Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-11-05 / 47. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. november 5. 47-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre.............. 10 K — f Fél évre................. 5 K - f Évnegyedre.............. 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és. nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Iparfejlesztés. (Irta: Szterényi József.) Annak az Istenáldotta földnek népéről, van szó, mely az or.-zág gazdasági jólétének első rangú tényezője, a inig gazdasági életünk alapja és feltétele a maga idején érvényesülő nap és cső. Arról a földről és népéről, mely ez idő szerint az évnek csak egyik részében értékesíttetik és érvényesül gazdaságilag : az, hogy erőt kapjon a termelés idejére; ez, mert foglalkozása és életmódja egyoldalú idejének nagy része kihasználhatlan. Pedig fontos nemzeti és közművelődési érdekek követelnék a mai viszonyok alapos megjavítását. Nemzeti érdekek, mert a magyar faj megerősödése függ össze ezzel, mely szomorú példáját látjuk ennek a Székelyföldön — anyagi helyzetének romlásával fokozatosan tért vészit saját ősi területén. Közművelődési érdekek, mert a szellemi gyarapodásnak alapfeltétele az anyagi erő. A kinél hiányzik a megélhetés feltétele, a kinek küzdenie kell a létfenntartás nehézségeivel, az nem fordíthat kellő gondot szellemi fejlődésére. Az a helyzet nagy Alföldünk aranykalászos rónáinak nagy részén. Az aranykalász egymaga alig biztosítja már a nép megélhetését. Pedig az fog maradni megélhetésének legfőbb alapja továbbra is, annak kell maradnia, mert az a jellege az ország ama nagy részének. E jelleget megbolygatni akarni, e jelleg megváltoztatására törekedni, meddő kísérlet lenne. De felesleges is. Más mód kell — szerény nézetem szerint — azt a kérdést eldönteni és ezen a helyzeten segíteni Mert segíteni kell. Nem uj alapot keresni, hanem a meglévőt kiegészíteni. Lehet az Alföld egyes részein gyárakat is letesiteni, sőt városaiban kell is, a viszonyok sem kedvezőtlenek erre. Más a városok kérdése és ismét más a vidéké. Azoknak mindenütt ipari és kereskedelmi jelleget kell adni, azok mindegyikénél törekednünk kell, számban növelni, erőben gyarapítani az iparos és kereskedő népességét, ez biztosítja legerősebben azok fejlődését. Erre csak a százados kézműipar erősítése és uj gyárak létesítése alkalmas. E kettő és a felvevő képességében gyarapodó földmives lakosság önmaga teremti meg az erős kereskedelmet. De lehet-e gyáripart teremteni azokon a rengeteg területeken, melyeket ott ma az eke szánt fel? Lehet egyes helyeken, de általában nem lehet. Nincsenek meg hozzá az előfeltételek. Gyér a lakosság, nincs fűtőanyag vagy vizi- jerő. sok helyütt általában viz és hiányos a közlekedés. Pedig ezek nélkül nincs ipar. És ha lehetne is, volna-e helye ennek, kivéve azokat az iparokat, melyek kiegészítő részei a mezőgazdaságnak? Jöjjünk tisztába azzal, mi a legfőbb czél a gyáripar fejlesztésnél? A nemzeti munka lekötése, a fölös munkaerő állandó és biztos foglalkoztatása. A mezőgazdasági iparok — melyeknek nagyarányú fejlesztése ezeken a területeken kívánatos, sőt szükséges — a czukorgyárak kivételével, nem kötnek le valami igen nagy munkaerőt. Ezek nem is ebből a szempontból bírnak különös jelentőséggel, hanem az okszerű gazdálkodás érdekéből. A többi iparokhoz pedig nincs fölös munkaerő. Olyan t. i.} mely tavaszszal is, nyáron is, télen is egyaránt rendelkezésre állhatna. Mert az iparnak állandó munkaerőre van szüksége. — Az csak kivételesen, csak időszakos üzemeknél rendezkedhetik be változó üzemekre. Csupán egy iparág volna, mely állandó munkásságra számíthatna itt is, a szövőipar. Mely tulnyomólag női munkára van alapítva. Ez a munkaerő pedig fölös számmal áll itt rendelkezésre. Sőt épen ez egyik nagy baja az Alföldnek, hogy női munkaereje nincs kihasználva, ez nem értékesíttetik. Csakhogy a szövőiparnak meg egyéb feltételei nincsenek meg itt, kivéve a városokat, melyek más elbírálás alá esnek. Más megoldást kell tehát itt keresni. Annyival inkább, mert az iparfejlesztés nem olyan mesterség, melynél chablonokat lehetne alkalmazni. A viszonyok szabják meg ennek alkalmazhatását. Itt pedig a viszonyok — ismét nem a városokat értem — azt Írják elő, hogy keresni kell kiegészítő foglalkozásokat, melyek egyrészt leköthetik a női munkaerőt a-2 év minden szakában — ha nem is mindég teljes munkaidejében, másrészt kiegészítik a tavaszi, nj -i és őszi foglalkozást télen is. Ez nem lehet más, mint egészséges alapon szervezett háziipar. De nem magára hagyatva, hanem koTiHeiA, Az éjféli nap vidékein. Irta : Korponay István. Upsála és északi Svédország Stockholmban három napig tartózkodtunk; a negyedik nap délutánján indultunk vasúton Upsálán és Brackén, Jörnön, Kirunán keresztül a fjordok felé, Narvickba. Négy napos vasúti utazás várt reánk, s bármennyire örültünk is annak, amit látni fogunk, mégis mindnyájan többé-kevésbbé aggódtunk az út fáradságai, kényelmetlenségei és hosszúsága miatt. Utazásunk gondos szervezője azonban és a svéd vasútak figyelmes vezetősége mihamar eloszlatta aggodalmainkat. Az állomáson ott várt bennünket a svéd, vasútak vezérigazgatója s némi tanácskozás után az eredetileg tervezett személykocsik helyett két hatalmas hálókocsit bocsátott rendelkezésünkre, rajtuk nagybetűs írással: För Ungarere. Gyönyörű folyosós kocsi volt; egy-egy fülkéjében négyünket helyeztek el, de bátran jutott volna nyolcunknak is hely, hanem persze üléseiből csak négy ágyat lehetett alakítani. Kényelem dolgában tehát nem lehetett panaszunk. Rendelkezett továbbá, hogy ez a kocsi egész Narvickig jöjjön velünk s keresett számunkra egy németül tudó altisztet, aki bennünket végigkísérjen utunkon. Az elindulás előtt kapott is tőlünk olyan hatalmas éljent, amilyen aligha rázta meg sok a stockholmi pályaudvar falait. Az elindulás perceiben érkezett az állomásra a mi szeretetreméltó kalauzunk is, hatalmas piros-fehér virágokból kötött, zöld levéldísszel körített, tehát nemzetiszínü csokorral. Félreértések elkerülésére megvallom, hogy nem nekem hozta. Meglepett mindnyájunkat kedves figyelme annál inkább, mert mintha csak összebeszéltünk volna, mi is hasonlóval kedveskedtünk neki, csakhogy nemzetiszínü szalaggal is átkötöttük. Melegen búcsúztunk el egymástól s mig a vonat hatalmas pöfögéssel elindúlt, őszinte sajnálattal gondoltunk rá, akit minden valószínűség szerint soha többé az életben nem látunk'. Sok svéddel találkoztunk még azután utunkon ; mindnyájukat úgyszólván kivétel nélkül olyannak találtuk, minit ezt az elsőt. Szerény, figyelmes, nyilt szívű, előzékeny, udvarias és rokonszenves egyének többnyire. Az idegent elhalmozzák szívességükkel; megállíthat az ember bárkit az utcán, ha tud felelni, minden kérdésre megfelel. Stockholmban megtörtént velem, hogy egész idegen ember óraszámra vezetett vissza a szállómba. Szanaszét az országban a szállókban egész úgy éreztem magam, mintha valami ismerős családnak lettem volna mindig a vendége, annyi szívességgel, figyelemmel találkoztam. Sajnos azonban, hogy majd mindenütt úgy voltam, mintha valami némajátéknak lettem volna szereplője : beszélni t. i. nem igen tudtam velük. Nem mulaszthatom el, hogy egyetmást meg ne említsek arról, amivel kezdetben legtöbb bajunk volt: az étkezésről. A magyar konyháról persze az ország határán, Dévénynél le kellett mondanunk, de Svédország határáig még csak megvoltunk valahogy; a svéd konyhához azonban nagyon nehezen szoktunk. Gazdagnak elég gazdag, de sajnosán nélkülöztük mindenekelőtt a kenyeret. Kenyér helyett itt sok mindenfélét adnak: valami olyast, még pedig fehér és fekete lisztből, mint a zsidók pászkája; azután kenyérhez hasonló, de émelygős édeses ízű süteményt, azután földfekete Graham-kenyeret, csontkemény kétszer- vagy talán háromszorsültet. Az ember válogathat bennük, de akármit választ, nincs köszönet 'benne. A legtöbbjét három-négy hónappal előbb megsütik s jó szellős helyre kiakasztják száradni. A rendes étkezések idejére vendéglőkben előre fel van terítve az asztal, kellő számú tányér, kés, villa van felhalmozva. Megfizetjük az 1—2 koronánkat (1 korona = 67 krajczár), azután válogathatunk a felhalmozott ételekben. Kuriozumképen bemutatok két étlapot. Reggeli: Cacao, kávé, tea, tej; hideg és meleg borjúsült, sódar tojással, iramszarvas oldalas, beaufsteak angolosan; Sirolin \SSK2Uhalloate0™0' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 346 1— 4 XjapvLn^: naal száma lO old.al.
