Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-08-27 / 37. szám
6 BÉKÉS 1905. augusztus 27. Színészet. Derekán járunk a saisonnak, a negyedik színházi hét végén, a mely ismét csak megerősített bennünket abban az ismételten kifejezett véleményünkben, hogy társulatunk a legmesszebb menő igények kielégítésével magas művészi nivón álló előadásokkal gyönyörködteti közönségünket. A kitűnő előadások közül is kimagaslik és ezért külön is felemlitést érdemel a »Vén leányok« hétfői, a »Czifra nyomorúság« keddi s »Radnótbvné« pénteki előadása. Alább külön-külön méltatjuk ezeket, de már itt hangsúlyozzuk, hogy mindhárom elő adásban az igazi színművészet legszebb képességeit láttuk érvényesülni külön-külön és együttvéve is az előadó személyzet részéről. A műsor állandóan gondosan van összeállítva és e héten is négy újdonság került bemutatásra. A hét előadásairól a következőkben számolunk be : Nebántsvirág. Denise de Flavigny pajkosan bájos kaszárnya történetét a megunhatatlan és elcsépelhetetlen örökszép zenéjü Nebántsvirágot láttuk szombaton este igen jó előadásban. A szereposztás ellen ugyan vannak némi kifog ásaink, mert szívesebben láttuk volna Celestin F loridor szerepét Palásthytól, mint Bérczi- től, mert egyéniségéhez jobban kradvált volna, mig Loriot-t ismét Tihanyi játszhatta volna meg pompásan, de ettől ePekintve, az említettek is jól meg- állták helyűket s szerepüknek komikus oldalait erősen kiaknázva pályáztak a publikum zajosabb tetszésnyilvánítására, amit el is értek. A czimszerepet Aradi Aranka játszotta meg s a sok Denise közt akiket már láttunk, egyike volt a legjobbaknak. Kedves, pajkos és üde játéka mellett hangjának szépsége, tisztasága, iskolázottsága igen jól érvényesült a szívesen »viszonthallott« kedves áriákban s nem kevésbé volt bájos zárdanövendék, mint snájdig a katonaruhában. — T. Pogány Janka mint mindig, ezúttal is igen jól töltötte be szerepét. — Sz. Nagy Imre (Ghamplatrö) szép hangja és éneke szintén tetszést keltettek, a negyedik felvonásban spanyolfal mellett azonban szörnyű élettelen s bántóan szintelen volt s a játékot teljesen partnerének hagyta. A színigazgató és ügyelő szerepében Krasznai és Vank, az őrnagy szerepében Bognár értek el hatást. A közönség elég szép számmal élvezte a jól ismert kedves áriákat. Csikós. Vasárnap este ment Szigligetinek ez a soha meg nem unt, mindig népszerű kedves népszinmüve a Csikós meglehetős ház, jobban mondva zsúfolt karzat előtt, parázs, eleven, sikerült előadásban. A főbb szereglők Szilágyiné (özv. Karvasiné) kitűnő drámai alakítása, Bárdos (Rózsi) népszínműben való eredeti játéka, szép hangja, Székely (Andris bojtár) népszínműben különösen érvényesülő s kifogástalan baritonjával mind tetszést arattak. Ép ilyen jók voltak Hajnal (Asztolf), Szarvasi (Bencze), Bognár (Kis Bálint), Peterdi (Márton csikós), Tihanyi (Torkos jegyző), Bérezi (Bencze inasa), Vank (Vámos rektor), s nagyon tetszett T. Pogány Janka (Lab- dacsné kulesárné.) Az énekszámokat többször meg- ujrázták. Vénleányok. A franczia darabok sikamlósságai után, az angol géniu-z egy finom subtilis alkotásában gyönyörködött hétfőn este a gyulai közönség. Az egész darab csupa lelki motívumokból épült, hatásvadászó, élére állított színpadi helyzetek kihasználása nélkül, de oly érzelemteljesen megírva, a női lélek oly finom megrajzolásával, hogy rezonáltak tőle lelkünk húrjai s amit a társadalom ma oly kevéssé honorál, a zajos sikerek nélkül küzdő szegény nö élete, teljes valóságában, igazságában tárult szemeink elé. Két nővér, Susan és Phoebe szerapelnek ebben a darabban, kiket Orley Flóra és Kovács Mariska játszottak meg, szerepeik oly ihletett művészi átérzésével, hogy minden részében művészi játékuk sok helyen köny- nyékét csalt a nézők szemébe. Ez a darab egyáltalában olyan, hogy még komikus jeleneteiben is otl rezeg az a mély, részvétteljes érzés, melyet az irc a szegény kigúnyolt, meg nem értett vén leányok sorsa iránt érez, s amely érzelmet az igazság erejével ülteti át a közönség