Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-07-09 / 30. szám
4 BÉKÉS 1905. julius 9. a gyár körülbelül egy hónapig szünetelni kénytelen s ez által sok gyulai munkás esik el a keresettől 8 e keresett gyár nem képes időre kötött megrendeléseinek eleget tenni. Exhumálás. Annakidején megemlékeztünk arról, hogy Rácz Mátyásné szül. Góg Terézia gyulai lakos, 3r*ilin8zki Pál gyulai lakosnak 4 éves korú kis fiát gyilkossági szándékból fojtogatta és hogy a nyomozás során gyanú menlt fel, hogy a múlt hónap 10-én Pilinszki Mihály 2 éves fiú vízbe fulladását is ő okozta volna. Ennek megállapítása végett, Pilinszki Mihály fiúcska hullájának exhumálása és orvostörvónyszóki felhonczolása a kir. ügyészeég által elrendeltetvén, ennek foganatosítására dr. Pándy Kálmán vármegyei kórházi osztályorvos és dr. Széli Imregyermekmenhelyi igazgató orvosok kérettek fel. Eljegyzés. Sál Mihály szabómester leányát Rózát eljegyezte Alberti József szabósegéd. A gyulai mulatni vágyó fiatalság majálisa a nagy meleg folytán bizonytalan időre elhalasztatik. A rendkívüli hőség, amsly napok óta gyötri már az emberiséget, folyó hó 6 án érte el tetőpontját. A hévmérő a déli órákban napon R. szeriut 38 fokot mutatott és az esti órákban is 30 fok körüli volt. Éjjel azonban nagy szél és éjfél után erős villámlás és menydörgéssel zivatar keletkezett, mely némileg enyhítette a rendkívüli hőséget. A múlt hét időjárása a hőség mellett állandóan száraz is volt, ami kedvezett az aratási munkának. Kisebb gazdák jobbadán be is fejezték az aratást, nagyabb gazdaságokban és uradalmadban is a munka nagyobb fele immár megtörtént. A rendkívüli hőség a később érő buzavetésekbon nagy károkat okozott és a terméshez fűződő várakozások az aratási munka folyamán is rosszabbodtak. A nyomtatást szikes ép homokos talajokon már a hét közepén megkezdették, a cséplés helyenkint holnap kezdődik meg. Az eddigi eredmények — sajnos — egyáltalán nem czáfolják a búzatermés silányságáról jelzett tudósításainkat. A búzánál még silányabb az árpa termés és pedig őszi-tavaszi egyaránt. Véleményekre, tengerire, tarló legelőkre a nagy hőség miatt ismét ajánlatos volna az eső. Védekezés a forrósag ellen. Azt a tévhitet hogy a forróság ellen védekezni nem lehet, a legegyszerűbben eloszlatjuk azzal, hogy a következőkben felsoroljuk az óvórendezabályokat : Hideg lemosás naponta, a hányszor csak lehet; fürdő, de megjegyzendő, hogy a langyos fürdő, több hütő hatással bir mint a hideg. Fürdő után friss, száraz fehérnemű; frissítő ital. A verejtékezés folytán a test sok nedvességet vészit, ez támasztj i a szomju- , ság érzetét. Nagyon természetes, hogy az emberek isznak mindenfélét, lehetőleg hideget. A hideg ital egy pillanatra jól esik, mert a test hőmérsékletét valamivel csökkenti. Ez azonban nagyon rövid ideig tart és következménye az, hogy nemcsak a régi hőmérsék áll ismét vissza, de annál még fokozottabban van az ivónak melege. Mig ellenben a meleg ital, ha néhány pillanatra fokozza is a hőmérséket, azután annál erősebben csökkenti azt. Legjobban enybit a forróságon, ha az ember lehetőleg tartózkodik az idegességtől. Az ember ne izgassa fel magát és ne káromkodjék, ha melege van. Mindennél foutosabb, a szenvedélyektől mentes nyugalom. A nyári vásár rendesen, az idén pedig miután nyolcz nappal korábban van, különlegesen is a legnagyobb munkaidőbe esik és eme körülménynél fogva bizonyára igazolni fogja „futó“ vásári elnevezését. A takarmányszüke okozta szarvasmarha fogyatkozás miatt is nem nagy kilátás van most szarvasmarhában nagyobb felhajtásra ; a nyomtatás küszöbén élénkebb lóvásárra van kilátás; sertés felhajtás pedig a vész előtti korszakban is legkisebb volt ezen a vásáron, ezúttal pedig a minimálisnál is kisebb lesz. A vásári napok különben a következők : julius 13 ikán szerdán sertés, csütörtökön juh, pénteken szarvasmarba, szombaton ló s gazdasági iparczikkek, vasárnap belső s nyersbőrvásár. A tüdóbajosokért: gróf Tisza Istvánná a József kir. berczeg szanatórium egyletnél 2000 koronás alapítványt tett s ugyancsak e nemes czélra 300' koronát adományozott özvegy Tisza Kálmánná is. Uj gyógyszertár. A megye területén ismét szaporodik egygyel a gyógyszertárak száma, mert az | uj belügymiuister Gyulavári községben Örley Gyula kétegyházi gyógyszerésznek egy személyes üzleti jogositványu gyógyszertár felállítását megengedte. Eljegyzés. Dr. Nyisztor Adorján, a gyulai kir. törvényszék vizsgálóbirája eljegyezte Debreczenben Fábián Lajos Mór kereskedelmi iskolai tanár leányát Juliskát. Öngyilkossági kísérlet. Kinos feltűnést keltő hir terjedt el hétfőn a reggeli órákban Gyulán. — Beszélték, hogy Gallacz Imre, VII. gymn. oszt. tanuló, néhai jóemlékü Gallacz János, miniszteri osztálytanácsos fia, Csabán, lakásán öngyilkossági kísérletet követett *el. A hir valónak bizonyult. A korán árvaságra jutott ifjú ember csakugyan önmaga ellen fordította a fegyvert gyilkos szándékkal. Az öngyilkosjelölt előkelő, Gyula társas életében a közelmúltban szereplő s általános tisztelt és nagyrabecsült család sarjadéka, ki korán elvesztvén szüleit, hamar megérezte az élet keserűségeit, bár rokonai meleg szívvel gondoskodta a szép reményekre jogosító fiatal ember jövőjéről. Gallacz Imrét jól tanuló, komoly, szelíd lelkű fiú- , nak ismeri mindenki s vasárnap délután vele i együtt időző gyulai ismerősei nem is sejtették, • milyen sötét tervei vannak ez ifjú embernek. Az I öngyilkosság oka — azt mondják — a szombaton . végbement maturabáloa keletkezhetett s egyik , verzió szerint a kis diák szerelemből, másik verzió i szerint megsértett önérzetből követte el az öngyil• kossági kísérletet. — A valót azonban nem lehet tudni, mert az öngyilkosjelölt minden fel világosi — . tást megtagad. Tettét hétfőn reggel követte el. . Revolvert vásárolt s hazamenvén, szobájában szi- ; ven lőtte magát. A golyó a hatodik bordában meg- i csúszott s nem érte a szivet, hanem a falba fúródott s amint revolverét a lövés után eldobta, annak irányzékával véresre karczolta testét. — A lövés zajára befutottak a házbeliek. Ott találták vértócsában a kis diákot, kinek az első segélyt Wallfisch dr. nyújtotta. Azután telefonáltak Gyulára s Hofmann Mihály ügyvéd rokona érte ment és hazahozta az elkeseredett kis diákot Gyulára, hol ' a kórházban ápolás alá vették és bekötözték sebeit. A kis diák sebe — szerencsére — nem veszélyes s pár nap alatt felgyógyulva hagyhatja el a kórházat, hihetőleg férfias m kiábrándul va ab- ból, hogy az élet küzdelmei, csalódásai elől megfutamodjék. Halálozás. A városnak széles körökben ösmert régi derék polgára : Démusz József mészáros mester, a képviselőtestületnek évtizedek óta egyik virilis tagja, — mint részvéttel értesülünk, — folyó hó |-én Pankotán, hol leányánál tartózkodott, meghalt. A boldogult derék iparos már évek hosszú sora óta gyöngélkedett, a pusztító kór az utóbbi hetekben annyira megviselte, hogy halála, mely szenvedéseit megszüntette, valóságos jótétemény volt reá nézve. A halál hire, bár nem jött váratlanul, őszinte részvétet keltet Gyulán és ez egész vidéken. Nyugodjék békében ! Halál a tébolydában. Tavaly ősszel történt, hogy Golián Soma szarvasi adóügyi jegyzőt elborult elmével behozták a gvulai vármegyei közkórház elmegyógyintézetébe, hol élőhalottként ólt azóta. Most megváltotta bus életét a halál, pénteken délután agyszélhüdés következtében elhunyt. A szerencsétlen véget ért jegyzőt kiterjedt nagy család gyászolja. Gondatlanság áldozata Galbács József szabadkai tanyáján a kamara helyiségben hagyott s túró hevítésből származott dézsában levő savóba József