Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-07-02 / 29. szám

9 BÉKÉS 1905. julius 2. T a n ii g y. A gyulai r. kath. főgimnázium második éve Az időnek rohamos haladását semmi sem illusztrálja jobban, mint egy-egy tanévnek gyors múlása. Yeni Sancte és Te Deum úgy tűnnek fel, »mint egy éjnek rövid vigyázása.« Főgimnáziumunk immár második tanévét zárta be és pedig — amire büszkék lehetünk — kitűnő eredménynyel. Az egyes tantárgyak vizs­gálatain meggyőződést merítettünk, hogy tekintve a tanári kar önfeláldozó buzgóságát és lelkiismeretes munkásságát, másrészt a sok tehetséges tanuló nagy szorgalmát, az intézetnek szép jövője van s jó híre fokozott mértékben emelkedni fog, tanítványai szá­mának emelkedéséről és kellő létszámáról biztositva van. A tandijak és mellékköltségek magassága ugyan semmiképen sem egyeznek össze egy kisvárosi pol­gárság szerény viszonyaival, de hisszük, hogy ezen a későbbi maximális tandíj elengedés enyhíteni fog, — de másrészt megnyugtató, hogy a költekezés a szülőknek visszatérül a tanulók szorgalma és előme­netelével. Az osztályvizsgálatokon, hol a tanulók thezisek húzásával feleltek, kitűnt a növendékek jó készülete és biztos tudása, valamint már kitűnt az is, hogy a középiskolai tanterv és tananyaggal szem­ben jogosult a túlterhelés panasza. Sok a szabály, sok az aprólékos részletezés, sok a rendszer s pl. a természetrajzban az állatok és növények tudományos nevének kivétel nélkül való betanulása nem csekély feladat, habár a tanulók annak szép sikerrel feleltek is meg. A gimnázium növendékeinek száma az év végén a két osztályban 100 volt, kikből 60 százalék római katholikus; számszerint utánuk következnek az ev. ref. vallásuak (15), az izraeliták (14), a gör. keletiek (11) és az ág. evangélikusok (2). Anyanyelv szerint 90 magyar és 10 román volt. Születésre nézve pedig 73 gyulai, 11 békésmegyei és 16 más megyebeli. Az előmenetelre nézve jeles 15, jó 27, elégséges 38, elégtelen 20 (= bukott 5 °/u). Tandíj fizető volt 80, egész tandíjmentes 13, féltandijmen- tes 6. Ösztöndíjat nyert 5 tanuló különféle alapokból. Az első osztályban 7, a másodikban 8 jeles tanuló volt, kiknek neve az értesítőben dűlt betűkkel jelez- tetik. A főgimnázium értesítője Szabad Endre igazgató gondos munkája ; a vaskos füzet elejét Klérey Gyula tanár magas színvonalon álló szakértekezése foglalja el »Fejezetek a közönséges számtanból« czim alatt, mely a laikusoknak és a tanuló ifjúságnak is egy­aránt sok tanulságos és praktikus dolgot tárgyal. Különben az értesítő magában foglalja az intézet egész beléletére vonatkozó dolgokat, valamint a tanulók érdemsorozatát s a jövő tanévre vonatkozó tudnivalókat. Az intézet könyvtára és felszerelései nagy mértékben gyarapodtak, — a tervezett tápin­tézet alaptőkéje 17755 korona 07 fillér, melyben a gyulai rk. hitközség 10 ezer koronás alapítványa már benfoglaltatik. A gimnáziumnak jövőre már három osztálya lesz s ősszel mindenesetre beköltözik uj, diszes otthonába. A gyulai polgári fiú és leányiskola f. tanév záróvizsgálatai szép sikerrel folytak le, miből igaz­ságos ítélettel el kell ismernünk a tanári kar és a tanuló ifjúság nagy szorgalmát. Ha tekintetbe vesz- szük, hogy itt a latin nyelv csak fakultative tanit- tatik s ezáltal az osztályokban előhaladás a polgári pályákra készülőknek lényegesen könnyebb, mig másrészt a gimnáziumba való átlépést is lehetővé teszi azoknak, kik a latint is tanulják: el kell is­mernünk ezen intézetnek úgy a praktikus, mint az intelligens pályákra készülő ifjúság nevelése körüli jó emlékezetű érdemeit. A polgári fiúiskolának az idén