Békés, 1905. (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-04-16 / 16. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. április 16. __ 16-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ...____ 10 K — f Fé l évre... ... _ 5 K — f Évnegyedre—_... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHX DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Hova és meddig ? Sztrájkmozgalom, bérharcz az egész vonalon. Az iparban alkalmazott segédek és munkások egy része most, hogy egy bosszú, rossz tél után a munkaidényküszöbéhez jutottunk, megmozdul és jóformán minden mesterségben szervezkedik az alatt a jelszó alatt: „kevesebb munkaidő, nagyobb munkabér.“ Nagyváradon a napokban 2000 munkás szün tette be a munkát, Gyulán a múlt héten zajlott le a szabó sztrájk, sztrájkra készülődnek, bórfelemelést kívánnak a borbélyok és ez a mozgalom valószínűleg ki fog terjedni egyéb iparágakra is. Hova vezet ez és meddig tart ? Ezekkel a kérdésekkel alig foglalkoznak behatóan és komolyan azok a tisztes segédek és jóravaló munkások, a kik a sztrájk mozgalmakba belehajtatják magukat. Mert ha foglalkozná rak vele, nyomban belátnák, hogy czéltalan- ság, önmaguk ellen való cselekvés az, amit elkövetnek, azok között a viszonyok között, a mik Magyarországon és főleg az Alföldön ez idő szerint és sajnos, már esztendők óta uralkodnak. Hiszen jól tudjuk, hogy az iparos segéd és a munkás keveset keres nálunk, lényegesen kevesebbet, mint a nyugateurópai ipar űző államokban. És ők maguk sem kívánhatják jobban, mint mi volnánk mellette, vajha nagyobb lenne a keresetük. De ez sem tőlük, sem az önálló iparosoktól nem függ. Mert az alsó lépcsőn megkezdett mozgalom : a béremelés mozgalma felhatol fokozatosan a legfelső lépcsőig és ott válik el, van-e létjogo sultsága s a mi ennél sokkal lényegesebb, van-e gyakorlati kivihetősége ? Az iparos segédek magasabb bért követelnek. Az anyagok ára óriási mértékben emelkedett. Mi következik ebből ? Az, hogy az önálló iparos (önálló ! minő gúny ez) ha nem akar, vagy nem tud — mert túlnyomó része úgy elpusztult, hogy ha akarna sem tudna — kész veszteségre dolgozni, kénytelenfelemelni készítményei árát. Ámde tebeti-e ezt ? Megfizeti e a fogyasztó közönség a nagyobb árakat? És megfizethetne? Ha valakinek, mondjuk, eddig 200 forintjába került évenkint az ipar révén beszerzendő szükségleteinek fedezése, hogyan adjon ezentúl 300 forintot, vagy még azon felüli summát is ugyanarra a czélra, mikor a keresete nem lett nagyobb és ráadásul minden élelmi szer ára is felment. Amikor sokan a mindennapi húslevesről kénytelenek lemondani, ugyan, hogyan álljon elő a szabó azzal, hogy ezentúl egy öltözék ára öt-hat forinttal drágább lesz ! Nem az következi'k-e belőle, hogy elő keresik a tavaszi ruhákat és — szégyen ide szégyen oda — kopottan is viselik, mert újat nem csináltathatnak ? A gyulai »önálló« szabók sokat beszélhetnek mostanában ilye tén keserves tapasztalataikról. A munkás az önálló iparostól él. Az önálló iparos a fogyasztótól. Kitől éljen a fogyasztó ? Eleven tevékenységű, nagy pénz- forgalmi állapotban a fogyasztónak fele a bugyellárisa. Nálunk nem igy van. Ki nálunk az, aki vásárol ? A mágnás, akinek pénze van, semmi esetre se. Az a külföldön szerzi be szükségleteit A legrosszabb esetben Ausztriában, sietős esetben még tán Budapesten is, de helyi iparos műhelyébe aligha megy el. A középosztály, de annak is csak egy része a fogyasztó. Nagy részben maga az iparos osztály a fogyasztó. Másik részben a kis tisztviselő, aki az adóhivatalból, vagy községi közpénztárból huzza szűkös kosztpénzzé zsugorodó fizetését. Az állam, a község, nemcsak nem emelik annyira az alkalmazottaik fizetését, hogy a sztrájkolok, vagy sztrájkolni akarók igényei kielégítést nyerjenek, de mert az ex-lex és a kiskereskedők és iparosok helyzetének naponkint való rosszabbodása folytán az állami s községi adók is rosszabbul folynak be, egyátalán ki van zárva a fizetés emelés is. Hát honnan teremjenek elő azok a többlet összegek, amelyekre elkerülhetetlen szükség volna, hogy az egész vonalon mindenkinek fokozódó igénye ki legyen elégíthető ? A munkások azt mondják, hogy az önálló mesterek kizsákmányolják őket. A munkások túlnyomó része az újabb nemzedékhez tartozik. Hallomás utján sem tudják, mi volt, hogyan volt egykor régen. Menjenek végig a város főbb utczáin. Vegyék figyelembe, hogy a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben ezen utczák legszebb, legértékesebb házai, ezenkívül a gyulai határnak ezer meg ezer holdra terjedő földjei s szőlőskertjei iparosoké voltak. Hova lettek ezek ? És hol vannak azok az önálló iparosok, akik abból gazdagodnak, amit a segédektől, munkásoktól kizsarolnak ? Ma úgyszólván szegényebb az »önálló« iparos, mint a munkás, mert ez, ha dolgozni akar, megkapja legalább szűkös, de biztos keresetét, mig az önálló iparosnak annyi a közterhe, oly nagy a rezsije, oly borzasztó a koczkázata, hogy már valóságos szerencsefia akkor, ha el nem pusztul és a legnagyobb takarékosság mellett képes családját eltartani. De milyen kevés ma már az ilyen szerencsefiak száma is. Ahol dollárban számítanak, ahol font sterlingben számlálnak, ahol tehát a fogyasztó közönségnek is mások a kereseti, a jövedelmi viszonyai, ott jogosult az a törekvés, hogy keressen többet a segéd, a munkás is. TÁRGli» A révi cseppköbarlang. A múlt évi deczember havában Handel m. á. v. pályafelvigyázó, ki mellesleg kutató, kereső turista, arra lett figyelmessé, hogy a révi szorosban, a Sebes-Körösbe vízesés alakjában alázuhanó bőséges vizű patak, onnan pár száz lépésnyire hatalmas sziklafal alól tör elő, mintha a föld méhéből fakadna. Elgondolkozott a feltűnő jelenségen s elhatározta, hogy dinamitrobbantással megtágitja a sziklafal keskeny nyílását, hogy a patak keletkezése felől tájékozást nyerjen. Nyomban irt Aradra, Czárán Gyula seprősi birtokosnak, aki szenvedélyes turista s ki az egész királyhágói hegységben otthonos — akit az oláh nép is ajkára vett már, mert évek óta „Oncsásza herczegének“ hivja — s felkérte, jönne a helyszínére s kutatnának együtt a titokzatos sziklák mögött. Czárán e hírre nyomban odautazott, megejtették ketten az első robbantásokat s feltárult előttük a révi barlang átriuma s ismételt kutatás után a további belterületek s cseppkő és egyéb alakulatok varázslatos világa. Azóta Czárán Gyula fáradhatatlan áldozat- készséggel és nagy szakértelemmel kényelmes turista ösvényt készíttetett a nehezen megközelíthető barlanghoz, serpentinákkal és a sziklák irányában elmésen és merészen alkalmazott lépcső- zetekkel. Az erdőségben minden lépten-nyomon vörös-fehér olajfestékkel megjelölt szálfák jelzik az utat úgy, hogy a barlangig jutás ma már — bár ha meredek volta miatt fárasztó — szinte kényelmesnek mondható, ennél vadregényesebb, de amellett szebb és kedvesebb háromnegyedórai ut ritkán jut a turistának osztályrészéül. Mindkét oldalt kopár és meredek sziklafalak. Alattuk a keskeny völgyben csak a vasúti sínpárnak és a Sebes-Körös vadul rohanó árjának van szűkös helye; a sziklákat övező, rügye- zésben levő erdőségek pedig márczius idusán, mikor ott jártunk, már is tele voltak hangos madárdallal, milliárdnyi hóvirággal, a téli avaron keresztül törő lila kökörcsinnel, ibolyákkal és melegen ragyogó napfénynyel. Együtt ünnepelte velünk a szabad nagy természet is a magyar szabadság elévülhetetlen dicsőséges ünnepét 1 * A barlang bejáratát az onnan kifolyó kristálytiszta patak medre képezi. Mintegy ötven lépést kellett két-három lábnyi mély vizben gázolnunk, mig a torkolat annyira tágult, hogy szárazföldet, illetőleg sziklát érhettünk. A barlang további iránya innen több méternyi emelkedéssel felfelé halad s hatalmas sziklafalakkal szegélyezett, kisebb-nagyobb, helyenként igen magas boltivü tágabb helyiségeken vezet át. Mindjárt az elején a sárkányoknak elnevezett ragyogó fehérségű kettős sziklaalakulat ragadja meg az ember figyelmét, amelyek élesen válnak ki a többi komor, sötét alapú sziklafalaktól, amelyeknek kékes alapszíne a mesterséges megvilágítás módja és mértéke szerint a legkülönbözőbb árnyalatokban változik. Tovább menvén, hol szükebb, hol tágasabb szorosokon, olykor csak a patak kiszélesedő medrének gázlóin át elérjük az „Oltárt.“ Két színes oszlop között egy „tabernacuStrolin 2 A8SvmGt hathatóste°7°' tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál idült bronchitis, szamárhuiut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel (Svájcz) 244 39—52 Lapviiils mai száma IO old.al.
