra volt, mikor újra hajónkon voltunk. A legtöbben aludni mentek ; nehányan vacso­rázunk előbb. Közben megindúlt hajónk s hamarosan újra kint voltunk a zajgó tenger hullámain. Már beszéltem róluk néhányszor, de meg nem tudom állani, hogy még egyszer vissza ne térjek rájuk. Megvacsoráltam már s kényelmesen végigdölve az étkező vörösplüs díványán néztem az egyedüli elkésett vacsoráiét, egy teológiai tanárt, mikor a hajó megindúlt. Ugyanabban a pillanatban befutott a cselédség s ideges gyorsasággal kezdte felkapkodni a palackokat, tányérokat, poharakat, olajos halas sze­lencéket, s ami csak az asztalokon volt, mégpedig először arról az asztalról, amelynél nem ült már senki. Mielőtt azonban végezhettek volna csak az egyik asz­tallal is, hirtelen egy hullám megkapta a hajót s balra dütötte úgy, hogy minden ami csak az asztalon volt, csörömpölve indúlt balfelé. De még el nem jut­hatott az asztal széléig, amikor a hajó hatalmas lódulásssl jobboldalára dűlt s a megindúlt teríték óriási csörömpöléssel, ezer darabra törve hullott meg­lepett utitársam ölébe. Az egész egy pillanat müve volt, annyi időm sem volt, hogy kényelmes helyzete­met megváltoztassam s már lent a földön hevert minden, — tört üvegek, tányérdarabok, sajtok, vaj, hal; úgy szedegették fel szomorúan a cselédek, s segítettek tisztogatni a vaj és olajpecsétektöl társam ruháját. Másnapra kelve megszűnt a vihar; az ég vidá­man mosolygott újra, a levegő kissé felmelegedett s mi felelevenedve, magunkhoz térve folytattuk utunkat. Utazásunk végső s úgyszólván célpontját elértük s el is hagytuk. Betekintettünk a sarkköri tájakba; meglehetős fagyasztóan, zordonan mutatkoztak be, ott fenn, a hatalmas Északifok tetején. Utazásunk elejé­től titkos vágy is élt szívünkben, hogy tetejéről gyönyörködjünk az éjféli nap páratlan látványában; reménységünk meghiusúlt. Sürü, áthatlan felhők takar­ták el előttünk a nap arculatát. Kapitányunk felvilá­gosított utólag, hogy nagyon ritka utas élvezheti ezt a látványt: az Északifok mellett legtöbbnyire borús, komor az ég. De talán jobban is volt ez így! Hat napos tengeri utazásunk alatt azonban kétszer mégis csak kedvezett nekünk a szerencse. Mielőtt leírására reátérnék, olvasóim szíves enge­délyével megismétlem, amit északi Svédországról adott rajzomban már emlegettem: Upsalától fel az Északi­fokig s onnan le Trondhjemig megszűnt reánk nézve az éjszaka. Idehaza nálunk, ahol a nap egész éven át minden 24 órában becsületesen lenyugszik legalább

Next

/
Oldalképek
Tartalom