nevű ötnegyedéves gyermeke addig, mig anyja a búzába ment libákat elzavarta, beleesett és megfulladt. A gondatlan szülők ellen megindították a vizsgálatot. Uszodai élet. Őzv., Herbert Alajosné Kö özs uszodája, amelynek üzemét az elmúlt években az állandó vizmizériák nagy mértékben megrontottak, az idén több rendbeli hatósági intézkedés folytán, újra kedvelt találkozója lett mindazoknak, kik örömet találnak a fürdésben s akik a nap égető heve elől a Körőzs hiis hullámai közé menekülnek. Az uszodai élet az idén ismét erősen fellendülőben van. A fürdés kellemességének első feltételéhez, mely ezelőtt a legritkábban volt meg, a friss folyóvízhez, az idén a folyammórnöksóg és az ármente- sitő társulat valóban kívánatos és üdvös intézkedései folytán végre valahára hozzájutottunk s a Körözs csatornában most állandóan friss viz folyik. Nincs tehát mit tartani semmit a mocsárláztól, mellyel elvették a közönség kedvét az uszodától az elmúlt években. Egy másik üdvös intézkedés, hogy a kötőgyár vize csak összegyűjtve, alkalmas időben — csakis olyankor, mikor a fürdést nem zavarja — bocsátható a mederbe s ez is olyképen van szabá1 --és elhagyjuk egymást egy lépéssel. Aztán lopva visszanézünk egymásra, aztán mellette vagyok. Csendesen jó estét kívántam. Halkan, de elfogulatlanul köszönt vissza : — Jó estét, emlékszik még rám. — A kis gyászoló lányra — — A jó mama temetésén . . . — És a kocsin — —•. Amikor elmentünk a városból, óh be rossz volt . . : — Ott hagyni a mama sirját. — Ott hagyni a mama sirját ? Mentünk egymás mellett szépen, csendesen. Es ezt oly természetesnek találtuk. És olyan természetesnek találtunk mindent. A leány holmit volt vásárolni a gyerekeknek, azokat elkértem és vittem én. Az aszfalt ólmos, csu- szamlós volt — hát karonfogva mentünk előre. — Milyen jó, hogy jött, elkéstem és olyan rossz itt este egyedül ! — mondá a lány és hozzám simult, mint egy hü szerelmes, mint örökös mátkaságot érző feleség. Talán érezte is mindazt, amit ezek, csakhogy nem mondta és én is szerettem volna, hogy ezt érezze, csakhogy nem mondtam, nem kérdeztem: érzi-e, szeret-e? Olyan természetes volt, hogy igy legyen. A város mosolygott ránk, a köd, a házak nevettek vidáman. A gyerekek is nevettek, a mikor a néni egy úrral jött és az apa is mosolygott, amikor kipirult arczczal, reszkető ajakkal mutatott neki a lánya. Világos, meleg otthon volt a kis hivatalnok szobája. Az asztal terítve, mindjárt oda ültünk. Ott ismertek már engem, valaki beszélt itt rólam sokszor, tudták hol vagyok és mit teszek. Talán vártak is reám . . . * Este van, szigorú tél odakint. Milyen boldogság ilyenkor az otthon, az édes, meleg fészek, az, ami az enyém. Ülök az asztalnál, egy könyv van előttem és nézem a feleségemet, amint szoptatja a mi kicsiny fiunkat. Csöndesen szólok hozzá : — Miért sütöd le a pillád. Hadd látom a szemedet ! Az asszonyka int a kezével: — Csendesen, ne szólj, mindjárt elalszik. Hanem a gyerek még csak gőgicsél, behunyja a szemeit, meg-meg kinyitja. Édes mulatság ez és olyan öröm az asszonynak. Felém fordított szemeimből az öröm és boldog ság ragyog rám és szinte megolvaszt tiszta tüzével. Le kellett hajtani fejemet az asztalra, hogy ne lássa a szemembe tóduló könnyeket. Olyan jó igy behunyott szemmel gondolkozni, a bennem és körülöttem eláradó boldogságról. Csak érzem a világosságot, de karjaimba temetett fejemmel nem látok semmit. Elképzelek egy-egy jelenetet a tegnapból, a mából és magam elé akarom idézni a feleség szépséges szemeit, amint most mellettem alvó gyermekét nézi. De nem tudom, csak nem tudom, hiába kényszerítem magam. A régi tekintet villog előttem. Amit világosan látok : az két nagy szürke leányszem méla és különös tekintete, rejtelmes, megigéző nézés, mely még mindegyre hiv, von, bűvöl maga után.