leikébe s az is bizonyos, hogy ez a darab, ez a megjátszás átérzés nélkül nem érvényesülhet s igy nagy szerencse, hogy ez előadás a szezon legjobb előadásai közé tartozott s szerepében mindenki helyén volt. Legtöbb taps az Operette szerepkörről finom komibai szeri pre áttért Orley Flórának jutott, aki oly diskrét, oly ízléses és művészi alakítást nyújtott, hogy a publikum egészen el volt ragadtatva tőle. — Méltó partnere volt közönségünk kedvencze, Kovács Mariska és Tóth Elek, ez utóbbi egyikét mutatván be legjobb alakításának. Dicséret illeti pompás alakitásáért T. Pogány Jankát is, mig a darab kisebb szerepében Palásty, Anday Terba, Szarvasi, Hajnal, Verő Janka, Hidi Irén, Komáromy Margit járultak a teljes siker előmozdításához. A publikum felvonások alatt is többször lelkesen tapsolt s felvonások közt pedig többszörös kihívások voltak. Czifra nyomorúság. Csiky Gergely soha el nem koptatható társadalmi szinmüve adott alkalmat a társulat drámai és vígjátéki személyzetének, hogy megismételje a hétfői elvitathatlanul nagy művészi sikert. A darab ismert és érdekesen megrajzolt alakjai mind kiváló alakításban kerültek bemutatásra és ennek elismerése meg is nyilvánult a nyílt színen és lépten nyomon felhangzó tapsokban. A tökéletes előadás szereplőit egyenként méltán dicséret illeti meg. Angyal Ilka kifejezésteljes drámai játékával, E. Kovács Mariska kedves közvetlenségével, T. Pogány Janka és Simon Mariska (Zegernyei Parthénia és Zenóbia) szerepük komikumának ügyes kihasználásával tűntek ki. Mé- zesné kis szerepében is teljesen érvényesült őrley Flóra művészete, amit a minden jelenése után felhangzott tetszésnyilvánítás igazolt. A férfiak közül igen jó volt Krasznay Andor, a cinikus, de jólelkü Csorna szerepében és pompásan szeleskedett Mádi Simi alakjában Palásthy. — Különben a többiek is, mint Peterdy (Bálnái), Bognár (Sodró). Szilág) iné (Zsófia), Tihanyi (Poprádi), Tóth .Elek (Tarczali), Hajnal (Murok), méltán rászolgáltak nevük külön felemlitésére és arra, hogy reájuk is vonatkoztassuk azt, amit a többiekről és az egész előadásról elmondottunk. Mulató istenek. A görök istenek életéből vett darabok között a meséje után Ítélve a legkevésbé sikerült került színre itt először szerdán és csütörtökön este. A »Szép Heléna«, »Orpheus a pokolban«, a régiek s az »Ezüst papucs« újabb kollégái e darabnak mind érdekesebb szöveggel bírnak. Úgy látszik, hogv a »Mulató istenek«-et gyorsan, megrendelésre kellett összeütni, máskép ezt a tárgyat sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni. A vékony mese abból áll, hogy Jupiter, a kinél Menandrosz színigazgató darabért jelentkezik, maga megy le a földre s. maga éli át a darab cselekményét. Amphytrion személyében, Sosias inasa kíséretében megjelenik a szép Alkméne házánál, a ki azt hiszi, hogy hős férje tért haza a háborúból s vele éideleg. Megjelenik azonban az igazi Amphytrion és Sosias is s ebből támad az egész bonyodalom, mig a végén kisül, hogy Junó tudomást szerezvén kedves férje ura tervbe vett kalandjáról, ő meg Alkmene alakját öltötte magára s igy Jupiter a saját feleségével szerelmeteskedett abban a biszemben, hogy a szép Alkmenét ölelgeti Mulatságos a két Sosias szereplése s jó alakításban kacíagtató. A zenéje a darabnak már sokkal élvezetesebb. Lehár Ferencznek a kitűnő muzsikája ez, sok eredeti motívummal. Különösen a második felvonásban Sosias belépője s Amphytrion s Alkmene duettje remekek, a miket Mártonfalvy karmester kiváló dirigálása mellett a zenekar teljesen érvényre is juttatott. A darab személyesitői igen jó előadásban igyekeztek a sovány mesét is elfeledtetni. S ez sikerült is nekik, mert mindkét este kitünően mulatott a közönség, a mely különösen az első este, szép számmal volt jelen. Bárdos ’rmának (J.uno) ebben a darabban volt először nagyobb koloratur-ének parthieja s a hozzá fűzött várakozásnak fényesen meg is felelt. Már maga az alakja, mely görög, ízléses, mind a mellett elég diskrét kostümeiben igen előnyösen vált ki, praedestinálják