már csak a III. és IV. osztálya állott fenn, mihez járult az I. leányosztály megnyitása, melynek a bizonytalanság daczára is 27 növendéke volt. A kitűnő szorgalmú tanulók a következő jutalomban részesültek: a gyulai polgári kör 100 koronás ösz­töndíja Székely Lajos igazgató hozzájárulásával Kelet- Jánosnak, a kereskedelmi csarnok 16 koronás jutalom-] dija, Kvpelner János legjobb számolónak, az iskola­szék egy-egy drb 10 koronás aranydija Németi Gábor, Rácz Etel, Nagy Gabriella, Réh Margit, Nasitz Irma és Nasitz Bóza kitűnő tanulóknak adatott. A törté­nelem tanulásában kifejlett szorgalomért a pénzju­talmat Kaudersz Sándor nyerte el. Könyvjutalmat nyertek mint jeles tanulók: Schröder György, Hoffmann Jenő, Muntean István, Krausz Sándor, Prattinger Ferencz, Müller András, Czinner Károly, Bernát Kornél, utóbbi kitűnt és jutalmat is kapott mint ügyes tornász. A leányosztályból kiváló szor­galomért könyvjutalmat kaptak : Baranyik Ilona, Deutsch Blanka, Kalocsa Mária és Braun Mária. A záróvizsgálaton ki voltak állítva a növendékek rajzai és a lányok kézimunkái, igazolva mindkét tárgyban a dicséretes szorgalmat és helyes vezetést. Mint biztos forrásból értesülünk a jövő tanévben a leány­iskola II. osztálya is megnyílik s ez helyes is; ha századokon át nem akadt Gyula város szülöttei és vármegyénk nagybirtokosai közül senki, aki itt egy zárdaiskola alapítása iránt érdeklődött volna, — addig is, mig a viszonyok jobbra fordulnak — tartsa napi­renden az ügyet a tantestület buzgósága. A Nuszbekné-féle ministerileg engedélyezett, nyilvánossági joggal felruházott magán leányisko­lában e hét folyamán tartattak meg az évzáró vizs­gálatok úgy a szülők, mint a tanítás iránt érdek­lődő közönség szép és nagy száma mellett. Az egyes határozott szép feleletekből, a felmutatott eredményből azon meggyőződést szerezték ezúttal is, az ottlevő szülők, hogy ezen iskolára városunk intelligens leányainak szüksége van s az iskola vezetése most is igen jó kezekbe van letéve. S az elméleti oktatásnak mintegy koronáját képezi az egyik teremben kiállított minden rendű és rangú kézi munka, elkezdve az egyszerű mintaszalagtól a legdíszesebb munkákig; különösen kitűntek szép és Ízléses munkájokkal Endrész Teréz (áttörés, színes hímzés), Sonnenfelö Aranka (point lac), Bekker Szerén (fehér hímzés ajour munka), Neuman Berta (áttörés kereszthimzés), Ladies Klára (fehér és színes hímzés), Deimel Ilonka (falvédője), Haviár Mici (frivolitét és északi munkája) és Steigervald Juliska (posztóhimzés ás tűfestés). Hírek. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1905-ik évi második felére. Tisztelettel kérjük mindazokat akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czim alatt küldendő be. József kir. herczeg lelki üdvéért tegnap dél­előtt 9 órakor gyászmise volt Gyulán a róm. kath. főtemplomban, a gyászmisót Gróh Ferencz prépost­plébános mutatta be nagy segédlettel. Az isten­tiszteleten résztvettek a Gyulán székelő polgári hivatalok képviselői, a gyulai 2-ik honvédgyalog­ezred tisztikara; a tűzoltó egylet zászló alatt vo­nult ki legfőbb patronusáért tartott gyászistentisz­teletre. A vármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 10 én tartja meg julius havi rendes ülését. keres mellette a pityókos rnócz ? Furcsa vak­merőség? Abba a nyomba beletemette szurtos termetét egy bíboros fotelbe. Amint egyrészről bölcsen is tett, czikázott a direktor agyán a gondolat. Nem csinál galyi- bát. Most már övé a helyzet. Mert az a fur­fangos kacsintás igér valamit .... És hogy ezek után egy hirtelen fordulattal átölelné a fátát, megered az