Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-07-02 / 29. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. julius 2. 2g-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre---------- 10 K — I Fé l évre........ _ 5 K — f Év negyedre ... 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Néhány szó a pályaválasztáshoz. Ismételten vége egy iskolai évnek, mely sok tekintetben ép oly jelentős, mint a polgári évben az uj év. Sokan kénytelenek búcsút mondani az iskolai padoknak, s a pályaválasztásról gondoskodni. Nagyon sok szülőnek gondot ad, hogy fiának oly pályát válaszszon, mely megélhetését biztosítsa. Hogy a szülőknek megkönnyitsem e feladatot, adok egy tanácsot: Adják a fiukat, ha arra való, iparosnak. Félre az álszeméremmel. Ne szégyeljük, ha fiunkból iparos lesz. Töröljük ki a régi mondást emlékezetünkből «Ha nem tanulsz oda adlak inasnak.» Ellenkezőleg, hassunk oda, hogy már az iskolás fiú a szülei nevelés által büszkén mondja, hogy ő iparos lesz. Az iparosnak való nevelés ne csak ijesztése, hanem a fiú jólfelfogott érdekében a boldogulásnak a megalapítója legyen. Országszerte ki van adva a jelszó: Magyar ipart kell teremteni. Ezt csak úgy érhetjük el, ha müveit iparosaink lesznek. Csak az az állam lehet boldog, mely gazdaságilag teljesen független. Mi adja ezt meg? A fejlett ipar, mely magával vonja a kereskedelem fejlődését is. Előttünk a példa, Anglia, Francziaország, Németország, — irigyeljük gazdagságukat, de nem követjük a példát, mely alapul szolgálhatna boldogságunknak. Mi még ez idő szerint fejlett iparról nem beszélhetünk, de az utolsó évtizedben határozottan javulás állott be iparunk fejlődésében, s iparkodunk lépést tartani a külfölddel. Sokszor bemutattuk nemzetközi kiállításokon, hogy haladunk, de előretörni még nem sikerült. Hogy e czélunkat megvalósíthassuk, az intelligensebb és vagyonosabb elemnek sem szabad a gyermekeit az ipar- fejlesztés küzdelmeiből kivonni. Az iparfejlesztéshez tőke kell, még pedig együttesen szellemi és anyagi töke. Ha ez meg van egy iparvállalatnál, feltétlenül jobban is fog kamatozni, mintha azt irodai munkába és takarékpénztárba helyezzük. A meglevő tőkénket igy felhasználva, társadalmi, szocziális érdeket is szolgálunk. Biztos megélhetést nyújtunk a munkás kezeknek, eltöröljük a munka hiányt és nem fogjuk ismerni az Ínséget. Az volt mindig a bajunk, hogy isteni gondviselésből nyújtott nyers termékeinket nem mi dolgoztuk fel kész ipari czikké, hanem azt potom áron eladtuk a külföldnek, hogy később mint kész árut tízszeres áron visszavásároljuk a külföldtől. Nem sokkal helyesebb-e, ha az a kikészítésre íorditandó összeg magyar munkás keresete lesz, ki viszont itt éli fel, s a vállalkozói hasznot is egy polgártársunknak juttatjuk és nem idegennek. Az iparfejlődés szinte kizárja a proletárizmust is. Azok az ekzisztencziák, kik megvetve az ipari pályát, de felsőbb tanulmányok végzésére képtelenek, egész életükben két korona napi dijjért görnyednek az iró asztalnál s gépszerüleg másolnak, nem-e sokkal hasznosabb tag]ai lennének a társadalomnak, s nem-e sokkal többre tarthatnák magukat s nem-e sokkal biztosabb volna megélhetésük, ha mint képzett iparosok, akár mint művezetők vagy mesterek a gépszerü munka helyett önálló munka kört töltenének be és alkotnának. Ismétlem, hogy a pályaválasztás előtt gondolkodjanak a szülők s ne hagyják félrevezettetni magukat azon látszólagos előnyért, hogy fiuk az iskolából kilépve mint dijnok már «Ur» lett és pénzt keres. Ez később nagyon megbosszulhatja magát, mert ő is olyan ur akar lenni mint főnökei, de hiányozni fog mindig a szellemi tőke, melylyel az anyagiakat megkeresheti, s élete a legnagyobb tengődós lesz. Hanem kössenek kötőt elejökbe, taníttassák mesterségre, mely mindig biztosabb keresetei nyújt, mint az előképzettség nélküli «hivatalnokoskodás». De egyúttal