őt arra, hogy elsőrangú szereplője legyen az operette előadásoknak, de a hangja is igen bájos, szép, tiszta csengésű s a magasabb régiókban is egészen biztos, kellemes. Ez este nagy sikere volt s megérdemelt tapssal tüntették ki. Arady Aranka (Sosiasnak neje) igéző kék selyem kosztümjében eleven parázs játékával, már nagy tetszést aratott, énekszámaival, meg tánczával még inkább elragadta a közönséget. Különösen igen csinos volt a Hajnallal lejtett kettőse, úgyszintén meg kellett ujrázniok a Bárdos, Hajnallal lejtett hármas tánezot. Az első este egy virág kosarat s mind két este igen sok tapsot kapott. Palásthy (Jupiter) volt az est sikerének egyik főrészese az ő természetes, végtelenül kedves, jó izii játékával, s disztingvált, finom, színező hangjával. Ő az a színművész, a ki játszani, énekelni, tánczolni egyformán kitünően tud s mindig tetszést arat. A tetszés nyilvánítással ezúttal is elhalmozták. Sz. Nagy Imre (Amphytrion) ezúttal lépett fel szintén először negyobb ének szerepben s gyönyörködtetett bennünket kifogástalan, tiszta tenorjával. Nyílt szinen megtapsolták. A legsikerültebb alakítást azonban Hajnal (Sosias) produkálta oly eredetien találóan, hogy a legnagyobb elismerés hangján kell felőle nyilatkoznunk, A második felvonásbeli belépőjét művészi tökélylyel adta elő s meg is ujráztatták vele mindkét este. De általában az egész darabon keresztül úgy játéka, mint éneklése igen kitűnő volt. Úgy látszik, alakitó képessége ehhez hasonló szerepekhez illik legjobban. Bérezi (ál-Sosias) is nagyon jó volt, mint ahogy tőle már megszoktuk. Tihanyi (Menandrosz színigazgató), kis szerepében is kiemelkedett ez este is művészetével. Maszkja s játéka a gondos tanulmány s mély megfigyelő képesség jelét hordta magán. Hidy (Thália) felséges istennő volt, értelmesen deklamált s nagyban emelte az összjáték hatását, Simon Mariska (Alkmene) mindössze kétszer jelenik meg a szinen, először duettet énekel s végül Amphytrion karjaiba dől. Először csinos éneke, másodszor kecses öltözete tetszett. A többi kisebb szereplők is igen jók voltak. Radnóthyné. Kampis János époly nehéz, mint kényes problémájú darabja, mely a vele szemben felhangzott erős kritika daczára, a nemzeti színim tavalyi újdonságainak legérdekesebb hazai terméke volt, teljes sikert aratott a gyulai Erkel Ferencz színkörben. Hogy igy történt, abban ép annyi, ha ugyan nem nagyobb része volt az előadásnak, mint magának a színműnek. E. Kovács Mariska, mindig művészi magaslaton álló alakításainak egyik legkiválóbbikát produkálta az egyéniségének különben is megfelelő czimszerepben, úgy hogy többször nyílt szinen is zajosan megtapsolták. — Az est folyamán különben igen díszes virágkosarat is kapott. Amily szimpatikus az ő, annyira ellenszenves volt Angyal Ilka szerepe, (Olga). Alakítása s művészi játéka azonban semmi • vei sem állott mögötte s ugv, hogy az est sikerében döntő szerepe jutott. Tóth Elekről (Andor), ezúttal is konstatálhatjuk, hogy szerepkörében a vidéki színészet legkiválóbb tagja, ezt igazolta ezúttal is. Kisebb szerepeikben helyt álltak Tihanyi (Sass) és Bognár (Barkay). Nagyon nehéz feladat jutott osztályrészül a szerződtetési czélból fellépett Nagy Sándornak (Radnóthy), akinek nem is rokonszenves, nem is könnyű szerepében a jeles ensemblehez kellett alkalmazkodnia. Nem gáncsolás okából mondjuk, hogy ezúttal még nem sikerült neki, miből azonban egyátalán nem akarunk színészi egyéniségére nézve hátrányos következtetést levonni. Sok oly tulajdonsága van, ami határozottan előnyére válik, jó mimikája, egészséges hangja s ami majdnem a legjelentékenyebb : férfias szép alakja, vagyis oly szerencsés tulajdonság, amelynek hiánya a szerelmes színészekben beállott nagy szükségletnek egyik főoka. Érdekkel nézünk következő felléptei elé. A hét műsora. Hétfőn A boszorkány. Kedden A Heidelbergi diákélet. Szerdán Drótos tót. Csütörtökön János vitéz, (bérletszünet). Pénteken Fecskefészek Szombaton Hajdúk hadnagya. Vasárnap este János vitéz, (bérletszünet).