eddig jól őrzött ajakon az ezüst csengésű kaczaj, mire Jaunert előveszi az összes shakespeare-i tragikum, amit egyetlen színész sem produkált soha: felismeri a helyzetet. Makogva rebegi: — Fen .. . sé .. . ges asszonyom. Felocsúdik erre a becsodálkozott rumuny is és duettban nevetik a megzavarodott vendéget. II. Jauner és a kis malacz. Sztraka ur, a hires szarvasi borbély elha­lálozott. De van szakasztott mása Kisjenőn. — Gyártja a módis szavakat és borotválja az em­bereket. De nemcsak az embereket. Egyszerre csak azt a különös meghívást kapja, hogy borotváljon le egy süldő malaczot. Különös megbízás: nem tudja mire vélni. Rosszul érezte magát. Derogált neki nagyon. Aki eddig embereket csinositot1-, most malacz­nak álljon neki, ronda malacznak, ami még — mivel annyira gyűlöli a tisztaságot — azon csi­nosan neki fekszik valami piszkos pocsolyának. Jó pénzért mégis megteszi. A kis kopasztott malacz tréfára volt szánva. Felpólyázták szé­pen, mint kis gyermeket s elhelyezték a Jauner ágyába. Tetszett a kölyökmalacznak az úri pompa, a tiszta selyemben. Nyöször- gött úgy néha. Az időből még nagyon kifutotta. A tár­saság fent az emeleten ölte az időt. Tarok­koztak. Jauner urnák sokszor elfogták már a pagátját, ráunt a dologra. Álom nehezült pil­láira. Elkéredzett tehát fel a szobájába. Engedték jó szívvel, még jó éjszakát kívántak neki s nesz­telenül követte le az egész társaság. Amint a takarót felemeli, szemébe ötlik a pólyás baba. Mellette nyilván a gyermek szár­mazás helye: egy levél. Mohón kapott utánna. Csak ez volt rajta : „Tied, neveld fel.“ Ez bizony édes rövid, de érthető. Hamar felnyalábolta a kis nebulót s vitte a világhoz. Kiváncsi volt tudni, milyen a cziffer blatt? Ámultán kiáltott fel: — És rám ütött a gazember. Egyet csípett a pupák orrán. Egyet rikkantott rá a pólyás valami. Jauner telve volt lelkesed issei. — Hisz ez pompás, nagyszerű. — íme a talentum, a zseni. Kinevelem, kitanitom. Virtuóz lesz belőle. Micsoda fenomenális hang. A jövő primadonnája. Az előteremben leskelődő társaság nem tudta már tovább állani: kitört a homéri kaczaj. A direktor ur ijedten ejté el a kis babát Annak megvolt a szerencséje, hogy száll­tában valahogy kifúrta magát a pólyából a viczkándozó s rémülten szaladta körül-kőrül a termet. Kelletlenül bár, de Jauner is ott nevetett a többiekkel. III. A gyámoltalan Körözs. Van egy rakonczátlan gyermeke Kisjenő- Erdőhegy testvérközségnek : a Körözs. Nem bír­nak vele. — Becsukják magas védgátak közé, (amennyire a szegénységükből telik), de még azon is keresztül töri magát. Pusztít rémsé- gesen. Egy esztendőben meg különösen nem bír­tak vele. (Ha karóba törnek sem tudom, melyik évben.) Az aradmegyei alispán, — (már bocsánatot kérek, hogy a történeti hűség kedvéért őt is megemlítem) — szolgabiró volt akkortájt Kis­jenőn. Lelkére vette nagyon a veszedelmet. — Maga is ott szorgoskodott és lelkesítette a lan­kadó erőket. A hatóság számára egy fabódét rögtönöztek, szürkületkor ide vonult a társaság egy része, ha ellenzéki újságnak írnám meg, még bizony azt mondanám: csöndezgetni. A mi Péter bácsink is ott volt. De az éjen alább hagyott az ellenség haragja, hazament heverni. Igazában még el sem kezdte az igazak álmát, már megakasztották. Valaki nagyon iparkodik befelé. Kis híja, hogy az ajtót be nem emeli magával. Ő Fensége volt. Megállt az ágy előtt, szalutált és katoná­san jelentette. — Jelentem, kiöntött a Körözs. — Adta gyámoltalanja — mordult fel Péter bácsi — ez is akkor merészkedik, mikor nincs jelen a hatóság. Verner László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom