Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-10-29 / 46. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. október 2g. 49-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre-................. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A temetők ünnepe. Gyertyavilág ég a sirhantokon, könnyes szemű anyák, zokogó hitvesek koszorút tesznek a hantokra. Áhitatos imák hangzanakel a halottak csendes birodalmában, a temetőben. Egy-egy sóhajban annyi fájdalom, annyi poézis és annyi szenvedés van. Oly meginditó a kegyeletnek e szép megnyilvánulása. Egyik-másik beszél annak a néma sir- halomnak. Az eltöltött órák emlékei szinte facsarják a sziveket. És a könnyek, mennyi szomorúságot, milyen megkönnyebbülést okoznak. Édes anya a kis gyermeke sírján, hitves a kenyérszerző keresztjénél, az erős férfi a jó feleség néma gödrénél mind azt a kedves halottakat siratja, kiknek sírján a gyertya ég, a koszorú ékeskedik. Szép is a kegyelet nagyon. Boldogok vagyunk addig, a mig az emberek szeretni tudnak és kedves emlékeken megindul a szivünk. Nem is akarjuk senkinek a kegyeletét sérteni, de mikor mi is siratunk, mikor nekünk is vannak drága ‘ halottaink, hadd essék szó : a koszorúról. Mikor azt a szallagos koszorút oda helyezzük a sirhalomra, meg sem gondoljuk : hogy mennyit áldoz a kegyelet erre országszerte. Áldoz azokra a koszorúkra, melyeknek javarésze nem.hazai termék. És mi mégis halomszámra helyezzük el a sirdombokon, hogy egy pár nap múlva talán a temető hiénák ellopják, megfosszák, megbecstelenit- sék, vagy hogy a hó, az eső minden ékességétől megfossza. Abból s sok pénzből, mely koszorúkra megy, mennyi közintézményre, jótékonyczólra lehetne fordítani ! De sok árva könnyét törülnők le vele. A szeretetnek ez a jele bizony méltóbb volna a drága halott emlékéhez. Az a sok kesergő özvegy? kik az ő szegényes üres sirhantjaikon zokogják el könnyeiket, nem néznék oly keserűen, mikor a gazdagok sírján felgyűl a gyertyaerdő sokasága. Talán megenyhülnének abban a gondolatban, hogy az ember legalább a temetőben egyforma. Ki tudna hinni abban a vigaszban, hogy az Isten nem hagyja el az ő árváit sem, mert ime a koszorúk megváltása árán előmozdítják az árvák ügyét is. Mennyivel felemelőbb érzés az, ba tudom, hogy az én halottam emléke segítette azt a szegény árvát, azt a szerencsétlen beteget kenyérhez, egészséghez. Gyógyító házakat, kórházakat lehetne abból a pénzből emelni, a mit a hazai gyá szoló közönség a külföldről bejött koszorúkért fizet. És nem-e szebb, emberibb volna a szeretet megnyilatkozása, ha beteg emberek egészségét igyekeznék helyreállítani ebből a tenger pénzből ? Mi magunk tudjuk, hogy mit tesz az, ha apánk, ha kenyérkei esőnk elhal. És ha tudjuk azt, miért nem mentjük meg az árvákat, a betegeket ? Hiszen egyik fő parancsolat az, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“. Az a valódi kegyelet: ha a szeretet nem keresi a külsőségeket ; ha a külső disznél többre tar Ha a benső, szivből fakadt érzelmeket, mely a felsegitendők figyelmét felhívja az elmúlásra, a halottak emlékeire, tisztel ítére. Nekünk így tűnik, hogy a halottaknak csak egy napja van. November másodikén. Aztán megint nyugodni hagyjuk őket. Feléjük se nézünk. Főleg azok után, kik régen nyu- gosznak a besüppedt hantok alatt. Látjuk, hogy sok jelesünk halálán, csak pár napig beszél a kegyelet, azontúl azok a koporsók már csak a feledésé, a por és hamué. Mig ba a koszorúk árából például gyógyító házakat, gyermekmenbelyeket létesítünk, vagy árvák segélyezését cselekedjük, az. a sok rászorult, hálás kegyelettel emliti azok nevét, a kiknek emlékéből élnek. És úgy véljük, hogy ma sokan visznek drágábbnál