Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-08-06 / 34. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. augusztus 6. 34-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ___10 K — f Fé l évre....... _ _ 5 K — f Év negyedre...___ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intizendők. Kézirat. vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Kereskedelmünk. Magyarország emberanyagának javarészét évtizedek óta súlyos gazdasági krízis látogatja. Egyaránt panaszkodik az iparos, a kereskedő, a földmivelő. És e három államfenntartó erő bajai forrását képezik a társadalmi panaszkodáshak, ma holnap ez az ős forrás oly széles mederben fog folyni, mely az ország talapzatának partjait itt is, ott is kikezdi, a nyomor árja vészes fenyegetéssel borítja el a társadalom minden területét. Tekintsük csak a hazai kereskedelem állapotát. Kereskedelmünk helyzetére szomorú világot vetnek az arányaiban is szokatlanul nagy fizetésképtelenségek, melyek előidézését a politikusok a politikai helyzet rendkivüli- ségében látják. Kétségtelen, hogy ez a nagy kavarodás és ez a nagy bizonytalanság, mely ma a politikai életben van, nagyban befoly a kereskedelmi pangó életre, de a helyzetnek eredete, mélyebben fekvő okokra vezethető vissza. Minden politikai szemponttól eltekintve, annyi bizonyos, hogy az osztrák nagy kereskedelem, csak Magyarország előtt nagy, mert bebizonyosodott igazság, hogy az osztrák ipar és kereskedelem erőtlen arra, hogy a nyugati országok nagy iparával fölvegye a versenyt, így aztán szinte őrjöngő könnyelműséggel vetélkedik osztrák az osztrákkal, csakhogy portékáját Magyarországon elhelyezni tud a. A bukásokat a könyelmii hitelezés szüli. Látjuk az eseteket. Szinte marókkal dobálták a hitelt minden firmával ellátott kereskedők kezébe, nem törődve egy—kétszeri bukott kereskedő kedvezőtlen és letaposott nevével sem, hitelt kapnak annyit, a mennyi kell. Tudja az osztrák nagyiparos és kereskedő jól, hogy jelentékeny veszteségének réme fenyegeti és miután tudja, őrült, hatalmas áru forgalmat akar elérni, hogy a veszteségi hányad meg ne haladja azt a mérté két, melylyel az árkalkuláczióban szerepelt. A fizetésképtelenségi esetek részleteinek kutatásával megdöbbentő bizonyságait találjuk a gyárosok egy nagy részének csalárd manipulácziójára vonatkozólag. És hogy ezekkel szemben, kik a bűnös esetek előidézői, tehetetlenül állunk, mert hiszen éppen ők állanak felperesként, hitelezőként a biró előtt, a mikor a könnyelmű hitelezéssel, rábeszéléssel, vásárlásra ingerlő készségükkel elszé- ditett áldozat nevének elvesztésével, szabadságvesztéssel, börtönnel bűnhődik mások bűneiért. Ezekből telik ki az egyik csoportja a szomorú eseteknek. A másik csoport meg azokból, kik közvetve áldozatai az előzőknek. Tisztességes régi kereskedők, kik nem bírják felvenni a versenyt azokkal, kik csak hogy egyik napról a másikra úgy ahogy élni tudjanak, hogy a minden pillanatban beállható veszedelem, bűnös manipulácziók felderítése előtt még valamit összeharácsolhassanak, áron alul vesztegetik áruikat, — tisztességes kereskedők, kik pontosan meg is fizetik az eladásra került árukat és nem versenyezhetnek szédelgő és szédelgésre késztetett firmákkal, a tönk szélére jutnak. Kétes exisztencziáju kereskedők olcsó, majdnem a barbárságig kegyetlen kevés fizetésű személyzettel dolgoztatnak. A társadalomnak igen számot tevő tagjai, a kereskedő segédek — Budapesten a nyomor minden fázisain keresztül vergődnek s a helyett, hogy e fényes város és igényei után joggal következtető kereskedelmi ismereteket szerezne itt a vidékről beözönlő fiatal segédek sokasága, — a fővárosban elzüllik, mert el kell züllnie. A fizetést, a szolgai munkára szerződtetett intelligens ifjú véres verejtékkel szerzi, dolgozik egy pár hatosért — tisztes- . ségből. A másik osztály is dolgozna, — de : munkát nem kap. A kereskedelmi alkalmazottak egyesülete nem tudja ellátni a jelentkezők igényeit s intelligens kereskedő segédek kénytelenek szolgáknak, czimirónak menni, csak hogy élni tudjanak és még igy is egy- egy rendőri razzia alatt meg döbbentő sok rongyos, faczér fiatalembert fogdosnak össze, a kik a ligetek és a külvárosi lebuj korcsmáknak valóságos rémei, a kik az erkölcsi rend notórius gyilkosai. Neves, czégjegzett és előkelő kereskedők felszólamlását, ankétjét és tiltakozását kérjük e dologban, mert a piszkos konkurrencia melegágyai ezek az olcsón fizetett segédek, de javarészben ezek okozzák a könnyelmű üzlet alapításokat és az ezzel járó bukásokat is. Az üzletbukás okát látjuk a könyelmü vevő közönség hitelezésében is. Nálunk ez a kényelmes adás- vevési mód valósággal elfajult, melyet külömben a hivatalnoki kar igénye és rendezetlen fizetési viszonyai is istápolnak. A társadalmi követelmények békéi a viszonyait maghaladé mértékben késztetik hitelre a hivatalnok osztályt. A részletfizetési hitelezés tőnkre juttatja a kereskedőt, a hivatalnokot is, mert se az egyik, se a másik nem nézi hogy kitől vesz és kinek ad. Az üzletbe bele megy a kereskedő, a hivatalnok egyaránt. Sokszor sértve van a büszke, és indokolatlan gőggel mérgeskedő tekintetes vagy nagyságos asszony, ha a fizetéseit pontosan teljesítő', pénzére hiába váró kereskedő némi törlesztésért jelentkezni merészkedik. Soha nem teszi be a lábát abba az üzletbe — üzeni vissza — hol őt zaklatják. így és hasonlóan van az, az egész vonalon — gunyjára minden r Trará, trará .... A faluban alkonyatkor Szünetel a munka már. Háza előtt a legszebb lány Vájjon mire vár ? Trará, trarál .... Még messze távol, De hallja már a trombitái — Trará, trará! S a kis leányka A ház elé kiállt. Poros útról, országúiról Hallatszik a trombita, Levelet küld az anyának Katona-fia. Trará, trará! . . . A kis leány is Remegve vár egy levelet, Trará, trará! . . Hogy oly szerelmes, 0 arról nem tehet. Hosszú várás, boldog várás — Jutalma egy kis levél, Minden sor csak szerelemről Hűségről beszél. Trará, trará!.. . Mily édes dallam, A trombita beszéd — Trará, trarál ... S egy kis leányka Csókolja levelét A két madár. Erdőn, mezőn, virágos réteken Karöltve jártam veled kedvesem, Szerelmes sóhaj szállt el ajkamon . . Szivünkbe tért a béke, nyugalom. Madárka szólt — az ágon fönt pihenve Dalban szerelmet vallott s megizente Párjának — s leste vá^ta, jön-e már . . .... Mert nélküle az élet oly sivár. És 1 ljött; oda szállt az ágra ő, Hol várta már az édes szerető .. . . ... És csókolództak — hosszan, édesen — Mi pedig néztük őket idelenn Először néztük, aztán megpróbáltuk . . A csókot mi is édesnek találtuk. — Feledtük, hogy nem vagyunk egyedül . . . . . . . A két madárka hamar elrepült. Keblovszky-Mayer Lajos. V e z e k I é s. Irta : Verner Jenó'. Szilveszter este volt. A templomban meg- kondult az estharang az ő vigaszos hangjával. Ilyenkor, midőn a családok szivét melengeti valamelyes boldog, ünnepies érzés, az agglegényeknek fütetlen szobájában kellemetlen gondolatai vannak. A szubjektivitások is megbocsáthatták ilyenkor. Elmesélem egyik szilveszteri estémet. Végig jártam az utczát, mintha nekem is menőkém lenne valamelyik jókedvű famíliához, hogy less un az u j évbe siető pillanatot. D.r az agglegényé ilyenkor is a füstös kávéház, melynek mutatós, festett jószága kon venczionális mosolylyal fogad, akinek én is néhány banális bókkal tartozom, mely lehet sivárság, vagy gorombaság. Betértem az agglegények tanyájára. Egyik márványasztalnál három fiatal ember ült s akit Janinak hívtak, azt valami fásult busongás kergette pityókás állapotba. Öklével csapkodta az asztalt, szeme oly tűzben égett, mint akit egy kis gutaütéstől, vagy deliriumtól kell félteni. Összevissza beszélt, sőt néha szitkozódott. A pinczért szólítottam. — Kik ezek ? — Ez a kettő pintérlegény, a részeg : kovács. — És miért engednek ide eféle alakokat ? — Tűrnünk kell ; a gazdám bora ment a fejükbe, le kell vonnunk a konzekvencziákat. — Hát valami gyengéd utasítás nem tenné meg a hatást. — Olaj a tűzre. Már a felesége itt járt a kovácsnak, de azóta duhajkodik csak igazán. Szegény asszony, átkozódott, siránkozott, rimán- kodott, de mindez borsó volt a falra. I-ia.p’U.rLls: mai száma S old.a.1.