hazafias kötelességet is teljesít, mert hozzájárul a magyar ipar fejlesztéséhez is. Ha mindnyájunkat áthat az az érzés, hogy igenis magyar ipart kell teremteni, akkor a nagy közönségre az a feladat vár, hogy kis áldozat árán is pártolja a hazai s főleg a helyi ipart. Hogy pedig a nagy közönségnek a helyi ipar pártolás ne kerüljön anyagi áldozatába, s hogy a fokozottabb igényeket is kielégíthessék a helyi iparosok, gondoskodjunk módozatról, melylyel szakképzett, intelligens iparosokat nevelhetünk. Próbáljuk meg egy szakiskola felállítását. A kormány mindig támogatta az iparfejlesztési törekvéseket, s azt hiszem tőlünk sem vonná meg a legmesszebb menő segélyt, például egy fém és faipari szakiskola létesítésétől, melyből kiindulva felkarolhatnánk a textil ipart stb, mely mind városunk iparának és kereskedelmének s igy magának a városnak is előrehaladását jelentené. Az iparügyek iránti érdeklődés és szeretet hasson át bennünket, hogy a fejlett ipar mentül előbb ne csak óhaj, hanem valóság legyen s neveljünk kiváló magyar iparosokat, kik versenyezni tudjanak a külfölddel. Sál József. TÁEC Az öreg zsoltáros. Kis templomunk hátsó padjában Kopott zsoltár húsúi magában, Reménykedve várja, csak várja: Mikor jő már öreg gazdája. Csudálkozik egyre felette, Hogy a por már-már belepte. Vasárnapra múlik vasárnap, S hire-nyoma sincs a gazdának. Pedig, ha szólt a harang szava, A legelső mindig ő vala, Téli fagyba’ s nyári melegbe’ Az éneklést mindig ő kezdte. Kedves énekét csak fölcsapta, S mint a szarvas híves patakra : Óhajtozott lelke az égbe. Uram 1 a Te színed elébe . . . S egy mosolygó őszi esteien, El — fel is szállt szépen, csendesen, S ott, hol nem kell többé a zsoltár : Az égi kórusban dalol már. Itt e földön mi mást se hagyott, Csak zsoltárját s az üres padot. Sopánkodott is a szóbeszéd : — Eléneklé szegény mindenét .... Szánják, mondják szegénynek mások — Mi tudjuk csak, dalos pajtások, S a kopott könyv s az az árva pad : — 0 volt „szegény“ — a leggazdagabb. Lampérth Géza. József főherczeg Kisjenön. I. Jauner és a Fát a. Valamikor a hetvenes években történt. — Egyébként nem lényeges a mikor? Történhetett volna biz az a nyolczvanas években is. Jauner, a bécsi égett direktor, vendége volt a fenségnek Kisjenön. Csúnya, morosus idő volt akkor. Esett furtum-furt. Egyre hangzott a czup-czup- czap nóta. Csókolódzott a felhő a földdel. Akkor pedig szörnyű fáradság nehezedik a pillákra. Jaunert is elnyomta a buzgóság egy bársony kereveten. Édesdeden aludt. Álmodott. Azt álmodta, jegyet váltott Blahánéval, (Blaháné akkoriban „eladó“ volt.) ó Fenségeik kedélyes tréfára vágyakoztak. Mindketten vidéki román mezbe bújtak, ó Fensége zsiros opincsot fűzött lábaira, hurávát csatolt derekára, daróczot boritott vállaira. A enséges asszonyon fenségesen állott a ránczos rágyva, a túli virágos szuramu, a bogra kötött marama, mely alól fekete fürtök kandikáltak. Patyolat arczához még szerecsika sem kellett, a román nép ez egyedüli toilett-szere. E különös jelmezben aztán látogatást tettek a horkoló Jaunernél. Utjokban végtelen zajt insceniroztak, akár egy veterán közgyűlésen. A fenséges asszony kartag-ot zörgetett kezében, a fenséges ur meg egy hatalmas fütykössel döngette az ajtókat. Jauner tovább álmodott. Most meg azt álmodta, hogy a Stanley-expeditióval jár valahol Közép-Afrikában. A korsótól, melyet a fenséges asszony csörgetett, azt hitte: csörgő kígyó. Az is volt. Mert mikor felpislogott félál- mosan, agyába szállt minden vére. Szemrevaló fáta, annyi igaz. Formás asszony. Aztán mit Sirolinc) Asoktóí1S hathatós te°r70' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült I bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszűnteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a I gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 49—52 Hja.p12.12.l3: mai száma IO oldal.
