Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-07-09 / 30. szám
1905. julius 9. BÉKÉS 3 landó bíráló választmány és elutasították, a köz jiávozó elnök a vármegye színművészeti ügyének igazgatási bírósághoz intézett panaszszal támadtákjb lrirágoztatása és különösen a gyulai egyesület meg. A legfelsőbb fórum szintén nem találta ala-jmegalakitása, vezetése és a színkör létesítése körül posnak felebbezők kifogását és a panaszt elutasit-[szerzett, a választmány pedig ez érdemeket jég) zőkönyvében megörökíti, azok felett való hálás ulis mérésének és köszönetének adott kifejezést. A választmány elhatárázta, hogy az elnöki, valamint a dr. Zöldy Jánosnak egyidejűleg bejelentett lemondása folytán megüresedett alelnöki állásnak bétől tése czéljából julius 16-ára közgyűlést hiv össze. Az augusztus 1-én megnyíló szini saisonra tekin’ tettel ezután egy bizottságot küldöttek ki a színkör megvizsgálására és jó karban való átadására. Meghívó. A gyulai színművészet pártoló egyesület folyó hó 16-án vasárnap délelőtt 11 órakor a vármegyeház kisebb tanácstermében közgyűlést tart. a melyre az egylet tagjait tisztelettel meghívom. A közgyűlés tagiai: Elnök, alelnök és választmányi tagok választása. Gyula, 1905. julius 8. Dr. ZöLdy János egyleti alelnök. Színi szezon. Pár héttel ezelőtt már közöltük, 8 most a falakra is kiragasztattak a Somogyi Károly előleges t zinházi jelentései. AUgusz us hó 2-án lesz tehát az első előadás ez évben az Erkel színkörben Amint a közönség hangulatából Ítélni lehet, igen ván, a választást végleg megerősítette. Bródy Sándor öngyilkos kísérlete. Szerdán reggel futó tüzként terjedt el városunkban a hir, hogy a magyar irodalom fényes tehetségű jelese : liród'j Sándor iró a Semmeringen mellbe lőtte magát s életveszélyesen megsebesült. A nagynevű iró ezen tragikus esete Gyulán, hova ifjú kora emlékei s a barátság szálai fűzik Bródyt, nagy részvétet és érdeklődést keltett. Bródy ugyanis városunkban bontotta ki szárnyait, lapunknál, a Békés beltnunka- társa gyanánt kezdte meg irodalmi pályafutását, mely sok dicsőséget, babért, elismerést szerzett nevének. Itt adta ki első könyvét, a »Nyomort,« mely erős realizmusánál s a benne csillogó fényes Írói talentumánál fogva valóságos irodalmi forradalmat csinált. Az akkor még ismeretlen szerény Írót Bákosi Jenő méltatta nagy elismeréssel s ettől kezdve Bródy óvről-év“e emelkedett az irodalom lépcsőjén. Előbb Kolozsváron, majd Budapesten lelt hirlapiró s egymás után adta ki feltűnést keltő dolgozatait. Újabban a színpadi siker csábította s itt is meglepőt, újat produkált. Az irodalmi siker nagy lesz az érdeklődés az idei szini szezon iránt azonban nem elégítette őt ki. Alelnöke lett azjs bizva Somogyinak kitűnő társulatában, tömeges »Otthon«-i ak, szerkesztője a »Fehér könyv« nek s'szinház látogatásra van kilátás, különösen ha a majd a »Jövendőc-nek. de mindezek nem elégítették ki őt. Meghasonlott egyénisége újabban az irodalomban is szertelenségekre ragadta s lelkének e.z. a meghasonlása kergethette őt az öngyilkosság felé is. Idegbaj gyengítette erejét, vette el önbizalmát. Bajának gyógyítására előbb Olaszországba utazott pihenni, majd a Semmeringen keresett üdülést, melyei nem talált meg s elkeseredésében itt fogta magára a fegyvert, egyik szállodában mellbe lőve magát. A golyó bal tüdejét fúrta át. A fővárosi lapok közlései nyomán az egész ország müveit közönsége aggódó figyelemmel várja a hogy létéről szóló béreket s a teguapi lapok közlései szerint, felgyógyulásához ma már erős a remény, amit lelkünk mélyéből kívánunk. A gyulai színművészet pártoló egyesület választ mánya csütörtökön délután dr. Zöldy János al.elnök vezetésével ülést tartott, a melynek tárgya dr Lukács Györgynek, az egyesület elnökének lemondása volt. Dr. Zöldy János szép szavakkal emlékezett meg azokról az érdemekről, a melyeket a város intézkedni fog, hogy a színkör próbb hiányai is pótoltassanak s semminemű technikai akadály nem gátolja a színkör látogatást. Tűz a gyulai kötőgyárban. Gyulaváros szépen fejlődő, nagy közgazdasági jelentőséggel biró intézményét, a gyulai harisnyagyárat, csaknem vég zetessé válható szerencsétlenség érte szerdán este. Most van folyamatban e virágzó gyár átépítése s a főutczán a már külsőleg teljesen kész homlokzat impozánsan emelkedik ki, melyet az tizein zavarása nélkül olykép építettek, hogy a többi gyár- nelyiségben zavartalanul folyt a munka, vígan kattogtak a gépek, tevékenykedtek a munkások és munkásleányok s most egyszerre szomorú csend ült a gyárra, megszakadt a munka s a sok száz munkáskéz tétlenül, kereset nélkül várja, hogy a tűz folytán megzavart üzem helyreállítható legyen. 8 óra tájban nagy füst árasztotta el a vármegye- házutcza takarékpénztár (elé eső részét, de eleinte nem törődtek vele, gondolván, hogy a tejszövetkezet kéménye fertőzi a levegőt, de később gyaFeküdtem halálos betegen, az orvos már egy nap el sem akart jönni többé. Igazság szerint meg kellett volna halnom és valami nem engedte ezt sem. Fölépülte.n és mentem tovább az utamon. Csak egyre mindig a két szürke csilláé felé. Evek teltek el és nem egyszer úgy véltem, hogy ime: itt vagyok, Pedig csak letértem a helyes útról. Kerestem a szerelmet és szeretkezésre találtam. Megcsaltam magamat és tele voltam gyülölséggel, mert megcsaltak. Tiz éve nem voltam már gyermek és tíz esztendő alatt úgy belefáradtam ebbe a harczba, az ismeretlen után. Az apró zsörtölések nem mulattattak többé, vérem hült, idegeim meghaltak, utóiért a szkepszis; nem kerestem többé és nem vártam többé semmit. Napról-napra élve az élettel való nehéz küzdelemben, dolgozva a mindennapi vágyak betöltéséért : néha eszembe jutott a „gyermekkori emlék“, és mosolyogtam magamon. Ha csak ez a mosoly meg tudott volna váltani az unalom, ól! De a spleenes napok mind közelebb estek egymáshoz. Különösen télen, a mikor együtt kell élni és mulatni az embertársakkal. Négy-öt nappal karácsony előtt, egy ködös, vizes estén végre elkövetkezett az az óra, mely ben megértettem az öngyilkosság psycnologiá- ját. Miért itt maradni? Mi öröm van abban, hogy lélegzetű és ha akarom megfoghatom a kezemet? Vájjon okoz e nekem gyönyört, ha zeme mmel láthatom azokat az élőket, a kik Inus lett a füst szaga s Fábián Lajos kereskedő észrevette, hogy a kötőgyárból tódul a füst. Telefonozni akart a tűzoltókért, de telefonvezetéke épen a most folyó kötőgyári építkezések miatt szót van szakítva s igy lassabban ment az ijesztő hir a tűzoltókhoz s odabent már javában kínlódtak tehe- 'etlenü a tűz elfojtásán, mikor az első fecskendő megérkezett. A tűz a száritó helyiségben keletkezett. Valószínűleg a száritó kemenczék valamelyikében hagytak parazsat, melyből kipattanhatott egy szikra s igy fogott tüzet az ott felhalmozott anyag. A tűz lassan tört ki. Odabent a száritóban már hatalmas lánggal lobogott minden, de kint még nem látszott semmi a hagy tüzből, mert a leboto- nirozott padlás pompásan állta a tüzet s csakis ennek köszönhető, hogy óriási katasztrófa nem lett, mert ha a mennyezet leszakadásával a tető tüzet kap, menthetetlenül leég az egész kötőgyár, sőt a közelben levő épületek is. A tűznél a tűzoltók részéről is tipasztalt általános fejetlenséget növelte, hogy a tűzhöz nehezen lehetett hozzájutni. Az épület ugyanis, melyben a tűz volt, az udvaron van 8 az utczai frontra merőlegesen az udvart szeli ketté. Az első udvaron az építkezésekből kifolyó lag állványok, a hátsó udvaron meszesgödrök akadályozták a forgalmat. Lótáe, futás, kiabálás volt elég, de eredmény annál kevesebb, mert az a szerencsétlen körülmény is közbejátszott, hogy a gyár udvarán levő kutból egy ment alatt kifogyott a viz s a közelben hozzáférhető helyen viz nem igen volt. Ez alatt, mig az első udvar felől betörték az ajtókat és hordták ki, ami menthető, a hátsó udvar felől, az ablakokon kicsapó lángok ijesztően fenyegették a tetőzetet s az ottlevők kénytelenek voltak tétlenül nézni a közelgő katasztrófát. Szerencsére azonban, a Keller-ház felőli hátsó keresztépület ablakait betörve, azon vezették át a csöveket s igy sikerült nagy nehezen a tüzet megfékezni. — Közben a békésmegyei takarékpénztár udvarán levő kutból is kerítettek nagy kínnal vizet s az oltási munkához hozzáfoghattak, de ekkor már odabent a száritóban és formázóban elégett minden s a tűzoltás már csak a közeli helyiségek megmentésére szorítkozott, ami sikerült is. A szépen virágzó gyárnak mintegy 27000 korona értéke pusztult el, mert az egész formázó elpusztult s a száritókemenczók is tönkrementek. — Ez azonban még nem is volna olyan nagy baj, mert a kár nagy része biztosítva volt, nagyobb baj az, hogy nem érdekelnek és ama életteleneket, melyek egy cseppel sem érdekelnek jobban mint az élők ? Czéltalanul bolyongtam a főváros utczáin, olyan gondolatokkal eltelve, mint körülöttem a nyirkos, hideg szürke köd. Mégis leltem valami örömre. Ebben a pillanatban boldogságnak tetszett nekem az a tudat, hogy csak akarnom kell és nem vagyok itt többé ! De ez az öröm sem tu iott megvigasztalni. Mást kerestem és azon mulattam magamat, hogy hányféle módon szöktethetem meg magamat a világból. ,A viz egy kissé hideg volna most“, ez jutott az eszembe és ezt talán el is mondottam félhangon. Csakugyan magánbeszéden kaptam magamat, először életemben. Körülnéztem, nem halotta-e valaki? A város biz >ny nem törődött velem mit- seni, Valami félünnep lehetett, mert az utrzák zajosabbak voltak, mint közönségesen. Aztán hét óra felé járhatott az idő és ilyenkor télen az egész élvező és élvezetre vágyó Budapest kiárad az etczára. A gyönge köd homályossága megsokasitja az alakokat, az ólmos, vizes aszfalton, a gázlángok fényénél pedig megduplázódik az egész. Minden csupa élet, mozgás, vidámság és szerelem. Egy nagy és boldog szerelem az egész város. Alig van ecy-egy alak, aki nem párjával tör előre a tömegben. A feleség úgy hozzásimul férjéhez, mintha szeretője volna és a szerető olyan bátran és bizalmasan kapaszkodik kedvese karjaiba, mintha a férje lenne. És a mellettem elrobogó kocsikban is párosával ülnek. Egy utcza-sarkon a gázláng fénye két fejet világit meg: cselédleány egészséges, boldogan mosolygó fejét és egy kis huszárcsákó alatt terpeszkedő széles arczot. A jelenés ismétlődik a kapu alatt, homályban, mindenfelé elkísér, a merre csak megyek. A karba öltött karok, a vidámságtól elszélesedett fejek, a szerelmes és boldog város : mint egy oktalan és czéltalan tünemény, úgy fog körül. Általános csalás, hazug mámor az egész — de azért milyen jó nekik ! Irigylem a mesterlegényektől idomtalan és komikus szeretőiket; cserélnék a kisütött hajú boltossegédekkel, akik a kicsiny varróleányokat megcsókolják az utczán és meg is nagysádolják. És az uj házasok és a leendő hitestársak tömegében keresem azt az egyet, aki maga van és nem találom. De mégis van egy. Alig egy pár lépésnyire tőlem, szemben haladunk egymással és a ködön át még csak gyöngéd alakját tudom kivennni. Mintha most mind a ketten észrevettük volna egymást, lépteink meggyorsulnak egy pillanatra és szemben állunk egymással — egy pillanatra. És amig ez tart, hirtelen összevonódik újra két tekintet. A régen megszokott áram, mely két szempáron át összekötötte két ember legbensőbb bensejéf, újra föléledt. A nagy szürke szemek nem változtak mit sem; bennök van mindaz, ami régen volt és még több is : valami határozatlan, meleg fény és ez a néma panaszkodás: „milyen soká jöttél!“ Egy másodpercznyi ölelkezése a lelkeknek