drágább koszorúkat a temetőbe, mert még a temetőkben is felhangzik a megszólás : nini, amott üres a sirdomb, amott kicsiny koszorút helyeztek el. Bezzeg azzal nem gondolnak, hogy élni is kell, egyiknek s másiknak nem telik drága koszorúra. De a halott emlékének mindenki áldozna egy pár fillért. Azt gondoltuk tehát, hogy felvetjük e kérdést. Szerintünk jó és szép ügyben emeltünk tollat és senki kegyeletét meg nem sértettük. Csak az ész szólott és a józan gondolat: mely a kegyeletenk sokkal szebb formáját tárta az olvasók elébe. Az olvasókon áll, hogy egyöntetűen határozván, az ósdi szokásokat elhagyva, emberibb módon áldozhassunk halottaink emlékének. T a n U g y. A gyulai r. k. hitközség iskolaszékének múlt vasárnapi ülésén tudomásul vétetett Mátray Jánosné volt 26 éven át nagymagyarvárosi tanítónőnek betegsége miatt való nyugdíjazása s részére hasznos és buzgó működéséért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Helyére Svarcz Mariska gyulai születésű okleveles tanitónő választatott meg, ki Mátray János- nét a folyó tanév eleje óta helyettesitette. Vértesi Arnoldné úrnő ő nagysága kegyes volt a szegény iskolás gyermekek részére 661 irkát, 30 palatáblát és 94 palavasszőt rendelkezésemre bocsájtani, melyeket az öt gyulai tanyai iskola növendékei közt elosztattam. Ezen nemes adományáért fogadja ő nagysága hálás köszönetemet. Gyulán, 1905. október 26. Rezey Sylvius, kir. tan- felügyelő. f Nyilt sir előtt. A halottak napja alkalmára. Temetőben szerte bolyongtam, Egy nyilt sírra találtam ottan, Megállított és halkan mondta: Szívesen lát csöndes álomra. Eltüuödtem ott a sir szélén : Mit is várjak a földtől még én ? Jót és rosszat eleget láttam, Lehajthatom a fejem bátran. Ott a sírban gondom felejteni, Helyre áll a béke szivemben, Földi világ elmarad távol, Hült poromra talán nem gázol. Csak a vihar keres fel éjjel, Földet rázó mennydörgésével, ítéletet mond szörnyű ajka, S ez felébreszt egy pillanatra Jaj a gonosz lelkiismeretnek ! A bűnösök mind felrettennek Végítélet, sóhajtják, itt van, Uüntetésük elveszik mostan. De nekem a szózat kedves lesz I Ha Ítélet: tudom, kegyelmez. A Birhalom könnyű felettem, Semmi, semmi nem nyomja lelkem. Harsoghat a vihar szózatja, Sírom csendjét föl nem zavarja! Szemem ismét behunyom rája, S még mélyebben alszom utána. Dalmady Győző. r Évfordulóra. Szálljatok el gondok, Hagyjatok magamra. Révedező lelkem Emlékezz nyugodian, Drága angyalomra Azt hiszem hogy itt vagy Igen i újra látlak. Ne vedd el e Írépet, Éu édes Istenem, S én örökké áldiak. Nem kérem őt vissza, Tán jobb neki nállad. Hisz az ég angyala, Itt lenn nem maradhat, — Vissza, nem is vágyhat. Szeresd őt Istenem ! A mint én szerettem. Ő legyen mind között, • Legdrágább angyalod, Szeresd helyettem Hervadt ősz virága Takargasd he sir;át, Suttogj neki szellő Örök szeretetről — Édesítsed álmái. ígérted Istenem Hogy majd „Feltámadunk1. Nem örök a válás ! Imádkozzál értünk, Égbe szállt angyalunk. Dr. Godán Ferenczné. Az éjféli nap vidékein. Irta : Korponay István. Stockholm. Stockholm nagyon régi és nagyon előkelő város. Székhelye a Svéd-Norvég, most már csak Svéd királynak. Természetes tehát, hogy van egy sereg nevezetessége, régi épülete, múzeuma, mügyüjte- iménye. Nagyon szép a királyi palota maga, a város Iközepén, kis szigeten; óriási épület, gyönyörű renaissance stílben, régiség- és mügyüjteményekkel. — Műtárgyai között érdekesek az I. Napóleonra vonatkozó képek és szobrok, amelyekből egész sereg van. Tudvalevőleg a jelenlegi svéd Bernadotte-dinasztia őse egyszerű polgárszülök gyermekéből, mint Napoleon tábornoka, emelkedett a trónra. A régiséggvüjXjapi3.ri.Is: mai száma IO olcLal.
